Miért kényelmetlen az ember számára az a következtetés, hogy egyedül vagyunk és nincs semmiféle hatalom, ami vigyáz ránk?
Én ebben semmi ellentmondásosat nem látok. A legfőbb érv isten léte mellett az élet kialakulása szokott lenni, valamint a lelkiismeret, a lélek. De mi cáfolja azt, hogy véletlenszerűen alakult ki az élet? Ha elképesztően minimális is rá az esély, akkor is lehetséges. Hogy az első sejt hogyan lett és az univerzum hogyan keletkezett? Senki nem tudja, de lehet, hogy egyszerűen csak túl korlátolt az emberi tudatunk ahhoz, hogy ezt felfogjuk. Hogy honnan van lelkiismeret? A pszichológia és a biológia tud rá magyarázatot adni, mint közösségi élet során kialakult szabályok ösztönös érzete. A "lélek" meg egy ködös és meghatározatlan fogalom. Én pl. a személyiséget és az egyén érzéseit értem alatta.
Az meg már régóta nem titok, hogy a vallások, tabuk, babonák, hitek az ember feldolgozhatatlan félelmeiből alakultak ki, és ahogy nőtt az ismeretanyag, úgy szorultak vissza. Ha most választ találnánk arra, mi van a halál után, hogyan keletkezett az élet, alighanem eltűnnének a mostani vallások is, ezek ugyanis még az utolsó megválaszolatlan kérdések. Miért kényelmetlen ezt elfogadni?
válasza:"Azonban az előző, megismeréssel kapcsolatos gondolatodnak van egy sajátos tulajdonsága: nem bizonyítod, hogy az irracionális, valamint a mintakeresésen alapuló megismerési kísérletek egyáltalán alkalmasak-e bármiféle igazság megkeresésére is. Akár a kijelentésed igazának bizonyítására is"
Persze, hogy nem bizonyítom. Ez a dolog nem arról szól. Éppen az a hit, hogy az ember bizonyítás híján nyer meggyőződést. Én éppen azt kifogásolom, ha valaki ezt elveti.
Amit későbbiekben kifejtesz, az mind helyénvaló érvelés, ha kizárólag az objektív világmegismerést nézzük. De szerintem hiba az, hogyha csak ezt nézzük.
Az egyén többet él, mintsem csak az objektivitással foglalkozzon. Az ember úgysem fog soha kivetkezni saját szubjektumából. És ez egy releváns megközelítés, mert az életünk szerves részei az érzéseink, érzelmeink is. Ha az ember szerelmes, akkor sem analitikusan közelíti meg a dolgot, nem a gének átörökítése jár a fejében. Az olyan elemi módon része az alanynak, hogy nem tud tőle elvonatkoztatni.
Szerintem a hit is ilyen elemi tulajdonság. Ott nem mindig van helye racionalitásnak, érveknek. Szükség van rá, de nem feltétlenül azért, hogy jobban megismerjük a világot, hanem hogy jobb életet élhessünk.
Persze materialista szemszögből biztos le lehetne vezetni mindenféle pszichológiai folyamatokra, meg evolúciós hatásokra, csak éppen az nem feltétlenül ad jobb megértést. Mert ha a szubjektivitás felülkerekedik, borulhat az egész a fenébe.
"Ennek tükörképe ugynaúgy elmondható a teizmusra is: bizonyos logikai és filozófiai (nem beszélve természettudományos) kérdésekben nem válaszokat keres, hanem inkább bele sem megy olyan mélységig, hogy az ellentmondások kiütközzenek."
Hohó, csakhogy én nem filozófiai kérdésekről beszéltem. Szerintem mindegyik keresés egyaránt fontos. A filozófiai (ide sorolva a tudományosat is), de a hitbéli és harmadik metódusként a művészet is.
És nincsen döntési kényszer, nem csak az egyik lehet nyerő. Én nem a racionális megismeréssel szemben érvelek, hanem azzal párhuzamosan egy másik mellett. És ezért tartom megfeneklésnek az ateizmust, mert elveti az egyik ösvényt.
