Mi a véleményetek Istenről? Szeretnék itt indítani egy jó, kellemes vitát Isten természetéről. Arról, Ő milyen, mi a terve, ha van olyan egyáltalán.

8 "Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben", mégpedig a

hit igéje, amelyet mi hirdetünk. 9 Ha tehát száddal Úrnak vallod

Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból,

akkor üdvözülsz. 10 Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és

szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. 11 Az Írás is így szól: "Aki

hisz őbenne, nem szégyenül meg." 12 Nincs különbség zsidó és görög

között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki

segítségül hívja; 13 amint meg van írva: "Aki segítségül hívja az Úr

nevét, üdvözül."

14 De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is

higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető

nélkül? 15 És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Így van megírva:

"Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!" 16

Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, ahogyan

Ézsaiás mondja: "Uram, ki hitt a mi beszédünknek?" 17 A hit tehát

hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.

18 Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik

elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. 19 Mert meg van

írva: "Elvesztem a bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét

elvetem." 20 Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem

tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? 21 Mivel tehát a világ

a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében,

tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a

hívőket. 22 És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig

bölcsességet keresnek, 23 mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a

zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, 24 de

maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten

ereje és az Isten bölcsessége. 25 Mert az Isten "bolondsága" bölcsebb

az emberek bölcsességénél, és az Isten "erőtlensége" erősebb az emberek

erejénél. 26 Mert nézzétek csak a ti elhivatásotokat, testvéreim; nem

sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek,

hatalmasok vagy előkelők. 27 Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a

világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat

választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy

megszégyenítse az erőseket: 28 és azokat választotta ki az Isten, akik

a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy

semmikké tegye a valamiket; 29 hogy egyetlen ember se dicsekedjék az

Isten színe előtt. 30 Az ő munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban

vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá,

megszentelődéssé és megváltássá, 31 hogy amint meg van írva: "Aki

dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.

--

Az én Uram ad nekem erőt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és

magaslatokon enged járni engem.

„Isten képére”

Ádám tökéletes fia volt Istennek, az Ő ’képére és hasonlatosságára’ lett megalkotva. De mivel „Isten Szellem”, ez nem lehetett fizikai hasonlóság (1Mózes 1:26; János 4:24). A hasonlatosság tulajdonságokon alapult, amik messze az állatok fölé emelték az embert. Igen, a férfiba kezdettől fogva bele lett plántálva a szeretet, bölcsesség, hatalom és igazságosság tulajdonsága. Fel lett ruházva szabad akarattal és azzal a képességgel, hogy szellemisége legyen. A benne lakozó erkölcsi érzéke vagy lelkiismerete képessé tette arra, hogy megkülönböztesse a jót a rossztól. Értelmi képessége lehetővé tette, hogy elmélkedjen azon, hogy mi az oka az emberiség létezésének, hogy ismeretet gyűjtsön a Teremtőjéről, és hogy bensőséges viszonyt építsen ki Vele. Ádám így mindennel el volt látva, ami ahhoz szükséges, hogy Isten földi művének felügyelőjeként betöltse a szerepét.

Az ókori babiloniak, asszírok, egyiptomiak és mások széles körben hittek egy ősi paradicsomban, mely elveszett a bűn miatt. Sok beszámolóban közös, hogy volt egy fa, az élet fája, melynek a gyümölcse örök életet ad annak, aki abból fogyaszt. Tehát az emberek emlékszenek arra, hogy valami tragikus kimenetelű dolog történt Édenben.

Manapság sokan elvetik az Ádámról és Éváról szóló bibliai beszámolót, mint ami csupán mítosz. A legtöbb tudós mégis elismeri, hogy az emberiség egyetlen család, és közös az eredete. Sok teológus szerint lehetetlen tagadni, hogy az egy közös ős által elkövetett eredeti bűn hatása elterjedt az emberiségre. Az abban való hit, mely szerint az emberiség több mint egy forrásból fejlődött ki, annak kijelentésére kötelezheti őket, hogy az eredeti bűnt számos ős követte el. Ez pedig annak tagadására kényszerítheti őket, hogy Krisztus, az „utolsó Ádám” megváltotta az emberiséget. Azonban Jézus és a tanítványai nem kerültek szembe ilyen kényszerhelyzettel. Felismerték, hogy a Mózes első könyvének beszámolója tényeket közöl (1Korintus 15:22, 45; 1Mózes 1:27; 2:24; Máté 19:4, 5; Róma 5:12–19).

A tudósok több mint 100 kémiai elemet fedeztek fel. Az elemek atomszerkezeti felépítése bonyolult matematikai kölcsönhatásról tanúskodik. A periódusos rendszer a nyilvánvaló tervezés bizonyítéka. Ilyen csodálatos alkotás nem lehet a véletlen műve

Ha kamerát, rádiót vagy számítógépet látunk, minden habozás nélkül elismerjük, hogy értelmes tervező alkotása. Ésszerű-e tehát az az állítás, hogy az ezeknél sokkal bonyolultabb szemnek, fülnek, emberi agynak és ehhez hasonlóknak nem volt értelmes Tervezőjük?

Miért ruházza fel a Biblia Istent emberi jellemzőkkel?

Mivel „az Isten Szellem”, nem láthatjuk őt fizikai szemünkkel (János 4:24). A Biblia éppen ezért jelképes nyelvezetet használ, egyebek között hasonlatokat, metaforákat és antropomorfizmust, hogy el tudjuk képzelni Isten hatalmát, fenségét, és megértsük a cselekedeteit. Az antropomorfizmus (a görög „antropomorf” szóból származik, melynek jelentése: ’emberi alakú, emberi jegyeket hordozó’) emberi tulajdonságokkal ruház fel nem emberi lényeket. Így bár nem tudjuk, hogyan néz ki Isten szellemi teste, a Biblia úgy beszél róla, mint akinek szeme, füle, keze, karja, ujja, lába és szíve van (1Mózes 8:21; 2Mózes 3:20; 31:18; Jób 40:9; Zsoltárok 18:9; 34:15).

Ez a leíró nyelvezet nem azt jelenti, hogy Isten szellemi testének ugyanolyan részei vannak, mint az emberi testnek. Az antropomorfizmust nem szabad szó szerint vennünk. Csupán abban segít, hogy az emberek jobban megérthessék Istent. E nélkül a jelképes nyelvezet nélkül nehéz volna — ha nem egyenesen lehetetlen — olyan leírást adni Istenről, amelyet az emberek fel tudnak fogni. De mindez nem jelenti azt sem, hogy az emberi fantázia találta ki Jehova Isten személyiségét. A Biblia világosan elmagyarázza, hogy az ember lett Isten képmására teremtve, nem pedig Isten az ember képmására (1Mózes 1:27). Mivel a Biblia íróit ’Isten ihlette’, így amit az ő személyiségéről írtak, az valójában Istennek a leírása saját tulajdonságairól, azokról a tulajdonságokról, amelyeket különféle mértékben az emberi teremtményeibe is beléplántált (2Timóteusz 3:16, 17). Ezek nem az emberek tulajdonságai Istenben, hanem Isten tulajdonságai az emberekben.

