Ha Isten mindenható (tehát mindentudó), akkor miért kéne a jövőbe látnia?

Szia sörpocak,meg mosolyogtatott a neved.

"Annyit ellehetne dönteni,hogy filozofikusan vagy tudományosan közelítjük meg a dolgot."

Azt gondolom mind kettő egy tőröl fakad,mert az alapja mindennek az Isten.Ő adta Útmutatásul tájékozódásul,hogy megismerjük az élet célját,és értelmét keressük.:)

szemlélő heló!

Ez a meglátás is jó számomra. Sajnos vannak olyan hívők is akik még ehhez hasonlóan sem tudnak gondolkodni. Hányszor volt már, hogy hazugságnak állították be az evolúciót miközben legalább a 95% tény! :) Mondjuk azok már kreacionisták voltak, de bár ne léteznének. Sokszor tapasztalom azt,hogy sokan azért "utálják" a vallásokat mert értelmes hívővel még nem találkoztak,pedig sok ilyen van. Ezen az oldalon is van néhány, nos....,de ezt nem is kell mondanom,hogy tudjuk. Azt azért még megkérdezném, hogy akik jót cselekedtek világ életükben,de nem hittek a Bibliában, akkor ugyebár nem fognak feljutni a mennyországba, de ez azt jelenti,hogy egyből húzás a Pokolba? 3. lehetőség nincs?

Hmm... Akkor elmondom velem hogy történt.

