Miből él az egyház? Milyen jogon ad nekik az állam lóvét?

Az egyházközségek bevétele két fő részből tevődik össze. Az egyik a perselypénz, a vasárnapi szentmisék adománya, a másik az egyházközségi hozzájárulások.

Ezen kívül sajátos bevétel nincs, nagyon kevés az, ami az ún. stólarészesedésből származik. A szentségek kiszolgáltatásáért nem szabad pénzt kérni, kivétel a házasságkötés, aminek van kántor vagy sekrestyési vonzata, vagyis azokat az embereket, akik ott szolgálatot tesznek, valamilyen formában juttatásban kell részesíteni. A temetés pedig szintén sok vonzattal jár. Országosan meghatározott egységes díja van, ami többfelé oszlik, jut belőle a templomnak, a kántornak, a sekrestyésnek és a papnak.

A perselypénzből tulajdonképpen a templomfenntartást fedezi az egyházközség. A perselypénzek egy része ugyanakkor irányzott célgyűjtés, amely azonnal befizetésre kerül az egyházmegyei hivatalba, az egyházmegyei hivatal pedig továbbítja a megfelelő helyre. Vannak állandó gyűjtések, ilyen a karitász, a szeminárium, az iskolák javára szolgáló, a missziós és a szentföldi gyűjtés. Ezen kívül vannak a természeti katasztrófák áldozatainak megsegítésére irányuló gyűjtések. Az elmúlt évben minden hónapra jutott egy ilyen központi gyűjtés.

Az egyházi adót illetően sokan abba a tévedésbe esnek, hogy ez a begyűjtött pénz a papé. Pedig a plébániát is fenn kell tartani, elég, ha mindenki csak a saját lakásának a fenntartására gondol, mekkora költség a rezsi, a fűtés, a világítás, a vízdíjak. Egy plébánia viszont nagyobb rezsiköltséggel működik mint egy családi ház, hiszen a legtöbb helyen van közösségi helyiség is, melyet rendszeresen használnak. Ráadásul az állam is nyomorgatja az egyházközségeket, hiszen a plébániák és a templomok közintézménynek minősülnek, így magasabb kategóriájú energiaköltséget kell fizetniük. Ha egy adott településnek nincs saját plébániája, akkor természetesen az egyházi adóból arányosan járul hozzá annak a plébániának a fenntartásához, ahonnét ellátják.

Az egyházi adóból az egyházközség befizeti a központi járulékot. Ennek összege nem egyforma mindenhol. Ebben benne van az épületeink biztosítási díja is.

Ki fizeti a papot? A plébános a fizetését ugyancsak a helybéli egyházközségek befizetéseiből kapja. Nagyon sok kis helyen a bevétel nem elegendő arra, hogy kigazdálkodják a központilag meghatározott papi fizetést, mert a fenntartási költségek elviszik az összes bevételüket. Ilyenkor a püspökség egészíti ki a plébános fizetését.

Tehát ezekből a bevételekből kell fenntartani a templomot és a plébániát, ki kell fizetni a papot, beküldeni a központi hozzájárulásokat, s ami megmarad, az fordítható fejlesztésre...

Legjobb tudomásom szerint az egyházmegyék plébániáinak 60 százaléka nem tud fejleszteni, mert egyszerűen nem marad rá pénze. A bevételek épp csak a napi kiadásokat fedezik. Szóba jöhetnek még helybeli lehetőségek, vagyis önkormányzati támogatások, és különböző uniós, országos vagy egyházmegyei pályázatok.

- Régi igazság: akiket legjobban szorít a cipő, mindig becsülettel megfizetik az egyházi adót, vagyis a nyugdíjasoknak és a templomba járó szegényebb családoknak ez sosem probléma. A fiatalabb generációnál más a helyzet, sokan úgy gondolják, mivel rendszeresen nem veszik igénybe az egyházi "szolgáltatásokat", vagyis nem járnak minden héten szentmisére, ezért nem is hajlandóak hozzájárulni az egyházközösség fenntartásához. A falvakban így is 80-90 százalék a befizetési hajlandóság, míg városon ez sokszor csupán 30-40 százalékot tesz ki. Igaz, a városokban nehezebb megoldani a beszedést is.

Sziasztok.

Az önfenntartásról annyit, hogy 5000 fő alatti helységekben plusz pénzt kapnak az államtól, hogy tovább szolgáltassanak és ne csukják be a templomot.

Ez minden történelmi egyházat automatikusan megillet.

Hogy miért?

Mert az egyházak befolyásolni tudják a híveket, hogy kit támogassanak a szavazáskor.

Ja, mielőtt még előadná valaki, hogy az egyház független a politikától, ne fárassza magát, ezt szerintem ma már / főként az új egyházt-törvény után/ senki nem hiszi el.

Az iskolák és a kórházak működtetése külön dolog.

Arra külön ad az állam pénzt.

Jótékonykodni csak az tud és akkora mértékben, amennyije van neki.

Nem vagyok ellene, hogy az állam pénzt ad az egyházaknak, a templomok szépek és sok értéket tartalmaznak.

Tudomásom szerint a kommunista időkben is kaptak támogatást, néha kiemelt projektként felújítások is voltak, mint minden más közintézményben.

Talán reálértékben még többet is kaptak, mint manapság.

Magam nem vagyok vallásos, de megértem, hogy az egyházat az állam támogatja.

Lehet, hogy a vallásos meg azt nem szeretné az adójából támogatni, amit Te.

Mondjuk a hadsereget.

Vagy a vidéki embernek nem érdeke a pesti metro.

Sokan vagyunk ebben az országban és mindenki érdekét figyelembe kell venni.

Itt olvastam mindenfélét, perselypénz stb.

Egy biztos, nekik is pontosabbnak és megbízhatóbbnak kellene lenniük

[link]