Az ember nem egy racionális lény. Megint hülye példa, de olyat még nem láttam és nem tapasztaltam, hogy mondjuk valakit észérvekkel ki lehetett billenteni mondjuk szerelmi bánatából. Nem hallottam még kielégítő választ az ész oldaláról arra a kérdésre, hogy "Miért fáj ennyire, hogy elhagyott?"
Nem filozófiai, de nagyon is fontos kérdés.
Most nem azt mondom, hogy azonosítsuk a szerelmet a hittel, mert a hit megint sok mindenben más, de annyiban hasonlít, hogy nem (teljesen) racionális.
"A teisták pont azt csinálják, amit a bulvár- és primitív ateisták szemére vetnek: nem fogadják el az irányíthatatlanságot, még pedig úgy, hogy a tehetetlenség, az elveszett irányítás, a fájó bizonytalanság és nemtudás megoldását kihelyezik egy "proxy" entitásnak, mint ahogy az ember a szüleitől várja a végső megoldásokat gyerekkorában. Tehát kerülőúton, de mégis hatni akarnak arra, amire nem lehet, tudni akarják majd azt, amit ma nem tudnak és bizonyosságot várnak majd, ami most nincs meg."
De ez így természetes, és így működik jól. Egy hívő sokkal természetesebben tudja megközelíteni egy hozzátartozó elvesztését, mint egy ateista. Az ateizmus egyáltalán nem szolgáltat az ilyen kérdésekre kielégítő választ. Valamiféle választ igen, csak azzal nem megyünk semmire. Nem foglakozik azzal, hogy ezek igenis fontos kérdések. Nem a tudományos haladás, vagy a világkép szempontjából, hanem az ember, mint érző lény szempontjából.
"Miért nem a teizmus egy "anaturalizmus" valójában? Csak azért, mert épp a teizmus tagadása lett az elnevezése az ateizmusnak?"
A világon nem csak teizmus létezik a transzcendencia megközelítésében, viszont az ateizmus csak a teizmus tagadásában létezik. Nem hallottam még egységes ateista álláspontot mondjuk a buddhizmussal kapcsolatban.
válasza:Nem kényelmetlen, nem is ellentmondásos, csak a "véletlennek" kisebb az esélye. Ez a világ létrejöhetett magától is, de egyszerűen filozófiai logikával ésszerűbb belátni egy felsőbb teremtő erőt. Ezért mondom én (és nem csak én), hogy egy ateistának nagyobb hite van, mint egy hívőnek! Ha kivonjuk az értelmes teremtő gondolatát, akkor sokkal nehezebb olyan téziseket felállítani, amelyek ne kerülnének ellentmondással valamivel.
Ezen kívül ne felejtsük el azt sem, hogy ha mi és az egész világ Isten alkotása, akkor az ember jobban viszonyul a világhoz is és az embertársaihoz is, hiszen testvérek vagyunk. Mindennek ugyanannyi joga van létezni, mint nekem, ha kivesszük Istent, akkor nyugodtan akár el is kezdhetnénk gyilkolászni egymást, hiszen a "lélek úgyis csak egy ködös és meghatározhatatlan fogalom"...
válasza:Ez nem a kényelem kérdése.Ez a világ számunkra egy bonyolult folyamat eredménye,amelyet Isten alkotott.Amit nem tudunk azt ne erősítsük.Bizonyságok vannak Jézus létezésére ,az más dolog hogy sokan nem hisznek bennük.Nem értjük a teremtést ,pedig látjuk hogy amiben élünk a föld -a természet -tökéletes.Nem magától jött létre hanem értelem útján és hatalmasság útján ,aminek úgy kell működnie ahogy Isten megalkotta.Nincs véletlenszerűség...És ha mi betartanánk Jézus tanításait,a szeretetet,Isten a kebelén hordozna minket..
