Mi értelme volt, hogy Isten megbűnteti Ádámot és Évát? (kifejtés lent)

Pedig benne van a magyarázatban.

A tudás fája egy szó szerinti fa volt, ellenben Isten jogát érzékeltette mint Uralkodóét, hogy ő döntse el, mi a jó, és mi a rossz emberi teremtményeinek. Erről a fáról enni tehát nemcsak lopás volt — elvenni azt, ami Istené —, hanem elbizakodott erkölcsi függetlenségre törés, azaz önrendelkezésre törés is. Figyeld meg, hogy Sátán azt hazudta Évának, hogy ha ő is, és a férje is esznek a gyümölcsből, ’bizony nem halnak meg’, sőt, ezután még ezt is bizonygatta: „Mert Isten tudja, hogy amely napon esztek arról, megnyílik szemetek, és olyanok lesztek, mint Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz” (1Mózes 3:4, 5).

Hiába ette meg Ádám és Éva a gyümölcsöt, mégsem kapott isteni megvilágosodást a jóról és a rosszról. Ellenkezőleg, Éva ezt mondta Istennek: „ A kígyó vezetett félre engem” (1Mózes 3:13). Pedig tudott Isten parancsáról, sőt meg is ismételte ezt a parancsot a kígyónak, akit Sátán felhasznált (Jelenések 12:9). Tette következésképpen szándékos engedetlenség volt (1Mózes 3:1–3). Ádámot azonban nem vezették félre (1Timóteusz 2:14). Ahelyett, hogy lojálisan a Teremtőjének engedelmeskedett volna, ő inkább a feleségére hallgatott, és követte őt a függetlenség útján (1Mózes 3:6, 17).

ezenkívül ismerték a következményt, hogy meghalnak ha ezt megteszik.

A teremtő nem árult zsákba macskát.

A halált csak annyiban ismerték, hogy a kertben az állatok elpusztultak, látták őket, mit jelent meghalni, mert az állatoknak a teremtő nem ígért örök életet.

Tehát nincs itt semmilyen félre beszélésről.

Zsömle/lány

Kedves Zsömle!

Szerintem meg az emberek is el tudták volna dönteni, mi a jó és mi a rossz nekik. Nem tudom, hogy a Biblia ír-e arról, hogy látták elhullni az állatokat, így ismerték a halált. De nem is ez a lényeg.

Egyrészt isten azt ígérte, halállal bünteti őket, semmi egyébről nem volt szó. Ehhez képest szép kis halmazati büntetést kaptak.

Másrészt, nem a halál az egyetlen rossz dolog a földön. Nem hiszem, hogy miután megismerték a rosszat, úgy döntöttek volna, hogy az kell nekik.

Vegyük jelenlegi világunkat: egy dúsgazdag amerikai iparmágnás dönthet úgy, hogy ő jól érzi magát luxuskörülmények között, és nem bánja, ha ezért a fejlődő országokban emberek ezrei dolgoznak éhbérért. Neki jó, a másiknak nem. Viszont egy olyan világban, ahol minden végtelen mennyiségben áll rendelkezésre, ilyen fel se kell merüljön, hogy csak nekem lesz jó.

Az biztos, hogy kedves válaszadó, hogy meglepődtek, és rosszul érezték magukat döntésük miatt.

Ez abból is kiderül, hogy egymásra akarták hárítani a felelősséget, ahogy a beszámolóból kiderült.Nem is a megbánást fejezték ezzel ki, hanem mentséget akartak keresni önző módon egymásra mutogattak.

Ebből látszik, már nem voltak egymásnak fontosak, és a teremtőt se tisztelték, mert Ádám még mellé úgy nyilatkozott, hogy a teremtő a hibás.:

"Az asszony akit mellém adtál Ő adott enni...."

Mintha azt mondta volna, hogy: "te teremtetted így"

S máris bejött az az Isten ellenes tanítás, hogy a teremtő teremtette ilyennek az embereket.

Ami nem igaz, mert addig míg nem loptak, nem volt baj.

Még örült is mélyen a feleségének a bűnbe esés előtt.

Nagyszerűen elsajátították Sátán gondolkodás módját és tanításait.

Tökéletesen vétkeztek, nincs mentség, és megbocsátás a számukra, mint ahogy sátánnak sem.

Zsömle/lány

U.I.:

Eltudták volna dönteni?

Láthatjuk, hogy döntöttek, elég rosszul.

Zsömle.

Nem nagyon érted úgy látom. Isten döntése volt, hogy nekik meg kell halniuk, ha megtudják, mi a különbség jó és rossz között. Szerinted ha pl. egy vízióban megjelenik előttük a 2. világháború, meg az afrikai éhező gyerekek, akkor azt mondják, hogy ez kell nekik az Édenkert helyett? Hiszen ott mindenük megvolt, annál jobbat kívánni se lehetett volna.

Tehát nem lehet indok az, hogy az volt a gond, hogy ők akarták eldönteni, nekik mi a jó. Mert egy: annál jobb helyük nem lett volna, ezt ők is tudták. Kettő: ha valaki nem döntheti el, mi neki a jó, akkor nincs szabad akarata.

Pontosan, ahogy az előző mondja. Ám megint csak felhívnám a figyelmet, hogy nem ő döntötte el, mi a jó az embernek, mert ahhoz Ádáméknak is ismerniük kellett volna az alternatívákat. Ő arról döntött, hogy lehet-e fogalmuk róla vagy sem.

Ahogy már a fenti példámban írtam, jelenlegi világunkban egy ember dönthet úgy, hogy neki jó legyen, még akkor is, ha másoknak amiatt szenvedni kell. Ez mind azzal magyarázható, hogy az anyagi javakért a legtöbb embernek keményen meg kell küzdeni. Sokan képesek tönkretenni másokat is. Az ilyenek közül sokan mentségként azt hozzák fel, hogy biztos a másik is ugyanezt tette volna a helyében. Van, akiben már ez se fogalmazódik meg.

Szóval, visszatérve az Édenkertre: szerintem az, hogy valaki megkívánja a felebarátja tulajdonát, elképzelhetetlen lenne egy olyan környezetben, ahol mindenkinek mindene megvan.

Igazából két dolog jut eszembe, amelyek esetleg felmerülhettek volna, amikor az ember önző módon dönt arról neki mi a jó.

Esetleg valaki megkívánná a felebarátja feleségét/ férjét? Na ezt lehetett volna törvénnyel szabályozni.

Vagy mondjuk, kitalálják, hogy az angyalok helyére pályáznak, az Úr oldalán. Hát, szerintem ennyire ostobák meg nem lettek volna, hogy ellenük lázadjanak. Az angyalok sokkal erősebbek az embernél.

Tehát nagyon kicsi az esélye, hogy bármi önző döntést hoztak volna. Azt, hogy szerettek volna egy dologról fogalmat alkotni, nem nevezném önzésnek.

Előző utolsó mondatával pedig teljesen egyetértek.

Még annyit, hogy érdekes módon a tízparancsolat 1. törvénye, hogy Uradat, Istenedet imádd! Ugye, nem az az első, hogy a teremtmények békében és összhangban éljenek egymással. Még véletlenül sem!