„Jehova” vagy „Jahve”?

„KORCS”, „hibrid”, „torz”. Mi indította a Bibliával foglalkozó hébertudósokat arra, hogy ilyen kemény kifejezéseket használjanak? Az őket foglalkoztató kérdés az, hogy vajon helyes-e Isten nevét úgy kiejteni, hogy „Jehova”. Ez a vita több mint száz évvel ezelőtt robbant ki. Ma a legtöbb tudós úgy tűnik, a két szótagos „Jahve” nevet használja szívesebben. De vajon tényleg igaz, hogy a „Jehova” kiejtési mód annyira „torz”?

A vita gyökere

A Biblia szerint maga Isten tárta fel nevét az emberiség előtt (2Mózes 3:15). A szentírási bizonyítékok azt mutatják, hogy Isten ókori szolgái szabadon használták ezt a nevet (1Mózes 12:8; Ruth 2:4, Komáromi fordítás). Isten neve más nemzetek előtt is ismert volt (Józsué 2:9, Kom). Ez különösen igaz volt azután, hogy a babiloni fogságból visszatért zsidók sok nemzettel kapcsolatba kerültek (Zsoltárok 96:2–10; Ésaiás 12:4; Malakiás 1:11). A The Interpreter’s Dictionary of the Bible ezt mondja: „Jelentős számú bizonyíték van arra, hogy a fogság utáni időszakban sok idegent vonzott a zsidók vallása.” Az i. sz. első századra azonban kezdte babona övezni Isten nevét. Végül a zsidó nemzet nem csupán felhagyott Isten nevének nyílt használatával, de néhányan még meg is tiltották e név kiejtését. A helyes kiejtés így feledésbe merült — vagy mégsem?

Mit tartalmaznak a nevek?

A héber nyelvben Isten nevét így írják: יהוח. Ezt a négy betűt, amelyet jobbról balra olvasnak, általában Tetragrammának hívják. A Bibliában említett sok személy- és helységnév tartalmazza az isteni név rövidített formáját. Lehetséges, hogy ezek a tulajdonnevek nyomra vezethetnek azt illetően, hogyan ejtették ki Isten nevét?

A washingtoni (USA) Wesley Teológiai Szeminárium nyugalmazott egyetemi tanára, George Buchanan professzor szerint a válasz igen. Buchanan professzor így magyarázza: „ Az ókori időkben a szülők gyakran az istenségeik után nevezték el gyermekeiket. Ez azt jelenti, hogy úgy ejtették ki gyermekeik nevét, mint ahogyan istenségeik nevét. A Tetragrammát használták az emberi nevekben, és mindig a középső magánhangzóval.”

Vizsgáljunk meg néhány példát azokból a tulajdonnevekből, amelyek a Bibliában találhatók, és amelyek tartalmazzák Isten nevének rövidített formáját. A Jonathán a héber Bibliában úgy fordul elő, hogy Jó·na·than′ vagy Jéó·na·than′, amelynek jelentése ’Jaho vagy Jahova adta’ — mondja Buchanan professzor. Illés próféta neve a héberben ’E·li·jah′ vagy ’E·li·ja′hu. Buchanan professzor szerint ez a név azt jelenti: ’Jahoo vagy Jahoo-vah az én Istenem’. Ugyanígy a Jósafát név héber megfelelője a Jéó-sa·phat′, ennek jelentése pedig ’Jaho ítél’.

A Tetragramma két szótagos kiejtése, a „Jahve” nem teszi lehetővé, hogy az o magánhangzó része legyen az isteni névnek. Viszont számtalan bibliai névben, amelyben szerepel az isteni név, szerepel ez a középső magánhangzó mind az eredeti, mind a rövidített formákban, ilyen például a Jehonathán és a Jonathán. Ezért Buchanan professzor ezt mondja az isteni névről: „Egyetlen esetben sem marad ki az oo vagy az oh hangzó. Néha a szót lerövidítik »Ja«-ra, de soha nem »Ja-ve«-ra . . . Amikor a Tetragrammát egy szótaggal ejtették ki, azt »Jah« vagy »Jo« formában tették. Amikor három szótaggal ejtették ki, »Jahova« vagy »Jahoova« lehetett. Ha bármikor is lerövidítették két szótagra, az valószínűleg a »Jaho« volt” (Biblical Archaeology Review).

Ezek a gondolatok segítenek nekünk, hogy megértsük, miért mondta Gesenius, XIX. századi hébertudós a Hebrew and Chaldee Lexicon to the Old Testament Scriptures című művében a következőt: „ Azok, akik úgy gondolják, hogy יהוה [Je-ho-vah] volt [Isten nevének] helyes kiejtése, egyáltalán nem állítják ezt alaptalanul. Ha ezt a kiejtést használták, a rövidített szótagok, a יהו [Je-ho] és a יו [Jo], amely szótagokkal sok tulajdonnév kezdődik, sokkal kielégítőbb magyarázatot nyernek.”

Ennek ellenére a The Five Books of Moses című műben Everett Fox a következőkre mutat rá: „ A héber [isteni] név »helyes« kiejtésének felfedezésére tett egykori és jelenlegi próbálkozások sikertelenek; sem az időnként hallott »Jehova«, sem pedig a tudósok körében általánosan elterjedt »Jahve« formát nem lehet meggyőzően bizonyítani.”

A tudományos vita kétségtelenül tovább folytatódik. A zsidók felhagytak az igaz Isten nevének kiejtésével, mielőtt a maszoréták kidolgozták volna a magánhangzók jelölésének rendszerét. Így nem lehet egyértelműen megállapítani, mely magánhangzók kapcsolódtak a JHVH (יהוה) mássalhangzókhoz. Mégis, a bibliai személyek nevei, melyeknek a helyes kiejtése soha nem merült feledésbe, kézzelfogható módon nyomra vezetnek bennünket azt illetően, hogyan ejthették ki az ókorban Isten nevét. Ezért néhány tudós mindenképpen egyetért azzal, hogy a „Jehova” kiejtés valójában nem annyira „torz”.

Az isteni név különböző nyelveken való előfordulásai a nemzetközileg elfogadott Jehova alakot mutatják

Angol — Jehovah

Awabakál — Yehóa

Bugotu — Jihova

Cantonese — Yehwowah

Dán — Jehova

Efik — Jehovah

Fidzsi — Jiova

Finn — Jehova

Francia — Jéhovah

Futuna — Ihova

Holland — Jehovah

Igbo — Jehova

Japán — Ehobu

Joruba — Jehofah

Lengyel — Jehowa

Magyar — Jehova

Maori — Ihowa

Motu — Iehova

Mwala-Malu — Jihova

Narrinyeri — Jehovah

Nembe — Jihova

Német — Jehova

Olasz — Geova

Petats — Jihouva

Portugál — Jeová

Román — Iehova

Szamoa — Iehova

Sotha — Jehova

Spanyol — Jehová

Szwahili — Yehova

Svéd — Jehova

Tahiti — Iehovah

Tagalog — Jehova

Tonga — Jihova

Venda — Yehova

Xhossza — uYehova

Zulu — uJehova

Isten neve: „Jehova” még a nem bibliai szövegben is közismert

Franz Schubert zenét komponált Johann Ladislav Pyrker „A Mindenhatóság” című költeményére. Ebben Jehova neve kétszer is előfordul. Verdi „Nabucco” című operájának utolsó zárójelenetében szintén elhangzik a Jehova név.

