Valóban Isten a világ ura, vagy inkább az Ördög?

Rossz dolgok azért történnek jó emberekkel, mert mások szándékosan vagy gondatlanságból rossz és néha gonosz döntéseket hoznak, amik hatással vannak mások életére. Mint amikor részegen vezet valaki például. Vagy, amikor valaki egy emberekkel teli repülőgépet nekikormányoz egy felhőkarcolónak. Vagy, amikor valaki meghúzza a ravaszt egy iskola ebédlőjében. Vagy amikor ártatlan emberekről sértő pletykákat terjesztenek.

Az esetek 80%-ában azért történnek rossz dolgok jó emberekkel, mert mások rosszul és gonosz módon döntöttek.

Igy pédáül azok a busman szűlők akiket példának hoztál fel.

"Ha Isten mindent tud, és olyan okos, miért engedte megkísérteni az első embert is, hiszen tudhatta volna, h ez lesz belőle. Minden ember ártatlanul születik, (szerintem) és az őt körülvevő dolgok alakítják olyanná, amilyenen később lesz, sokszor a kényszer miatt. A körülményeket pedig nem az ember hozta létre!"

Isten, bár képessége szerint tudhatja, hogy mi fog történni a jövőben, vagy hogy fog dönteni egy ember, de ez nem jelenti azt, hogy minden esetben él ezzel a képességével.

Ádám és Éva esetében sem oktatta és irányította volna őket szeretettel arra, amerre nekik jó, és sikeres lesz az életük, ha előre tudta volna, hogy eleve kudarcra vannak ítélve. Nem, ezt a döntést (hűségességet Istenhez) rájuk hagyta, hiszen szabad akarattal teremtette meg az embert. A lehetőséget megadta, nem Ő tehetett róla, hogy a teremtményei rosszúl döntöttek. Ennek ellenére már nem sokkal ezután gondoskodott egy lehetőségről, mellyel, többek között, az eredeti szándékának megfelelően fogja helyreállítani/állíttatni a földet.

Igen, sokszor a kényszer miatt sok ember rosszá lesz, de ugyanez miatt sok ember viszont jobbá válik! Tény: ugyanazon körülmények közül kikerülő emberek (pl. testvérek), nagyon jók és nagyon rosszak is tudnak lenni! Azért itt az egyén felelőssége, döntése (legalábbis felnőtt korban) nem elhanyagolható szempont.

Valójában a körülményekre, és mindig másokra való hivatkozás, másokat okolás nagyon is elterjedt módja annak, hogy az emberek szemében tetszelegjünk és sajnáltassuk magunkat, csak ez sokszor hamis érvelés.

Mert bár vannak körülmények, melyek önhibájukon kívül megkeseríthetik, megnyomoríthatják az emberek életét, de ha őszinték vagyunk magunkhoz, legtöbbször mi is keményen okolhatók vagyunk a sorsunkért!!!

Persze nem biztos, hogy ebben a mostani társadalmi rendszerben megteremthetjük a magunk édenét, és boldogok leszünk maradéktalanul, hisz sok folyamat dolgozik ez ellen. De mégis mi irányítjuk az életünket, ezt a jogot megkaptuk Istentől, csak kérdés, hogy a használati utasítást figyelembe vesszük-e, amit azért kaptunk, hogy sikeresek legyünk az életben (Biblia)?!

A jelenlegi, nagyon is rossz körülményeket, bizony az ember hozta létre.

Amint arról a Biblia beszámol, Sátán felkínálta Jézusnak „a világ összes királyságát és dicsőségüket” egy imádati aktusért cserébe (Máté 4:8–10). Tehát alapjában véve az Ördög a világ feletti uralkodást kínálta fel Jézusnak, csakhogy az ő feltételeivel. Jézus nem esett áldozatul ennek a kísértésnek. Miért, ez kísértés volt egyáltalán? Tehetett igazából Sátán ilyen nagyvonalú felajánlást? Igen, mert maga Jézus nevezte az Ördögöt „a világ uralkodójának”, Pál apostol pedig úgy jellemezte őt, mint aki „a dolgok ezen rendszerének istene” (János 14:30; 2Korintus 4:4; Efézus 6:12).

