Ez igaz: "Egy nem hívő ember erkölcsöt nem fog tanítani! "? Csak a hívők lehetnek erkölcsösek?

Nem. Én nem mondtam, hogy az ateisták ilyenek.

Én azt mondtam, hogy azok mocskolnak minket, akik meg lettek bántva és mocskolnak minket. Szerintem ez igaz.

Egyébként meg szerintem én vagyok az egyik ember az oldalon, aki a legjobban szokta védeni az ateistákat és nem ateista.

Mert szerintem a cselekedet számít.

Egy nem hívő is taníthat erkölcsöt, csak az a kérdés, hogy milyen fajtát. Valamelyik típusát biztosan: liberális, kommunista, ateista stb. Ezek is mind erkölcsök, az más kérdés, hogy sokan nem tudnak vele azonosulni.

Erkölcsrelativizmus meg nem létezik, mert az egy paradox fogalom, valamit biztosan közvetít. Ha mást nem azt, hogy minden erkölcs rossz, ez is egy erkölcsi álláspont.

Az már más kérdés, hogy ezeknek romboló hatása van az ember személyiségére nézve.

"Rossz példa mind a kettő. A kommunizmus abszolút nem az ateizmus nevében hirdette meg a háborúját, mint ahogy Hitler sem (aki egyébként mélyen vallásos katolikus volt, és ennek hangot is adott életében)"

Hogy csak a klasszikust említsem: "A vallás a nép ópiuma." (Marx)

De itt van még egy pár magasztos sor a kommunizmus nagy alakjaitól:

"Éppen azért, mert mindenféle vallásos eszme, mindenféle isteneszme vagy akárcsak az istennel való kacérkodás is kimondhatatlan hitványság, amelyet a demokratikus polgárság különös türelemmel (sőt gyakorta még jóindulattal is) fogad, - éppen ezért ez a legveszélyesebb hitványság, a legundorítóbb "métely". Millió bűnt, szennyet, erőszakot és fizikai ragályt sokkal könnyebben ismer fel a tömeg, és ezért ezek sokkal kevésbé veszélyesek, mint a legdivatosabb "eszmei" köntösbe bújtatott, kifinomult, szellemi isteneszme." (Lenin)

Lenin továbbfejlesztette Marx gondolatát is: „a vallás a Nép ópiuma, olyan mint a vodka, melynek segítségével a rabszolgák sötétebbé teszik emberi mivoltukat és álmaikat, melyek egy önérzetesebb életről szólnak. A vallások, a modern egyházak, a mindenféle vallásos szervezetek csupán a burzsoázia reakcióját testesítik meg.”

A harcuk a vallás ellen itt is látszik: "Egy ilyen társaság (mármint a proletárok) nem lehet közömbös abban a harcban, amely a tudatlanság, az öntudat hiánya és a sötétség, vagyis a vallásos hit ellen harcol." (szintén Lenin)

Ezekhez a gondolatokhoz hozzájárulnak a tettek is, hiszen tettekben valósulhat meg igazán az "eszme": 1936-ban a Szovjetunióban 147 püspökből 4 maradt életben, 112629 papból pedig 17857.

De nézzük meg a "mélyen keresztény" másik oldalt is:

Maga Hitler többször is "nem árja vallásnak", "kollektív elmebajnak", illetve a zsidók találmányának nevezte a kereszténységet.

"Folytatódik a nagy harc az állam szupremációjáért az egyház felett, feladatunk a nagy német császárok harcának továbbvitele a pápák ellen." (Hitler)

"Júda nélkül és Róma nélkül épül fel Germánia dómja"

Fiúk-lányok! Megkérhetlek titeket arra, hogy egy pillanatra álljunk meg, fújjuk ki a levegőt és gondoljunk vissza az előbbiekre?

Feltettek egy kérdést, amiben egy nagyon nehezen értelmezhető mondat szerepel: "Egy nem hívő ember erkölcsöt nem fog tanítani." Ez jelentheti azt, hogy nem fog, mert nem akar, nem fog mert nem tud, nem fog, mert tilos lesz neki (pl. az iskolában). Eddig mindenki megragadta az első értelmezést, ami eszébe jutott, és zsigerből nyomott rá valamit.

A második mondat sem sokat segít, hogy megtudjuk, mire gondol a kérdező, aki eddig hallgatott, és nem tisztázta a kérdését. Helyettesítsétek be, amivel akarjátok:

Ez igaz: "Egy nem matematikus nem fog matematikát tanítani!"? Csak a matematikusok számolnak?

Erkölcsösnek lenni azt jelenti, hogy az ember egy bizonyos értékrend szerint él, elvei vannak. A hívő az értékrendjét (többé-kevésbé) a vallási értékrendjéhez és elveihez igazítja.

Lehet valaki erkölcsös, de nem hívő. Elméletileg lehet valaki hívő, de nem erkölcsös, gyakorlatilag azonban az nem tekinthető hívőnek, aki nem a hitéből fakadó erkölcs szerint él.

Eleve nem igazak az olyan állítások, amelyek egyik vagy másik felsőbbrendűségét hirdetik. "A hívők nem meggyőződésből teszik, amit tesznek, mert az ateisták maguk alakították ki az erkölcsüket." Ez nem igaz. A hit maga meggyőződés. És vannak olyan ateisták (azok között, akiket ismerek), akik meg olyan alacsonyra szabják a maguk erkölcsi nívóját, hogy azt egy éti csiga is be tudná tartani. Tehát ez sem visz minket közelebb a megoldáshoz.

