Bűnt követett-e el isten, amikor megteremtette a világot? Talán jobb lett volna mindannyiónknak, ha nyugton marad?
Nagyon sokat gondolkodtam ezen a problémán és arra az eredményre jutottam, hogy
az első, az abszolút létező a kizárólagosan felelős mindazért, amit teremtett.
Ő hibáztatható az összes (félresikerült) okozatért, az elgörbült utakért (minden lény elgörbült útjáért).
Ha valóban Isten az "eredendő oka" mindennek, ha valóban Ő az "első mozgató",
akkor csak és kizárólag Ő lehet a felelős minden hibáért, ami az általa alkotott és létrehozott rendszerben bekövetkezett.
A szemem előtt látom az első pillanat (a fiat) bőszültségét, a dühödten kitörő és felszabaduló energiákat (ennek fizikai képe az ősrobbanás),
ez volt az "áldozat", ami miatt a papok később is áldoztak (életet életért - az okozatilag létrejött élőket a halott istenért).
Hiába.
Isten döntött és ugrott - senki vissza nem tarthatta, hiszen Ő volt az egyetlen létező,
senki nem befolyásolhatta, hiszen Ő volt az egyetlen létező.
Isten azóta talán egy lárva; mint Mordor ura, úgy várja feltámadását (tudjuk, az istenek halhatatlanok).
Itt maradt az isteni lárva és itt maradt az árnyéka: a vasból való (=megváltoztathatatlan) törvény.
Ő tette, az Ő döntése volt.
Persze, ha a Teremtő nem egy mindenható, nem egy abszolút isten,
akkor egészen más a helyzet.
Akkor demiurgosz: másodlagos lény, okozat.
Egy vers erről:
Isten - vers
minden volt
napja jött
semmivé lett
magába rogyott
és felrobbant
így jelent meg
az élet
létté lett
és űrré lett
semmivé lett
kifordult magából
így jelent meg
az élet
nincsen
és mégis van
önmagát
önmaga által
gyilkolva
fogságban
szép
komor
szomorú
arccal
nem bír már
az önmaga ellen
folytatott
harccal
isten volt
minden volt
semmivé lett
meghasonlott
hasadtában
önmagába
mint szakadékba
omlott
így jelent meg az élet
kezdetben vala
az ősi bukás
az isteni
(ön)meghasonulás
1/2
szavakat kaptunk
pedig nem szavak voltunk
(akik) szavakban hisznek
vágóhídra visznek
(Beavatottság) Ez is csupán emberi körökben forgó fogalom,vagyis annak a mutatója hogy egy bizonyos emberi ésszel felfogható tudást megosztanak egymással a "tagok",minden tökéletlenségével együtt,mivel semmi bizonyíték hogy a beavatott a végső igazsághoz jut hozzá.
Akik ennyire beleássák magukat bizonyos földtől elrugaszkodott látásmódokba,azok vajon megvizsgálnak és esélyt adnak e más lehetőségeknek?Én tudom magamról hogy még az átlag feletti intelligenciámmal sem vagyok képes megtudni hogy végülis igazából mi folyik a világban.
A bűn is emberi fogalom amit a múltban alakítottak és formáltak az emberek,de ha egyenként vizsgálunk bizonyos bűnöket akkor úgy is elfogadhatjuk őket hogy a világhoz szervesen hozzátartozó részek amik változásra sarkalják a világot.
-Ha megöl valaki egy másik embert vagy élőlényt az ugye bűn,méghozzá azért mert mindenki élni akar,és ha egy kívülálló 3. fél látja hogy egy élőlény (minél közelebb áll hozzá annál intenzívebben érzi át) elpusztul akkor átérzi hogy valami elkerülendő dolog történt amit halálnak nevezünk.Ekkor ráaggatja a gyilkosra a bűn-ös jelzőt ami egy jel hogy "vigyázat kerülendő".Ekkor elkülönítik a bűnöst hogy ne tegyen ilyet máskor.
Ha ezt nézem akkor neked kérdező nagy gondod lehet a világgal amiért mást okolsz(istent) azért hogy megoldódjon bizonyos rossz dolog számodra.Minden ilyen ember aki fejtegeti a világot az végülis nem bír elfogadni valamit benne.
Az én látásmódom nyitott,vagyis nem vagyok szuper intelligens ahhoz hogy megértsem a mélyebb igazságokat.De beláttam hogy előnyösebb elfogadni a dolgokat mint értelmetlenül cincálni magam gondolatokkal és érzelmekkel.
Kicsoda isten valójában?Nem tudni.
Miért nem lehet tudni?Mert a tudatos részünk nem érzékeli.
Ugyanez a helyzet a világ létrehozásával.
Minden eddig szerzett tudásunk a természetfelettivel kapcsolatban csupán olyan magyarázatok összessége ami az emberek között emberi mivoltunkból kifolyólag értelmezni tudunk.
Az olyan elképzelés miszerint az anyag önmagában született,nem elképzelhető mivel emberi viszonylatban nincs születés létrehozó nélkül(szülők).Vagy hogy az anyag
önmagától rendeződött el és látszólag logikus egészt alkot szintén elképzelhetetlen emberi viszonylatban mert minden anyag amivel az embernek dolga volt csakis intelligens "megmunkálás" által változott rendezettebbé.
Mi lett volna ha nyugton marad(nem alakul ki a világ)?
Üresség volna ahol semmi "rossz" de ezzel együtt semmi "jó" nem történik.Ha természetfeletti lényekkel nézzük:Az ő szemszögükből valószínű mást jelentene ez mint a mi tudatos hozzáállásunk,mert a létezés más formáját ismerik,máshogy látják a dolgokat,talán számukra fontos hogy ez a világ létezzen valami okból.Ha természetfeletti nélkül nézzük:Semmi nem lett volna.
Egy valamin azonban még nem gondolkoztam ami mellett most nem tudok elmenni,hogy a semmiben is léteztek törvények,attól hogy csupán a létezés lépteti hatályba őket attól még a SEMMI idején is léteznek amik a jelenből(aktivizálódás) indulva szablyák meg a jövőt.
Valaki fölöttem már leírta: logikailag képtelenség lenne.
Mert ami bűnös, az Istentől elfordult, tehát a bűn az Isten-nélküliséget jelenti. Isten nem tud rosszat alkotni, mivel Ő maga minden értéknek (szép, jó, igaz, szent) a foglalata. Ha pl. te egyedül csinálsz egy széket, az nem tud olyan lenni, amit te ne akarnál.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!