Persze Jézus tudta, hogy az Ördög nem az emberiség legjobb érdekeit tekinti szívügyének, hiszen úgy beszélt Sátánról, mint „gyilkosról”, és mint „a hazugság és minden hamis dolog atyjáról” (János 8:44). Nyilvánvaló, hogy az a világ, amely egy ilyen gonosz szellemnek a „hatalmában van”, sosem lehet igazán boldog (1János 5:19). Ám az Ördög nem élhet ezzel a hatalommal a végtelenségig. Jézus, aki most hatalmas szellemteremtmény, hamarosan eltávolítja Sátánt, és gyökerestül kiirtja a befolyását (Héberek 2:14; Jelenések 20:1–3).

Sátán maga is tud róla, hogy világuralkodóként betöltött szerepe rohamosan közeledik a végéhez, ezért kétségbeesetten, minden lehetőséget megragadva azon igyekszik, hogy végérvényesen megrontsa az embereket, csakúgy, mint az Özönvíz előtti napokban tette, Noé idejében (1Mózes 6:1–5; Júdás 6). „Jaj a földnek és a tengernek — olvashatjuk a Jelenések 12:12-ben —, mert lejött hozzátok az Ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy rövid ideje van.” A bibliai próféciák és a világesemények azt jelzik, hogy már közel vagyunk ennek a ’rövid időnek’ a lejártához (2Timóteus 3:1–5).

(Példabeszédek 15:3) Jehova szeme minden helyen ott van: figyelemmel kíséri a rosszakat és a jókat.

(2Krónikák 16:9) Mert Jehova szemei bejárják az egész földet, hogy megmutassa erejét azokért, akiknek teljes a szívük iránta.

1Korint 2:11-15-'' Mert ki ismeri az emberek közül az ember dolgait, ha nem az ember szelleme, amely őbenne van? Így az Isten dolgait sem ismerte meg senki, csak az Isten szelleme.  Mi pedig nem a világ szellemét kaptuk, hanem azt a szellemet, amely az Istentől van, hogy megismerhessük azokat, amiket az Isten adott nekünk kedvesen.  Ezeket szóljuk is, de nem emberi bölcsesség által tanított szavakkal, hanem a szellem által tanítottakkal, szellemi dolgokat szellemi szavakkal kapcsolva össze.

 Testi ember azonban nem fogadja el az Isten szellemének dolgait, mert bolondságnak tekinti azokat, és nem tudja megismerni őket, mert szellemi módon történik a megvizsgálásuk.  De a szellemi ember valójában mindent megvizsgál, ő maga azonban egyetlen ember vizsgálata alá sem esik. "

(János 16:13) Amikor azonban megérkezik az, az igazság szelleme, bevezet titeket a teljes igazságba, mert nem önmagától indíttatva szól majd, hanem azt szólja, amit hall, és kijelenti nektek az eljövendő dolgokat.

A Biblia ezenfelül „Istentől ihletett” (2Timóteusz 3:16). Mit jelent ez? Maga a Biblia így felel erre a kérdésre: „Istentől szóltak emberek, amint a szent szellem vezette őket” (2Péter 1:21). Nézzünk egy szemléltetést! Tegyük fel, hogy egy üzletember írat egy levelet a titkárnőjével. A levél az üzletember gondolatait és utasításait tartalmazza, tehát igazából az ő levele, nem a titkárnőé. A Biblia ehhez hasonlóan Isten üzenetét tartalmazza, nem azokét az emberekét, akik leírták. Ezért elmondhatjuk, hogy az egész Biblia igazából ’Isten szava’ (1Tesszalonika 2:13).

▪ Nem Isten okozza a világban tapasztalható nehézségeket (Jób 34:10).

