Mi értelme volt, hogy Isten megbűnteti Ádámot és Évát? (kifejtés lent)

pontosan. Nagyon tetszik a 20-s válaszadónak a kezdő szavai.

Valahogy ezt akartam én is kihozni belőle, de nekem nem sikerült.

Tehát nem akarta, hogy megtudják mi a rossz.

Ő akarta, és akarja ezt eldönteni ami a mi javunkra válik.

Zsömle/lány

Kedves Zsömle,

Örülök, hogy a kezdő szavak elnyerték a tetszésedet, de érdemes lenne elgondolkoznod azon is, amit utána írtam.

Egyébként is, mi baj lett volna abból, hogy kielégítik a kíváncsiságukat és megtudják, mi a rossz? Attól, hogy megtudják, még nem lett volna kötelező számukra, hogy megtörténjen velük. Ez csak az Úr döntése volt.

Pl. én is tudom, hogy Etiópiában éheznek. Akkor nekem is éhezni kellene? Merthogy tudok róla és rossz dolog.

Az önző döntésekről meg már írtam, hogy az Édenkertben nagyon kevés valószínűséggel hoztak volna "Nekem legyen jó, a másik meg megdögölhet" jellegű döntéseket.

Hozzátenném, hogy szerintem az első emberpár tudtommal mindenben tökéletes volt, tehát nyilván sokkal intelligensebbek voltak mindannyiunknál, de legalábbis megütöttek egy erős szintet. Na most gondolj bele, hogy egy intelligens lénynek megemlítesz bármit bármilyen tudásról, aztán megtiltod neki, hogy megszerezze.

Vagy úgy gondolod, hogy az Úr elmondta, mi lesz, ők tudomásul vették, nem is törődtek vele, aztán egyszer csak jött a kígyó, és ők csak úgy hasraütéssel úgy döntöttek, hogy rá hallgatnak?

Ez nem ugyan az.

Ha valakiről tudod, hogy éhezik, miért rossz dolog?

elmész és adsz enni neki.

Persze az rossz, hogy éhezik, de az nem hogy tudsz róla, mert tudsz neki segíteni.

A fa ugyan olyan volt mint bármelyik másik fa az édenben.

Jelképesen tartotta meg magának a fát, mint írtam.

Ez azt jelképezte, de ezt is írtam, hogy a helyes utat Ő mutatja, és ami nem jó azt csak megemlíti, hogy nem foglalkozhatsz vele

PL:

Ha a gyermeked elé teszel egy langyos vizet és egy nagyon forró vizet, akkor elmagyarázod, miért nyúlhat a langyosba, és miért nem a forróba.

Ha a langyos vízbe teszi a kezét bele teszi nem történik semmi, de ha a forróba, akkor megtudja mi a rossz, mert megégette a kezét.

Te elakartad kerülni, de a gyermek úgy döntött akkor is belenyúl a forró vízbe.Tehát megakarta tudni mi a rossz és annak következménye.

Ez az amit a teremtő elakart kerülni, hogy meg tudd mi a rossz, és ezt is Ő döntse el mi az ami rossz, mert neked nincs tapasztalatod, mint a gyermeknek ki soha nem nyúlt forró vízbe.

Talán egy kicsit kacifántos lett de talán érthető.

Zsömle/lány

Nem az a rossz dolog, hogy tudom, hogy éhezik, hanem tudomást szereztem egy rossz dologról. Attól, hogy tudok valamiről, még nem előírás, hogy meg is kell tapasztaljam.

A kisgyereknél, aki belenyúl a forró vízbe pedig pont ugyanaz a kíváncsiság jelentkezik, mint valószínűleg az első emberpár esetében. Hiába tiltod meg neki, hogy belenyúljon, mert fájni fog. Bele fog nyúlni, mert nem tudja mi az, és kíváncsi rá.

Nem a jó és a rossz tudását kellett volna megtiltani. Arról nyugodtan tudhattak volna, nem tudom, mi volt azzal a gond.

