A vallás méreg?

Valamiért a szólásmondás jut eszembe:

Kis mértékben orvosság, nagy mértékben méreg.

Ateista létemre azt kell mondjam, hogy a normálisabb vallásosakkal nincs túl nagy problémám. A fanatikusok, azok igen, nem kedvelem Őket, meg aztán ha eldurvulnak a dolgok, ami nem elképzelhetetlen, akkor sok minden kitelik tőlük. Egyébként csak az agyára megy a normális embernek a sok idejétmúlt és anakronisztikus Bibliaidézetükkel, a tudományellenességükkel és a furcsa látásmódjukkal, ami kétezer évvel ezelőtt elment, de manapság már nehéz elviselni.

Érdekes kérdés.

Ezt a kifejezést a kommunisták használták előszeretettel. Az Ő ideológiájukat felülírták, megkérdőjelezték a vallásos ideológiák. A védekezésük egyik módja volt ez a támadás.

Szerintem, ha a vallás nem igazi-, személyes-, mély Istenélményen alapszik és nem hitből fakad, akkor lehet ártalmas a vallásos személynek és a környezetének egyaránt.

Mert mi is a vallás? A hitem gyakorlásának a formája.

1. A legjobb, ha a hit a vallás és a tettek összhangban vannak. Pl: Csaba testvér, Teréz anya, stb. Rájuk mondhatjuk-e hogy mérgezettek voltak?

2. Nehéz a helyzete annak, akinek hite ugyan van, de nem tarja magát vallásosnak. Így sok hasznos dologtól, eszköztől távol marad, ami segíthetné hite elmélyítését. Kimarad a közösségből, a lélek és szellem edzési folyamatából. Olyan karatésnak számít, aki csak otthon gyakorol, de edzésre, versenyre sosem jár le.

3. Akinek nincs hite, de mégis van vallása, az a leginkább képes visszatetsző dolgokra. Nem meggyőződésből, tapasztalatból gyakorolja a vallásos cselekedeteket és mondja magát vallásosnak, hanem más külső, vagy belső okokból. (pl.: szülői kényszer, közösséghez tartozási vágy, stb.) Ebben az esetben könnyebben előfordulhat olyan cselekedet, amely a lélek, szellem mérgezési tüneteire utal. De ebben az esetben sem a vallási ideológia mérgezte meg a személyt, hanem a lelki diszharmónia, képmutatás, a belső feszültség, a túlbuzgó megfelelni vágyás, hibás értékítélet.

Ha valaki eljátssza, hogy beteg és gyógyszert kap, attól bizony meg is betegedhet. „Nem az egészségeseknek kell az orvos (a gyógyszer), hanem a betegeknek.”

Az hogy a keresztény Európában és az USA-ban ennyire fejlett lett a társadalom, a tudomány, stb. az leginkább a több száz éven át tartott kereszténységnek és a keresztény erkölcsnek tudható be. Néhány kivételtől eltekintve a nagy tömegek a legtöbb erkölcsi tanácsot megtartották. Volt olyan viselkedési közös nevező, ami lehetővé tette az együttélést, együtt működést, az együtt gondolkodást.

Az emberben jó és rossz természet, mint két farkas lakozik. Hogy melyik győz és fejlődik ki erőssé, az rajtunk múlik. Amelyiket etetjük, az fog felülkerekedni a másikon. Rajtunk múlik, hogy városunk, hazánk, Európa gonosz, irigy, önző, farkasokkal lesz-e tele vagy falkában élő, egymást segítő, kedves, összetartó közösségért is tevő farkasokkal.

Ezekben a percenkénti döntésekben tud segítséget adni a vallás, amihez igazi mély hit szükséges. Mert a jó és a rossz ott van bennünk és rajtunk áll, hogy csak kényelmesen sodródunk az árral, vagy tudatosan élünk és törekszünk a jóra, az önzetlenségre, az áldozatvállalásra!