Mi a Biblia erkölcse?

Kedves Filoszmen.

Az erkölcs szónak tág az értelmezése. Ebben nem csak a szexuális élet tartozik bele, hanem a fizikai tisztaság, az igazságosság az élet minden területén, a szép beszéd trágárság nélkül, a becsületesség, minden téren, és még sorolhatnám

Ezt az Istenben való hittel és annak tettekkel párosult bizonyításával ellehet mondani, hogy valaki Biblia szerint erkölcsösen él-.

ezeket kell betartani a lehető legnagyobb értelemben egy kereszténynek, ha mások lopnak, csalnak, vagy hazudnak, akkor is.

Katy Weaver

A Biblia ezeket bűnnek tartja, egy keresztény igyekszik ezektől megszabadulni. A Biblia erkölcse az, ami mindezektől mentes:

Hálátlanság (2Tim 3:2).

Szülőkkel szembeni tiszteletlenség,

engedetlenség (2Móz 20:12, 21:17;

Mt 15:3–6; Ef 6:1–3).

Engedelmességgel természetesen a

gyermek csak addig tartozik a

szüleinek, ameddig kiskorú.

Tisztelettel azonban felnőttként is

tartozik nekik.

A tisztelet a Szentírásban azt is

magában foglalja, hogy idős korban,

ha szükséges, gondoskodik róla

anyagilag.

Gonoszság, rosszakarat,

rosszindulat (Róm 1:29).

Romlottság, jellemtelenség (Róm

1:29).

Irigység (Róm 1:29).

Gyűlölet, gyűlölködés, gyilkosság

(2Móz 20:13).

A gyűlölet már gyilkosságnak számít

az Újszövetségben (Mt 5:21–26; 1Jn

3:15). Külön érdemes megemlíteni

mindenféle fajgyűlöletet, ezek között

is a legrosszabb az antiszemitizmus:

ez okkult bűn is egyúttal, mivel Isten

választott népe és Isten rajtuk

elvégzendő terve ellen van (1Móz

12:3, 27:29; 4Móz 23:7–8; Róm

11:11–32).

Rosszban mesterkedés (Róm 1:30).

Összeférhetetlenség (Róm 1:31).

Szeretetlenség (Róm 1:31).

Engesztelhetetlenség, haragtartás,

keserűség (Róm 1:31).

Irgalmatlanság (Róm 1:31).

Ellenségeskedés (Gal 5:20).

Harag (Gal 5:20).

Pártütés, lázadás, engedetlenség

(Gal 5:20).

Bármilyen Istentől rendelt

tekintéllyel való szembeszegülés.

Önzés, önszeretet, önközpontúság

(2Tim 3:2).

Kérlelhetetlenség (2Tim 3:3).

Kegyetlenség (2Tim 3:3).

Paráznaság (2Móz 20:14; 5Móz

22:23–24; Róm 1:29; 1Kor 5:1–13,

6:9–20).

Minden szexuális kapcsolat, amely az

egész életre, egyetlen, másnemű

személlyel kötött házasság

szövetségén kívül történik:

paráznaság – akkor is, ha a szexuális

aktus nem megy teljesen végbe, sőt

akkor is, ha akár csak a szívben, a

szemben elkezdődik (Mt 55:27–30).

Házasságtörés (3Móz 18:20; 5Móz

22:22).

Házasságban élő személy szexuális

kapcsolata házasságon kívül;

házasságban nem élő személy

szexuális kapcsolata házasságban élő

személlyel.

Válás (Mt 5:31–32, 19:3–9).

A házasság indokolatlan felbontása.

Az elválás jogos indoka az

Újszövetségben csak a másik fél

házasságon kívüli kapcsolata lehet

(Mt 5:32; 1Kor 7:10–17.).

Minden más okból történő elválást

Jézus házasságtörésnek,

paráznaságnak minősített.

Bujálkodás: minden

természetellenes, perverz szexuális

cselekedet, akár házasságon belül

is:

- házasélet menstruáció idején (3Móz

18:19, 20:18),

- természetellenes szexuális aktus,

vérfertőzés (3Móz 18:6–18; 1Kor 5:1–

5),

- nudizmus, pornográfia (film, videó,

könyv stb.: Mt 5:27–30),

- prostitúció (5Móz 23:17),

- nemi erőszak (5Móz 22:24–27) stb.

