Tanúk! Elmagyaráznátok nekem a 144000-es dolgot?

Tessék:

[link]

A Tanúk meg szó szerint értelmezik a Bibliát :)

: Ki tartozik a 144.000-hez???,, segítség a tanúknak,

A Jelenések könyve mindig is kihívást jelentett az írásmagyarázók számára. Érzékletes képalkotás és szimbolizmus jellemzi a könyvet, melyet – a könyv egészéről alkotott előfeltevéseiktől függően – többen többféleképpen magyaráztak. Négy fő irányvonal különböztethető meg a Jelenések könyve értelmezésében: 1) a preterista (mely szerint a Jelenések könyvében olvasható események mindegyike vagy többsége bekövetkezett az I. század végére); 2) a hisztorikus (amely az egyház apostoli kortól a jelenkorig tartó történetének áttekintését látja a Jelenések könyvében); 3) az idealista (amely a jó és a rossz harcának ábrázolásaként tekint a Jelenésekre); és 4) a futurista (amely az eljövendő eseményekről szóló próféciának véli a Jelenések könyvét). A négy megközelítés közül csupán az utolsó magyarázza a Jelenéseket ugyanazzal a grammatikai-történeti módszerrel, mint a Szentírás többi könyvét. Ráadásul ez a módszer van leginkább összhangban azzal a ténnyel, hogy a Jelenések könyve is próféciaként utal önmagára (Jelenések 1:3; 22:7. 10. 18. 19).

Arra a kérdésre tehát, hogy „ki tartozik a 144.000-hez”, ugyancsak attól függően adhatunk választ, hogy melyiket tesszük magunkévá a fenti négy megközelítés közül. A futurista szemlélet kivételével valamennyi írásmagyarázati módszer szimbolikusan, az egyház jelképeként értelmezi a 144.000-ret, és a 144.000-res számot a teljes (azaz teljes számú) egyház jelképének véli. Olvassuk el azonban a pontos szöveget: „És hallottam a pecséttel megjelöltek számát: száznegyvennégyezer pecséttel megjelölt Izráel fiainak minden törzséből” (Jelenések 7:4). Mint láthatjuk, semmi nem indokolja, hogy a 144.000-ret ne a zsidók tényleges számaként értelmezzük, melyen belül „Izráel fiainak minden törzséből” 12.000 fő kerül ki. Az Újszövetségben sehol nem találunk egyértelmű utalást arra, hogy az egyház Izrael helyébe lépne.

Ezek a zsidók meg lettek jelölve pecséttel, ami azt jelenti, hogy Isten különös védelmét élvezik mindennemű isteni ítélettel és az Antikrisztussal szemben is, hogy véghezvihessék küldetésüket a nyomorúság idején (lásd Jelenések 6,17, amikor az emberek rettegve gondolnak majd arra, hogy ugyan ki állhat meg Isten közelgő haragjával szemben). A nyomorúság ideje egy jövőbeni, hétéves időszak, amikor Isten ítéletet tart azok felett, akik elutasították, és beteljesíti Izráel népének megváltására vonatkozó tervét. Mindez annak megfelelően történik majd, amit Isten kijelentett Dániel prófétának (Dániel 9:24–27). A 144.000 zsidó tulajdonképpen „első zsengéje” (Jelenések 14:4) a megváltott Izráelnek, amelyről a korábbi próféciák szóltak (Zakariás 12:10; Róma 11:25–27), és az a küldetésük, hogy hirdessék az evangéliumot az elragadtatás utáni világban és a nyomorúság idején. Missziós munkájuknak köszönhetően milliók – „nagy sokaság […], amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből” (Jelenések 7:9) – jutnak majd hitre Krisztusban.

