Isten meghasonlot onmagaval?

Eric felvetette Jób történetét, ami szerintem egy nagyon lényeges kérdésre keresi a választ, történetesen arra, hogy miért történnek rossz dolgok a világban, azokkal is akik jók és Istennel járnak. Magyarázatul a szerző, vagy szerzők arra utalnak, hogy önzetlenül kell szeretni és elfogadni az urat. Bár Jób története, bizonyára csak tantörténet és az emberi szenvedését szimbolizálja, azért felvet egy kérdést amit, válasz nélkül hagy. Ez a kérdés nem más, mint az önzetlenség elérése a hitben. Vajon ez elérhető e, hiszen örök életet ígért Isten azoknak, akik hisznek benne. Hány ember fogadná el azt az Istent, akit nem láthatunk, nem jutalmazza az övéit itt a földi életben azzal, hogy a jókkal csak jó dolgok történnek és nem ígér a haláluk után örök életet. Az örök élet, nem csekély jutalom, hol itt az önzetlen szeretet. Jób esete így semmi másra nem tanít, csak arra, hogy viselje el mindenki a saját sorsát, ha jó, ha rossz, mer Isten itt a földön megengedi, hogy bárkivel bármi történjen, akár jó, akár nem, akár hisz, akár nem. Miért kell mégis betartani a törvényeit és hinni benne, hát azért, hogy örök életünk legyen. Én nem foglalok állást ez ügyben, tegye meg mindenki a maga hite, meggyőződése szerint. Fontosnak tartottam leírni ebből a megközelítésből is, ha már Eric ezt hozta fel példázatul.