Mi bajuk a keresztényeknek Philip Pullman Sötét anyagok trilógiájával?

Én csak az Északi fényt olvastam, azt is kb. 10 éve, és csak arra emlékszem belőle, hogy rettentő béna. Azok a hülye jegesmedvék vagy mik, meg az átváltozós daimónok, meg az érzelgős kiscsaj. Brrr! Azért olvastam el, mert állítólag akinek a Harry Potter bejött, annak ez is tetszeni fog. Biztos én voltam a kivétel.

Szóval nekem speciel ez a bajom vele, hogy béna és baromság, de ez mondjuk nem függ össze azzal, hogy keresztény vagyok.

Az a könyv egész egyszerűen zseniális. kb 2 hét alatt olvastam el a trilógiát. A vége valóban kicsit béna, mivel nem logikus a lezárás, de ettől szerintem el lehet tekinteni, mert amúgy nagyon jó gondolatok vannak benne. Ha lesz gyerekem, mindenképpen elolvastatom vele, ez a könyv ugyanis a felnőtté válásról szól, annak minden árnyalatával együtt. Szülő-gyerek viszony, gyerekek felelősségtudatának növekedése, az önnrendelkezés. Egy okos gyerek ebből sokat tanulhat, árnyalódik a világképe.

Pullman nyilván harcos ateista, ami látszik is a könyvön, de ez sincs túlzásba véve, szerintem a hittel kapcsolatos kérdések, értelmezések módosulása szintén jellemző a felnőtté válásra.

A harcos keresztények (meg úgy általában akik hajlamosak rá) nagyon komolyan tudják venni saját magukat, és imádatuk tárgyát. (Kicsit olyan ez, mint amikor a szélsőjobbos kiborul minden piszlicsáré semmiségen, ami szerinte romlásba dönti a nemzetet.)