(K.Gy)
válasza:"Persze, hogy nem bizonyítom. Ez a dolog nem arról szól. Éppen az a hit, hogy az ember bizonyítás híján nyer meggyőződést. Én éppen azt kifogásolom, ha valaki ezt elveti."
Én nem elvetem, hanem a megfelelő helyére rakom.
"Amit későbbiekben kifejtesz, az mind helyénvaló érvelés, ha kizárólag az objektív világmegismerést nézzük. De szerintem hiba az, hogyha csak ezt nézzük."
Na, itt van ismét egy pont, ahol félrecsúszik az egész: A szubjektív megismerés nem a világ, hanem az egyén megismerése! Semmi más különlegesség nincs itt. Ha én saját magamat elemzem, az érzéseimet nézem, a meggyőződéseimet, bármi belső működést, akkor magamat ismerem meg. Igen helytelen viszont ezeket a gondolatokat a világra projektálni, ugyanis akkor kilépek a gondolati tárgykörből. A szubjektív megismerés és a világ megismerése nagyon jól megfér egymással, ha mindkettőt a helyén kezeljük. Ha én a megismerés alatt egy LSD trip során, általam átélt élmények felfedezését értem, akkor ez rendjén is van, ez a megismerésnek egy más formája, mint a tudományos módszertan. Viszont azt látni kell, hogy ezzel csak a saját belsőmet ismerem meg, a világ megismerésére csak annak fényében alkalmas, ha úgy "általában" az ember elméjének viselkedését akarom így vizsgálni, viszont ekkor máris feltételeznem kell azt, hogy mások is legalább annyira hasonlóan működnek, mint én, hogy e hasonlóság létjogosultságot adjon a megismerés határainak az elmém határán kívülre terjesztésére. E hasonlóság feltételezéséhez meg a világ megismerésének eszközeit kell használnom.
Az ember lelke, személyisége, érzésvilága is egy önálló világ, a maga szabályaival, de ennek megismerése a világra való vetítése felettébb kérdéses. Így olvaszthatjuk be más gondolataidat is az egész képbe:
"Az egyén többet él, mintsem csak az objektivitással foglalkozzon. Az ember úgysem fog soha kivetkezni saját szubjektumából. És ez egy releváns megközelítés, mert az életünk szerves részei az érzéseink, érzelmeink is."
Ezzel nincs is baj, de gondolom te is rászólnál egy rokonodra, aki épp a hídról akar leugrani, mert azt hiszi, hogy repülni tud.
"Ha az ember szerelmes, akkor sem analitikusan közelíti meg a dolgot, nem a gének átörökítése jár a fejében. Az olyan elemi módon része az alanynak, hogy nem tud tőle elvonatkoztatni."
Persze, hogy nem így közelíted meg, ezt az ösztönök és a tudattalan megteszik. De azok sem gondolati úton végzik a munkájukat. Rendjén is van ez! Nem elvárás az objektív gondolkodás olyan esetekben, amikor emberi mivoltodat átadhatod akár az ösztöneidnek, akár az érzelmeidnek. De amikor a világ nagy dolgairól filozofálsz és ott és akkor egy kicsit is számít az, hogy vajon az igazságot érinted-e meg (hiszen az igazságkeresés is központi eleme ennek a diskurzusnak), akkor már fejlettebb és objektív irányba mutató eszközök kellenek a szubjektívek helyett. Hiszen gondolom te sem élelmiszeripari szabványokat használnál hídtervezéskor. Ennyi az egész.
"Szerintem a hit is ilyen elemi tulajdonság. Ott nem mindig van helye racionalitásnak, érveknek. Szükség van rá, de nem feltétlenül azért, hogy jobban megismerjük a világot, hanem hogy jobb életet élhessünk."
Ezzel egyet is értek a fentiek értelmében. De akkor ezt ne (objektív) megismerésnek hívjuk, hanem lelki életnek, vagy érzelmi életnek. Vagy persze hívhatjuk megismerésnek is, de azért ne mossuk össze az objektív világ megismerésével.
