Mik a különbségek és hasonlóságok az Evangélikus és Református Egyház között?

Szia!

A IV. századtól, amikor a kereszténység államvallássá lett, nagyon sok mindent megváltoztattak az eredeti bibliai tanításokhoz képest és ez ellen léptek fel a reformátorok. Mivel Luther - az evangélikus felekezet megalapítója - azelőtt búzgó katolikus volt, így nem szakított olyan radikálisan a római istentiszteleti formákkal, mint a legtöbb később reformátor, például Kálvin, aki a református egyház megalapítója volt.

Luther alapelve az volt, hogy az egyházban minden szabad, ami nem ellenkezik az evangéliummal. Így - bár a latin helyett áttértek a nép nyelvére - templomaikban továbbra is megtalálható maradt az oltár, a kereszt, a papi ruhák, a gyertyák, a keresztvetés, amelyeket a legtöbb protestáns - köztük Kálvin - is elvetett, mint túl katolikus dolgokat. Luther azonban úgy vélte, hogy a liturgiának ezek a formái nem követelmények, mégis értékesek, részint a szépségük folytán, részint azzal, hogy általuk részesedünk a megelőző korok hívő keresztény családjainak a vallásos tapasztalatában. Ezért az evangélikus templomokban is találunk tehát Jézus Krisztust, vagy bibliai személyeket és történeteket kiábrázoló oltárképeket. Ezeknek a templomba bevitelét Kálvin nem helyeselte. Ha nem is olyan nyomatékkal, mint a Római egyház, Luther is azt tartotta, hogy a kereszteletlenül elhalt kisdedek nem üdvözülhetnek. Ezért ő is megengedte az un. szükségkeresztséget, ilyen a reformátusoknál nincs. Az úrvacsorával kapcsolatosan Luther arra a meggyőződésre jutott, hogy az emberi bűnért a teljes elégtétel már meghozatott a mi Urunk keresztre feszítésével, így a római tanítás a miséről és az áldozatokról értelmetlenné vált számára. Az Úrvacsora az evangélikus tanítás szerint a hívők találkozása az élő Istennel, aki valóságosan jelen van: a megszentelt kenyér és a bor Krisztus valódi teste és valódi vére, jóllehet a kenyérben és a borban semmiféle fizikai változás nem történik. A kenyér alatt náluk ostya értendő. Kálvin nem fogadta el Luther tanítását, hogy Krisztus teste és vére valósággal jelen van az Úrvacsorai jegyekben, szerinte, ha Krisztus egyszer az ő igéjében és Szentlelkében velük van, az igazi hitnek semmi szüksége nincs arra, hogy őt még testileg, szájjal ehetően is magához vegye. Jézus szava: "ez az én testem" szerinte egyszerű jelképes beszéd, amivel az Úr, mint minden keleti ember, sokszor élt tanításai során.

Sajnos sem Kálvin, sem Luther nem látta be, hogy a csecsemők keresztsége nem bibliai tanítás, így a baptisták voltak az első protestáns felekezet, akik visszatértek a Szentírás gyakorlatához ebben a kérdésben. Az utóreformációs mozgalmak által létrejött felekezetek többsége már a tanítványság alapvető kívánalmainak a hitbeli elfogadása alapján hozott, önkéntes választáson alapuló, alámerítéssel történő felnőttkeresztséget

gyakorolja.

Hát röviden ennyi jutott eszembe...

Üdv. Péter

Sziasztok!

Nos kedves 3-as válaszoló emberileg nézve igazad lenne, ha az ember képes volna bűntelenül élni. Csakhogy Jézus Krisztus kijelentette: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak én általam."

Már az Ószövetségben is azt olvassuk Habakuk próféta könyvében: "az igaz pedig az ő hite által él." Ezékiel próféta is erről beszél: "Az igaznak igazsága meg nem menti őt a napon, amelyen vétkezik, és a hitetlen hitetlensége által el nem esik a napon, melyen megtér hitetlenségéből, és az igaz nem élhet az ő igazsága által a napon, melyen vétkezik." Ezt a gondolatot erősíti meg Pál apostol is a római levélben: "Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül."

A hit általi megigazulás volt a reformáció nagy felismerése a Szentírásból, és ez egy olyan igazság, amit nem igazán lehet megcáfolni - legalábbis a Biblia alapján.

Üdv. Péter

Szerintem a cselekedet fontosabb, mint a hit. De a hit és a bűnbánat is segíthet (ezt én sem tagadom). Abban viszont nem hiszek, hogy gonoszkodhatok, de ha hiszek Istenben, akkor majd megbocsát és bármit megtehetek.

Az eleve elrendelés meg abszurd.

Cselekedet alapján meg nem arra a 6xx törvényre gondoltam, amit Mózes írt. Soha nem gondoltam, hogy nekünk azt be kellene tartani.

De szerintem akinek tiszta a szíve, nem árt senkinek és jó ember, az Istenhez való. Bár az a kérdés, hogy hit nélkül lehet-e ilyen valaki. Sokan állítják, hogy igen. Valaki hazudik?

A hit nem hiszékenység. Szerintem vannak akik hisznek, csak nem tudják.

Sziasztok!

"Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, meghalt önmagában." - írj Jakab apostol. A kérdés mindig az, hogy a cselekedeteink miből fakadnak. Belátjuk-e, hogy emberi természetünk szerint képtelenek vagyunk a jót cselekedni, és csak Isten megváltó munkája által válunk jót cselekvővé. Ha igen, akkor a cselekedeteink a hitünkből fakadnak majd. Az üdvösség és az örök élet azonban Isten ajándéka marad Jézus Megváltó munkája által.

A hit általi megigazulás lényege, hogy Isten tulajdonítja nekünk az igazságot Jézus Krisztus áldozata által, amit hitben tudunk megragadni, de Isten nem áll meg itt, hanem részesít is ebben az igazságban, így tudjuk a jót cselekedni.

Üdv. Péter