Baptista családba születtem. Szombaton ifjúsági alkalmak voltak, Vasárnap meg Bibliaóra. 12 évesen bejelentettem a szüleimnek, hogy többet nem megyek. Untam a banánt, hogy mindig ugyanaz a szöveg. Középiskolába kerültem, koleszba. Megvolt bennem egy alap Istentudat, hogy van, de nem foglalkoztam különösebben vele, hogy azt tegyem ami Isten előtt helyes. Középsuliban elkezdtem piálni, aztán a cigire is rászoktam, füveztem is, de azt egy kezemen megtudom számolni, hogy hányszor. És ez ment 6 évig 20 éves koromig amíg az érettségi után letettem a 2 éves szakma képzést. Suli után 2-3 hónappal munkát találtam, ahol megint csak összejöttem olyan emberkékkel, akikkel délutánon ként a kocsmákban vedeltünk. Közben volt sok konfliktus a családban, barátokkal, csalódások lányokban, meg folyamatosan őröltek azok a hülyeségek esténként amiket a középsulis évek alatt műveltünk a haverokkal, miközben tudtam, hogy nem kellene de akkor is csináltam, csináltuk. Már kezdtek kicsit kimerülni az idegeim, meg már szerintem fekélyem is lett, mert nekem kevés volt az, hogy csak fölkelek, elmegyek dolgozni, hazamegyek, aztán meg valami tök értelmetlen dologgal elütöm az időt. Olyan gyomorgörcseim voltak már a stressztől, hogy aludni sem tudtam tőlük, persze orvoshoz nem mentem el. :) Aztán amikor már nem bírtam tovább, akkor (hozzáteszem előtte nem igazán imádkoztam) este letérdeltem az ágyamon és elkezdtem imádkozni istenhez, hogy nem tudom biztosan, hogy van e de ha van akkor mulassza el ezt a fájdalmat. Másnap arra ébredtem, hogy semmi bajom és azóta sem volt, pedig előtte hónapokig szenvedtem. Bennem akkor kezdett el dolgozni az Istentudat, hogy elkezdjek változni. Már nem mentem be a kocsmába a többiekkel munka után, akármennyire is csábított. Nem foglalkoztam különösebben továbbra sem Istennel, de azért azon sokat gondolkoztam, hogy egy ima egy csapásra meggyógyított. Aztán megismerkedtem egy lánnyal, aki olyan szinten félrevezetett majd egy évig, hogy miután megtudtam, hogy mekkora K...a, mert ez rá a helyes szó, hogy tökre összetörtem, hogy mekkora barom, voltam és olyan fájdalom, volt bennem utána, hogy Istenhez fordultam mert azt éreztem, hogy nincs értelme az életemnek és az a gondolatom támadt, hogy minden rossz ami történik velem azért lehet, mert elfordultam Istentől már vagy 10 éve. Leborultam és elkezdtem imádkozni, hogy bocsássa meg nekem azt a sok rosszat amit másokkal tettem, hogy bocsássa meg a bűneimet és kértem, hogy legyen az életem Ura, hogy Ő irányítsa a lépéseimet, mert tudtam, hogy ahogyan én csinálom a dolgaimat, azok sehova sem vezetnek. Akkor abban a pillanatban olyan mélyponton voltam, hogy tudtam hittel imádkozni, mert más nem tudtam hova forduljak. Akkor tértem meg. Másnap amikor felébredtem olyan nyugalom volt bennem és olyan boldogság, hogy én azt nem tudnám mihez hasonlítani. Egyre csak az az érzés volt bennem, hogy el kell mennem a lelkipásztorhoz és el kell mondanom neki, hogy megtértem. Elmentem, hozzá, elmondtam, hogy mit műveltem este. Erre megörült, mert a szüleimmel jóban volt és már rég várta Ő is hogy mikor jön el az a nap amikor leesek a földre. Ő is imádkozott egyet velem, aztán mondta, hogy mondjam el a szüleimnek. Hmm... milyen boldog is volt anyám. :)Hozzáteszem, hogy azelőtt én kerültem minden beszélgetést, ami Istennel kapcsolatos volt. Meg ha valakinek a haveri körbe jutott, hogy én valaha imaházba jártam és rákérdezett, hogy hiszek e Istenben, akkor nem nagy lelkesedéssel mondtam, hogy szerintem van. De akkor már nem volt bennem ilyen. Örömmel mondtam el hogy megtértem. 3 hónap múlva bemerítkeztem. Közben a cigit is le tudtam tenni. Változtam személyiségben. Amikor a család összejött, akkor nem a szobámba zárkóztam be, hanem részt vettem én is. A szüleimmel is javult a kapcsolatom meg a testvéreimmel is. A többi ember felé is már nem úgy voltam, hogy elküldtem a francba a munkahelyemen amikor odajött hogy segítsek neki. Türelmesebb lettem. Újra imaházba jártam, meg Ifjúsági alkalmakra. Keresztény táborokba mentem. Nem kerültem a kapcsolatfelvételeket más emberekkel. Igazi barátokat találtam akikkel beszélni is lehet. Folyamatosan van bennem egy nyugalom, egy belső öröm, hogy van hova fordulnom ha rossz a kedvem, vagy ha bármi bajom van, mert Isten segít. Összességében emberibb ember lettem minden nemű megerőltetés nélkül, mert Isten munkálkodik bennem. De az elején egy csapásra elkezdtem változni amikor megtértem. Volt ami nehéz volt mint a cigit lerakni, de kaptam hozzá erőt. Azért tettem le mert éreztem, hogy azt kell tennem. Szinte égtem Isten terhe alatt, hogy letegyem. A személyiségemet, meg a többi emberhez való viszonyulásomat, meg Isten formálja már. Mostanra már igencsak nehéz engem kihozni a sodromból pedig ha nem tértem volna meg akkor szerintem mostanra már vagy lecsuktak volna emberölésért a hirtelen haragom miatt, vagy már nem élnék az tuti. Jobban fizető állásom lett és alapjában boldog ember vagyok a hétköznapi behatások és gondok ellenére, mert már nincsen bennem üresség.