"Persze materialista szemszögből biztos le lehetne vezetni mindenféle pszichológiai folyamatokra, meg evolúciós hatásokra, csak éppen az nem feltétlenül ad jobb megértést. Mert ha a szubjektivitás felülkerekedik, borulhat az egész a fenébe."
Dehogynem, jobb megértést adhat, csak nem feltétlenül a szubjektum szintjén. De erre soha nem is vállalkozott egyik sem!
"És nincsen döntési kényszer, nem csak az egyik lehet nyerő."
Már dehogy nincs. Ha művészet eredményéről van szó, akkor a művészet saját világán belül mozogsz, ha a hitedről, akkor arról van szó, hogy te szubjektíve milyen modellt építesz föl a külsőre vonatkoztatva. Viszont ahhoz, hogy a szubjektív igazság objektív igazságként minősüljön át, kell valami objektivitást is tartalmazó "eljárás". Más különben igazából magadnak, és nem nekem, vagy adós ennek a lépésnek a jogosságával.
"És ezért tartom megfeneklésnek az ateizmust, mert elveti az egyik ösvényt."
Nem vetem én el. Nem tagadom azt, hogy az isten fogalmát a beszélgetések praktikus oldaláról tekintve ne tudnám használni (mivel nem tudhatja senki, hogy ugyanazt érti-e mindenki alatta, vagy sem), vagy akár bármi más, gondolatban, vagy kultúrában létező entitásét. Azt sem tagadom, hogy ezeknek lehet szubjektív haszna, akár vigasz, akár szórakozás, akár önmegismerés során. De ahhoz, hogy ezeket objektív létezőknek feltételezzem, akkor ennél többre van szükség. Sőt! Gondolhatom igazságnak egy szubjektív létező objektív létezését úgy is, hogy nem tudok előállni egy olyan gondolati lánccal, mely az objektív világába jogosan átemelné (magyarul nem tudom bizonyítani). Ekkor egyszerűen az történik, hogy beszélni tudunk róla, de azt nem jelentheted ki, hogy objektív létezőre mutattál rá, legalább is abban az értelemben nem, hogy bármilyen más értelmes entitás szubjektív élmények híján elfogadja a szubjektumodat objektumnak. Tehát ismét csak oda jutottunk, hogy megismerésnek megismerés, de a megismerés semmilyen elemét nem tudod kihelyezni az elméden kívül. A te megfogalmazásodat ide emelve tehát azt tudom mondani, hogy a magamfajta "ateista" nem elvet egy ösvényt, hanem te mutatsz egy olyan ösvényt, ami igazából csak számodra létezik. Nem én vonok le valamit, hanem te adsz hozzá, de nem mindenki tud járni rajta, illetve nem tudsz semmilyen meggyőző érvet mondani arra, hogy az ösvény arra vezet, amerre te mondod. Én itt igazából agnosztikus vagyok, sőt, viták során képviselhetek akár ateista oldalt hívőként is! Hiszen én nem állítom azt, hogy az ösvény nem oda vezet, hanem csak azt, hogy nem vagy meggyőző és nem is lehetsz puszta közlések alapján, ld. a fenti elvi megfontolásokat. Honnan tudhatnám, hogy nem te magad is csak becsapod magad?
"Megint hülye példa, de olyat még nem láttam és nem tapasztaltam, hogy mondjuk valakit észérvekkel ki lehetett billenteni mondjuk szerelmi bánatából."
Na és? Ennek a fórummotornak sem tudod az állapotát teljes körűen megváltoztatni otthonról (pl. felhasználót törölni). Ettől az még szoftver. Meg nem következtetsz arra, hogy akkor ezt az egészet nem is emberek működtetik. Ez sem filozófiai, de igen fontos kérdés. Kérdezd csak meg az oldal üzemeltetőjét.
"De ez így természetes, és így működik jól."
Ha számodra természetes, akkor egyetértesz az állításaimmal.