▪ Sátán kétségbe vonta Jehova uralkodási jogát, amikor hazugnak nevezte, és azt állította, hogy visszatart valami jót az alattvalóitól (1Mózes 3:2–5).

▪ Jehova a Fia által, mint a messiási Királyság Uralkodója által, minden emberi szenvedésnek véget vet, és jóváteszi a szenvedés következményeit (1János 3:8).

A szuverenitás vitakérdése

Ahhoz, hogy átlássuk, Isten miért enged meg annyi szenvedést, meg kell értenünk a szuverenitás vitakérdését. Mi is az a szuverenitás? Korlátlan hatalmat jelent.

Mivel Jehova a Teremtő, joga van ahhoz, hogy uralkodjon a föld és annak minden lakója felett. A Biblia azonban kifejti, hogy az emberi történelem kezdetén Jehova szuverenitását támadás érte. Sátán, az Ördög azt állította, hogy Jehova túlontúl korlátozó. Azt is mondta, hogy Isten hazudott az ősszüleinknek azt illetően, hogy mi fog történni, ha figyelmen kívül hagyják a törvényét, és a maguk útjára térnek. Arra célzott, hogy az első emberpár jobban járna, ha Istentől függetlenül saját magát kormányozná (Mózes első könyve 2. és 3. fejezet).

Ha Isten azon nyomban elpusztította volna a lázadókat, azzal kimutatta volna a hatalmát, de nem tisztázta volna a felmerült vitakérdéseket. Jehova a lázadók azonnali megsemmisítése helyett megengedte, hogy minden értelmes teremtmény lássa a lázadás következményét. Bár ez szenvedéssel jár, azt is lehetővé tette, hogy megszülessünk.

Ezenkívül Jehova nagy árat fizetve szeretetteljesen gondoskodott róla, hogy a Fia váltságáldozatában hitet gyakorló, engedelmes emberek megszabaduljanak a bűntől és annak következményeitől, és a Paradicsomban élhessenek, még akár úgy is, hogy Isten feltámasztja őket a halálból.

A vitakérdés tisztázására hagyott idő arra is lehetőséget ad, hogy Isten szolgái bizonyítsák, hogy képesek viszonozni Isten szeretetét, és minden körülmények között hűségesek tudnak maradni hozzá. Ahhoz, hogy a világegyetemben mindenki megfelelő tiszteletet mutasson a törvények iránt, elengedhetetlen az isteni szuverenitás vitakérdésének a tisztázása, és az ehhez kapcsolódó vitakérdésé, vagyis hogy az emberek hűségesek maradnak-e Istenhez. Enélkül sohasem lenne igazi béke.

Isten számtalan állatot alkotott, és őket főként az ösztöneik irányítják (Példabeszédek 30:24). Az emberek készítenek robotokat, melyeket be lehet programozni parancsok teljesítésére. Örülnénk neki, ha Isten ilyennek alkotott volna meg minket? Nem, mi nagyon is örülünk, hogy szabadon dönthetünk arról, hogy milyen emberek leszünk, milyen életutat követünk, kikkel barátkozunk, és még sok minden másról is. Élvezzük, hogy bizonyos mértékig szabadok vagyunk, és Isten szeretné is, ha élveznénk.

Jehova nem leli kedvét abban, ha valaki kényszerűségből szolgálja őt (2Korintusz 9:7). Gondoljuk át, hogy minek örülne jobban egy szülő. Annak, ha a gyermeke kötelességből mondaná, hogy szereti, vagy ha magától, szívből fejezné ki a szeretetét? A kérdés tehát az, hogy te hogyan élsz a Jehovától kapott szabad akarattal. Sátán, Ádám és Éva a lehető legrosszabb utat választotta. Elutasították Jehova Istent. Te mit teszel?