A svájci Arthur Honegger zeneszerző „Dávid király” című oratóriuma is a Jehova nevét emeli ki. A híres francia író, Victor Hugo, több mint 30 művében használta Jehova nevét; és Lamartine is verset írt „Jehova” címmel.

Rimai János „Istenes Énekei”, az 1701-ben Kolozsvárott kiadott példány hasonmása 143. lapján ez olvasható: „Kegyes Jehova tekints ránk mennyből, . . .”

Jókai Mór „Egy az Isten” című regényében a következőt olvassuk: „Egy az Isten! A Jehova Isten!”

Ady Endre „Kain megölte Ábelt” című verse így kezdődik: „Uram, én Jehovám . . .”, és az „Ésaiás könyvének margójára” című írása pedig ezt tartalmazza: „ . . . Valaki, akit Úrnak is neveznek, Jehovának is . . .”

A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM-ban Apaffi György Küküllő vármegye főispánja 1635 körül készült síremlékén megtalálható Isten neve a latin szövegben: Iehova fortitudo mea in ipso separavit cor meu IC psal 28.

A Jehova kiejtési forma tehát évszázadok óta bevett, nemzetközileg is elismert kiejtése volt Isten nevének. Azok, akik hallották ezt a nevet, rögtön tudták, kiről van szó. Ahogy Oehler professzor mondta: „Ez a név annyira meghonosodott szókincsünkben, hogy nem lehet más névvel helyettesíteni” (Theologie des Alten Testaments).

Különbböző tudósoknak más és más elképzelésük van arról, hogyan ejtették ki eredetileg a JHWH-t.

A The Mysterious Name of Y.H.W.H. c. könyvben a 74. oldalon Dr. M. Reisel így nyilatkozott, hogy a „Tetragrammaton magánhangzókkal való kiejtése eredetileg ez lehetett: JeHūàH vagy JaHūàH”.

Canon D. D. Williams, Cambridge-i egyetemi tanár szerint a „bizonyítékok azt mutatják, jobban mondva, azt bizonyítják, hogy a Jahve(h) forma nem pontos kiejtése a Tetragrammatonnak. Valószínűleg inkább ez: JĀHÔH” (Zeitschrift für die alttestamentliche Wissenschaft, 1936, 54. kötet, 269. o.).

A francia Revised Segond Version magyarázó szótárában a 9. oldalon a következő magyarázat olvasható: „Egyes újabb fordításokban előforduló Jahve-ejtés néhány ősi tanúbizonyságra támaszkodik, de ezek nem bizonyító erejűek. Ha valaki azokat a személyes neveket veszi tekintetbe, amelyekben az isteni név benne van, mint például Illés (Élijahu) próféta nevében, a kiejtés lehet Jaho, de lehet Jahu is.”

1749-ben Teller német bibliatudós Isten nevének különböző kiejtéseit hozza fel, amelyekkel olvasmányaiban találkozott: „A sziciliai Diodorus, Macrobius, alexandriai Kelemen, szent Jeromos és Origenész Jao-t írt; a szamaritánusok, Epiphanius, Theodoretus: Jahe vagy Jave alakot; Ludwig Cappel: Javoh-nak ejti; Drusius: Jahve-nak; Hottinger: Jehva-nak; Mercerus: Jehovah-nak; Castellio: Jovah-nak, és le Clerc: Jawoh-nak vagy Javoh-nak.”

Ezekből a kijelentésekből tehát nyilvánvaló, hogy Isten eredeti nevének a kiejtése ma már nem ismeretes. Voltaképpen nem is ez a lényeg. Ha ez lenne, akkor maga Isten gondoskodott volna arról, hogy nevének kiejtése fennmaradjon számunkra. A lényeg inkább az, hogy merjük Isten nevét a saját anyanyelvünkön az itt megszokott kiejtésnek megfelelően használni.

Annak idején a Jézus nevet talán Jésuának ejtették, de az is lehet, hogy Jehosuának; bizonyosat senki sem tud mondani. Az emberek ma világszerte mégis használják a Jézus név különféle változatait, a saját nyelvükön megszokott kiejtéssel. Nem vonakodnak a használatától, csak mert nem tudják, hogyan ejtették ki az első században. Hasonló a helyzet a te neveddel is. Ha külföldre utaznál, alighanem azzal szembesülnél, hogy a neved teljesen másképp hangzik egy másik nyelven. Az tehát, hogy nem vagyunk biztosak Isten nevének hajdani kiejtésében, még nem ok arra, hogy ne használjuk.

A másik ok, amellyel gyakran magyarázzák, hogy miért hagyják ki Isten nevét a Bibliából, egy régi-régi zsidó hagyománnyal függ össze. Sok zsidó úgy véli, hogy Isten nevét egyáltalán nem szabad kimondani. Több mint valószínű, hogy ez a nézet a következő bibliai törvény félreértelmezéséből ered: „Jehovának, a te Istenednek a nevét méltatlan módon ajkadra ne vedd, mert Jehova nem hagyja büntetlenül azt, aki az ő nevét méltatlan módon felveszi” (2Mózes 20:7).

Ez a törvény megtiltja, hogy helytelenül használják Isten nevét. De vajon azt is tiltja, hogy tiszteletteljesen mondják ki? Egyáltalán nem. A héber Biblia (az „Ószövetség”) írói egytől egyig hűséges férfiak voltak, akik betartották a Törvényt, melyet Isten adott az ókorban az izraelitáknak. Mégis gyakran használták Isten nevét. Sok olyan zsoltárba is belefoglalták, amelyet hangosan énekelt az imádók tömege. Sőt, Jehova Isten utasítást adott imádóinak arra, hogy hívják segítségül a nevét, és akik hűségesek voltak, engedelmeskedtek neki (Jóel 2:32; Cselekedetek 2:21). Ennélfogva a ma élő keresztények nem idegenkednek attól, hogy tiszteletteljesen használják Isten nevét, hiszen Jézus is minden bizonnyal ezt tette (János 17:26).