A 144.000-rel kapcsolatos félreértések javarészt Jehova tanúi tévtanításaiból erednek. Jehova tanúi állítása szerint legfeljebb 144.000-ren uralkodhatnak majd Krisztussal a mennyben és tölthetik Istennel az örökkévalóságot. Jehova tanúi azt hirdetik, hogy az úgynevezett „mennyei reménység” csak e 144.000 ember kiváltsága. Azok, akik nem tartoznak bele ebbe a csoportba, az úgynevezett „földi reménységnek” örvendhetnek – vagyis a földi paradicsomban lehet részük Krisztus és a 144.000 uralma alatt. Nyilvánvaló, hogy Jehova tanúi egyfajta kasztrendszert állítanak fel, melyben lesz egy uralkodó és egy uralom alá vetett réteg (az előbbihez a 144.000 kiváltságos tartozna). A Biblia azonban nem tanít semmiféle osztályrendszerről. Igaz ugyan, hogy a Jelenések 20:4 szerint lesznek majd olyanok, akik együtt uralkodnak Krisztussal ezer évig, és ezek az emberek az egyház (Krisztus-hívők), az ószövetségi szentek (Krisztus első eljövetele előtt elhunyt hívek), valamint a nyomorúság korabeli szentek (akik a nyomorúság idején fogadják be Krisztust) közül kerülnek majd ki. Ugyanakkor a Biblia nem korlátozza ennek a csoportnak a létszámát. Azonkívül az ezeréves királyság nem azonos az örökkévalósággal, amely az ezeréves királyság végén veszi kezdetét. Akkor Isten együtt lakik majd velünk az Új Jeruzsálemben. Ő lesz az Istenünk, mi pedig az Ő népe (Jelenések 21:3). Ekkor kapjuk meg a Krisztusban megígért és a Szentlélek által elpecsételt örökséget (Efézus 1:13–14), és örököstársai leszünk Krisztusnak (Róma 8:17).

Már ne is haragudj, de az ÚJ Jeruzsálem, nem fizikai értelemben értendő.

Mint ahogy az Új föld sem és az Új ég sem.

Az új föld az igazságos emberi társadalmat jelenti, az új ég a mennyei Jeruzsálem mert már nem a földről fog a teremtő királysága uralkodni, hanem az égből.

S ez nem kaszt rendszer.

Ugyan is azt írja a biblia, hogy egyesít mindenkit az égben, és a földön, ami azt jelenti, hogy egységes imádat lesz, az égben és a földön mindenki Jehovát fogja imádni.

(Efézus 1:9, 10) . . .. Ez jótetszése szerint való, melyet elhatározott magában 10 egy olyan igazgatás felől, mely a meghatározott idők teljességének végén történik, hogy tudniillik ismét egyesít mindent a Krisztusban, az egekben levőket és a földön levőket.. . .

Isten „szent titka”

Isten évezredeken át nem tárta fel, hogy pontosan miként fogja megvalósítani a földre vonatkozó szándékát. Az i. sz. első században viszont „megismertette [a keresztényekkel] akaratának szent titkát” (Efézus 1:9). Pál és felkent keresztény hittársai világosan megértették, milyen csodálatos szerep jut Jézus Krisztusnak Isten szándékának a végrehajtásában. Kezdték megérteni azt is, hogy nekik milyen különleges feladatuk lesz — Krisztus társörökösei lesznek az égi Királyságban (Efézus 3:5, 6, 8–11). Igen, a Jézus Krisztusnak és társuralkodóinak vezetése alatt álló Királyság-kormányzat az az eszköz, melyet Isten felhasznál majd, hogy tartós békét teremtsen nem csupán az égben, hanem a földön is (Máté 6:9, 10). Ez által a kormányzat által Jehova olyanná teszi a földet, amilyennek eredetileg szánta (Ézsaiás 45:18; 65:21–23; Cselekedetek 3:21).