Összesűrítve ennyi lenne, hogy csak hagyom, hogy Isten vezessen, mert már tudom, hogy csak akkor leszek boldog ha rá hallgatok és igyekszem minden embert szeretni és megbocsátani ha megbántanak ami Istennel nem is olyan nehéz. :)

Sörpocak kérdésére válaszolnék. Tényleg sajnálatos , hogy a hívők ennyire nem ismerik se Istent (kétbalkezesnek beállítva őt, aki nem látta előre a dolgokat, függetlenül attól, hogy mi miatt, és a gonosz szinte már erősebb nála, mert itt katasztrófa van - fúj!), se az Írást. Pál Apostol Római levelének 2. fejezetében taglalja leginkább a Sörpocak által felvetett kérdést. A levél ugyan a zsidó-pogány ellentét miatt vetette fel a témát, de vonatkoztatható a kinyilatkoztatást ismerő és nem ismerő emberekre is. Az egész fejezete berakhatnám, de mondjuk kiemelem a közepét, mert ott a lényeg:

6.

A ki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint:

7.

Azoknak, a kik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel;

8.

Azoknak pedig, a kik versengők és a kik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal.

9.

Nyomorúság és ínség minden gonoszt cselekedő ember lelkének, zsidónak először meg görögnek;

10.

Dicsőség pedig, tisztesség és békesség minden jót cselekedőnek, zsidónak először meg görögnek:

11.

Mert nincsen Isten előtt személyválogatás.

12.

Mert a kik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el: és a kik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg,

13.

(Mert nem azok igazak Isten előtt, a kik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, a kik a törvényt betöltik.

14.

Mert mikor a pogányok, a kiknek törvényök nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényök nem lévén, önmagoknak törvényök:

15.

Mint a kik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívökbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretök és gondolataik, a melyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik.)

16.

Azon a napon, melyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangyéliomom szerint a Jézus Krisztus által.

Tehát jó hír: a törvény ismerete nagy segítség, de nem automatikus beugró az üdvösségre, mert vannak azok, akik az ismeret nélkül cselekszik a jót, és ezeket Isten nem kárhoztatja el! Az ítéletre sokan csak negatív értelemben tekintenek, de valójában ez egy kétoldalú dolog: egyaránt lehet pozitív, mint negatív kimenetele is. Isten alapvetően igazságos (nem tudom, ez kit lep meg? ;) ), tehát ha valaki nem tehet róla, hogy nem hallott az Evangéliumról, de követi azt a benső jóságot, lelkiismeretet, amit Isten minden emberbe beültetett, hiszen mindnyájunkat jónak, Istenhez hasonlónak teremtette, csak ez a hasonlatosság eltorzult a bukással, de ott van szívünk mélyén azért, ha jó mélyre ásunk! (Véleményem szerint Sziddhárta Buddha is ezt fedezte fel, de ez egy másik téma.)

De persze az megint más megítélésbe esik, ha valaki már kisebb-nagyobb mértékben megismerte a kinyilatkoztatott Evangéliumot, és annak áll ellen majd utána azzal próbálja magát igazolni és mentegetni, hogy de hát attól még ugye üdvözülhet, ha csak úgy szimplán jót cselekszik elkötelezettség nélkül. Hát ez bizony nem teljesen az az eset, mint amikor valaki egyáltalán nem hall az Örömhírről, Krisztus üdvözítő tervéről! Meg nem is értem: ha ebben a világban, ahol Isten egyáltalán nem tolakodóan viselkedik és csak néhány évtizedig tart, nem akar Istennel együtt élni ezen a "lájtosabb" szinten, akkor miért akarna majd egy egész örökkévalóságon keresztül együtt élni Istennel ott, ahol már nem tud Tőle "menekülni", amikor már színről-színre látja a Mennyben? Hát, ez bizony jó kérdés...

Persze olyan szakasz is lehet, hogy valaki még csak ismerkedik a hittel, és hezitálgat, vizsgálgat. De vizsgálja meg az ilyen önmagát is: ha bebizonyosodik, hogy az a jó, amit eddig szíve szerint is követett, egy olyan Valakitől származik, aki most kész Magához emelni és ennél jóval több jóban is részesíteni, akkor ennek a valakinek igent tudna mondani és tovább lépni, vagy inkább visszahúzódik egy olyan szintre, ami az eddiginél is messzebb tolja a Szentséget?

...