Amikor a bibliafordítók különböző címekkel helyettesítik Isten nevét, súlyos hibát követnek el. Távolinak és személytelennek tüntetik fel Istent, holott a Biblia arra ösztönzi az embereket, hogy legyenek ’Jehova meghitt közelségében’ (Zsoltárok 25:14). Gondolj most egy jó barátodra. Mennyire éreznéd magad közel hozzá, ha nem tudnád a nevét? Akkor az emberek hogyan kerülhetnének igazán közel Istenhez, ha egyszer nem ismertetik meg velük, hogy Isten neve Jehova? És mivel nem használják Isten nevét, nem is tudják, milyen csodálatos jelentése van. De mit is jelent az isteni név?

Maga Isten magyarázta meg nevének a jelentését hűséges szolgájának, Mózesnek. Amikor Mózes a nevéről kérdezte Jehovát, ő így válaszolt: „Azzá válok, amivé válni akarok” (2Mózes 3:14). Jehova tehát képes bármivé válni, amire szükség van a szándékai valóra váltásához.

Tegyük fel, hogy bármivé tudnál válni, amivé akarsz. Mit tennél a barátaidért? Ha valamelyikük súlyosan megbetegedne, hozzáértő orvossá válnál, és meggyógyítanád. Ha egy másik barátodat anyagi veszteség érné, gazdag jótevőként a segítségére sietnél. Az igazság azonban az, hogy megvannak a korlátaid, ahogy minden embernek. A Bibliát tanulmányozva el fogsz csodálkozni, hogy miként válik Jehova bármivé, ami ahhoz kell, hogy teljesítse az ígéreteit. Ráadásul örömmel használja a hatalmát azok javára, akik szeretik őt (2Krónikák 16:9). Jehova személyiségének ezeket a megnyerő vonásait nem ismerhetik azok, akik nem tudják, mi a neve.

Nem vitás, hogy a Jehova névnek ott van a helye a Bibliában. Ha ismerjük a jelentését, és tartózkodás nélkül használjuk az imádatunkban, az sokat segít abban, hogy közelebb kerüljünk égi Atyánkhoz, Jehovához.

Persze ahhoz, hogy bízni tudj a Bibliában mint megbízható jelzőfényben, ellenőrizned kell a hitelességét (Zsoltárok 119:105; Példabeszédek 14:15).

János17:17-a te szavad igazság.... Minthogy a Biblia Istentől ihletett, „hasznos a tanításra, a feddésre, a kiigazításra” (2Timóteusz 3:16). Egyszóval gyakorlatias könyv, mely az emberi természet mélységes ismeretéről tanúskodik. Nem is csoda, hiszen a Szerzője, Jehova Isten a Teremtőnk! Jobban megérti a gondolatainkat és az érzéseinket, mint mi magunk. Azonkívül tudja, hogyan lehetünk boldogok, és milyen viselkedésmódokat kell kerülnünk.

Milyen alapigazságokat tartalmaznak ezek a ’szent iratok’? Vizsgáljunk meg most néhányat!

Egyetlen mindenható Isten és Teremtő létezik, ő teremtett mindent (1Mózes 1:1). Mi azért létezünk, mert Isten ’megteremtett mindent’, és életet adott nekünk (Jelenések 4:11). Ezért egyedül ő méltó az imádatunkra. A Teremtő a legfőbb forrása minden megvilágosodásnak (Zsoltárok 36:9; Ézsaiás 30:20, 21; 48:17, 18). Van személyes neve, és azt akarja, hogy használjuk ezt a nevet (2Mózes 3:15). E héber karakterekkel írt nevet — mely mintegy 7000-szer fordul elő a Bibliában — a magyar ábécé betűivel JHVH-nak írják át. Ezt a mi nyelvünkön már évszázadok óta a Jehova névvel adják vissza (Zsoltárok 83:18).

Jehova azért teremtette a férfit és a nőt, hogy örökké éljenek paradicsomi körülmények között itt a földön. Szellemi tulajdonságokkal ajándékozta meg az embereket, melyek visszatükrözték az ő egyéniségét. Olyan adottságokkal és képességekkel látta el őket, melyek lehetővé tették, hogy vég nélküli, kielégítő életnek örvendhessenek a földön (1Mózes 1:26–28). Ő nem egy előzetes próba helyszínéül szánta a földet az embereknek, mint ami csupán egy lépcsőfok az égi élethez, hogy szellemként kapcsolatba kerülhessenek Istennel.

Isten teremtésművében nem volt semmiféle gonoszság. Ez csak akkor jelent meg, amikor Isten néhány teremtménye — emberi és szellemi egyaránt — helytelenül használta fel a szabad akaratát és fellázadt Isten ellen (5Mózes 32:5). Ősszüleink maguknak követelték azt a jogot, hogy eldöntsék, mi a jó és mi a rossz (1Mózes 2:17; 3:1–5). Ez halált hozott az emberi családra (1Mózes 3:19; Róma 5:12). Azért, hogy a lázadáskor felmerült vitakérdéseket tisztázni lehessen, Jehova úgy döntött, hogy egy bizonyos ideig megtűri a gonoszságot. Ám a földdel és az emberi családdal kapcsolatos szándéka nem változott meg (Ézsaiás 45:18). Férfiak és nők örökké fognak élni paradicsomi körülmények között egy megtisztított földön (Máté 6:10; Jelenések 21:1–5).

Jézus Krisztus nem mindenható Isten, hanem Isten Fia. Jézus Krisztus maga tanította a követőit, hogy így imádkozzanak: „Égi Atyánk, szenteltessék meg a neved” (Máté 6:9). Jézus soha nem állította, hogy ő egyenlő Istennel. Ehelyett ezt mondta: „az Atya nagyobb nálam” (János 14:28).

Jézus létfontosságú szerepet játszik Isten szándékának a megvalósulásában. Isten elküldte őt ’világosságul a világba, hogy mindaz, aki hisz benne, ne maradjon a sötétségben’ (János 12:46). Péter apostol szerint „senki másban nincs megmentés” (Cselekedetek 4:12). Ez igaz, hiszen a megmentésünk Krisztus értékes vérén alapszik (1Péter 1:18, 19). Jézus Krisztus váltságáldozatul adta az életét, hogy megváltsa az emberiséget a bűntől, melyet Ádám és Éva, az ősszüleink örökítettek át az emberi családra (Máté 20:28; 1Timóteusz 2:6). Ezenkívül Isten az akaratát és a szándékát Jézus által tárta fel (János 8:12, 32, 46, 47; 14:6; Cselekedetek 26:23).

Isten felállított egy égi Királyságot, vagyis kormányzatot, melynek élén Jézus Krisztus áll, valamint azok, akiket az emberek közül választottak ki. A Királyság témája többször is visszatér a Bibliában. Isten azzal bízta meg ezt a kormányzatot, hogy valósítsa meg az akaratát a földön és az égben egyaránt (Máté 6:10). Isten eredeti szándékában nem szerepelt, hogy bárki is az emberek közül az égbe fog menni. Az ő otthonuknak a földet szánta. Ám miután az ember bűnbe esett, Isten valami újat tervezett. „Minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből” embereket választott ki, hogy ’királyokként uralkodjanak’ Krisztussal az égi kormányzatban (Jelenések 5:9, 10). Ez a Királyság-kormányzat hamarosan ’szétzúz és megsemmisít’ minden emberi uralmat, melyek oly sok szenvedést és fájdalmat okoztak az emberi családnak (Dániel 2:44).

