A Jehova tanúk kiadványa, az Őrtorony (1916.12. 01 - 377. o. ) az alapítójuk, Russell imádásáról beszél, vagy ez valami félreértés?

Nézd, ez egy pdf fájl, láthatóan valamilyen régi újság 1 oldala. A fejlécben Watch Tower felirat olvasható.

Ha hamisítás, nem az én dolgom beperelni az oldalt, ha meg igaz...

"...and thy enemies shall come and worship at thy feet."

Akkor arra lennék kíváncsi, hogy miként lehet még fordítani a mondat végét?

Mert én csak a online fordításra tudok hagyatkozni, ami így fordít:

"és az ellenségeid jönni fognak és imádkozni fognak a lábaidnál"

Nem lehet, hogy a 'worship' jelenthet pl. 'könyörgést' is?

Mivel az író biztosan nem Russell imádásáról beszélt, ha az írás valódi, ugye ez evidens?!

Valójában nem a Bibliakutatókra volt jellemző akkor sem, hogy földi, vallási előljárókat 'istenítsenek', hanem pont az ellenfeleikre.

A mondat többi részét nem húzták alá, nyilván abba nehéz lenne belekötni, de azt érted a Biblia fényében?

Ha jól értem, ez Russell halála után, a munkásságáról szóló méltatás akarna lenni?

A könyörgésen kívül lehetségesek ezek a szinonímák?

'rimánkodnak'; 'esedeznek'; 'esengnek'; 'esdekelnek'.

Azt tudom, hogy a héberben és a görögben is van olyan szó, amit Jehova imádásának a kifejezésére is használnak, de magasrangú emberek előtti hódolat, tiszteletteljes üdvözlés kifejezésére is! A Jézusnak járó hódolatot is ezzel a szóval írják le.

A görög proskyne´ és a héber shachah´ szavak jelentése a héberben „meghajolni [leborulni].” De az igaz Istennek bemutatott imádatra is vonatkozhat.

Nem tudom, hogy a szóban forgó angol szót milyen értelemben használták 100 évvel ezelőtt, és hogy a szöveg eredeti-e?

De egy dologban 100%-ban biztos vagyok, azon az oldalon, melyről azt előhalásztad, az e szövegből való következtetés, egy a számtalan hazugság közül!

Elolvastam az egész fejezetet. A PERSONAL TRIBUTE TO THE PASTOR résztől.

Ennek a jelentése nagyjából "személyes elismerés (kegyelet, vagy tisztelet) a pásztornak".

Ezután arról ír, hogy mennyire szerette Russelt, hogy ő mennyire emberi volt és milyen igaz szolgája Istennek (vagyis itt Jézusnak...). Szóval igen, egyfajta méltatás halála után... Utána veszi az idézetet a Zsoltárok 21:1-6-ból, ami valójában Dávid zsotára, aki ugye tényleg király volt... (és nem is akármilyen szolgája Istennek).

Azután párhuzamot von a király és Russel között (arra hivatkozva, hogy [az Úr] a követőit, akik végig kitartanak mellette, "papokká és királyokká" teszi). Ezután hangzik el az idézett ominózus mondat, hogy Charles Teze Russell, téged az Úr királlyá koronázott, és ezért a neved örökké való időkig ismert lesz az emberek közt, és az ellenségeid jönnek, és imádkoznak a lábaidnál...

Ez JT gondolkodás szerint annak a bizonyossága, hogy Russel egyike a "papi osztálynak", vagyis a 144 ezernek...

Szóval nyugi, nem hamisítvány.

Nem is fűznék sokat hozzá, max nem JT logikát egy kicsit. Számomra ez pont ugyanolyan, mint a katolikus szentté avatás. Emberek eldöntik, hogy valaki aztán biztos az volt, és ráraknak egy cimkét "Szent xy". A különbség talán annyi, hogy Russelt nem választja senki védőszentnek, bár a későbbi JT kiadványokban elismerik, hogy egyesek "nem megfelelő tiszteletet tanusítottak irányában". Ezt ugye úgy változtatták meg, hogy a személyi vezetés helyett egy vezető testületet neveztek ki.

Még annyi, hogy azért a "személyi kultusz" most is él, csak burkoltan (saját tapasztalat). A Szervezet "Isten részeként" van kezelve, vagyis, ami onnan jön, az jöhet csak Istentől, a többi a Sátán műve. Vagyis, csak a ma élő "felkentek" tudják a tutit, és ráadásul az illető maga kell eldöntse, hogy tagja-e a 144 ezer még ma élő maradékának (vagyis önmagát emeli "szentté"), amit a többiek szépen elfogadnak, és mennek utánuk... hát, innét no comment.

"Ha valamennyire is ismered ezt a szervezetet, tudnod kellene, hogy az emberek felmagasztalására irányuló szellem nincs közöttük, és soha nem is volt, még ha egyesek szeretnének embereket követni, akkor sem."

Kedves 14:35!

Lehet, hogy az emberek felmagasztalásának lelke nincs meg a "Jehova Tanúi" - ban, de az is biztos, hogy az Isten lelke se.

"Még annyi, hogy azért a "személyi kultusz" most is él, csak burkoltan (saját tapasztalat). A Szervezet "Isten részeként" van kezelve, vagyis, ami onnan jön, az jöhet csak Istentől, a többi a Sátán műve. Vagyis, csak a ma élő "felkentek" tudják a tutit, és ráadásul az illető maga kell eldöntse, hogy tagja-e a 144 ezer még ma élő maradékának (vagyis önmagát emeli "szentté"), amit a többiek szépen elfogadnak, és mennek utánuk... hát, innét no commen.