Egyéb súlyos perverzitások:

- homoszexualitás (3Móz 18:22, 29,

20:13; Róm 1:24–27; 1Kor 6:9) ,

- szodómia (2Móz 22:19, 3Móz 18:23–

29) ,

- transzvesztitizmus (5Móz 22:5)

- és minden hasonló perverzitás,

fajtalanság.

Tisztátalanság (3Móz 15: 16–18;

5Móz 23:9–11; Róm 1:24; Gal 5:19).

Ide elsősorban az önkielégítés

tartozik.

Az elme kevélysége (1Móz 2:16–17,

3:1–6; 1Jn 2:15–16).

Hamisság, álnokság, hamis

ideológiák (Róm 1:29).

Dölyfösség, kevélység, gőg,

büszkeség, felfuvalkodottság (Róm

1:30; 2Tim 3:2–4).

Istentagadás (Róm 1:30).

Balgatagság, bolondság (Róm 1:31;

Zsolt 14:1).

Ez nem a természetes képességekre

vonatkozik, hanem arra a szellemi

restségre, értetlenségre, amely miatt

az emberek végiggondolatlan

ostobaságok híveiül szegődnek (Péld

24:9).

Vakmerőség (2Tim 3:4).

Idegen istenek imádása (2Móz 20:3).

Minden embernek az az istene, ami

az élete értelme, amiért él, amitől a

megoldást várja, ami a szíve

középpontjában van.

Mindaz, ami a Biblia Istenén kívül,

helyette vagy mellette ilyen módon

az életünk középpontjává válik,

idegen isten.

Ilyenek általában: pénz, vagyon,

hírnév, befolyás, hatalom, család,

szerelem, gyönyör, szülő, gyermek,

siker, tudás, elismertség, hivatás,

egyházi szolgálat, önmagunk stb.

Idegen isten minden szellemi vagy

evilági lény, akihez imádkozik valaki

(védőszentek, angyalok stb.), akitől

végső megoldást remél, akinek átadja

magát az élő Istenen kívül. Idegen

isten(ek) minden Biblián kívüli vallás

istene(i) is.

Bálványimádás (2Móz 20:4–6).

Bármilyen kép, szobor, dombormű,

szimbólum vagy más anyagi tárgy

előtt való vallási célú leborulás,

letérdelés, ahhoz vagy annak

segítségével történő imádkozás, vagy

annak szolgálata (feldíszítése, virág

vitele eléje stb.).

Az Úr nevének hiábavaló felvétele

(2Móz 20:7).

Ez elsősorban arra vonatkozik, amikor

valaki Istentől származó igazságnak

tünteti fel saját gondolatait,

véleményét vagy más emberi

tanítást, és azt Istenre hivatkozva

vagy isteni tekintéllyel adja elő.

Ide tartozik minden hamis tanítás és

hamis prófétálás, amely jogtalanul

isteni tekintélyt bitorol, hogy ezzel

beavatkozzon az emberek életébe és

manipulálja őket.

Ezenkívül ide tartozik Istennek és

bármelyik nevének mindenféle

felesleges és értelmetlen

mondogatása is, az üres,

vallásoskodó beszédek és

beszélgetések.

A szombat megtartásának

parancsolata (2Móz 20:8–11)

az Új Szövetségben csak szellemi

értelemben van érvényben (Kol 2:16–

17). Szellemi jelentése a hitből való

élet békességére és nyugalmára

vonatkozik

(Zsid 4:1–11).

Az Új Szövetségben tehát a szombat

megtörése a hitetlenséget, a

cselekedetekből való megigazulás

bűnét jelenti.

Okkult bűnök (5Móz 18:9–14; Gal

5:20).