A lélek halandó. Ez a bibliai alapigazság sok mindent tisztáz az emberrel és a jövőjével kapcsolatban. Ezenkívül megszünteti a félreértéseket és a hamis elképzeléseket, melyek megtévesztették az embereket a halottak állapotát illetően.

A Biblia legelső könyvében ezt olvashatjuk: „Jehova Isten megformálta az embert a föld porából, és az orrába lehelte az élet leheletét, így lett az ember élő lélekké” (1Mózes 2:7). Tudod, hogy ez mit jelent? A lélek nem valami homályba burkolózott lény, mely az ember testében él. Az embernek nincs külön lelke. Ő maga a lélek, vagyis „a föld porából” származó elemek és az Istentől kapott életerő együttese. A lélek nem halhatatlan. Amikor az ember meghal, a lélek hal meg (1Mózes 3:19; Prédikátor 9:5, 10).

Azok, akik meghaltak, a feltámadás által újra életre kelhetnek. Amikor lejár az az idő, amíg Isten átmenetileg megengedi a gonoszságot, „mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják [Jézus] hangját, és kijönnek: akik jó dolgokat tettek, az élet feltámadására, akik hitvány dolgokat cselekedtek, az ítélet feltámadására” (János 5:28, 29; Cselekedetek 24:15). A feltámadás után az emberek a paradicsomi földön olyan körülmények között élhetnek majd, amilyet Isten eredetileg szánt nekik.

Isten gondoskodott ihletett feljegyzésekről, melyek alapigazságokat tartalmaznak. Ezáltal lehetővé tette, hogy ’megbizonyosodj’ arról, hogy azok a jelzőfények, melyeket követsz, valódiak-e (1Tesszalonika 5:21). Az első században élt nemes gondolkodású embereket megdicsérték, mert ’naponta gondosan vizsgálták az Írásokat’, hogy megbizonyosodjanak róla, hogy amit tanultak, az valóban az igazság-e (Cselekedetek 17:11). Ezt te is megteheted. Engedd, hogy a Biblia ’mint egy sötét helyen fénylő lámpa’ biztonságot nyújtson (2Péter 1:19–21). Ha ezt teszed, akkor „megleled Isten ismeretét”, amely valódi megvilágosodást eredményez (Példabeszédek 2:5).

De neked személy szerint a hasznodra lesz „Istenünk szava”?

Ha összhangban élsz ezekkel az erkölcsi értékekkel, azzal elnyered Isten helyeslését, ami pedig a jövőt illeti, vég nélküli életnek nézhetsz elébe, melyet Istentől jövő, örök alapelvek vezérelnek.

ÖRÖK ALAPELVEK

Az aranyszabály. „Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük; mert ezt jelenti a Törvény és a Próféták” (Máté 7:12).

Szeresd felebarátodat. „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Máté 22:39). „A szeretet nem cselekszik rosszat a felebaráttal; a törvény betöltése tehát a szeretet” (Róma 13:10).

Tisztelj és becsülj másokat. „A testvéri szeretetben gyöngéd vonzalommal legyetek egymás iránt. A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek” (Róma 12:10).

Törekedj a békére. „Őrizzétek meg a békét egymás között” (Márk 9:50). „Ha lehetséges, amennyire tőletek függ, minden emberrel békében legyetek” (Róma 12:18). „Törekedjünk olyasmikre, amik elősegítik a békét” (Róma 14:19).

Bocsáss meg másoknak. „Bocsásd meg bűneinket, miként mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek” (Máté 6:12). „Legyetek pedig egymás iránt kedvessé, gyöngéden könyörületessé, készséggel megbocsátva egymásnak” (Efézus 4:32).

Légy lojális, hűséges. „Igyál vizet a saját tárolódból, és olyan vizet, mely a saját kutadból tör elő . . . Legyen áldott a forrásod, és örvendezz ifjúságod feleségével! . . . Kebleitől ittasodj meg minden időben, szerelmétől ússz mámorban mindenkor! Miért úsznál mámorban . . . idegen nővel, s miért ölelnéd keblét idegennek?” (Példabeszédek 5:15–20). „Aki hű a legkevesebben, az a sokon is hű, és aki igazságtalan a legkevesebben, az a sokon is igazságtalan” (Lukács 16:10). „A sáfárokban . . . azt keresik, hogy hűnek találják őket” (1Korintusz 4:2).

Légy becsületes. „Lehetek-e erkölcsileg tiszta gonosz mérleggel és egy zsák megtévesztő kősúllyal?” (Mikeás 6:11). „Bízunk benne, hogy tiszta lelkiismeretünk van, mivel tisztességesen akarunk viselkedni mindenben” (Zsid 13:18).

Légy őszinte, igazságos. „Gyűlöljétek a rosszat, és szeressétek a jót, adjatok helyet az igazságosságnak a kapuban” (Ámós 5:15). „Igazságot szóljatok egymásnak! Igazsággal és a béke ítéletével ítéljetek a kapuitokban!” (Zakariás 8:16). „Most, hogy levetettétek a hazugságot, igazat mondjon mindegyikőtök a felebarátjának” (Efézus 4:25).

Légy szorgalmas, munkaszerető. „Láttál-e már munkájához értő embert? Királyok elé fog állni” (Példabeszédek 22:29). „Ne legyetek restek tennivalótokban” (Róma 12:11). „Bármit tesztek is, munkálkodjatok azon egész lélekkel, mint Jehovának, és nem mint embereknek” (Kolosszé 3:23).

Légy szelíd, könyörületes, kedves. „Öltsétek magatokra a könyörület gyöngéd vonzalmát, a kedvességet, az alázatosságot, a szelídséget és a hosszútűrést” (Kolosszé 3:12).

Győzd le a rosszat a jóval. „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket” (Máté 5:44). „Ne hagyd, hogy legyőzzön a rossz, hanem a rosszat mindig győzd le a jóval” (Róma 12:21).

A tőled telhető legjobbat add Istennek. „»Szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész elméddel.« Ez a legnagyobb és első parancsolat” (Máté 22:37, 38).

Ha elfogadjuk a Biblia értékrendjét, sikeressé tehetjük a házasságunkat, boldoggá a családi kapcsolatainkat és tartalmassá a barátságainkat

„SEMMILYEN szél sem kedvező annak, aki nem tudja, milyen kikötőbe tart.” Ezek a szavak, melyeket az első században élt római filozófusnak, Lucius Annaeus Senecának tulajdonítanak, egy régóta elismert igazságot támasztanak alá: Ahhoz, hogy az élet valamilyen irányba haladjon, nélkülözhetetlenek a célok.

