Most akkor mit higgyek? Mik igazak ezekből a csodákból?

Off

Kedves utolsó!

Az életben sajnos sokszor úgy alakulnak a dolgok, ahogy nem szeretnék, és sokszor szenvedünk. Nem értjük, hogy miért kell szenvednünk.

Pedig a szenvedést jóra is lehet fordítani, a magunk javára. Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy vajon miként kapta ezt és hogy lehet jót kerekíteni ebből.

Én hívő vagyok és szerintem a szenvedést Isten okkal adja, de semmiképp nem gonoszságból. Ismerem én is szenvedést, tudom miről beszélek.Éppen ezért, kérlek, kedves utolsó hozzászóló gondold át ezt a dolgot, mert Isten nem olyan, mint amilyennek látod, különleges utat szánt neked, szeretetből.

Ha már itt vagyok, hozzászólok a kérdéshez is:

Kedves kérdező!

A csodák semmiképp sem azért vannak, hogy hitre vezessenek vagy bizonyítékul szolgáljanak, hanem egyszerűen az egyház mindennapjaihoz tartozik, mint Isten ajándékai. Én nem vagyok katolikus, tehát ilyesmivel nem nagyon foglalkozom, de ha katolikus vagy...valami hasonlót vallanak a katolikusok. A Lourdes-i csodával viszont vigyázz, mert ha jól tudom nem hivatalosan elfogadott, azt hiszem...de nem biztos.

Ami elsődleges, hogy ne a csodák miatt higgy, hanem mert megtapasztalod Jézust, és kötődsz Hozzá!

Kedves utolsó!

Értem én a jó szándékot és értékelem is, de nem tudok és nem is akarok hinni ezekben a vallásokban. Nekem nem ebben rejlik az igazság.

A hit lényege nem az, hogy én ebben hiszek, de másnak is lehet igaza. Ha én valamiben hiszek, azt gondolom, hogy az az igazság. Na mármost, azt mindenki tudja, hogy ugyanazon dologra csak egy igaz állítás létezik. Ha én azt mondom, hogy az alma piros, te meg azt, hogy zöld, nem hagyhatom rád, hogy "ha te azt gondolod zöld, mert a zöld szín közelebb áll hozzád, akkor hidd csak azt", mert nem az az igazság.

Én nem ítélem el azt aki másban hisz, én csak ki nem állhatom azt a hozzáállást, hogy egyesek nem az igazságot keresik, hanem azt, amihez legkevésbé kell változniuk. Én például jobban elfogadok egy hithű muszlimot, mint egy divat-buddhistát. A divat-buddhista ott fogja hagyni a "hitét", amint a buddhizmust üldözik, a muszlim pedig nem.

És azon is gondolkozz el, mi van, ha valakihez a katolikus hit illik? Vagy az már elképzelhetetlen? Annak már magyarázni kell, hogy nincs igaza? Elárulom neked, hogy a hithű buddhista se fogja neked azt mondani, hogy másnak is lehet igaza.

Az igazi hit lényege az, hogy csak egy igazság van!

Különös, de éppen az ateista hangoztatja azt, amit paradox módon éppen az ateistáknak kellene a leginkább elleneznie, ez pedig nem más, mint a relativizmus, ami nem fér össze az oly sokat hangoztatott, és ateista-materialista princípiumnak kikiáltott realizmussal és egzaktsággal.

Egy ateistának tudnia kellene, hogy igazság csak egy van, és egymást kizáró két állítás közül legalább az egyik hamis, és ez nem relatív. Az igazság létezik, megismerhető, és bizony nem az igazságot kutató, különböző tévutakra tévedő ember kénye-kedvének a függvénye. Mivel van igazság, ezért van, aki téved, lehet, hogy mindenki, de lehet, hogy nem. Mindez eddig csak logika.

Csak az ostoba (vadliberális, a beteges nyugati korszellemtől áthatott) ember ringatja magát abba a bárgyú téveszmébe, hogy neki "saját igaza van". Ez a valódi igazság létezésének kétségbe vonása, és ha mindenkinek van így saját igaza, akkor senkinek sincs, mert nincs objektív igazság.

Úgyhogy legyen továbbra is életeszmény az egy, létező, objektív, tőlünk független igazság keresése, kutatása, legyen mindig az a vallásunk, amit a legjobb tudásunk szerint igaznak vélünk, az ellentmondó állítások tényszerű cáfolata útján!

Ha Jézus tanítása mérvadó, ő azt tanította, hogy ő az Út (nem az utak egyike), az Igazság (nem a különböző szubjektív igazságok egyike), és az Élet.

Valamint kősziklára építette Egyházát (nem több százat, csak pontosan egyet!), amin a pokol kapui nem vesznek erőt.

Ezeket a dolgokat az útkeresőknek érdemes figyelembe vennie.

Először is le kell szögezni: a hivatalos kinyilatkoztatás lezáródott az utolsó újszövetségi író halálával; az úgynevezett „magán kinyilatkoztatások” (pl. az ilyen csodás jelenségek) nem adnak hozzá semmi újat a hivatalos kinyilatkoztatás tartalmához.

Az ilyen eseményeket mindig ennek a fényében vizsgálja a Vatikán. Tehát kaphat akárki akármilyen üzenetet Máriától, vagy Jézustól, de ha az teológiailag ellentétes mondjuk a Bibliával, akkor azt az Egyház nem fogja elfogadni. Lásd: Medjugorje, amit még mindig nem fogadtak el hitelesnek. Viszont Fatimét és Lourdes-ot igen.