A rokonaim vallásosak, és a gyerekeik is, akik cinikusak velem, mert nem vagyok keresztény. Mit lehet egy ilyen helyzetben tenni?

A gyerekekkel nem kell törődni-- azt az esti-mesét szajkózzák, amit a szülök beletöltöttek a fejükbe.

a szülők az már más kérdés-- amikor régen egy rokonom állandóan szívatott a babonaságaival--egyszerűen megmondtam, vagy abba hagyod, vagy nem látogatlak meg többet-- fárasztó volt és idegesítő az erőszakos győzködése, a gyertyái az ima könyv amit a markomba nyomot, a fekete kandúrjának esete amit a sintérnek adott, mert "mások azt mondták" gonosz a tekintete a cicának és bajt hozhat rá!--- szóval már túlzásba vitte--

---Így 20 éve nem láttam.

14/ sajnos kérdezőnek nincs joga beleavatkozni mások nevelésébe és ahhoz sincs joga, hogy átmossa a gyermekek fejét és ezzel a szülők ellen fordítani.

egyébként ha egy gyermek intelligensnek születik úgy is kinőni lesz képes a szülök ostoba szűklátókörűségéből ha még se, akkor sajnos a szülőkre hasonlítanak.

Nagyon örülök, kedves kérdező, hogy te is felismerted a különbséget a vallásos és a díszvallásos között. A vallásos embernek ugyanis világnézete, életfelfogása, életmódja van, a díszvallásos pedig csak megszokta a vallásgyakorlás ceremoniális részeit.

A te családod díszkeresztény. A gyerekekkel nincs mit tenni, a szülőknek el lehet magyarázni, hogy vagy legyenek keresztények, legyen napi kapcsolatuk Jézussal, Isten létéről győződjenek meg stb., vagy legyenek ateisták és hagyják abba a színjátékot. A legegyszerűbb pedig az, ha egyszerűen nem törödsz velük. Én az egyeset javaslom, hiszen én is hívő vagyok, 8 évesen még én is csak díszkatolikus voltam (hiszen nem is érthettem teljesen a dolgokat), de azóta már valóban katolikusnak mondhatom magam.