Az élet azonban gyakran céltalanul sodródik. Sokan azzal is megelégednek, ha egyszerűen kikerülik a mindennapi élet szikláit és örvényeit. Változó viselkedésükkel olyanokká válnak, mint a hullámok, melyeket „a szél az egyik pillanatban előre, a következőben pedig hátra hajt” (Jakab 1:6, „Phillips”). Az ilyen embereknek „semmilyen szél sem kedvező”.

A Biblia olyan emberekről tartalmaz példákat, akik céltudatosak voltak, így a napjainkban élő keresztényeknek követésre méltó mintát állítanak fel. Mózes feszülten a „megjutalmazásra tekintett” (Zsidók 11:26). Pál ezt írta: ’futok egyenest a cél felé, a jutalomért.’ A hívőtársakat arra buzdította, hogy ’így gondolkozzanak’ (Filippi 3:14, 15, „Újfordítású revideált Biblia”).

Szemünket feszülten a Biblia ígéreteire szegezve, bárcsak utánoznánk a hit ezen céltudatos embereit. (Vö. Zsidók 13:7.)

Növekvő világosság a szóhasználatban

15 „A prédikátor igyekezett tetszetős szavakat találni és az igazság szavait őszintén leírni” (Prédikátor 12:10, Katolikus fordítás [12:12]). Ezek a szavak jól illenek jelenlegi témánkhoz, mivel a világosság nemcsak olyan fontos kérdésekre áradt ki, mint például a tantételek vagy a magaviselet, hanem a keresztény szóhasználatra és annak pontos jelentésére is. A Bibliakutatók egyik kedvenc kiadványa például a Bibliai tanulmányok első kötete volt, amelynek címe: A korszakok terve. Idővel azonban felismerték, hogy Isten Szava csak az emberekről beszél úgy, mint akik terveznek (Példabeszédek 19:21). Az Írások sehol sem mondják, hogy Jehova tervez. Nincs szüksége tervre. Bármit határoz is el, sikerülni fog, végtelen bölcsessége és hatalma miatt, pontosan úgy, ahogyan az Efézus 1:9, 10-ben olvassuk: „az Ő jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt [elhatározott, Vi] magában, az idők teljességének rendjére nézve.” Így fokozatosan megértették, hogy az „elhatározni” kifejezés helyénvalóbb, ha Jehovára utalunk.

Évek óta a világosság erősebb és halványabb felragyogásai árasztják el fénnyel Jehova önátadott szolgáinak ösvényét. Ez beteljesít olyan írásokat, mint amilyeneket a Zsoltárok 97:11-ben és a Példabeszédek 4:18-ban találhatunk. De ne feledjük soha, világosságban járni azt jelenti, hogy értékeljük a megnövekedett világosságot, és azzal összhangban élünk.

(Ézsaiás 55:8) „Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és útjaitok sem az én útjaim — ez Jehova kijelentése.

(Hóseás 14:9) Ki olyan bölcs, hogy megértse ezeket, és értelmes, hogy ismerje mindezt? Mert Jehova útjai egyenesek, és az igazságosak járnak azokon; a törvényszegők viszont elbotlanak rajtuk.

(1Korintusz 2:16) Mert „ki ismerte meg Jehova gondolkodását, hogy oktathatná őt”? Bennünk azonban megvan Krisztus gondolkodása.

(Zsoltárok 40:5) Sok mindent vittél véghez értünk, Ó, Jehova Istenem, igen, a te csodás tetteidet és gondolataidat; Senki sem hasonlítható hozzád. Ha beszélni és szólni akarnék is róluk, Számosabbak, semhogy elmondhatnám.

(Zsoltárok 92:5) Mily nagyok a te műveid, ó, Jehova! Igen mélységesek a te gondolataid.

(Jelenések 15:3) Ők Mózesnek, az Isten rabszolgájának énekét és a Bárány énekét éneklik: „Nagyok és csodálatosak a cselekedeteid, Jehova Isten, aki a Mindenható vagy. Igazságosak és igazak az útjaid, örökkévalóság Királya.

CÉL:szándék,rendeltetés,célzat,célkitűzés,ok,miért,vágy-rokon értelmű szó vagyis szinonima. Szómutató:CÉLKITŰZÉS-cél (Zsoltárok 135:6) Mindent véghezvitt Jehova, amiben kedvét lelte, Az egekben, a földön, a tengerekben és mindenütt a mély vizekben.

(Jakab 1:18) Mivel úgy akarta, világra hozott minket az igazság szava által, hogy valamiféle zsengéje legyünk a teremtményeinek.

(Ézsaiás 46:10) aki kezdettől fogva megmondom a véget, és régtől fogva azokat, amiket még nem vittek véghez; aki azt mondom: »Elhatározásom megáll, és megteszem mindazt, ami kedvemre van«;

(Zsid 6:17) Ily módon az Isten, amikor teljesebben szándékozta megmutatni az ígéret örököseinek az ő elhatározásának változhatatlanságát, esküvel lépett közbe,

(Ézsaiás 45:23) Magamra esküdtem — igazságosságban hagyta el számat a szó, úgyhogy nem tér vissza —, hogy nekem fog meghajolni minden térd, és rám esküszik minden nyelv,

(Zsid 6:13) Mert amikor az Isten az ígéretet tette Ábrahámnak, mivel senki nagyobbra nem esküdhetett, önmagára esküdött,

(4Mózes 23:19) Isten nem ember, hogy hazudjék, Nem is embernek fia, hogy sajnálkozzék. Vajon mond olyasmit, amit meg nem tesz, És beszél olyasmiről, amit nem visz véghez?

(1Péter 1:12) Kinyilatkoztatták nekik, hogy nem önmaguknak, hanem nektek szolgálnak azokkal, amik most be lettek jelentve nektek azok által, akik hirdették nektek a jó hírt égből elküldött szent szellemmel. Ezekbe angyalok kívánnak beletekinteni.

(Máté 11:25,26)-" Ekkor szólt Jézus, és ezt mondta: „Nyilvánosan dicsérlek, Atyám, égnek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és a műveltek elől, és a kisgyermekeknek kinyilatkoztattad őket.Igen, ó, Atyám, mert úgy láttad végül is helyesnek, hogy így tegyél. "

Az egyetemes törvény az élet céljára utal

SOKAN, fiatalok és idősek, nem tartják kívánatosnak életmódjuk bármilyen korlátozását. De boldogok lehetünk-e, ha elutasítjuk a cselekedeteinkre vonatkozó előírásokat? Vagy ehelyett nem többre becsüljük-e személyes szabadságunkat, ha alárendeljük magunkat bizonyos előírásoknak és készségesen együttműködünk azokkal, különösen amelyeket a Teremtőnk állapított meg?

