Manapság van e valami érték a vallásban?

illetve a különböző vallások tanulmányozása és pozitívumainak felismerése nem vallás

hinni valamiben, nem ugyanaz mint vallásosnak lenni

vagyis ha mindenféle vallásból szemezgetsz és saját belátásod szerint válogatsz mit építesz be és mit hiszel el, akkor a folyamatban te képviseled az értéket és nem a vallás - elvégre magad is felülbírálod! van amit befogadsz, és van amit nem

Ha mindent úgy teszünk, ahogy a mi belsőnk diktálja, tehát, hogy azt veszem át ami nekem jó és amilyen vagyok, az nem sokra vezet. Legalábbis lelki fejlődés terén nem biztos.

Ha most találkoznál Jézussal, mint abban a korban sokan, te is azt mondanád, hogy igen, te vagy az Isten fia, hiszem és követlek. És nem lenne szükséged más vallásra.

Utolsó három válaszolónak.

Igen, igazatok lehetne, ez a szemezgetés nem vallás, viszont a kérdés sem arról szólt hogy van e olyan vallás ami értékes, mindegyiknek meg van a maga hibája, buktatója, ami vagy az évezredek során alakult így, vagy tudatos befolyásolás eredménye. Az a megállapítás, miszerint ez a szemezgetés csupán attól függ hogy mi mit hiszünk el, és mi jó nekünk, ez viszont nem igaz, nem lehet igaz, mert akármilyen klisésen hangzik, egy jó lelkű ember mindig gondol másokra is, és mint ilyen sose emelne ki a vallásokból olyan dolgot, ami másoknak rosszat tenne, vagy rosszra vezetné az embereket, egy szóval önzővé tenné az embert. Van a fejemben egy kis szikra erről, nem tudom csináljak e belőle tüzet. Honnan veszitek hogy a mai nagy világvallások, nem pont az ilyen szemezgetésekből jöttek létre, és hogy az hogy ma megint egyre többen így tesznek, ne e egy modern kori reformja a vallásnak? Vajon igaz az a tétel, miszerint minden tettünk, egy felé vezet, egy bizonyos utat mutat? Ha így van, nagyobb távolságból nézve a képet, a bolygó minden lakójának tettei is egy irányt mutatnak, és amit én látok ebben az iránymutatásban, az az, hogy nem lesznek többé ellentétek, a vallás, és a fejlődés között. Nem állítom hogy most vannak, csak annyit tudok, hogy erről próbálnak meggyőzni. Meglepő, hogy a jellemző hasonlóságok az emberek meggyőződésében, milyen hatalmas ellentéteket képesek szülni. Sokszor az jut az eszembe, hogy ezek az emberek buták, aztán újból az, hogy ez nem lehet, csak elvették tőlük a felismerés erejét. Minden mindegy ha minden Egy.

Feltettétek már magatoknak a kérdést?

"Megyek a járdán, előttem egy ember. Megáll, látom hogy tétova mozdulatot tesz, egy olyan mozdulatot ami számomra oly ismerős. Teszek felé még 3 lépést, ekkor már tudom miért olyan ismerős a mozdulata. Azért mert én is megtettem már, korábban, vagy csak gondolataimban. Mielőtt megszólalna, már tudom hogy meg fog szólítani, mielőtt kimondaná hogy mit akar, már veszem elő a zsebemből a cigarettát..."

Ez csak egy példa, a millió gondolat, tett, és mód közül ahogy az életünket éljük, de végső soron, ti nem lyukadtatok ki arra, hogy van ami közös mindenkiben, ezután pedig arra, hogy ez nem lehet csupán a véletlen műve? És ugyanúgy a paradoxon, hogy az sem lehetséges hogy ez egy minta alapján történik, hogy minden ember a hasonló elven működik? Mások vagyunk, mégis ugyanazok, és mélyebbre tudok szállni ha a lelkemben keresem a válaszokat, mint ha fizikailag keresem őket. Ez a mélyen fekvő lélek, ez az amiből a tiszta felismerés fakad, hogy egy csoda amit életnek nevezünk, hogy a maga nemében egyedülálló, mégis mintha a legrégebbi csoda lenne amit ismerünk.

Őszintén, nem tudom hogy hova akarok kilyukadni ezzel, csak meggyújtottam azt az előbbi szikrát. De ez is egy csoda, lesz aki elvakultnak, lesz aki butának tart, de lesz olyan is aki egyetért, sőt esetleg ezekből a gondolatokból további elméleteket, meglátásokat nyer majd. Nem is lehetne másképp, az egyik a másik nélkül nem létezhetne, és nem fejlődhetne. A lényeg a megértés és a tolerancia, a felismerése annak, hogy az az egy szívünkbe maró ellentétes gondolat amit a saját nézetünkről kapunk egy másik embertől, a legépítőbb lehet minden szép szó előtt.

Érdekes:)