Miért kell imádkozni azért, hogy a földön is legyen meg Isten akarata, meg országa ha senki nem akarja?

Jó kérdés.

Én nem vagyok vallásos, nem vagyok hívő sem. Az isteni törvények egy részével egyetértek, mert az együttélés alapszabályait fekteti le, egy részét maximálisan elutasítom, mert alapvetően ellentmond a normális emberi természetnek, ha betartom, nekem felesleges szenvedést okoz és nem lesz jobb tőle senkinek sem. De sokan vannak, akik várják az isten országát, hát imádkozzanak. Mindenki azzal tölti a szabadidejét, amivel akarja.

Imádságra tesz össze az ember a két tenyerét....

Ebben a formában nem Istenhez fog szállni senkinek a lelke. Hanem saját lelkedhez, ezzel a mozdulattal zárjuk a test energiánknak két oldalát amitől egy idő után meleg lesz, majd bizseregni fog és elindul a lélek energia áramlása egyik oldalról a másik oldalunkra a lélek átpásztázza testünket és ahol hibát talál azt javítgatni kezdi-- ha valaki ezt oda figyelve gyakran végzi akkor több betegségével jobban lehet-- de nem Istenhez szóló mozdulat ezt félre érzékelték hajdanán!!

Ha Istenhez szeretnél fohászt küldeni vagy bármit akkor tárd ki a kezedet és tenyeredet és sugározz kifelé fel az égre és le a Föld felé.

Én soha nem hittem ilyesmiben, csak a kéz és a léleknek gyógyító erejében. De egyszer egy délelőtt megszólítottam Istent, és dühödten szidalmaztam ócsároltam mert olyan dolgokat élt át a családom amire egyedül Őt tartottam képesnek. S miközben szidalmaztam haragom felizzott kezem szinte sütött az erős energiától és én lesugároztam a földbe és fel az ég felé újra és újra amíg csak tomboltam.

Aztán leültem és sírtam, majd hazaindultam mert főznöm kellett. Útközben egy templom mellett mentem el. S én aki soha nem járok ilyen helyre, betértem-- üres volt és nagyon szép egyszerű. Nem volt oltár helyette az egész fal ólomüveg volt rajta régi vitorlás hajó és a tenger-- beragyogott rajta a fény. Semmi kép csak egy fa-feszület az egyik oldalon semmi más-- szép volt a maga egyszerűségével, utálom a hivalkodást, az aranyozott cirkuszokat.

aztán előre mentem az üvegfalhoz és bocsánatát kértem Istennek.

Haza mentem (kint voltunk észak-németben)megfőztem és eltelt a nap lefeküdtünk aludni. Hajnalban arra riadtam hogy valaki markolja a hajam és felránt és én repülök... közeben rájöttem jaj nem a hajam hanem a lelkem markolja valami... és már le is állított kint valahol a Térben sötétségben... és láttam egy hófehér ragyogó szálak alkotta valamit eltávolodni tőlem...majd megpillantottam hogy tőlem kicsit messzebb több embernyi magas energiaszálak alkotta emberforma áll az ő karja húzódott vissza...Akkor arra gondoltam hogy ez lenne az isteni Jelenés de szép...Akkor amikor szólott hozzám, olyan volt mint a húros hangszernek rezdülése mint valami zenei hang..De ahogy rám tekintett ahogy szólt hozzám, megszűntem létezni nem volt akaratom nem volt gondolatom oda szegezett arra a helyre és betöltötte a lelkemet-- olyan boldogságot éreztem amit soha de soha nem érezhet ember az életében. De rezonáltam vakított a fénye amit észre vehetett-- így egyszer azt éreztem hogy valahol bennem rezegnek a hangok de akkor nem éreztem a boldogságot csak valami elmesélni se lehet.. szeretet érzés árasztott el tetőtől talpig.

igy tudtam meg, hogy nem Ő idézte elő hanem más és a végén oldalra mutatott hogy Ő volt, és ott állt a másik teremtő Erő a következő pillanatban már ő is ott volt és iszonyúan vitáztak-- azt hiszem valahol alattunk hatalmas viharnak kellett dühöngeni attól az iszonyatos erőknek összecsapása miatt!Vagy is két teremtő isteni erő létezik. mint ahogy az embernek is két lelke van, egy test-lélek és egy szellemi lélek.

Persze először figyelmeztetett, hogy beteg leszek, mert ember nem bírja ki az érintését és siessek haza hogy meggyógyulhassak. Amit letettem a templomba ajándékképpen a szolgáinak bocsánatképpen... arra azt mondta ne akarj bocsánatot vásárolni, tartsd meg legyen tied, ékesítsen téged, visszakapod.

S valóban amikor már visszatért a lelkem a testembe jó nagy zöttyenéssel akkor azon gondolkodtam álmodtam vagy igaz volt -- de mint kiderült igaz volt...S valóba harmadik nap kopogtattak az ajtón és a német pap volt ott, visszahozta amit ajándékoztam és mellé egy borítékot akkor még... 2 ezer márkát. Nem kaptunk levegőt a férjemmel a megdöbbenéstől.

6 napig nem aludtam, mert nem voltam álmos éjjel nappal főztem vagy képeket festettem-- az elektromos készülékek megbolondultak recsegtek ha közelítettem vagy hozzányúltam, és több képességem felerősödött... hiába adott gyógyszer altatót a német orvos nem tudtam aludni a német kórházba nem akartam befeküdni

-- igy 7 nap estére értünk haza és akkor altattak el erős gyógyszerekkel infúzióval-- de majd nem 3 év alatt jöttem teljesen rendbe.

Tudod kérdező van aki ebben hisz ebben reménykedik és összeteszi a két kezét nincs is azzal semmi baj. ha valóban van hatása az életére-- de ettől még sajnos nem lesznek jobbak az emberek-- mert ma megbotlik holnap elmegy és meggyónja. Aztán megint elkövet valamit és újra meggyónja.

lehet hogy az imádság reményt ad, de jobbá nem tett még senkit se az isten-tudat. Mert ha így lenne akkor az emberiség nem ölné halomra egymást időtlen idők óta, nem fájna foga a másik kedvesére nem irigyelné a másik boldogulását, és nem akarta volna mindig megszerezni azt amit könnyebb úton érhet el hazugsággal csalással, képmutatással

-- ilyen az ember sajnos és nagyítóval kell keresni azt aki hibátlan-- még a papokat is beleszámítva!

17/ én nem azt írtam ne szólítsa meg Istent hanem azt hogy az összetett kéz sugárzása nem Istenhez száll hanem befelé forduló a testbe!!

Amikor összeteszem a két tenyerem akkor gondolattal gyógyítani vagyok képes önmagam ha ráteszem másra vagy magamra akkor annak ereje gyógyító hatású--

De Istenhez ki kell tárni a tenyerünket és erősen akarni, hogy a gondolatunk eljusson hozzá.

De nem azért kell megszólítani Isten hogy legyen meg az Ő akarta, hisz az élet a maga akarata és vágyai szerint élhet, viszont a népi-polgári törvényeket viszont be kell tartani ahhoz hogy becsülettel éljünk.

- Isten nem hozott törvényeket,nem szól bele az életünkbe. Nem isten országában élünk hanem az ember alkotta országban és a természetnek részei vagyunk végső soron ehhez kell alkalmazkodnunk.