Szerinted élt Jézus?

Igen.

(magamon nem vettem észre semmi különöset.)

Érdekes, hogy az eddigi egyetlen "Nem" választ máris lepontozták... Ennyire bántja a hívők szemét?

Én is csatlakozom: Nem.

Igen.

"eddigi ismereteink szerint semmilyen hitelesnek tekinthető bizonyíték nincsen a történelmi Jézus létezésére"

Ez eléggé ellentmondásos állítás. Történelmi Jézus alatt éppen azt a személyt értjük, akinek létezését a történelemtudomány bizonyítottnak véli. Több forrás is megerősíti, s bizonyos értelemben a Biblia is tekinthető történelmi forrásnak (természetesen nem a csodatételek tekintetében, hiszen a történelemtudomány nem hivatott ezekben állást foglalni, de ettől még forrásként használható, hisz sok egyéb információt is tartalmaz).

Szóval, meg lehet kérdőjelezni, hogy élt egy Jézus nevű tanító/próféta valamikor Tiberius uralkodása idején Palesztinában, de ugyanígy akár Julius Caesar létét is kérdőre lehetne vonni.

Igen,bizonyítékok támastják alá hogy biztosan élt.

Az hogy történelmi személy az is biztos,hisz rengeteg helyen írják hogy pl. Krisztus előtt nemtomhány évvel ez,meg ez volt.

Igen, szerintem élt és ma is él. Idézet egy amerikai expedíció (1894) egyik tagjának jegyzeteiből. (Bairt T. Spalding A Távol-keleti Mesterek Élete és Tanítása):

«Mikor Hardwar felé közeledtünk, felkerestük Weldont, egy Amerikai, aki körülbelül egy napi útra lakott a várostól. Szívesen fogadott bennünket és kitartott amellett, hogy mi néhány napot nála töltsünk.

Weldon, aki egy ismert író volt és már sok éve Indiában lakott nagyon érdeklődött és rokonszenves volt a mi munkánk iránt. Többször kérdezte, hogy csatlakozhat-e hozzánk, de különböző okok miatt nem vehetett részt az utazásban. Mikor másnap nála, a kertben ültünk és az élményeinkről beszéltünk, egyszer csak megjegyezte, hogy Názáreti Jézus élete történetét soha nem tudta elfogadni, mint eredetit. Ő minden rendelkezésre álló forrást gondosan tanulmányozott, de mind homályosnak és bizonytalannak tűnt neki. Végül reménytelenségében feladta a kutatást, mivel komolyan kételkedett azon, hogy valóban élt-e valaha egy olyan személyiség. A vezetőnk kérdezte tőle, hogy feltéve, ha szemtől szemben találkozna ezzel az emberrel, akkor vajon megismerné-e, és ha igen, akkor miről?

Weldon így válaszolt: “Itt egy dolgot érintesz, ami mindig a hajtó eszmény volt az egész életemben. Nem tudod elképzelni, hogy én menyire belemerültem a kutatásba, ennek az embernek a földi, emberi megjelenésének egy meggyőző bizonyítéka után. Évről évre nagyobb lett a kételyem, míg végül feladtam, hogy valaha egy nyomot találok, ami teljesen megbízható. A tudatom hátterében azonban maradt még valami élve, amit én, mint egy homályos gondolat, vagy egy remény parányi sugarának nevezhetném, ez az, hogy ha én egyszer valahol ezzel az Emberrel találkozhatnék, a legkisebb befolyásolás nélkül kívülről, azonnal tudnám, hogy Ő az. Ösztönszerűen érzem, hogy ez úgy van, és én mondom neked, - ezt még sohase fejeztem ki szavakban, - biztos vagyok abban, hogy én Őt megismerném. Ez a legtisztább érzésem valaha életemben; bocsáss meg, hogy még egyszer meg kell ismételnem, én tudom biztosan, hogy megismerném Őt.”

