Ha életed végén odakerülnél Isten/ed/ elé, aki megkérne, hogy néhány mondatban mutasd be az életedet, milyen szempontok alapján építenéd fel a válaszodat?

Megmondanám, hogy a csúnya eretnekek becsaptak:D

Viccen kívül: Szeretek üzletelni és alkudozni és mentegetőzni.

De amit az Úr mond az úgy van jól, szóval bocsánatot kérnék tőle. Kegyelmet és hogy jóvá tegyem azt, amit most is megtehetnék :S

Helló Isten!

Az élet az túl rövid volt, ezért nem is csináltam semmit, mert minek, arra a kis időre. Meg túl sok minden elterelte a figyelmemet, ezért igazából nem is volt időm élni. De azért jó, hogy már vége van. Kösz szépen, azért jó móka volt. Na, most már megyek, mert vár a semmi.

Én az erényeimet sorolnám fel. Mindazt, amit fontosnak tartottam és elértem, illetve amire törekedtem. A tévedéseimet nem tudom megváltoztatni, de tanulni belőle igen, és úgy is vélem, hogy a ballépések tanítanak meg arra, hogy legközelebb ne tegyem meg. És szerintem Isten nem azt bünteti, amit nem tettem jól, hanem azt jutalmazza, amit igen (persze azt sem francia drazséval). :)

"Ennyi tellett."

Aligha hiszem, hogy erre sor kerülhet.

Ha mégis, akkor szemrehányást tennék azért, hogy miért nem teremtett okosabbnak, becsületesebbnek, jobbnak, tehetségesebbnek, szerencsésebbnek, megértőbbnek, szorgalmasabbnak és bátrabbnak, mint amilyen vagyok, az eddigiekért meg köszönetet mondanék. A többit meg úgyis tudja már. Tudnia kell, hogy sosem hittem benne, nem hittem el, hogy jó, sem azt, hogy rossz, vagy egyáltalán létezik.

Esetleg megkérdezném, miért tűrte a nyomort, a szenvedést, a megaláztatást, az éhínséget, a borzalmas betegségeket, a pusztulást és az ostobaságot?

Figyelt e egyáltalán, vagy szánakozott e legalább?

Megmondanám Neki, hogy aljas tett volt Szodoma és Gomora elpusztítása, a vízözönnel egyetemben és javasolnám neki, hogy azzal játszadozzon, ami egyidős Vele.

A csecsemők miatt, akiket elpusztított, lehet, hogy kapna egyet a szeme alá!

Bizony Isten, megtenném!

Már szinte sajnálom, hogy csak mese az egész.

Kétezer éves folytatásokban...

Nagyon jó a kérdésed, mert igazán elgondolkodtat!

Bocsánatot kérnék Tőle, amiért rengeteg sok hibát követtem el, és még fogok is sajnos.

Megpróbáltam élni és élvezni az életet, aztán mindig arra jutottam, hogy nincs boldogság szenvedés nélkül. Ebben az életben csak az lehet boldogság, ha megtalálom Őt!

Így számomra maga lenne a boldogság, öröm, ha láthatnám Őt személyesen! Tehát akkor fogom elérni az életem célját, amikor láthatom Őt!

Bárhogy is akarja, én csak azt kérném tőle, hogy soha ne feledkezzek meg Róla!

A legnagyobb Kincsen kívül mást nem kérek.

Sokan azt írjátok, bocsánatot kérnétek Tőle, de ez nem késő már akkor?

Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;

Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek.

Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot + tesznek rólam;

És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!

ha Jézus személyesen az Istenem az életben, és van kapcsolatom vele, nincs mitől féljek, mert Ő az én Atyám.