Ha Éva és Ádám tökéletesek voltak, akkor hogyan tudtak vétkezni?

Először úgy gondoltam válaszolok 10-es válaszoló felvetésére, de rájöttem, hogy már találkoztam a mindenhatóságot megkérdőjelezésre való utalásával

Valószínűleg nem olvasta el a válaszomat, vagy nem fogadja el.

A Mindenhatóságot ne mérjük már a tökéletlen ember agyának mércéjéhez, csak azért, hogy jobbaknak tüntessük fel magunkat nála.

A mindenhatóságnak nem lehet negatív megnyilvánulása, mert akkor megint csak rosszul járnánk, ha szabadjára engedné ezen hatalmát.

Hát látszik milyen távol állunk az élet forrásától, de azért még vannak akik dacolnak vele...

Hát ti tudjátok

Ki mondta, hogy tökéletesek voltak?

Senki.

Csak Isten tökéletes, csak ő taszítja a bűnt.

Ádám és Éva szabad akaratú, örök életű, és Istenhez hasonlatos lelkű volt, de nem tökéletes, hiszen szabad akarata volt de nem volt mindentudó. Nem is lenne poén egy mindentudó lényekből álló világ. Ezért lehetséges az, hogy Isten az eredeti, tökéletes tevét, miszerint aki vétkezik, halált érdemel, enyhítette, és a megbánásért, jóvá tételért, bocsánatot kérésért és a jövőben elhagyásértmegbocsát, és az ítéletnapon testben is feltámaszt.

Viszont aki a többieknek ártani akar, pedig lehetősége lenne rá, hogy ne tegye, az ne várjon megbocsátást. Az csak árt a többieknek.

töftöftöf

az ugye már nem zavar,hogy ki lett fejtve, nem voltak örök életűek, de azok lehettek volna még bűnbeesés után.A Biblia nem támasztja alá az álláspontodat,te meg csak szajkózod a magadét-.-

Kedves töftöftöf!

Nagyon nyakatekert az a tökéletes isteni terv.

Egyszerűbben is lehetett volna.

Ha már mindenható, akkor nyugisabban is megcsinálhatta volna a dolgokat, semmi macera, meg bűn, meg fenyegetés, próbatétel, özönvíz, Szodoma meg ítélkezés meg egyéb franckarika.

Talán mégiscsak elcseszte?

Esetleg mese az egész?

Hm...

Ádám és Éva nem voltak tökéletesek.

A bűnbeesésről meg annyit, hogy sokáig úgy voltam vele, hogy miért nem mutatta meg nekik egy pl. egy látomásban az éhínséget, a háborúkat stb.

Ám az is igaz, hogy látni a dolgokat nem ugyanaz, mint átélni.

Viszont kiküldhette volna őket egy időre a Földre tapasztalni. Persze éhezés nem lett volna egyből, de látták volna, hogy az élelem nem csak úgy van, hanem dolgozni kell érte, meg az időjárás viszontagságai ellen kell védekezniük.

Azontúl szerintem betartottak volna minden törvényt. :D

#2.

Valamit nagyon nem értesz a Bibliában. „Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket” (1Mózes 1:27)

- Ennek semmi köze Ádámhoz és Évához,(még kevesebb az útmutatóhoz(1Mózes 2:17)), mivel Őket Isten később teremtette az Édenkertben. Sőt ott is először csak Ádámot, majd az ő részére a többi mindent és a sor végén Évát. Ez olyasmi lehetett, mintha én vennék egy aranyhalat az akváriumba, apránként feldíszítem a "birodalmát", 'oszt mikor látom, hogy az egyetlenkém elveszik a háttérben veszek mellé másikat.

Kérdésre:

Ki mondta ki Ádámra és Évára a "vétkes" szót.- Isten

Az előbbi példámmal élve: Ha én aranyhal helyett piranhát veszek, és az "simogatás közben" beleharap az ujjamba, Ki a vétkes? Az a szegény hal, vagy én? És ha hirtelen haragomban lehúzom őket a WC-n, mit fog rólam gondolni? Kiűztem a paradicsomból?- mert idáig élt mint "hal a vízben", most meg a csatorna koszos szennyében tengődik. Máskülönben is, amíg Ádámék nem ettek a tudás fájáról addig honnét a fenéből tudták volna, hogy mi a jó és mi nem.

Szó sincs itt bűnről, vagy vétekről, ez az igazság későbbi torzítása. A tudatossági folyamatról van szó, amelynek során az egyén különválik az egy-ség -től és kívülről tekint vissza reá. Az önálló Én-tudat kezdetéről van szó. Ez egy "eltervezett" folyamat. Ha például mindig minden fehér lenne, nem ismernénk a színeket, sőt azt sem, hogy minden fehér, mert nincs mihez viszonyítani. Amikor megjelennek a színek, már tudjuk, hogy addig minden fehér volt.

A bűnbeesés egy félreértelmezés, rossz fordítása az eredeti tudásnak és igazságnak. Szó sincs róla, minden az "Isteni terv" szerint zajlott. Tehát nem születünk bűnben, csupán tudatosodási folyamaton megyünk keresztül.

Ádám és Éva története az egyéni Én-tudat fejlődésének egy mozzanatát mutatja be szimbolikus módon.