Ide tartozik minden olyan

kapcsolatteremtés vagy kapcsolat

keresése a természetfelettivel, amely

nem Isten Igéjének és a Szent

Szellemnek való engedelmesség és

szívbeli megtérés által közeledik a

temészetfelettihez,

konkrétan például a következők:

asztaltáncoltatás, tenyérjóslás,

grafológia, expressz szenzualitás

(ISP),

hipnózis, szuggesztió, autogén

tréning, meditáció, jóga, asztrológia,

horoszkóp,

levitáció, a jövendőmondás minden

fajtája, vízvarázslás,

tarokk-kártya, ingázás, fekete mágia,

fehér mágia, szellemidézés

(spiritizmus, médiumitás),

varázsigék használata, varázslás

(természetfeletti erő igénybevétele

annak érdekében, hogy

megvalósuljon az akaratunk – ez még

törvénytelen imádkozás, érzelmi

zsarolás vagy például modern

üzletkötési pszichotechnika is lehet),

igézés (a hipnózis, szuggesztió

minden formája),

bűbájosság (kedvességgel, szeretettel

vagy haraggal, szomorúsággal való

manipuláció, amikor valaki érzelmileg

magához köt valakit, hogy akaratát

rákényszerítse, vagy illegálisan

behatoljon a magánéletébe, érzelmi

életébe – bizonyos fajta pszichológiai

irányzatok is ide tartoznak),

átkozás,

fétisek (tárgyak természetfeletti

célból való használata, kabalák,

szerencsét hozó tárgyak, kiszebábu

stb.),

látnokság, babona, halott látás,

halott idézés (halottakkal való

beszélgetés, vagy hozzájuk mondott

ima is),

bioritmus, álomfejtés,

boszorkányság, agykontroll,

íriszdiagnosztika, Darnell–tréning,

guruk tevékenységei, talpmasszázs,

akupunktúra,

a természetgyógyászat számos ága,

parapszichológia, pénzben játszott

sorsjátékok,

agykontroll és minden ezekhez

hasonló.

Vallásos okkultizmus: hamis

prófétálás, a Szent Szellemnek való

ellenállás, engedetlenség (1Sám

15:22–23)

Más ember bármilyen tulajdonának

megkívánása (2Móz 20:17).

Már a vágyakozás szintjén is bűn.

Lopás (2Móz 20:15; Ef 4:28).

Minden más erőszakos anyagi

haszonszerzés (1Kor 5:9–13, 6:10).

Fenyegetéssel, zsarolással, csalással,

rablással, ígéret visszavonásával stb.

Részegség és alkoholizmus (1Kor

6:10; Gal 5:21).

Kicsapongás (Gal 5:21).

Káros szenvedélyek (1Kor 3:16–17,

6:12–20; 2Kor 6:16–7:1).

Alkoholizmus, dohányzás,

túl sok kávé vagy tea fogyasztása (ha

megkötözöttség szintjén van),

kábítószerek, rászokás gyógyszerekre

(nyugtatók, serkentők)

és minden olyan tevékenység, amely

rombolja a test egészségét, vagy

megkötözöttséget okoz.

Mértéktelenség (2Tim 3:3).

Restség, lustaság (Péld 6:6–9).

Vér vagy fúlvaholt állat (dög)

megevése (1Móz 9:3–4; 3Móz 7:26–

27, 17:10–14; 5Móz 12:23– 25).

Ez az étkezési tilalom az

Újszövetségben, a nem zsidó

háttérből származó keresztényekre

nézve is érvényben maradt (Csel

15:19–20, 22–29).

A vérevés szellemi, okkult bűn is

(3Móz 19:26).

Bálványoknak áldozott étel

megevése (Csel 15:19–20, 22–29;

1Kor 10:14–33).

A Biblia erkölcse nem egyértelmű.Ellentmondásokat tartalmaz.

pl:

"Gonoszság, rosszakarat,

rosszindulat (Róm 1:29)."

"Gyűlölet, gyűlölködés, gyilkosság

(2Móz 20:13)."

"Rosszban mesterkedés (Róm 1:30)."

"Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, a ki mindezt cselekszem!"(Ésa 45,7)

De ide tartozik a "Szeretetlenség (Róm 1:31)."

"Harag (Gal 5:20)." is.Máshol meg azt írják,tőle csak szeretet származik,ami mindenkire kiárad egyformán.

"Összeférhetetlenség (Róm 1:31)."-Ha belegondolunk,Jézus egy összeférhetetlen alak volt.A kardot hozta,hogy viszályt szítson az emberek között.Sokan gyűlölték,olyannyira,hogy a végén már a halálát akarták.Ha a szeretetet vesszük erkölcsi alapul,ami a másokkal való együttélés harmóniáját igyekszik megvalósítani,akkor Jézus nem volt erkölcsös.