Ahogyan Jehova két csoportba rendezi a gyermekeit, az tulajdonképpen a családja összhangját mozdítja elő. Nem nehéz megérteni, hogy miért tesz így. Isten családja olyan hatalmas, hogy egy nemzethez lehet hasonlítani. Bármely nemzetről legyen is szó, néhányan arra vannak kiválasztva közülük, hogy kormányt alkossanak, a többiek pedig élvezzék a rendet, és tiszteljék a törvényt. Természetesen egyetlen emberi kormányzat sem hozott még el igazi békét. Isten azonban tökéletes kormányzatról gondoskodik a családja számára. Az első csoportot, „az egekben levőket”, Jehova azon gyermekei alkotják, akiket kiválaszt, hogy kormányzatot, vagyis Királyságot alkossanak az égben. Onnan ’fognak királyokként uralkodni a föld felett’ (Jelenések 5:10).

Isten földi gyermekei

Jehova begyűjti „a földön levőket” is, vagyis a világ minden részéről milliókat, hogy végül földi gyermekeivé válhassanak. Mint kedves Atya, megtanítja őket szeretetének útjára, így annak ellenére, hogy sok nemzetből származnak, harmonikus egységet alkotnak. Még az erőszakos, önző, erkölcstelen és Isten iránt engedetlen emberek is meghívást kapnak, hogy ’engedjék magukat megbékéltetni Istennel’ (2Korintusz 5:20).

3 Jehova nem egy előzetes próba helyszínéül teremtette a földet, hogy így gyarapítsa szellemfiakból álló égi családját, ahogy ezt a kereszténység sok egyházában tanítják. Konkrét céllal alkotta meg a földet, vagyis hogy „lakjanak rajta” (Ézsaiás 45:18). Isten a földet az emberért, az embert pedig a földért teremtette (Zsoltárok 115:16). Azt akarta, hogy az egész földgolyón paradicsomi állapotok uralkodjanak, és olyan igazságos emberek népesítsék be, akik megművelik, és gondját viselik a földnek. Soha nem is lett olyan kilátás az első emberpár elé tárva, hogy végül majd az égbe megy (1Mózes 1:26–28; 2:7, 8, 15).

Az apostol szavai szerint Istennek szándékában áll életbe léptetni egy „igazgatást”, vagyis egy ügyintézési rendszert „a meghatározott idők teljességének határán”. Mit jelent ez? Azt, hogy Isten kitűzött egy időpontot, amikor olyan dolgokat cselekszik majd, melyek által „ismét egybegyűjt mindent a Krisztusban, az egekben levőket és a földön levőket” (Efézus 1:10). Igen, Isten már létrehozott egy elrendezést arra, hogy a saját irányítása alatt mindent újra összhangba hozzon az égben és a földön. Érdekes módon az itt „ismét egybegyűjt mindent” kifejezésről J. H. Thayer bibliatudós ezt mondja: „Ismét egybegyűjt magának . . . minden dolgot és személyt (amit és akit mindeddig megosztott a bűn), így azok egyek lesznek Krisztusban.”

144 000 keresztényből tevődik össze, akik azt a reménységet kapták, hogy égi papokként szolgálhatnak és királyokként uralkodhatnak Krisztus Jézussal a föld felett (Jelenések 5:9, 10; 7:4; 14:1–3). Őáltaluk a váltságból fakadó áldások fokozatosan kiáradnak majd az engedelmes emberiségre egy ezeréves időszak alatt (1Korintus 15:24–26; Jelenések 20:6; 21:3, 4).

19 „A földön levők” azok, akik arra számítanak, hogy tökéletes életnek örvendhetnek majd a földi Paradicsomban. A Jelenések 7:9–17 „nagy sokaságnak” mondja őket, mely túléli a közelgő „nagy nyomorúságot”. De nem kell addig várniuk, hogy élvezhessék a váltságból fakadó áldásokat. Már „megmosták köntösüket, és megfehérítették a Bárány vérében”. Mivel hitet gyakorolnak a váltságban, már most részesülnek az ebből a szeretetteljes elrendezésből fakadó szellemi áldásokban. Igazságosnak vannak nyilvánítva mint Isten barátai (Jakab 2:23). Jézus áldozatának köszönhetően „beszédbeli nyíltsággal” járulhatnak „a ki nem érdemelt kedvesség trónjához” (Héberek 4:14–16). Amikor megbotlanak, igazi megbocsátásban részesülnek (Efézus 1:7). Tökéletlen létükre megtisztult a lelkiismeretük (Héberek 9:9; 10:22; 1Péter 3:21). Az Istennel való megbékélés így tehát számukra nem valamiféle dédelgetett reménység, hanem meglevő valóság! (2Korintus 5:19, 20). A Millennium alatt majd fokozatosan ’megszabadulnak a romlottság rabszolgaságából’, és végül eljutnak „Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára” (Róma 8:21).