Milyen hasznuk van a törvényeknek életünkben? Ez felismerhető a világegyetemet kormányzó vagy irányító erőkből, amelyeket gyakran „természeti vagy fizikai törvényeknek” neveznek. Ezek egyike a nehézségi erő törvénye. Egy ilyen fizikai törvényt nem lehet figyelmen kívül hagyni, nem lehet lebecsülni vagy megszüntetni. A törvénysértés következményekkel jár. Egy ilyen törvény áthágásának általában azonnal jelentkezik a következménye, például ha valaki leugrik egy magas épületről.

A fizikai törvények is állandók, változhatatlanok. Ha napról napra változnának, csak igen kevés munkát tudnánk végezni. Ha nem számíthatnánk arra, hogy a nap reggel felkel, vagy nem bízhatnánk abban, hogy az évszakok egy bizonyos sorrendben követik egymást, józan értelmünket valószínűleg elveszítenénk. A természeti törvények állandósága nélkül az élet igen nehéz lenne.

Gondoljunk csak például néhány anyagra, amelyekkel a mindennapi életben találkozunk. Az oxigén az a gáz, amelyet be kell lélegeznünk ahhoz, hogy életben maradjunk. Normális körülmények között elengedhetetlen az emberi és az állati élethez. Ha azonban három oxigénatom kapcsolódik egymáshoz, mérgező ózon keletkezik. Ózon azonban csak különleges körülmények között jön létre az atmoszférában. Nem véletlenül jön létre valamikor és valahol. Az oxigénatomok működését a többi anyaghoz hasonlóan szigorú törvények szabályozzák, melyek megakadályozzák, hogy ilyen véletlen változások létrejöjjenek. Ezért nem kell félnünk minden lélegzetvételnél, és aggódnunk, hogy az oxigénünk átváltozhat ózonná.Ahol törvények működnek, ott rendnek kell lennie. A törvény nem valami átmeneti, véletlen dologra vonatkozik, hanem valami maradandóra, állandóra. Ha megfigyeljük a fennálló fizikai törvények állandóságát, akkor tudnunk kell, hogy értelem áll mögöttük. El kell ismernünk, hogy a Teremtőnek mindennel valami célja van. Isten is figyelembe veszi ezeket a törvényeket, és gondoskodik betartásukról. Nem tartja „távol” magát, mert lehetetlen, hogy ne érdeklődjék a világegyetem iránt (Cselekedetek 17:27).

A természeti törvényekben tökéletesen megbízhatunk. Amikor az asztronauták a holdra repültek, a nehézségi erő törvényére, a pontos sebességre és a hold föld körüli pályájának törvényszerű keringésére bízták magukat. Tudták, hogy ezek a törvények megbízhatók és pontosak. A legkisebb változás azt jelenthette volna, hogy az asztronauták örökre a világűrben rekednek. Azonkívül a rádió-összeköttetések elveitől és más törvényektől is függtek. Bizalmukat — a hitüket — e törvények megbízhatóságába vetették. Valóban, erre a hitre bízták az életüket. Sikerük az egyetemes törvények kiváló bizonyítéka. Vajon az égitestek rendszeres és pontos mozgása, ahol nincs összevisszaság és összeütközés, nem arra mutat-e, hogy a törvények létrehozója céltudatosan gondoskodik azok betartásáról is? (Ésaiás 40:26).

A SZAPORODÁS TÖRVÉNYE MEGMUTATJA, HOGY VAN CÉLJA AZ ÉLETNEK

A fizikai törvények és az élőlényekre gyakorolt hatásuk jók és bölcsek. Jó csak tudatosan jöhet létre. Ennek igen megkapó példája Istennek a szaporodással kapcsolatos törvénye. Miért?

Ádám és Éva a bibliai történelem szerint körülbelül 6000 éve jelent meg a földön. Megszegték Isten törvényét — vétkeztek —, és ezzel gyermekeik bizonyos fogyatékosságot örököltek. Ez az öröklött fogyatékosság nemzedékről nemzedékre nő. Minden nemzedéknél nőtt ez a tökéletlenség, mivel sokan minden elképzelhetőt megtettek a testük megkárosítására. Sokan iszákossá, kábítószerélvezőkké váltak, másokat erkölcstelen életmódjuk ártalmas betegségekhez juttatott. A rossz gondolatok, a gyűlölet és gyilkosság hasonlóan káros befolyást gyakoroltak.

És bár senki sem tökéletes, a ma született gyermekek nagy többsége mégis viszonylag egészséges. Két szemük, két karjuk, két lábuk van, rendelkeznek testi és szellemi képességekkel, és viszonylag „normálisan” élhetnek. Az emberekre évezredek óta ható előnytelen, sőt káros dolgokhoz képest ez már önmagában is csodával határos. Csak a Teremtő szeretetének, gondoskodásának, valamint munkája jó minőségének és megalapozottságának köszönhető ez. Miután Isten az emberi nemet úgy teremtette meg, hogy a rossz körülmények ellenére — amelyeket az ember magának okozott — fenn tud maradni, nem kellene hinnünk abban az ígéretében, hogy tökéletes körülmények között örök életet nyerhetünk?

AZ ERKÖLCSI TÖRVÉNYEK LÉNYEGESEK A CÉLTUDATOS ÉLET SZÁMÁRA

Isten másfajta törvényeket is adott értelmes teremtményeinek. Erkölcsi törvényeket. Ezek még jobban kifejezik Isten célját. Valóban, Isten erkölcsi törvényével kapcsolatban gyakran egy cél kerül említésre. (Példákat találhatunk az 5Mózes 5:16, 33; a Máté 19:17; a Zsoltárok 19:8–12 és az 1Timótheus 4:8-ban.)

Az erkölcsi törvények alkalmazásukban éppoly állandóak, és következményeikben éppoly biztosak, mint a fizikai törvények. Senki sem kerülheti el e törvények megszegésének következményeit. Ezek a szabályok éppúgy érvényre jutnak, mint a nehézségi erő törvénye, még ha a büntetés nem követi is azonnal ezeknek a törvényeknek az áthágását.

A Biblia a következőképpen nyilatkozik az erkölcsi törvényekkel kapcsolatban: „Isten nem engedi magát kicsúfolni. Mert amit az ember vet, azt le is aratja. Mert aki a saját húsára tekintve vet, a húsából arat majd romlást, de aki szellemre tekintve vet, a szellemből arat örökké tartó életet” (Galata 6:7, 8).

A „hús” kifejezéssel Pál apostol a tökéletlen hústest kívánságaira utalt (Efézus 2:3). A „szellem” kifejezésen Isten szellemét vagy hatékony erejét értette, amely a szolgáit irányítja, hogy józanul rendezzék be életüket. Pál leírja ennek az erőnek a hatékonyságát a Galata 5:19–23-ban:

„A hús[test] cselekedetei pedig nyilvánvalók, és ezek: paráznaság, tisztátalanság, gátlástalan viselkedés, bálványimádás, spiritizmus gyakorlása, ellenségeskedések, viszálykodás, féltékenység, dühkitörések, versengések, szakadások, szekták, irigységek, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók . . . Másrészt a szellem gyümölcse ez: szeretet, öröm, béke, hosszútűrés, kedvesség, jóság, hit, szelídség, önuralom. Ilyen dolgok ellen nincs törvény.”