A BIBLIA AZT TANÍTJA, HOGY ISTEN ILYEN VÁLTOZÁSOKAT FOG MEGVALÓSÍTANI A FÖLDÖN:

„Letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé” (Jelenések 21:4)

„Majd szökell a sánta, mint a szarvas” (Ézsaiás 35:6)

„A vakok szemei megnyílnak” (Ézsaiás 35:5)

„Mindazok, akik az emléksírokban vannak . . . kijönnek” (János 5:28, 29)

„Egyetlen lakos sem mondja majd: »Beteg vagyok«” (Ézsaiás 33:24)

„Bőven lesz gabona a földön” (Zsoltárok 72:16)

Ha ’állandóan keresed’ a választ a lényeges kérdésekre, rá fogsz jönni, hogy a kutatásod sok jó eredményt szülhet (Példabeszédek 2:1–5). Bármit mondanak is mások, igenis vannak válaszok, és meg lehet találni őket, mégpedig a Bibliában. Ezeket a válaszokat nem nehéz felfogni. Ráadásul reményt és örömet adnak, és abban is segíthetnek, hogy már most kielégítő legyen az életed.

Istennek alapos indokai vannak arra, hogy megengedje az embereknek, hogy helytelen úton járjanak. Bölcs és hatalmas Teremtőnk lévén nem tartozik magyarázattal nekünk, a szeretete mégis arra indítja, hogy a tudomásunkra hozza az indokait.

De abban biztos lehetsz, hogy nem ő a felelős a nehézségeinkért. Ellenkezőleg, tőle származik az egyetlen remény a megoldásra! (Ézsaiás 33:2).

Azt is meg kell jegyeznünk, hogy Isten szent (Ézsaiás 6:3). Ez azt jelenti, hogy tiszta és makulátlan; nyoma sincs benne a gonoszságnak. Ennélfogva teljesen megbízhatunk benne. Az emberekről nem mondhatjuk el ugyanezt, mivel ők romlottá válhatnak. És gyakran még a legbecsületesebb vezetőnek sincs hatalma arra, hogy jóvátegye a gonosz emberek által okozott károkat. Isten ellenben korlátlan hatalmú. Képes megszüntetni a gonoszság összes eddigi hatását, és ezt meg is fogja tenni. Örökre véget vet majd a gonoszságnak! (Zsoltárok 37:9–11).

Szerintem nem létezik egyik sem. Mindenkinek saját maga az ura, nem holmi Isten vagy Sátán. De feltételezve, hogy léteznek, szerintem Sátán az. Isten ülne a babárjain, jót röhögne rajtunk, míg Sátán sugározná felénk a gonoszságot, és muhaházna.

Nah, nem ám... Bele se tudok gondolni olyanba, hogy hihetnék ilyesmibe... Nah ezért pár száz éve megégettek volnaXD Milyen jó, hogy vallásszabadság van:D

Hiszem, ha látom

„Agnosztikus az, aki úgy véli, hogy lehetetlen megtudni az igazságot Istenről és a túlvilági életről, olyasmikről, melyek a keresztény és más vallásokat nagyon foglalkoztatják. Vagy ha nem is lesz örökké lehetetlen, mindenesetre most még az” (BERTRAND RUSSELL FILOZÓFUS, 1953)

AZ „AGNOSZTIKUS” szót Thomas Huxley zoológus alkotta meg, aki 1825-ben született, és Charles Darwin kortársa, valamint az evolúció tanának támogatója volt. 1863-ban azt írta, hogy semmi bizonyítékát sem látja annak, hogy létezik egy olyan Isten, aki „szeret minket és törődik velünk, ahogyan azt a kereszténység bizonygatja”.

Manapság sokan egyetértenek ezekkel a híres emberekkel, azt állítva, hogy csak abban hisznek, amit látnak. Talán azt mondják, hogy merő hiszékenység bizonyíték híján hinni valakiben vagy valamiben.

Vajon azt kéri tőlünk a Biblia, hogy vakon higgyünk Istenben? Egyáltalán nem. Épp ellenkezőleg! Rámutat, hogy naivság, sőt egyenesen ostobaság olyan állításokban hinni, melyeket nem támasztanak alá bizonyítékok. „A tapasztalatlan hisz minden szónak – jelenti ki a Biblia –, de az eszes meggondolja lépteit” (Példabeszédek 14:15).