A mi világunkban a rossz dolgok abból származnak, hogy olyan Földön élünk, ahol nem áll mindenkinek minden végtelen mennyiségben rendelkezésére, betegségek és háborúk stb. sújtják az embereket, és nem abból, hogy tudjuk, mi a rossz.

Akkor még egyszer: Attól, hogy valamiről tudsz, még nem kellene előírásszerűnek lenni, hogy meg is tapasztald! Ádámnál és Évánál se kellett volna! És ez a lényeg.

Még hozzátenném, hogy ugye minden normális szülő megvigasztalja a gyereket, miután forró vízbe nyúlt, mert tudja, milyenek a gyerekek. Persze furcsa lett volna, ha az Úr ott vigasztalgatja őket, hogy "Jaj, nem baj, ettél arról a csúnya fáról, látod, látod, mondtam, hogy nem kéne".

Azonban ajánlom figyelmedbe, hogy ne csak egy gondolatomra koncentrálj.

Az előbb is írtam már, hogy szerintem nem úgy volt, hogy megtiltotta nekik, aztán nem is törődtek vele, majd jött a kígyó, elmondta a magáét, és ott csakúgy hirtelen úgy döntöttek, nem tartják be a parancsot. Igen csak rá voltak állva szerintem a témára már a kezdettől szerintem. Biztos, hogy gondoltak rá, hogy miért nem ehetnek arról a fáról, meg hogy mi az a jó meg rossz.

Én pl. tuti így lettem volna.

Fogalmuk se volt dolgokról, azt se tudták, hogy nekik jó.

Utána már megtudták. :)

Még eszembe jutott egy szerintem ideillő példa.

Tegyük fel, hogy épp tizenéves vagy (lehet hogy az vagy, nem tudom :) ).

Tudod, hogy ha heti háromszor jársz el inni, berúgni stb., akkor nagy valószínűséggel megbuksz vagy akár ki is rúgnak az iskolából.

De attól, hogy te erről tudsz (tudod mi a rossz), nem fog megtörténni.

Megtörténni akkor fog, ha mégis úgy döntesz, dorbézolni fogsz. Ennek lesz súlyos következménye és nem annak, hogy tudtál róla, hogy ez fog történni, ha nem megfelelően döntesz.

Nem volt érthető a magyarázatom, de mindegy nem szándékozom hit vitába folyni a béke embere vagyok.:)

Abban adott szabad akaratot, hogy elfogadod az irányítását, vagy nem. a fa ezt szemléltette.

Ha nem vettek volna a fáról, nem ragadták volna a hatalmat saját magukhoz.

De mivel úgy döntöttek hogy nekik nem kell Isten szerető vezetése, ezért a teremtő le is mondott erről a vezetésről.

Talán így érthetőbb.Még talán a Jeremiás 10:23 az ami ezt megérteti velünk, nem kaptunk hatalmat ahhoz, hogy tudjuk korlátlanul helyesen irányítani magunkat, csak bizonyos dolgokban kaptunk szabad akaratot, de nem vehetjük el a hatalmat a teremtőtől, mindenben engedelmességgel tartozunk neki.

(Jeremiás 10:23) 23 Jól tudom, Istenem, hogy a földi embernek nincs hatalmában az ő útja. Még csak lépteit sem irányíthatja a járókelő ember.

. A jó és rossz tudásának a fája olyan kiváltságot szemléltetett, mellyel csakis Isten rendelkezik: egyedül neki van joga eldönteni, mi a jó, és mi a rossz (Jeremiás 10:23). Ezért hát nem csoda, hogy bűn volt lopni erről a fáról.

Így hát Isten jogosan meg akarta vizsgálni, hogy milyen az iránta mint Életadójuk iránt való odaadásuk, és hogy mennyire akarnak azon korlátok között maradni, amelyeket ő határozott meg számukra.

A teremtési beszámoló valójában sehol sem írja, hogy ennek a fának bármilyen különleges vagy természetfölötti ereje lett volna. Ezek valódi fák voltak, melyeket szimbolikus jelentéssel ruházott fel.