Az apostolok is éltek hasonló reménnyel és le is írták.

Én is a 144 ezer csoportjára gondoltam, akik közé kerülhetett Russell, de ezt nem mi döntjük el, erről szó sincs.

Én számtalan gyülekezetben jártam már, valahogy mindig elkerült a "személyi kultusz" tapasztalata valaki iránt!

A tapasztalatom az, ha valamely szervezetben tudják, hogy az elöljárók helytelen felmagasztalása mennyire káros, akkor a Tanúknál tudják, igen pontos és rendszeres útmutatást közöl a társulat ennek érdekében.

Jó példa erre azon tömegek éles és hangos kritikája, akik nagy része ugyan erkölcstelenség miatt esett el, de mindenkinél okosabbnak képzeli magát, és helyenként embereket von maga köré. Itt nem a tekintélyelvűség dönti el, hogy ki mit tart igazságnak!

A "szervezet" egy szükséges elrendezés, mely természetes védelem és mely Isten munkájának az elvégzésében segít.

Mindig volt egy látható szervezete Istennek, nem 10.000, hanem egy!!! Tehát az sem természet és Bibliaellenes, hogy egyszerre csak egy szervezettel foglalkozott Isten.

Az első sz.-ban sem az volt a helyzet, hogy minden gyülekezet mást tanított, hanem egy szervezetet alkottak.

Akik viszont túl nagy fontosságot tulajdonítottak maguknak, azokat eltávolították, méghozzá ha másként nem ment kiközösítéssel.

Nem csak a felkentek tudják a "tutit", és nem Ők döntik el, hogy égi elhívással rendelkeznek, vagy sem! Ezek hazugságok, melyekhez sokaknak még úgy is joga van, hogy csak a hitehagyottak hazudozásait veszik készpénznek, és terjesztik meggyőződés nélkül.

Ennek pedig köze nincs a (gyakran emberi mérce szerinti) "szenté avatáshoz".

“A "SZERVEZET" EGY SZÜKSÉGES ELRENDEZÉS, MELY TERMÉSZETES VÉDELEM ÉS MELY ISTEN MUNKÁJÁNAK AZ ELVÉGZÉSÉBEN SEGÍT.”

Te hol láttál ilyet a Bibliában?

Isten többnyire embereket hívott el feladatra, nem pedig csoportokat vagy „szervezeteket”… Az apostolok sem, mint „egyház” kaptak elhívást, hanem, mint egyének, akik közösséget alkottak, hogy gyakorolni tudják a szeretetet, amit Jézus hagyott rájuk parancsolatban (többek között serények voltak az írások tanulmányozásában és a kenyértörésben – ez utóbbi a gyülekezet minden tagjának járt, nem pedig csak az apostoloknak…).

Isten akárhogy is képes lenne elvégezni a munkát, hiszen mindenható… Az, hogy embereket használ, ez külön kegyelem, és az benne a nagyszerű, hogy olyanokat választ, mint a „férgecske Jákob”, vagyis ezzel mutatja meg, hogy nem te vagy én vagyunk a „méltók”, hanem Ő cselekszi meg a dolgokat.

Az elhívás csak személynek szólhat, és csak Isten mondhatja meg, hogy neked vagy nekem mit szánt, nem pedig akármely szervezet vezető testülete vagy egyház pásztora… Ezt pedig csak a Szent Szellem közvetítésével tudja megtenni, nem pedig begyakorolt érvrendszerekkel és vitafórumokkal. Így válik valósággá, hogy ki-ki személy szerint kap a Szellemtől ajándékokat, amit jól kell, használjon („kicsin hűnek lenni”). Hogy tudsz hű és jó sáfár lenni ha más talentumait kell használnod ?!

Tévedés ne essék, nem vagyok ex-JT, és nem estem el. Pusztán a Bibliát olvasom és nem más emberek kifordított okoskodásait.

’ AZ ELSŐ SZ.-BAN SEM AZ VOLT A HELYZET, HOGY MINDEN GYÜLEKEZET MÁST TANÍTOTT, HANEM EGY SZERVEZETET ALKOTTAK.”

Tévedés, nem alkottak. Egyházat alkottak, vagyis Ecclesia-t. Az igazi elnevezése ennek azonban akkor is és ma is Krisztus Teste. Nem földi szervezet, hanem Isten választott népe. Egyedül Isten Törvénye és Krisztus uralma a Szent Szellem által fogta őket össze, nem pedig egyházi vagy szervezeti szabályzat. Az természetes elrendeződés, hogy gyülekezetek jönnek létre, ahol egyes emberek vezetőkké válnak, de ez korántsem az, mint a mai hierarchikus rendszer az egyházakban, beleértve a JT-ket is.

Az Evangélium, amit hirdettek, nem az Apokalipszisről és a Paradicsomi Földről szólt, hanem, hogy Jézus volt a Megígért Krisztus, és hogy Isten feltámasztotta a halálból. Ő általa, és Őt követve kapunk kegyelmet és örök életet. Az Örömhír, nem az ítélet, hanem a szabadulás.

Nyilvánvalóan az első századi keresztények (még csak nem is maguk hívták magukat annak…) a Tanach-ot (Ószövetség) ismerték, és annak (azaz az „Örök Törvény”-nek és a próféták kinyilatkoztatásának) fényében látták Krisztus tevékenységét. Erről tettek tanúságot, nem másról.

A többi „más evangélium”.

Üdv.