Mit mondhatunk tehát az Istenbe vetett hitről? Van egyáltalán valami bizonyíték arra, hogy Isten létezik, mi több, szeret minket, és törődik velünk?

Isten tulajdonságai feltárulnak

Egyszer, amikor a bibliaíró Pál művelt athéniakhoz beszélt, kijelentette, hogy Isten „alkotta a világot, és mindent, ami abban van”. Azt mondta a szkeptikus hallgatóinak, hogy Isten érdeklődik az emberiség iránt, sőt, „nincs messze egyikünktől sem” (Cselekedetek 17:24–27).

Miért volt Pál meggyőződve arról, hogy Isten létezik, és hogy érdeklik Őt az emberi teremtményei? Rávilágított ennek egyik okára, amikor a Rómában élő keresztény hittársainak ezt írta Istenről: „az ő láthatatlan tulajdonságai világosan látszanak a világ teremtésétől fogva, mivel az alkotott dolgokból érzékelhetők” (Róma 1:20).

Isten bölcsessége megnyilvánul a természetben

„Ő az, aki többre tanít bennünket, mint a föld állatait, és bölcsebbé tesz az egek repdeső teremtményeinél” (JÓB 35:11)

A MADARAKNAK bámulatos képességeik vannak. A repülőgép-tervezők irigykedve szemlélik légi mutatványaikat. Néhány madárfaj több ezer kilométert tesz meg az óceán fölött mindenféle „útbaigazító tábla” nélkül, és mégis célba ér.

A madarak egy másik kiemelkedő adottsága, mely még többet tár fel az Alkotójuk bölcsességéről, az, hogy képesek hívó hangokkal és énekkel kommunikálni. Figyeljünk meg erre néhány példát!

A madarak kommunikációja

Egyes madárfajok már azelőtt kommunikálnak, hogy kibújnának a tojásból. Például a fürjeknél a tojó még nyolc tojást is képes rakni, naponta egyet. Ha mindegyik tojás ugyanolyan gyorsan fejlődne, akkor nyolc napon át mindennap kikelne egy kiscsibe. Így a nyolcadik napon a tojónak el kellene látnia azt a nehéz feladatot, hogy vigyáz a már kikelt fürge csibékre, miközben egy tojáson még mindig kotlik. Ehelyett mind a nyolc fürjfióka hat óra alatt bújik ki a tojásból. Hogy lehetséges ez? A kutatók szerint ennek egyik fő oka, hogy a fürjfiókák már a tojásban kommunikálnak egymással, és valahogy összehangolják, hogy szinte egyszerre keljenek ki.

A felnőtt madarak közül általában a hímek énekelnek. Különösen a párzási időszakban teszik ezt, hogy megjelöljék a területüket, vagy hogy felhívják magukra a tojók figyelmét. A több ezer madárfaj mindegyikének mondhatni saját nyelve van, és ez segít a tojóknak azonosítani a fajukhoz tartozó hímeket.

A madarak főleg kora reggel és alkonyatkor énekelnek, és ez nem véletlen. Ilyenkor kevésbé szeles az idő, és a háttérzaj is kisebb. A kutatók felfedezték, hogy a madarak énekét akár 20-szor jobban lehet hallani reggel és este, mint napközben.

Bár leginkább a hímek énekelnek, a hímek is, és a tojók is hallatnak különféle hívó hangokat, vagyis rikkantásokat, melyeknek más-más jelentésük van. Az erdei pintyek például kilencféle hívó hangot használnak. Az egyik a levegőből érkező veszélyre figyelmeztet – például egy portyázó ragadozó madárra –, egy másik pedig azt jelzi, ha a földről leselkedik rájuk veszély.