A fenti idézet nem is idézet valahonnan. Fogalmunk sincs, mit akart a kérdező. Olyanok vagyunk, mint a gödörbe zárt kiéheztetett kutyák, akik már akkor is egymás torkának ugrunk, ha nem is húsdarabot dobnak le közénk, hanem egy használt pelenkát. Szerintetek jól van ez így?

Lenin és Hitler valóban nem teljesen jó példa.

A németeket porig alázták az első vh. után és Hitler meglovagolva a szokásos antiszemitizmust, könnyedén össtehozta a jobb és baloldalt egy táborba, amíg megválasztották, aztán gondoskodott róla, hogy hatalmon is maradjon. Lagerokkal, titkosrendőrséggel, amit először a németek kóstoltak meg. Mindegy volt, vallásos, vagy nem, az ellenzék a Lagerban kötött ki.

Hasonló a helyzet az oroszokkal, ahol az ellenszegülőnek a gulag, vagy a cseka golyói jutottak.

A szovjetek nem csak papokat vittek kényszermunkára, hanem az egész népüket, vallásost, ateistát vegyesen.

Mindkét példa hamis, ha az ateistákat okoljátok miatta, mert mindketten zsarnokok voltak, ahol saját kényük, kedvük szerint formálták az erkölcsöt.

Annyiban jó az utalás, hogy létrejöttük bizonyítja, hogy a kereszténység eszmei világa túlságosan elöregedett a modern világ kihívásait nem tudja mindenben és maradéktalanul kezelni.

A modern kor eszmei áramlatai meg sem próbálják a vallást reformálni, mert a reformok már kevesek.

Az alapkérdés mindig a társadalmi berendezkedés.

A jobbágyságot az egyház jóváhagyta, véres harcok, a reformáció kellett hozzá, hogy eltűnjön.

A néptömegek alárendelt szerepe ellenben megmaradt és a szocialzmus egyfajta próbálkozás volt, hogy csökkentse a különbségeket.

A gyárak, a termelőeszközök köztulajdonba vétele az alapja, de mint bebizonyosodott, az állam nem jó gazda és a haszon nagy hajtóerő.

Az ideológia, a vallás csak másodlagos volt.

A szocializmus bukásával természetesen újra élednek a gazdasági és elvi különbségek a néprétegek között, ebben semmi csodálatos nincs.

A gazdag még gazdagabb, a szegény még szegényebb lesz.

Ez így volt mindig és így lesz ezután is, kár, hogy a szoc. rendszer nem vált be.

Nyugaton is tapasztalható életszínvonal romlás, nálunk természetes, hiszen a fenntartása eddig is csak nagy nehézségek árán sikerült, gyakran igazságtalanságokat okozva.

Ma már senki sem törődik vele, hogy a néptömegeket felemelje, nem céljuk és eszközeik sincsenek rá. A kormány kormányoz és a választási beszédeken kívül nincs oka rá, hogy a tömegek helyzetével foglalkozzon.

Ha úgy tetszik, kezdünk a helyünkre kerülni és mindenkinek saját dolga és érdeke, hogy a sorsát irányítsa, javítsa, mert többé ehhez segítséget senkitől sem várhat, ahogy ez már évezredek óta történik.

Többé, levésbé így van ez az egész világon, a vallások, vagy az ateizmus csak erre van rárakódva, mondhatnám a felületen, de a lényeg nem itt keresendő.

A kereszténység nem oldja meg a világ kiegyensúlyozását, itt bizakodni felesleges, hiszen ezzel nem is foglalkozik, már a jobbágyságra is áldását adta, számára e világunk nem túl érdekes.

Az ateista, mivel a túlvilágban nem hisz, nyilván ebben a világban szeretne jobban élni, ezért a figyelmét erre fordítja és bár toleranciája miatt nem kifejetetten ellensége a vallásnak, útkeresésével időnként szembe ütközik vele.

Aki keresztény, annak a baloldali mozgalmak hagyatlásával nincs oka panaszra, ha sorsa rosszabbra fordul, mert csak az következik be, amit mindenki várhatott és biztos lehetett benne.

Reméljük, a jobbágyság színvonalára nem süllyedünk, azok az idők már erkölcsileg is lejártak, de ahhoz, hogy helyzetünk ne romoljon sokkal tovább, sőt, esetleg javuljon, komoly munkára lenne szükség.

Miképpen lehetne javítani, ha valaki akarna ezzel foglalkozni, azt senki sem tudja megmondani.

Egy krédó, egy értékrend alapot ad a társadalom egészének.

Ez nem egy vallásos dolog de itt Európában azért elég sokáig a vallás együtt járt az erkölcsi tanítással (és mellesleg minden másnak a tanításával). Ezt el kell fogadni. Nekünk ebben áll a történelmünk.

Ezért nehéz a saját útkeresésünket megélni. Fiatalok vagyunk még ehhez vallás nélkül. Számunkra az hogy mit jelent jó embernek lenni nagyon sokáig egyet jelentett azzal hogy istennek tetsző életet éltünk.

Ma már nem becsülnek meg ezért úgy mint régen. Elveszti szépen a jelentőségét de nincs mi a helyébe álljon.

Mellesleg ha már Hitler és Sztálin meg a gyilkosságok... Köhömm. Mintha a vallás nevében irtotta/irtja volna nemrégen egymást pár jelentékenyebb népcsoport.

UGYANANNAK AZ ÁBRAHÁMITA VALLÁSNAK A HÍVEI.

Igen jól hallottátok. Zsidók/Muzulmánok/Keresztények ugyanabban a vallásban hisznek csak nem tudják eldönteni hogy "a sarut vagy a tököt kövessék"...