Mit gondoltok? Az, hogy az emberiség zöme még mindig a vallásnak nevezett mesegyűjteményeket elhiszi, bizonyítja, hogy az ember nem több, mint az állatvilág egy túlfejlett tagja.
Mindennemű racionalitást és intelligenciát mellőző sztorikat csak úgy elhisznek, és ha a vallásról van szó, teljesen kikapcsol az agyuk tudatos, logikus része. Mint amikor egy kutyának odadobunk egy szelet húst, és semmi más nem számít neki, csak hogy azt a húst megszerezze. A vallásos ember is ilyen. Az egyház elhint valamit, és onnantól agy kikapcsol.
Mi más ez, ha nem a primitívségnek a magyarázata, az llati ösztönök öröksége?
Tudod Andizsuzsi azt írod hogy Te vallásos vagy és hiszel Isten létezésében és a léleknek létezésében, mert a vallások te szerinted meghatározták.
Ha egy fogalmat meghatározunk akkor miért misztikum?
Fogalma sincs egyetlen vallásnak se Isten miben létéről nem véletlenül helyezték ki jó messzire az univerzumba ráfogva azt is hogy Ő teremtette.
A lélek fogalomról is csak sóderolnak-- ezért van az hogy az emberek szellemjárásban hisznek. Még az orvostudomány is mint lélektant ismeri és pszichének nevezi-- holott Ők is csak a általa okozott jó illetve káros hatásait észlelik és próbálják kezelni-- Fogalma sincs az orvostudomány arról hogy mi is a testünkben a lélek a vallásokról már nem is beszélve.
Annak ellenére hogy az ember több ezer éve ismeri és bizony a kínaiak azóta szurkálgatják a tűikkel.
Aztán itt van Isten fogalom-- mindenféle elméletet kitaláltak már az élet keletkezésére-- mert ugye a vallások Isten határozták meg teremtőként-- atudósok mivel nem hisznek egy misztikumi teremtőbe igy különböző elméleteket kreálnak anélkül teszik, hogy egyszer,- mert ma már lenne elég tudásuk hozzá-- leülnének és elgondolkodnának logikusan is azzal kapcsolatban, hogy minden hitnek van bizonyos igazsága az emberi logika és megérzés fantasztikus volta miatt-- hisz ráérzett az isteni létre és a régi korokban is éltek rendkívüli emberek akik szembesültek is VELE, csak hát nem értették és igy vált egy meseszerű alakká.
El kellene gondolkodni a fizikusoknak azon végre és a geológusokkal karöltve mielőtt még kintről bejövő élet-csíráról spekulálnának- hisz itt keletkezett végső soron a Földön az élet... akkor talán a Földünknél kellene keresgélni olyan fizikai okokat amely a passzív anyagot képes volt megváltoztatni felbontani, formába kényszeríteni és még élet-energiákkal is ellátni mint lélekkel.
az olyan hatalmas ERŐK viszont amelyek felbontani képesek atomig az anyagot és abból újat alkotni azokat az ERŐKET már megilletné az isteni nagyság különösen ha az élet miközben született fokról fokra szebb, tökéletesebb színesebb és bizony szellemileg is többé vált.
Szóval itt KÉRDEZŐ hozzád is írnék nem csak a vallásos emberek szemellenzősek és hiszegetnek hanem bizony, az intelligens ateista tudósok is-- pl RIchard Dawkins is közéjük tartozik aki a respikátorok marhaságtól az önző biológiáig eljutott csak a lepkegyűjteményén keresztül c..c..c
Még saját bolygónak se ismerik, se az élet idejét se a kezdeti állapotát, se a belső szerkezetét se a nagy energiáit, se a magjának összetételét, jellemzőit, arról pedig fogalmuk sincs, hogy a Földünk sajnos életének utolsó szakaszába lépett haldoklik" és itt sajnos vége lesz az életnek-- tehát időben el kell húzniuk a távoli utódainknak pár ezer év múlva.
Kedves kérdező!
A kérdésed sejteti a válaszod, humorosnak szántad, van is némi csavar a logikádban.
A válasz természetesen az, hogy a REMÉNY.
Mint ateista, nem túl sok értelmét látom a létezésünknek.
Hiszen egyszer, nem is túl sokára meghalok, elrepül a nyúlfarknyi élet.
A bolygónk, a nap is elpusztul egyszer, sőt, a Világegyetem is.
Mi a célja tehát az életünknek?
Tudsz rá értelmes magyarázatot?
