Ha életed végén odakerülnél Isten/ed/ elé, aki megkérne, hogy néhány mondatban mutasd be az életedet, milyen szempontok alapján építenéd fel a válaszodat?
Nem hiszek Istenben, de ha életem végén összefutnék vele, bizos nem okoskodnék neki, mint tzolko, vagy gyakoriválasz, főleg miután kiderült, hogy létezik. Azért én nem vagyok ilyen vallásos módon ateista, hogy mikor bebizonyosodik, hogy tévedtem, még akkoris nekem áll feljebb.
Bocsánatot se kérnék, mint a hívők, mert minek, leginkább magammal b*sztam ki, szóval max magamtól kérhetnék.
Ok. Kedves 14-es. Tehát az öröklét igérete nem motiváló erő a kereszténységben,amint állítod. Tegyük fel,hogy a keresztények -bármelyik irányzat-közömbös a léte megszűnésével kapcsolatban. Akkor miért kellene ezt választani?Hogy hogyan legyen valaki jó és társadalmilag felelős ember? Ezt a kérdéskört a görögök messze jobban,szebben,bölcsebben kifejtették anélkül,hogy megtámogatták volna örökléttel és egyéb mesékkel. A görög etikákban ez a szé,hogy önmagában is megáll /Arisztotelész,Nikomakhoszi Etikája ebben a tekintetben felülmúlhatatlan,tessék róla meggyőződni!/,míg a Bibliai
útmutatások egy letűnt kor gondolatvilágát tükrözik és az sem emeli fel,hogy az elképzelt együttélési szabályok,"törvények" igékké vannak nyilvánítva. Nem etikai rendszer,hanem egy régen élt népcsoport világlátása,amit lehet elfogadni,de lehet kritizálni is,mint azokat eszkimókat,akik a vendégbarátság jegyében felajánlják a feleségüket.;-)
A kereszténységben és más vallásban sem (nem tudom miért a kereszténység a mániád) az örök élet ígérete a vonzó, hanem az a tudat, hogy a világban van egy transzcendens rend, amiben a rossz mindig elnyeri a büntetését, a jó meg a jutalmát.
Az antik görög etika sem a non plusz ultra, a katolikus egyház éppen Arisztotelészre támaszkodva bizonyította a nők alacsonyabbrendűségét. Másrészt a görög filozófia, például Platón a maga etikájába belevette az isteneket.
A nem vallásos etika nagy problémája éppen az, hogy a társadalmi hasznossága alapján kell minden cselekedetet megítélnie. Viszont ettől a vallástalan etikában a jó és rossz relatívvé válik.
Az embereket a valláshoz éppen annak etikai abszolút kategóriái vonzzák, mivel a bizonytalannál jobban szeretik a biztosat.
Azért veszem elő mindig a kereszténységet,mert 1; ez van körülöttem,tehát ezzel kell foglalkozni, 2; érdekel,hogy miért a kereszténység az öt világvallásból? Lehet,hogy a korai egyház szépen kiforgatta a jó Arisztotelészt,közvetlenül ilyet nem mondott,de az biztos,hogy az antik világban jobban becsülték a -görög-nőket a görögök,mint a keresztények történelmük folyamán. Nem igaz,hogy a jó-rossz kategóriáit csak a társadalmi hasznosság alapján fogalmaznák meg -az antik filozófusok-de ez is szempont. Annak is kell lennie,hiszen társadalomban élünk. De mindig keresték a jó,szép,...minél pontosabb leírását. /
mondom,Arisztotelész Nikomakhoszi Etika/Azt pedig nem értem hol lenne egy "transzcendens" igazságtétel,hiszen ez egy filozófiai mű szó és évszázadokon át polémiáztak,hogy van-e és mi a jelentése. Ha meg valaki azt hiszi,hogy a jó elnyeri majd jutalmát,a rossz pedig büntetését,hát csak higgye.:-)
A jó Arisztotelészt nem kellett kiforgatni, nem tartotta sokra a nőket az öreg.
Se Platón, se Arisztotelész nem voltak ateisták egyébként, Platón Az állam című munkában kifejezetten kitér az istenekre, Arisztotelésznél meg az "első mozgató" ugye isten. Az antik etika még igencsak magán viseli a vallás nyomait.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!