Marx soha nem mondta, hogy "A vallás a nép ópiuma? "

Kedves mami!

Amit írtam, a vitapartnerem véleménye, és én idéztem, majd válaszoltam rá

tzolko, a kommunizmus maga is egy vallás és az ateizmus a lényege.

Te is hazabeszélsz, mert a wiki nem ír Voltaire ateista voltjáról. A Candide -ot említed. Mondj példát, hol ateista abban Voltaire?

A kommunizmusban valóban vannak valláshoz hasonlító elemek.

A távoli jövő, ahol minden szép és jó lesz, a menyországot szimbolizálja. Istenképe is volt, akinek szintén meg kellett előbb halnia, akárcsak Jézusnak - Ő ugye Lenin, aki halála után szentté vált.

Egyéb párhuzamok is találhatók, pl.: a felekezetek, amely a sok irányvonal képviseletében jelentkezik, pl.: Maoista, Trockista, stb...

Világnézete, a materializmus ellenben tudományos álláspont, amely nem tagadom, nagyban növeli tekintélyét, de ez kétségtelenül igaz, hiszen a tudományok álláspontját megkérdőjelezni csak az ostobák szokták, műveletlenségüket fitogtatva.

Amennyiben összemosod a kettőt, a kommunizmus, vagy a szocializmus létjogosultságára szavazol és annak a táborát erősíted.

Candide.

Első állomásán egy inkvizítor szeretőjét csábítja el, akinek a goszságát leleplezi Voltaire, Pangloss mester kivégzésével, bár az utóbbi túléli az akasztást. Candide hasba szúrja az inkvizítort, menekülniük kell.

Spanyolországban is bírál, de onnan is tovább kell menniük Délamerikába, ahol elragadják tőle Kunigundát. A Jezsuiták kapitányát is ledöfi, és már maga az, hogy a szelíd, jó indulatú Candide két papi személyre emel kezet, másra nem, már súlyos kritika az egyházra. Kénytelen rá.

Az Eldorádóba érve rácsodálkozik a tökéletes társadalomra, és az ottani jó dícsérete finom eszköz a mi társadalmunk tökéletlenségének bizonyítására. A vallási tézisek ott érvényesülnek, amíg nálunk koránt sem, sőt, egyenesen a visszájára fordulnak, de erről már nem ír, csak utal rá.

Az egyházi személyek minden esetben korruptak, iszákosak, csalók, vérszomjasok, hazugok nála, amit többé, kevésbé elnéznek neki, a cenzúra miatt a vallási téziseket csak finom, szinte észrevehetetlen eszközökkel bírálja, teszi nevetségessé, főként a humort alkalmazva, de lépten nyomon megteszi.

A vallással kapcsolatban egyszer említ pozitív személyt, egy jóságos anabaptistát, de megérthető, hogy manapság is a felekezetek között komoly ellentét van, és a jóság ilyetén ábrázolása az uralkodó egyházakat még külön dühítette is, vagyis ez is finom oldalvágás számba esik.

Párizsban ugye a csaló pap, aki kifosztására törekedik, striciként kurtizánhoz cipekve Candide-ot, ahol százalékot kap, továbbá levelet hamisít a klerikus, stb...

Velencében a részeges papnövendék, de szerzetesek is mindenhol negatívak.

Végül pedig a megoldás, a konklúzió sem tartalmaz vallásos hozzáállást, a megoldást az egyszerű, szorgalmas életben látja, szerényen munkálkodni, a filozófiálást, a dolgokon való merengést hanyagolni, és a tisztességes életen az imádkozás nélküli munkálkodást érti.

A rossz dolgok hatását állandóan ellensúlyozni igyekszik, az optimizmust hangoztatva, hogy minden a lehető legjobb, a lehetséges legislegjobb világon, ahol élünk, de rendre próba elé állítja ezt az elvet és tréfásan lavírozik a meghatározások között, mesteri módon, de a figyelmes olvasó tévedhetetlenül megérti szándékát.