Időnként az emberek is tesznek ilyesmit

Nézzünk egy példát: Egy nagyszabású versenyen a résztvevők azért küzdenek, hogy megszerezzék az aranyérmet. De nem azért akarják elnyerni, mert aranyból készült, és nagy értéke van, hanem mert a győzelmet jelképezi. Vagy egy másik példa: Számos uralkodó a jogarral és a koronával jelképezte az uralkodói hatalmát.

tökéletesnek teremtette és biztonságos környezetbe helyezte az első emberpárt. Mentesek voltak az aggodalomtól. Istennek az volt az emberekre vonatkozó szándéka, hogy örökké éljenek egy paradicsomban, teljes biztonságban. Az emberiség eredeti környezete magában foglalt „mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót”. Figyeld meg, hogy gondoskodtak a testi szükségleteikről, s ugyanúgy az érzelmi szükségletekről is, hiszen a környezetről azt a leírást olvassuk, hogy „tekintetre kedves” volt. Semmi kétség, ez azt jelentette, hogy az első emberpár olyan környezetbe került, amely stabil, gondtalan életet tett biztossá nekik (1Mózes 2:9).

Ádám és Éva elvetette Isten szeretetteljes szuverén uralmát, s így behozták életükbe a kétség, félelem, szégyen, bűntudat és a biztonság hiányának érzéseit. Miután Ádám elvetette Istent, bevallotta, hogy ’megfélemle’(félelem kerítette hatalmába). Az első emberek eltakarták magukat, és elrejtőztek szerető Teremtőjük elől, akivel addig szoros és áldásos kapcsolatban voltak (1Mózes 3:1–5, 8–10).

Egy angyal önző vágyaitól indíttatva helytelenül használta fel szabad akaratát, és Sátánná vált, ami azt jelenti, hogy ’ellenálló’. Rászedte Évát azzal, hogy olyat ígért neki, ami ellentétben áll Isten akaratával (1Mózes 3:4, 5). Ádám csatlakozott Évához, és ő is megsértette Isten törvényét. Olyan valamihez nyúltak, ami nem az övék volt, így elvesztették dicsőséges szabadságukat. Attól kezdve a bűn uralta őket, és Isten figyelmeztetésének megfelelően végül meghaltak. Leszármazottaik bűnt örököltek tőlük, ami abban nyilvánult meg, hogy velük született hajlamuk volt a rossz tettekre. Továbbá a bűn miatt megbetegedtek, megöregedtek és meghaltak. A rosszra való hajlam sátáni hatással növelve azt eredményezte, hogy az emberiség történelme tele van gyűlölködéssel, bűntettekkel, elnyomással és háborúkkal, amelyek sok-sok millió ember halálához vezettek. Milyen éles ellentétben áll ez azzal a szabadsággal, amelyet Isten adott az emberiségnek kezdetben! (5Mózes 32:4, 5; Jób 14:1, 2; Róma 5:12; Jelenések 12:9).

Zsömle/lány

Istennek mint a Teremtőnek joga volt ahhoz, hogy erkölcsi irányadó mértékeket szabjon, és meghatározza, mi a jó és mi a rossz a teremtményeinek. Parancsa ésszerű volt, mert Ádám és Éva szabadon ehetett minden más fa gyümölcséből a kertben. Azzal tudták kimutatni, hogy nagyra becsülik Jehova jogos uralmát, ha betartják e törvényt, és nem állítanak fel büszkén egyéni erkölcsi irányadó mértékeket.

Mintegy emlékeztetőül arra, hogy az ember függ Termtőjétől és Életadójától, adta ezt a tiltást

Ádám szabadon választhatott engedelmesség és engedetlenség között. A tilalom nem rótt rá terhet. Bőségesen volt mit ennie, anélkül, hogy érintette volna a tiltott fát. Viszont emlékeztetve volt arra, hogy a föld, amelyen lakik, Istené, s hogy a Teremtő az egész teremtés jogos Uralkodója (Zsolt 24:1, 10).