Hogy miért nem húzom le a redőnyt, ha így gondolkodom?
Miért fárasztanám magam vele, ha nemsokára úgy is bekövetkezik.
Ráérek akkor szembenézni vele.
Jó az állatoknak, nem jártatják ilyesmin az eszüket.
A kérdésed, bár a megfogalmazás nem túl udvarias, nem is akkora butaság, mint tűnik.
Sajnos újabb kérdéseket szül, de erre Te sem ismered a választ.
Vagy talán igen?
tzolko pesszimista az írásod. Bármit is teszünk az életünkben, tulajdonképpen ha úgy közelítjük meg mint a te gondolataid, akkor semminek nem lenne értelme. Hisz mi értelme a szerelmi aktusnak? vagy mi értelme annak hogy gyermek születik- hisz anélkül született, hogy őt megkérdezhettük volna, hogy akar-é élni?- vagy is belevetettük az életbe akarata ellenére. Mi a csudának vásárolunk gépkocsit ha pár év múlva kipurcan?
Szóval vannak dolgok ilyen az élet is, amely eleve benne van a tudatunkban vagy is a lelkünkre vésve--aztán vannak dolgok amit azért teszünk, mert jól esik azért a pár perc élvezetért-- s bár nem kérdezzük akar-é megszületni a gyermekünk hisz miért is tennénk ha mi vágyunk rá- ő pedig élni akar mert azért jó élni, finom az tejecske és amikor szeretik ölelve-- még ha rövid ideig is tart de csodálatos az élet ha van benne egy kis boldogság is.
S miért veszünk kocsit? mert mi nem vagyunk képesek száguldani, a kocsival pedig élvezhetjük azt hogy száguldunk leküzdve a távolságokat.
S miért élünk ha oly sok gond fájdalom is ér bennünket életünkben és azt is tudjuk, hogy rövid és hamar letelik?
Azért mert minden fájdalmat követ egy kis boldogság s az hogy rövid ez az élet tulajdonképpen egyetlen fiatal se érzékeli csak ha már 50 éve felé kezd taposni az ember, addig úgy érzi minden ember, hogy ő örökké fog élni, hogy ő legyőzhetetlen.
Ha egy ember tudatába befészkeli magát az a félelem, hogy Ő Semmi, hogy az élete törékeny, hogy a halál kézzelfogható és végleges--- Akkor a félelme miatt, a szorongás miatt, gyengévé válik és fogódzókat keres még ha nem is vallja be se magának se másnak-- valójában gyenge esendő, sebezhetővé válik amely bizony megrövidíteni képes az életét és amire azt gondolják, hogy ha valaki vallásos a hit megsegít, valójában épp a hite fogja elpusztítani, mert lelkében állandó a félelem és állandóan csak illúziókban reménykedik amit ha önmagával szembe nézne és bevallana akkor rádöbbenne hogy tulajdonképpen ő csupán egy gyenge, önpusztító szorongó emberke.
ez nem állati örökség kérdező, mert az állat nem spekulál ilyen összefüggőn és nem fél, legfeljebb egy idegen fajtól, ami megtámadja, de a haláltól nem fél.
Viszont a vallások és a tudomány na és az ember hiányos ismerete az életről, annak céljáról és a halál utáni létállapotról az oka annak, hogy az ember hajlamos a szorongásra. S mivel fantáziája elég nagy, hogy elhinni legyen képes mindent, mint a gyermek a fogtündés mesét, csak azért hogy egy önmaga gyártott fogódzkodóval biztonságban érezhesse magát.Épp az mert Ember. Még az ateista is várja a fogtündért" az utolsó napjaiban.
Ha Te kérdező elérkezel az utolsó létajtód elé, jusson eszedbe mielőtt kinyitod, hogy majd Te is csodában fogsz reménykedni.
S ha nem is csoda-- DE FANTASZTIKUM VÁR MAJD RÁD! Csak éld szépen, becsületben le az életed! S MAJD MEGLÁTOD!
Kedves Zolly the Jolly!
Bevallom nem olvastam végig a fejtegetésedet, első nekifutásra nem volt hozzá türelmem, így egyszerre olvasva túl sok nekem, de tettem rá könyvjelzőt, lehet, hogy majd folytatom később.
Addig néhány fejtegetésedre válaszolok.