"Egy hívő sokkal természetesebben tudja megközelíteni egy hozzátartozó elvesztését, mint egy ateista. "
Ezt is elfogadom, de akkor azért lássuk mindketten, hogy a "mi az igazság?" kérdéskörről átnyargaltál a "mi a célszerű?"-re. Szóval azért így azért csúsztatás, nem?
"Az ateizmus egyáltalán nem szolgáltat az ilyen kérdésekre kielégítő választ. Valamiféle választ igen, csak azzal nem megyünk semmire. Nem foglakozik azzal, hogy ezek igenis fontos kérdések. Nem a tudományos haladás, vagy a világkép szempontjából, hanem az ember, mint érző lény szempontjából."
Nézd, ha kimegyek a ház elé és látom, hogy ellopták az autómat, akkor ez is valamiféle válasz, sokra nem megyek vele anyagilag, mert az autó ettől még nem kerül elő, sőt nem foglalkozik ez a tény azzal, hogy ez fontos kérdés a család költségvetésében. Nem egy haladás a családi kassza szempontjából, de hát mégis csak ez az igazság, ha az. Az, hogy mi igaz, vagy mi fejleszt, vagy hasznos, vagy jóleső, mind különböző dolgok. Az igazság nem csak jó és kellemes lehet.
"A világon nem csak teizmus létezik a transzcendencia megközelítésében, viszont az ateizmus csak a teizmus tagadásában létezik."
Nagyon tévedsz. Én egyész világképeket tudok és tudnék alkotni neked úgy, hogy szó nem esik benne az istenhez még csak hasonlóról sem. Az ateizmus egy ablak világnézetek megnevezésére, egy olyan karakterisztika, ami a teizmus szemszögéből adja meg a fő különbséget. Ráadásul az ateizmus egy általánosabb valami, hiszen többféle módon lehet valami nélkül felépíteni valamit, mint valamivel. Tehát ateisták egy részének világképe egyáltalán nem a teizmussal szemben határozza meg önmagát akkor, ha nem a teizmussal vetik össze!
válasza: válasza:Egyébként pont az ún. örök világtörvény vallásai, mint pl. a buddhizmus, remekül elvan az istenek fogalma nélkül. Legalább is bár befogadóak az istenhittel szemben, az istenek nem központi szereplők. A világ istenek nélkül is végtelen ideig létezett és létezni fog a maga szabályai szerint. Tehát egy buddhista lehet úgy ateista, hogy valójában csak a teizmussal összevetve jó név az "ateista".
Ha nagyon szélsőséges példát akarnék konstruálni, akkor azt mondom, hogy Az egri csillagok valójában reakciós termék, mert pont nem olyan, mint az Aranyember. Pont az nincs benne, ami az utóbbiban benne van és viszont. Az alma is valójában egy nem-körte.
Még nem olvastam el az összes választ, de sorrendben igyekszem reagálni:
"Nem kellene abban a tudatban élnetek, hogy ennyi hülye agymosott él a világon, akik mindent beszopnak, gyávák...Mert miért pont azt vettük be és miért nem akkor a makroevolúciót? "
Nagyon egyszerű: mert tudományos műveltség kell hozzá, azért. Az egyszeri mexikói piaci árus pedig hamarabb fogja megérteni azt, hogy van egy Jézus, aki mindenkire figyel, és imádkozni kell hozzá, hogy jó legyen.
Lelki világa mindenkinek van. Mindenki találkozik az életében a bűn, a lelkiismeret, a szerettek elvesztése, a halál utáni élet gondolatával. Viszont a világ nagyrészt nem biológiában, pszichológiában és pszichológiában jártas nagy műveltségű intellektuellekből áll. A világ nagyrésze soha nem is találkozik ilyen magyarázatokkal, viszont mindenkinek kell valamilyen magyarázat. Aki nem tudja, hogy a Nap egy óriási fúziós fáklya, ami fizikai-kémiai reakciók révén sugároz fényt és meleget, annak egyszerűbb egy emberközeli magyarázat, pl. Héliosz szekere.
