Mi lehet az oka az istenkép kialakulásának? Miért alakulhatott ki az agyban?

Nekem lenne két érdekes kérdésem.

Csak az ember hisz istenekben, istenben vagy valami felső hatalomban? Miben más az ember, mint a nem ember? :P

Másik:

Ha egy delfin előtt lemészárolnál egy másik delfint, akkor utána barátságosan viselkedne veled, mint előtte?

Materialista oldalról a tipp válaszom:

Az egóhoz köthető. Hiszen mindenki elkezdi fényezni magát, a végén pedig már kiderül, hogy ő maga teremtett mindent, olyan hatalmas. Persze erre rájönnek az emberek, hogy nem így van. De ettől még a gondolat már megszületett, hogy létezik ez a hatalmas. Utána pedig már teológia az egész.

Amikor az őslevesben úszkált a magányos kis aminosav, várva, hogy véletlenül amőba legyen belőle, így gondolkodott:

Nem jó nekem egyedül! Így, mivel reprodukálni nem tudom magamat és csak évmilliók múlva alakul csak ki véletlenül egy másik aminosav haver, akivel el fogok tudni járni a trutyi-bárba a kősztriptízre, ezért kitalálok magamnak valami fehér szakállú manust, akivel jól összezavarom az embert, aki majd egyszercsak kialakul ugyancsak véletlenül!

És akkor a kicsi és magányos aminosavacska ücsörögve egy kövön, jól kitalálta Istent.

Hát így történt.

Szia!

Eddig még nem találtak olyan kultúrát amelyben az Isten hit ne alkotott volna központi szerepet.

Ez akkor is igaz, ha egy elzárt törzsről beszélünk.

Vagyis az embernek elemi igénye van az Isten hitre.

A magyarázat sokféle lehet, talán a legegyszerűbb, hogy ha Isten teremtett akkor eleve belénk kódolta a felsőbb hatalom iránti vágyat.

Kedves Kérdező.

Az Isten kép, nem alakulhatott ki.

Ugyan is az életnek van forrása, ezért nem kialakult, hanem mindig is volt.

Persze egy materialista gondolkodású embernek nehéz megérteni.

Ám az anyag sem alakul át magától, kell hozzá energia.

Ezt az energiát pedig az a valaki birtokolja, akiben Ti nem hisztek.

Tisztelettel Katy Weaver

Szerintem Carl Gustav Jung pszichoanalitikus munkája az, ami úttörő volt ebben a kérdésben, és magyarázatot adott a világon mindenhol előforduló spirituális igényekre.

Szerinte a válasz az emberi pszichében keresendő. Ő úgy feltételezte, hogy az ember személyisége alszemélyiségekre oszlik, ami a mitológiai és spirituális történetekben archetípusokként jelenik meg. Ilyen például a perszóna, azaz a felszíni személyiség, amit a külvilág felé mutatunk; az Árnyék, ahová elfojtott gondolataink és érzelmeink összpontosulnak; vagy az Animus/Anima (nemtől függően), ami személyiségünk nemünkkel ellentétes vonásait birtokolja; és legbelül az Egó, ami a valódi én, és ő nyilvánul meg a történetekben Istenként. Ahogy az ember halad előre a korban és élettapasztalatokban, szembesül ezekkel az alszemélyiségekkel, és legtöbbször átlendül rajta, magába olvasztva őket. Legkésőbb az egót olvasztja magába, ez általában a 30-as éveiben történik meg (krisztusi kor). Mikor az ember megtalálj saját belső énjét, harmóniába kerül önmagával, és ilyenkor érzi (vagy érezheti) azt, hogy meglelte Istent.

Mivel a személyiség ilyesfajta felépítésével a világon minden ember rendelkezik, ezért a meglepő hasonlóságok a különböző népek mitológiáiban, történeteiben, ezt hívja Jung kollektív tudatalattinak.

Istenkép - feltételezésem szerint - csak azokban az egyedekben alakulhat(ott) ki, akik nem elég nagyképűek, viszont kellő fantáziával rendelkeznek ahhoz, hogy tisztában legyenek vele: nem ők az evolúció és az intelligencia csúcsa, nyilvánvalóan kell hogy legyen valami, ami hatalmasabb náluk. Hogy ezt most egy emberszerű lénynek képzelik el vagy esetlegesen valamiféle emberi aggyal felfoghatatlan teremtő erőnek, az már más kérdés.

Nem vagyok a szó klasszikus értelmében istenhívő, mégis van valami, amit nem tudok figyelmen kívül hagyni: mégpedig az, hogy az idea úgy általában megelőzi a produktumot.

A természet megfigyeléséről és az azokból levont következtetésekről (ahogy a kérdező írta) nekem mindig az ateista asztronauta és a hívő agysebész párbeszéde jut eszembe.

Előbbi: "nyilvánvaló, hogy nincs isten, hiszen én már bejártam szerte a világűrt, és még sohasem találkoztam vele."

Utóbbi: "én pedig felkutattam az emberi agy minden zegét-zugát, mégsem láttam benne soha egyetlen gondolatot sem."

Hát erről ennyit.

Kérdező

" régebben láttam épp egy dokumentumfilmet róluk, valahol afrikában"

Ne haragudj, de ez nem EGY példa CSAK egy homályos emlék részedről.

Bocsi