Az ókorban élt emberek között voltak olyanok, akik műveltsége ma is párját ritkítaná és volt rá alapjuk, hogy ha a mai világba kerülnének, akkor semmi problémájuk nem lenne, illetve nyilván sok újdonságot tapasztalnának, de nyitottak lennének a magyarázatokra. Archimedesz mérnöki találékonysága bizonyára hallatlan izgalomba jönne egy csomó tárgyunkat látva és nem fogyna ki a kérdésekből, de lehetséges, hogy sok dolgot ránézésre is rögtön megértene, pusztán az anyagát fortatná, hogy mi miből van, de a működését lehet, hogy jobban értené némely dolognak, mint akár mai emberek, akik járatlanok a mechanikában.
Hippokratész annyira jól megfogalmazta az orvos kötelességét, hogy ma is az ő nevére teszik le az esküt az orvosok.
Persze a legtöbb ember tanulatlan és műveletlen babonás és tévhitekben bővelkedő gondolatokkal küszködött, de csak megfelelő ismeretek hiányában.
Öveges professzornak sikerült tanulatlan embereknek elmagyarázni az akkori fizika magas szintű eredményeit, módszeresen és kísérletekkel alátámasztva nagyon népszerű volt, tehát ha éppen az lenne a feladat, akkor gyorstalpaló oktatás keretében lehetséges hatékonyan emelni a műveltség színvonalát, ha valaki ezt célul tűzné ki. Egyszerűen ennek nincs módszeres támogatása, mert nem fontos, ha a foglalkozásához szükséges dolgokat tudja valaki, akkor azt bizonyíthatja a papírjaival, a végzettségeivel, a sikeres vizsgákkal, máskülönben meg rajta áll, mennyire művelődik, mert bunkónak, vagy tudatlannak joga van maradni valamennyire. A szükséges alapokat a kötelező népoktatás keretében megkapja, azon felül már fizetnie kell a tanulásért, mert addig azt mások finanszírozzák.
A vasalós gyermekpéldád sem túl jó, én a papa kezére csapnék, ha a kicsinye közelében tüzes vasat tartana.
Elmondom, hogy amikor a gyerekem mászókás lett, egy csomó dolgot gyerekbiztossá tettünk a lakásban, bedugaszolt konnektorok, acélkeret a tűzhelyre és hasonlók, padlóváza száműzve és csak páfrányaink maradtak a falról lelógatva, de menet közben azért akadt veszélyforrás elegendő, de állandó felügyelet alatt volt a pici, így nem volt baleset és a nagymamánál csak sokára mertem otthagyni a gyereket, mert a nagymama is elfelejtette már azt, amikor neki voltak apró gyerekei, de egy idő múlva belejött és az ő lakása is gyerekbiztossá változott közben, mert gyakran felkerestük, de csak sokára mertem egyedül hagyni vele az unokáját.
Az apróság ugyanis nem rossz, csak kíváncsi és ha például lerántja a virágcserepet, maga ijed meg a legjobban, mert bizonyára stabilabbnak képzelte volna.
A tudományos felfogásról írt soraid arról árulkodnak, hogy sejtelmed sincs róla, mik azok a kritériumok, amikről írsz. Őszintén bevallom, hogy teljesen pontos ismereteim nekem sincsenek, mert nem volt rá szükségem, hiszen csak tanítottam a tudomány már elfogadott eredményeit egyetemen egy ideig, de tudományos munkákban nem vettem részt.
Úgy gondolom, hogy pontosítanod kellene az ilyen irányú ismereteidet.
Vannak ugye a hipotézisek, amiket alá kell támasztani, megfelelő és ellenőrizhető érvekkel, aztán megvan a módja ezek megvitatásának, létezik munkahipotézis is, de mint mondtam már, nem volt eddig szükségem ennek a pontosítására, de amíg egy elmélet megszületik, addig nagyon sok dolgot ki kell mutatni, mert különben tudománytalannak minősül és elvetik. Az, hogy valami, amit nem lehet cáfolni, az nem érv, csak kifogás és ama állítás, hogy a vallás kint van a tudomány területén, csupán óvatos és udvarias gesztus, ami arra szolgál, hogy a tudomány képviselőit ne érjék állandó támadások, akik a tudomány elért eredményeit állandó támadásnak élnék meg, ha tudnának egyáltalán róla.
Hangoztathatod, de ki fognak nevetni, mert olyasmiről beszélsz, amiről semmit sem tudsz.