Nem azt mondom, hogy nálam van az igazság, mert abban sem vagyok biztos, hogy létezik abszolút igazság, mint olyan, pláne ebben a kérdésben; de erre az érvre válaszolva szeretném kihangsúlyozni azt, hogy pusztán az, hogy a egy dogmának nagyobb számú hívője van egy másiknál, az nem bizonyíték semmire.
"De ha érdekel, akkor az egyik legegyszerűbb kérdésem a közös ősünkkel kapcsolatban, hogy szerinted nő volt előbb vagy férfi vagy valami teljesen uniszex trutgyi? "
Az utóbbi. Pontosabban az őssejtből fejlődtek ki gondolom a nemek. Azért nem értem a kérdést, mert a nemek nem az embernél jelentek meg. Egyszerre volt mindig is mindkettő. Ezzel a kérdéssel az első sejtnél érdemes elkezdeni foglalkozni, nem az embernél.
ma 10:35
Minden szavaddal egyetértek. Ugyanezekre a válaszokra jutottam én is; megfogalmaztad az én hitvilágomat.
"Csakhogy a vallási meggyőződést nem a félelem táplálja. Ezt gyanítom valamely marxista találhatta ki, hogy a történelmi materializmus enyhén zavaros eszméjébe a vallást valahogy beilleszthesse"
Nem tudom, kitalálta ki, de azt hiszem, félreértettük egymást. Van vallási meggyőződés és vallási meggyőződés. Az egyik az egyszerű emberé, aki meg akarja magyarázni a természeti és érzelmi jelenségeket, aki fél a sötéttől és a haláltól és tabukat, babonákat talál ki. A másik pedig a megvilágosodott, bölcs emberé, aki már eljutott egy olyan szintre, hogy érzi, mik a válaszok.
"Én úgy látom, nem az ateizmushoz kell bátorság, hanem a hithez. Az ateizmus kényelmes megoldás, mert bizonyos kérdésekben nem válaszokat keres, hanem inkább fel sem teszi a kérdést."
Nem igaz. Tudsz ilyet mondani? Az ateizmus egyszerűen más szempont, ami más válaszokat talál.
"És még mindig könnyebb elfogadni, hogy mindent megtudhatunk a világról, minthogy elismerni, hogy bizonyos dolgokat sosem irányíthatunk. "
Szerintem az ateizmus ilyet nem állít, de ez a kérdés szerintem amúgy itt nem is releváns. Az, hogy van valami, amit nem irányíthatunk, még mindig nem bizonyít semmit.
"A vallások eltűnése, a tudomány istenítése...ezek mind olyan víziók, amiket leírsz, és már vagy 3-400 éve szajkóznak, mégsem következett be egyik sem. Nem lehet, hogy mégis ti jártok tévúton? :) "
1. Ki az a "ti"? Engem ne azonosíts senkivel és semmilyen eszmével.
2. Krisztus eljövetelét, próféciákat és világvégéket is szajkóznak évszázadok óta. Az, hogy téves elképzelésekben élő emberek mit szajkóznak, megintcsak nem érv. Egyébként a tudományt nem kell isteníteni, nem ez a szerepe.
"A pszichológiai és biológiai magyarázatai a lelkiismeretnek és a léleknek meglehetősen botcsinálta magyarázatok, hipotézisek, aminek ilyen szempontból nincs komolyabb súlya, mint egy mesének, csak tudományos fogalmakkal van körítve, hogy minél több félművelt ember bedőljön nekik. A valóságban sem a darwinizmus, sem az emberi lélek mechanikai mivolta nem nyert soha teljese bizonyítást...soha! "
Ahogy a lélek megléte, a szentlélek mivolta (máig nem tudom, mi az), Jézus istenfiúsága, az üdvözülés, a pokol létezése, a Paradicsom, Allah, az angyalok, a Sátán, a Loch Ness-i szörny és a Chupacabra sem.