A hit és cselekedetek témája pedig nagy téma... bár valójában csak azért, mert egyesek emberi módon nagyon kihegyezték és túlkombinálták ezt az amúgy a Bibliában viszonylag egyszerű témát. Pál Apostol valóban egyértelművé teszi, hogy kegyelemből, hit által üdvözülünk, de az egész Biblia 99%-a mégis arról szól, hogy Isten a cselekedetek alapján ítél meg mindenkit, ez alapján büntet vagy jutalmaz! Hát bezony, tényleg erről szól a Biblia, Maga Krisztus sem mond mást soha! Akkor most mi van? Háét olvassunk el mindent, mert olyan egyszerűen és nagyszerűen teszi ezt helyre Jakab Apostol, hogy az valami tökély (érdekes, ez is a 2. fejezet az ő levelében):

17.

Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.

18.

De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet.

19.

Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.

20.

Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?

21.

Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra?

22.

Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit;

23.

És beteljesedett az Írás, a mely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.

24.

Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.

25.

Hasonlatosképen pedig a tisztátalan Ráháb is, avagy nem cselekedetekből igazíttatott é meg, a mikor a követeket házába fogadta, és más úton bocsátotta ki?

26.

Mert a miképen holt a test lélek nélkül, akképen holt a hit is cselekedetek nélkül.

Ez is Biblia kéremszépen, mégpedig Krisztus egyik legbizalmasabb tanítványának tollából! De ha rendelkezünk elég szövegértési képességgel, láthatjuk, hogy Pál és Jakab nem mond ellent egymásnak sehol, hanem miről is beszélnek? Egy érme két oldaláról! Mert hogy hit nélkül nincs üdvösség, de nem elég pusztán ahit, mert ha az nem fogan jócselekedeteket, akkor meghal. Ha pedig meghal a hit, akkor ugrik az üdvösség is! Hiába gyújtod be a motort, ha elfogy a benzin, nem megy a kocsi! Tehát röviden összefoglalva:

1. Isten mindenkit a cselekedetei alapján ítél meg. Hívőket és nem hívőket is. Nem az Ige hallgatói, hanem annak cselekvői igazak az Úr előtt. Így az is pozitív ítéletben részesülhet, aki nem hallott az Evangéliumról, de mégis követi Isten akaratát.

2. Krisztus üdvözítő tervet kínál az embernek azzal, hogy Isten révén emberré lett, majd felvitte a mi emberségünket az Atya jobbjára halála és feltámadása után, bűnbocsánatot és hasonló utat kínálva annak, aki hisz Benne, tetteiben, szavaiban és az azokat hirdetőkben, amely által az ember üdvözülhet. Ez Isten kegyelme, ezt az utat nem az ember vagy az emebriség érdemelte ki cselekedetei által, hanem ez egyedül Isten kegyelme a bűnös embereknek. Ebben az embernek hinnie kell, hogy ezen az úton üdvözüljön.

3. Aki hisz ebben, annak is kell jócselekedeteket véghezvinnie és megtisztulnia (hiszen eleve arról szól ez az Út, hogy Krisztus Istenhez hasonlóan jócselekdeteket viszünk véghez, az Ő akaratát követjük), mert enélkül meghal a hite! A hit és a cselekedet egymást erősíti, gerjeszti, élteti ezen az úton, egyik sem nélkülözhető a kereszténynek.

Köszönöm 34-es!

Jó hogy megosztottad bizonyságaidat,öröm volt olvasni.

Kívánom őrizd meg jól,hogy a nehezebb időkben is,ide vissza tudj térni.

Mert a bizonyságaink a mi lelki-kincseink,és többet ér minden aranynál.

Bizony az Isten szabadít meg bennünket a bűneinkből,mikor a szenvedéstől,szívünkből lelkünkből kiáltunk,és Ő arra vár,hogy kérjünk,hogy segíthessen.

Mert a bűnbánó szívet szereti az Isten.

Ő nem tolakodik az életünkbe,megvárja még felismerjük,hogy szükségünk van rá.:)