"Önzés, önszeretet, önközpontúság

(2Tim 3:2)."

"...gőg,

büszkeség, felfuvalkodottság (Róm

1:30; 2Tim 3:2–4)."

Ehhez képest ez sem éppen szerény kijelentés:

"Én vagyok az út, az igazság és az élet" (Ján. 14.6)

"Bármilyen kép, szobor, dombormű,

szimbólum vagy más anyagi tárgy

előtt való vallási célú leborulás,

letérdelés, ahhoz vagy annak

segítségével történő imádkozás, vagy

annak szolgálata (feldíszítése, virág

vitele eléje stb.)"

Ezt vessük össze Mózes és a frigyláda történetével.

"Az Úr nevének hiábavaló felvétele

(2Móz 20:7).

Ez elsősorban arra vonatkozik, amikor

valaki Istentől származó igazságnak

tünteti fel saját gondolatait,

véleményét vagy más emberi

tanítást, és azt Istenre hivatkozva

vagy isteni tekintéllyel adja elő.

Ide tartozik minden hamis tanítás és

hamis prófétálás, amely jogtalanul

isteni tekintélyt bitorol, hogy ezzel

beavatkozzon az emberek életébe és

manipulálja őket."

Mózes saját magát árulja el ezzel a kijelentéssel,ugyanis aki másoknak gonoszságot,halált kíván az Úr nevében,az nem Krisztus nevében cselekszik,hanem az ördögében,ahogy azt Jézus meg is mondta.

Nem tudom mennyire beteg elme kell ahhoz, hogy az eredeti szövegkörnyezetből és azzal együtt helyes jelentésből kiragadjon igét és úgy állítsa be, mintha a Biblia tanítása téves és hazug lenne.

De én nem tudom szeretni az ilyen idiótát és fogalmam sincs hogy kell, mert valóságban is kerülöm az ilyen rothadt, fekete szívű aljas viszályt szító szemeteket.

"Nem tudom mennyire beteg elme kell ahhoz, hogy az eredeti szövegkörnyezetből és azzal együtt helyes jelentésből kiragadjon igét és úgy állítsa be, mintha a Biblia tanítása téves és hazug lenne.

De én nem tudom szeretni az ilyen idiótát és fogalmam sincs hogy kell, mert valóságban is kerülöm az ilyen rothadt, fekete szívű aljas viszályt szító szemeteket."

Köszönöm...te kereszténynek vallod magad? Biztos,hogy én teszek tanúságot beteg elméről? A szálka és gerenda elbeszéléséről gondolom azért hallottál.Senkit nem bántottam,persze aki leírja őszinte véleményét a Bibliáról,az fekete szívű,aljas szemét,és viszályt szít...komolyan mondom,megdöbbentő,és hihetetlen...

De a lényeg,ha tudod bizonyítani,hogy mindaz amiket leírtam,csak aljas alaptalan rágalom,hazugság,várom válaszod szeretettel!

Ahogy semminek se, úgy a bibliának sincsenek megkövült erkölcsei. A világ változik, benne az ember, és vele az olvasott szöveg értelmezése. És egyes korábbi értelmezések fölöslegessé, okafogyottá, vagy éppen más jelentésűvé válnak és ez természetes.

A biblia egykoron - ahogy más korabeli nagy formátumú írások - az élet továbbviteléhez szükséges tanácsok tárháza. Egyes tanácsokat lehetett direkt fogalmazni, míg másokat (akkor is voltak annyira bölcsek) csak példázatokkal lehetett elmondani, mert tudható volt, hogy változnak a körülmények. Az egyik fő baj, hogy ezeket a példázatokat sokan betű szerint értik, pedig akkoriban se azok voltak. A másik probléma, hogy ami egykor az élet megtartásához alapvető, mára fölöslegessé válik. A ne paráználkodj akkoriban életellenes következményekkel járt. Mára azért csökkent a súlya, mert mindössze tisztességtelennek tartható, hiszen egyéb következményei orvosilag kezelhetők (megelőzhetők).

A félreértések zöme (ha nem ostoba és bigott olvasatát nézzük), a fejlődés következtében szükségszerűen bekövetkező jelentésváltozás, vagy hangsúlyeltolódás.