Az, hogy az "emberi lélek mechanikai mivolta" nem nyert bizonyítást, az még nem egy bizonyíték arra, hogy "Isten a Teremtés során megteremtette az embert a semmiből és lelket lehelt belé". Olyan ez, mintha azt mondanám, hogy "lám-lám, a hires-neves tudomány máig nem tudja, mitől van a gömbvillám, azok a hülye tudósok végre beláthatnák, hogy nekem van igazam, mert a Nagy Rózsaszín Egyszarvú leheli ki őket". Van egy szilárd alapokon álló, logikai eszköz - a tudomány - és vannak dolgok, amiket nem bír megmagyarázni és ezzel szemben pedig van egy bizonyításokat nem használó, kvázi kitalált dolog. A kettő nincs egy súlyban szerintem. Persze, hogy a tudománynak vannak vakfoltjai. Viszont a vallásban a tudomány szempontjából minden vakfolt.
Kezdjük ott, hogy mi van, ha én nem is hiszek a "lélek" fogalmában. Mi az egyáltalán? A "személyiség" fogalmát értem. Azt is írhattad volna akár, hogy "a tudomány máig nem bizonyította be az angyalok létezését!". Persze, hogy nem. De a vallás sem...
"Newton, aki igazán nagy tudós volt, a szó valódi értelmében, belátta: "A tudomány poharából az első korty ateistává tesz...de a pohár alján ott van Isten.""
Ezzel viszont egyetértek.
"Most arra kérlek, írd le nekem biológiai/kémia folyamatokkal a következőket: bizalom, árulás, csalódás, hit."
Én nem tudom leírni, mert nem vagyok se biológus, se kémikus. De még pszichológus sem. Viszont 100%-ra állítom neked, hogy le lehet őket írni. Egy pszichológus le tudja. Hisz az a viselkedéssel foglalkozik, azt vizsgálja. Bonyolult folyamatok, az igaz, de abszolút leírhatók, kémiai és biológiai háttérrel együtt, amik az ember társas
életformája mögött állnak. A "bizalom" nem írható le közvetlenül: nincs olyan, hogy "bizalomhormon". De a pszichológia le tudja vezetni, hogy miből alakul ki és mi az, milyen ösztönös viselkedésformákból, milyen ősi biológiai beidegződésekből ered, és emögött ott van az élettani háttér is. Semmi misztikus nincs benne. Ezzel együtt természetesen az ember fantasztikusan bonyolult lény. Az, hogy le tudjuk írni az orgazmust képletekkel, még nem csökkenti annak csodálatosságát.
Nem kell olyan messzire mennünk, mint a világ keletkezése. A fizikai, kémia, biológiai rendszereket nem az ember hoza létre, csak megtalálta azok egy részét."
válasza:Köszi kérdező, hogy írtál:)
Minden tiszteletem a tiéd...
Én csak annyit szólnék hozzá hogy mivel van esélye hogy létezik élet, van esélye hogy nem csak kavicsdarabok vagyunk picit bonyolultabb belső felépítéssel,
ezért próbáljuk meg megőrizni ezt. Globálisan, nem önzően.
Gyanítom hogy ahogyan a vallások létét, vagy ahogyan a felhők feletti mennyország létét, ugyanúgy az élő/élettelen létét is sikerül majd megcáfolni később a felfedezőknek, tudósoknak.
De amíg nincs így, és nincs bizonyíték arra hogy nem létezik élet, addig próbáljuk improválni azt. Tovább örökíteni. Legyőzni a becsapódó aszteroidákat. stb.
Próbáljunk olyan döntéseket hozni, melyek pozitív építő hatással vannak környezetünkre. Vagyis közvetett módon növelni a földi, élő fajok túlélési esélyét.
A kezdeti kérdező kérdésére "Miért kényelmetlen az ember számára az a következtetés, hogy egyedül vagyunk és nincs semmiféle hatalom, ami vigyáz ránk?":
Nem filozófiai a válasz. Bizony biológiai, kémiai.
Na megyek, hív az asszony. :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!