10 1884-ben még szinte mindenki, aki Isten Izráeléhez csatlakozott, felkent keresztény volt. Fokozatosan azonban kezdett feltűnni egy másik csoport, és 1935-ben a Jelenések 7. fejezetében lévő „nagy sokaságként” azonosították ezt a csoportot. Földi reménységük lévén, ők képviselik azokat, „a melyek e földön vannak”, s akiket Jehova egybe szándékozik gyűjteni a Krisztusban (Efézus 1:10). Ők képviselik Jézusnak a juhaklokról szóló példázatában szereplő „más juhokat” (János 10:16). A más juhok 1935 óta özönlenek Jehova szervezetéhez. „Repülnek, mint a felleg, s mint a galambok dúczaikhoz” (Ésaiás 60:8). Mivel a nagy sokaság számban növekszik, a felkentek osztályában pedig egyre kevesebben vannak, mert sokan meghalnak, befejezve földi pályafutásukat a halálukkor, egyre nagyobb szerepet kapnak képesített más juhok a keresztény tevékenységekben. Hogyan?

11 Isten „szent népének” mindig is különleges kötelezettsége volt, hogy mindenfelé hirdesse Jehova kiválóságait. Pál erről mint templomi áldozatról beszélt, Jézus pedig azoknak, akik „királyi papság” lesznek, arra adott megbízást, hogy prédikáljanak és tanítsanak (2Mózes 19:5, 6; 1Péter 2:4, 9; Máté 24:14; 28:19, 20; Zsidók 13:15, 16).

"Már ne is haragudj, de az ÚJ Jeruzsálem, nem fizikai értelemben értendő.

Mint ahogy az Új föld sem és az Új ég sem.

Az új föld az igazságos emberi társadalmat jelenti, az új ég a mennyei Jeruzsálem mert már nem a földről fog a teremtő királysága uralkodni, hanem az égből."

Ha ez így lenne, akkor az első föld az édeni állapot, és most a második a bűneset utáni állapot van. Akkor a Jelenések könyvében nem első földről és égről kellene szólni, hanem a másodikról.

Ez az idézet sem véletlen:

Jel 6,14 És az ég eltakarodék, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték.

Tudod, hogy miért? Mert az első ég és az első föld elmúlik...

Felesleges hosszú szöveget írni, úgy is lepontoznak. Mellesleg itt már mindenkinek megvan a véleménye, ergo minden kérdés csak beszólogatás, meggyőzni senkit sem fogtok.

A Lepontozó Manó voltam, sziasztok.

Tudjátok , az özönvíz sem szószerinti sőt az egyiptomi szabadulás ,és a Szent sátor is mind jelképes ,és Jézus sem halt meg a kereszten ,és nem támadt fel ,és nem is látták a feltámadása után ,,ezeket csak úgymond képzeld el,jelképesen ahogy akarod és ..............stb,így leszel jó és kedves "Jehova Tanúja"

Nyomorúltak............

Tudod kedves Válaszadó, ha nem érdekel senkit, akkor nem értem miért kérdezgetnek az emberek a Tanúktól?

egyébként a szövegkörnyezet az ami meghatározza, mi az amit szó szerint kell venni, és mi az amit Jézus jelképesen értett.

egyébként is a szaktekintélynek örvendő biblia tudósok is azt mondják, hogy a Jelenések könyvének nagy része nem szó szerint értendő, akkor tessék őket is kritizálni.