Van itt valaki, aki katolikusból átment ateistává?

Engem szüleim - bár mindketten ateisták - katolikus osztályba írattak, mert úgy gondolták az nem árt, ha megismerem a vallást, nomeg mégiscsak az európai kultúrkör jelentős részéről/alapjáról van szó.

Harmadikosként döntöttem úgy, hogy megkeresztelkedem, minden nap imádkoztam, stb-stb...

Egy szó mint száz, nem lettem vallásos, bár megrögzött ateista sem.

Egyáltalán nem vallom magam katolikusnak és pont az irántuk vallott tiszteletből nem is "hazudnám" magamról azt, hogy vallásos vagyok.

Egyházi esküvőm is ezért nem volt. Annál jóval többre tartom mások vallását, minthogy bemenjek egy templomba arról "hazudozni", hogy én milyen jó keresztény vagyok és majd a gyermekeim is azok lesznek. (Persze semmi problémám az egyházi esküvővel, csak én hazugságnak tartottam volna, bármennyire s gyönyörűnek tartom természetesen.)

Csecsemőkoromban megkereszteltek katolikusnak, hogy miért, hát ez egy jó kérdés, ugyanis a szüleim is, de még a nagyszüleim is ateisták. Azt hiszem, azért, mert "úgy illik".

Nem kaptam vallásos neveltetést, és soha nem is éreztem magam katolikusnak, annak dacára, hogy párszor egyedül elmentem misére, mert érdekelt. De üresnek találtam az egészet.

Sok évvel később csatlakoztam egy másik keresztény felekezethez, ahol azonnal éreztem, hogy az igaz és élő. Mintha arra a valamire, aminek a hiánya a katolikus egyházban olyan feltűnő volt, itt találtam volna rá.

Szóval ott hagytam a katolikus egyházat, igaz, nem az ateizmus kedvéért.

Én ateistából lettem hívő.

Igaz nem katolikus és nem ez volt a kérdés, de gondoltam ide körmölöm neked, ha nem vagyok túl pofátlan.

Hiawatha 20/F

Katolikus vagyok. Annak is lettem keresztelve. Református gimnáziumba jártam. Sokszor vádolják a katolikusokat azzal, hogy nincs személyes kapcsolatunk Istennel. Ez így nem igaz. Református gimnáziumba jártam, így nem utasítom el a protestánsok hitét sem.

1-es válaszolóval egyetértek abban, hogy az vallja magát katolikusnak, aki tényleg az. Ez ugyanis definiálva van: az a katolikus, aki a kötelező katolikus tanításokat vallja. Aki nem így tesz, az ne állítsa, hogy katolikus, mert hamis dolgot állít. Ettől függetlenül, ha meg lett keresztelve, akkor lehet templomi esküvője, csak komolyan kell gondolni.

Mikor megszülettem megkereszteltek. Aztán annak rendje és módja szerint 14 éves koromig végig is jártam a végigjárnivalót, hittan, elsőáldozás, ministráltam, bérmálás, stb. Gyerekként még munkált bennem valami lelkesedés, de nem emlékszem, hogy bármikor hittem volna. Nekem különösebben soha nem is volt fontos, igazán csak az apámnak és az apai nagyanyámnak. Bár ők sem épp mintakeresztények. Egyáltalán nem. A bérmálás után szinte azonnal teljesen kiestem az egészből. Ami a családnak fontos (templomi esküvő, gyászmise, stb.), azon megjelenek, rutinból lenyomom, miközben idétlenül érzem magam, aztán részemről ennyi.

Dióhéjban ez volt a tapasztalat.

én ateista vagyok. és én 2 okból itélem el az összes vallást a világon . 1. az összes vallás mint minden más semmi másról nem szól csak a pénzről

2. a hívők 99%-a nem a vallásának megfelelően él . gondolok itt ne lopj ne hazudj ne kéromkodj meg a többi f@szságra.

jah és ateistának sem mondanám magam mert az is egyfajta vallás. én azt vallom higyj magadban!