Azzal egyetértek viszont, hogy az ateista és a vallásos jellegű vitákban meg kell tanulni rendesen érvelni. Tanúsíthatom, hogy régen nem volt ez divatban, nem illett a vallásosakat frusztrálni. Szemtől szemben ma sem teszem, de az ilyen új fórumokon, mint az internet, nem rossz dolog és nincsenek következményei, mert ha valaki megharagszik rám, azzal nem tud kárt okozni, amíg egy szomszéd, vagy munkatárs, esetleg családtaggal már más a helyzet és a jobb a békesség elve alapján továbbra sem akarom ellenségemmé tenni, így inkább elkerülöm vele az ilyen irányú beszélgetést, de bevallom jól esik azért néha a vita és tanulok is sokat az emberi gondolkodásról, felfogásról.
A további fejtegetéseid egyre zavarosabbak, számomra világos, hogy egyszerűen nem érted az Occam borotvája elvét, csak önkényes megállapításokat teszel, téves megállapításokkal fűszerezve.
A további megállapításaid hasonlóak, szándékosan, vagy véletlenül, de félreérted a tudományos módszertan lényegét, amit megint csak a figyelmedbe ajánlok, mert az kétségtelenül meg van határozva, nem lehet csűrni, csavarni, de a szakszerű magyarázattól én tartózkodom, mert a pontos meghatározása éppen a te érdeked lenne.
Vagyis én tudom azért miről van szó, de nem akarok ebbe belemenni, mert túl hosszúak a fejtegetéseid, nincs kedvem cáfolgatni, hiszen látszik az írásodból, hogy foglalkoztál már a dologgal, de téves elképzeléseid vannak róla.
Úgy is mondhatom, az információ érték, akár pénzt is érhet, engem végül is egy időben pontosan azért fizettek, az volt a munkám, hogy fizetség fejében másokat informáltam meglehetősen szakszerűen az adott területen, ezért húzódozom a nem teljesen szakszerű és lényegében értelmetlen tanításodtól, mert semmi hasznom nincs belőle, ezt is csak és csupán a jóindulat íratja velem.
Dawkins könyvét nem olvastam, engem ez nem túlságosan érdekel, de az az érzésem, hogy nem fogtad fel a lényegét, de persze az is lehetséges, hogy nem a megfelelő érveket használta a szerző és így látatlanban úgy tűnik, túlságosan érzelmi alapokon közelíted meg az ő észérveit, amit ezért kapásból elvetsz és ebben talán lehet is némi igazad, mert talán mégsem ez a megfelelő meggyőzési forma, ami eleve ellenérzést szül.
A további fejtegetéseid ezért nem értelmesek a számomra, mivel olyan könyvből idézel, amit nem olvastam, de mivel matematikával magam is foglalkoztam a valószínűségszámítási résznél felfigyeltem volna, csak ott meg nem fejted ki érthetően a koncepciódat, hogy milyen számításokat próbáltál végezni és mit akartál velük bizonyítani, illetve milyen eredmény jött ki, milyen módszer alapján és ebből mik a levont következtetések, vagyis ez miképpen viszonyul az alapkérdéshez.
A rulett törvényszerűségei nem tudom, hogy miképpen viszonyulnak az evolúcióhoz, de a te nézőpontod eleve téves. Talán ismered az indukció és a dedukció fogalmát, esetleg azt is a figyelmedbe ajánlom, de ha már itt tartunk, talán jó példát hozok fel egy előre nem látható esemény, mondjuk, hogy tényleg kiemelkedő és nagy jelentőségűt említsek, egy baleset létrejötte mennyi véletlen körülmény hatására jön létre. Ha egy perccel előbb kelsz fel, ha a szembejövő gépjármű akár egy órával az esemény megtörténte előtt csupán egy másodperces időbeli csúszással van megterhelve, vagy ha mást reggelizik a sofőr, akkor minden másképpen történik és nem jön a baleset létre, de mivel halálos, vagy súlyos balesetek akkor is rendszeresen megesnek, ha minden és mindenki el akarja kerülni, akkor ennek hiányában a véletlenek törvényszerűsége diktál, amiben a megtörténte után nézve már semmi valószínűtlen nincs, hiszen minden pontosan ok és okozat szerint történt, még akkor is, ha a láncolatnak erre roppant csekély az esélye. Miért pont akkor kapott a gépjármű defektet, amikor fékeznie kellett volna a gyalogos miatt?
Mindenesetre a rendőrségi szakemberek nagyjából még előre meg is tudják saccolni az aznap bekövetkező szerencsétlenségek számát, mondjuk egy nyári hétvégén a kánikulában, pedig teljesen véletlenszerűen fognak megtörténni.
Kicsit belefáradtam, ha untattalak, elnézést kérek.
üdv
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!