Mikor aznap este pihenőre akartunk térni, a vezetőnk odajött hozzánk és így szólt: “Ma délben mindannyian jelen voltatok a beszélgetésnél Jézusról. Láttátok, hogy a barátunk milyen komolyan vette a dolgot. Ne hívnánk meg őt, hogy utazzon velünk? Nem tudjuk előre, hogy a férfi, akit mi Názáreti Jézus néven ismerünk, a mi rendeltetési helyünkön lesz-e, vagy sem. Nem tudjuk soha előre hol lesz, csak akkor tudjuk, ha már ott volt. Ha Weldont meghívjuk, hogy jöjjön velünk, és Jézust nem találjuk ott, nem lenne az akkor szükségtelenül egy még nagyobb csalódás számára? Weldon szívesen velünk tart, de mivel egyikünk se tudja, hogy Jézus ott lesz-e vagy nem, ne beszéljünk róla. Úgy érzem az idő kedvező.” Mi mindannyian beleegyeztünk.

A vezetőnk másnap reggel felszólította Weldont, hogy utazzon velünk. Weldon arca azonnal sugározni kezdett a reménytől. Egy pillanatig elgondolkodott aztán azt mondta, hogy a következő szerdára egy találkája volt és kénytelen lesz arra visszatérni. Mivel most csütörtök volt, volt hat nap ideje. A vezetőnk gondolta, hogy az elegendő és elhatároztuk, hogy még aznap délben elindulunk. Minden jól ment, második nap délelőtt elértük a rendeltetési helyünket. Érkezésünkkor a ház kertjében, ahol szállásolnánk egy tizenkét tagú csoportot találtunk. Mikor közelebb értünk mind fölálltak, a ház tulajdonosa elénk jött köszönteni bennünket. A csoport közepén Jézus állt. Weldon, mielőtt valaki egy szót mondhatott, vagy egy jelet adhatott volna, kinyújtott karokkal sietett Jézus felé és egy örömkiáltással kezét az ő kezébe vette miközben mélyen meghatottan, dadogva mondta: “Ó én tudom, hogy Ön az, én tudom, ez a legszebb pillanat az életemben.”

Mire megértettük, hogy mi történt, a barátunk elragadtatását látva, olyasmi töltött el bennünket, mint valami Isteni öröm. Most mi is a társaság felé közeledtünk és mindenkit köszöntöttünk, míg Weldon be lett mutatva nekik.

Mikor az ebéd után a kertben ültünk, Weldon kérte Jézust: “Lenne szíves beszélni hozzánk? Erre a pillanatra vártam az egész életemben.” Egy percig csend uralkodott, akkor Jézus beszélni kezdett: “Ezen órának csendjében szeretném megértetni veletek, hogy az Atya, akihez én beszélek, és aki bennem lakik, ugyanaz a szerető Atya, aki mindenkiben lakik, és akihez mindenki beszélhet, és akit mindenki ugyanolyan közelről ismerhet, mint én Őt ismerem. Lelkünk húrjait egy csodálatos gyönyörűségek lélegzete reszketi meg, tiszta Isteni szeretettel. Olyan tiszta ez a hang, hogy a várakozó csend visszatartja lélegzetét, és feszülten hallgat. A Magasztos, aki mindent tud, és aki a te Önmagad, gyengéden megérinti kezedet és a hangja úgy szól hozzád az Atya nagy szeretetéről, mint mindig szólt. Ez a hang azt mondja neked: ‘Én tudom, hogy te velem vagy és hogy te és én együtt Isten vagyunk. Most megjelenik az Isten Krisztusa. Nem akarsz minden korlátozást feladni, és velem lenni a szellemben?’ Magasabb gondolatok, mint ezek, amelyeket én most adok, nincsenek. Mindegy, hogy az emberek azt mondják, hogy lehetetlen. Közületek mindenki előreléphet, mint az Isteni Mester, győzedelmesen, felruházva minden hatalommal, éppen úgy, mint ti engem láttatok győzedelmeskedni. Az idő betelt, a tiszta gondolat, amely a beteljesülést hozza, és amelyet ti kiküldtetek a Szellemi Mester felé, gyümölcsöt hozott a testedben és a lélek elfogadta az uralmat. Velem emelkedsz fel a mennyei magasságokba.”»

B.T.S.

Amúgy képzeld nem biztos hogy mindenki hívő!

Vannak akik csak úgy hiszik h él.