AZOKNAK BÉRE, AKIK ,A HÚSRA TEKINTVE VETNEK’

Annak bizonyítékaként, hogy Isten erkölcsi törvényeit nem lehet mellőzni, Pál apostol az emberek cselekedeteire irányította a figyelmet. Megmagyarázta, hogy az embereknek azért van alkalmuk többet tanulni Istenről, és szolgálatot végezni neki, mert felismerhetik teremtett műveiből. De általában elvetették Őt, és a maguk csinálta isteneknek szolgáltak. Továbbá ezt írta:

„Ezért Isten a szívük kívánságával összhangban átadta őket a tisztátalanságnak, hogy a testüket egymás közt meggyalázzák . . . Ezért Isten kiszolgáltatta őket szégyenteljes nemi vágyaknak, mert az asszonyaik felcserélték az önmaguk természetes használatát természetellenesre; hasonlóképpen a férfiak is elhagyták az asszonyok természetes használatát, és kéjelgésükben lángra gyúltak egymás iránt, férfiak férfiakkal fajtalan cselekedeteket gyakoroltak, és elnyerték önmagukban a teljes bért, amelyre tévelygésükért rászolgáltak” (Róma 1:24–27).

Ez a „bér” az a sok betegség, különösképpen a nemi betegség, amely következményként rájuk zúdult. De amikor a cselekedetek többé már nem tükrözik az igazságot, annak szellemi nehézségek és minden lehetséges rossz lesz a következménye. A „bér” további részleteiről ezt írta Pál:

„És mivel nem méltányolták, hogy pontos ismeretben tartsák meg Istent, Isten átengedte őket helytelen szellemi állapotnak, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek, telve voltak minden igazságtalansággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal, áthatva irigységgel, gyilkossággal, versengéssel, csalárdsággal, gonosz hajlamokkal; sugdolózók, rágalmazók, istengyűlölők, arcátlanok, gőgösek, önteltek, rosszban mesterkedők, szüleik iránt engedetlenek, értelem nélküliek, szerződésszegők, természetes vonzalom nélküliek, könyörtelenek” (Róma 1:28–31).

Lényeges oka az emberiség szomorú történelmének, hogy az ember a ,húsra tekintve vetett’. Azonban napjainkban a hústest cselekedetei nagyobb nehézségeket idéznek elő, mint valaha, éspedig világméretekben. A faji előítéletek és a nacionalista gyűlölet, a képmutatás, az erkölcstelenség, a becstelenség, a kábítószer-élvezet, a bűnözés, a vandalizmus és a terrorizmus mind nagy félelmet keltenek a földön, és sok embert boldogtalanná tesznek. A Biblia szerint Isten erkölcsi törvényeinek ez a világméretű, nyilvános mellőzése bizonyítja, hogy elérkeztünk a dolgok jelenlegi rendszerének utolsó napjaiba. Ezt olvassuk:

„Azt azonban tudd meg, hogy az utolsó napokban nehezen elviselhető, válságos idők lesznek. Mert az emberek lesznek önmagukat szeretők, pénzsóvárgók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, árulók, természetes vonzalom nélküliek, nem készek semmilyen megegyezésre, rágalmazók, önuralom nélküliek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői, önfejűek, büszkeségtől felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent, akiknél megvan az isteni önátadás formája, de az erejét illetően hamisnak bizonyulnak; ezektől fordulj el!” (2Timótheus 3:1–5).

Isten Szava azt mondja erről: „Nyilvánosan kijelentik, hogy ismerik Istent, de cselekedeteikkel tagadják Őt, mert megvetésre méltók, engedetlenek és semmiféle jó munkára nem alkalmasak” (Titus 1:16).

Júda vallásvezetői között voltak ilyen férfiak, és sok nehézséget okoztak Jézus Krisztusnak. Ő azt mondta nekik: „Képmutatók! Ésaiás találóan jövendölt felőletek, amikor ezt mondta: Ez a nép ajkával tisztel engem, szíve azonban messze eltávolodott tőlem. Hiába imádnak folyton engem, mivel emberi parancsolatokat tanítanak tantételekként” (Máté 15:7–9). Figyelmeztette a hallgatóit, hogy ne az emberek előtt gyakorolják az igazságosságukat csak azért, hogy láthassák őket. Megmagyarázta, hogy a képmutatók a zsinagógákban és az utcán közszemlére bocsátják ,irgalmasságukat’, hogy ,az emberek dicsőíthessék őket’ (Máté 6:1, 2).

Arra a napra utalva, amelyen majd bíróként ítél, ezt mondta Jézus: „Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk ki démonokat és [nem] a te nevedben tettünk sok hatalmas cselekedetet? És akkor majd így nyilatkozom nekik: Sohasem ismertelek titeket! Távozzatok tőlem, ti, törvénytelenség cselekvői!” (Máté 7:22, 23).

Jézus szavai alapján felismerjük, hogy Jehova, az Egyetemes Törvényadó érvényt fog szerezni törvényeinek. Szándékában áll gondoskodni arról, hogy minden értelmes teremtménye teljesen összhangban legyen erkölcsi törvényeivel, és ne legyen több törvénysértés. E célból szükséges a makacs, javíthatatlan törvényszegők elítélése (1Péter 4:17, 18). Ezzel szemben mérlegelni fogja, hogy más törvénysértők iránt irgalmasságot tanúsítson (Zsoltárok 103:8–10). Kik jöhetnek itt számításba? Azok, akik tudatlanságuk, tökéletlenségük és gyengeségük folytán vétkeztek. Azonkívül a jelenlegi világban olyan szellem uralkodik, amely arra ösztönzi az embereket, hogy megsértsék az őszinteség, a tisztaság törvényét (Efézus 2:1–3). Lehet, hogy akiket ilyen szellem ösztönöz, később megbánják útjukat, és Isten irgalmasságot tanúsíthat irántuk (Lukács 19:8–10; Cselekedetek 7:57–60; 1Korinthus 15:9).

Bízhatunk-e abban, hogy igazságosan, mégis irgalommal fognak velünk bánni? Igen, mivel Istennek mind a fizikai törvényei, mind az erkölcsi törvényei azt a célt szolgálják, hogy hasznára váljanak az embereknek, és nem azt, hogy elítéljék őket.

Itt az ideje, hogy a föld minden őszinte lakója az Egyetemes Törvényadóhoz forduljon, és ismét harmonikus kapcsolatba kerüljön vele! A törvényei iránti engedelmesség nem terhet jelent, hanem szabadságot — az ellenkezőjét annak, amit ma látunk (1János 5:3; 2Korinthus 3:17).

Mindenki, aki békében és biztonságban szeretne élni, szívlelje meg ezt, és ne habozzon változtatni életmódján. Életét, amennyire csak lehet, összhangba kell hozni Isten törvényeivel.