Igen, a madarak ösztönös bölcsessége ámulatba ejtő. De ennél sokkal inkább ámulatba ejtő az emberek kommunikációs képessége. Isten ’bölcsebbé tette’ az embereket „az egek repdeső teremtményeinél”, írja a Jób 35:11. Csak az emberek képesek elvont, összetett gondolatokat, fogalmakat közölni beszédhangok és gesztusok által.

Az összes teremtmény közül csak az emberek születnek azzal a képességgel, hogy bonyolult nyelveket tudnak megtanulni. Egy folyóirat internetes oldalán ez olvasható: „A kisgyermekek még akkor is el tudnak sajátítani egy nyelvet, ha a szüleik nem közvetlenül hozzájuk beszélnek. A siket gyermekek pedig még arra is képesek, hogy kifejlesszék a saját jelnyelvüket, ha otthon nem tanítják meg őket jelelni” (American Scientist).

Igazán csodálatos ajándék Istentől az a képességünk, hogy a beszéd vagy a jelnyelv által ki tudjuk fejezni a gondolatainkat és az érzéseinket. De ettől még nagyobb ajándék az, hogy imán keresztül képesek vagyunk beszélgetni Istennel. Jehova Isten valójában kér minket, hogy beszéljünk hozzá. Szava, a Biblia kijelenti: „Semmi miatt ne aggódjatok, hanem mindenben az ima és a könyörgés által hálaadással együtt tárjátok kéréseiteket az Isten elé” (Filippi 4:6).

Amikor nehéz döntések előtt állunk, Jehova azt szeretné, ha merítenénk abból a mérhetetlen bölcsességből, melyet a Bibliában lejegyeztetett. Arra is megtanít minket, hogy miként tudjuk alkalmazni a benne található tanácsokat. A bibliaíró Jakab ezt mondja: „Ha . . . valamelyikőtök híján van a bölcsességnek, kitartóan kérje Istent, mert ő nagylelkűen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek; és megadatik neki” (Jakab 1:5).

Mit érzel, amikor csodaszép madárdalt hallgatsz, vagy amikor egy kisgyermek kimondja az első szavait? Felismered Isten bölcsességét az általa teremtett dolgokból?

Miután a zsoltáríró Dávid elgondolkodott azon, hogy miként lett megalkotva, indíttatást érzett, hogy ezt mondja Istennek: „Magasztallak, mert félelmet keltő, mily csodálatosan alkottál meg! Csodálatosak a te műveid, és jól tudja ezt az én lelkem” (Zsoltárok 139:14). Amint értékeléssel megvizsgálod Istennek a teremtésben megnyilvánuló bölcsességét, biztosan erősödni fog az abba vetett hited, hogy ő megbízható vezetést tud nyújtani neked.

Isten ereje feltárul a csillagokban

„Emeljétek föl szemeteket a magasba, és lássátok. Ki teremtette azokat? Ő, aki szám szerint előhozza seregüket, sőt nevén szólítja mindegyiket. Tevékeny energiájának bősége és hatalmas ereje miatt egy sem hiányzik közülük” (ÉZSAIÁS 40:26)

A NAPUNK csupán egy átlagos méretű csillag, ennek ellenére 330 000-szer nagyobb a tömege, mint a Földé. A közelünkben lévő csillagok többsége kisebb a Napnál. Más csillagoknak viszont, mint például a V382 Cygni nevű csillagnak legkevesebb 27-szer nagyobb a tömege, mint a Napunknak.

Mekkora energiát bocsát ki a Napunk? Képzeld el, milyen forrónak kellene lennie annak a tűznek, amelynek melegét még 15 kilométerről is éreznéd. A Nap és a Föld közötti távolság átlagosan 150 millió kilométer. Egy napsütéses napon a bőr mégis felhólyagosodhat a hőtől. Meglepő módon a Nap energiájának mindössze körülbelül egymilliárdnyi része éri el a Földet. Ám a Nap energiájának ez a kis töredéke elegendő a bolygónkon lévő élet fenntartásához.

A tudósok kiszámították, hogy csupán a Napunknak a teljes energiája elegendő lenne ahhoz, hogy mintegy 31 billió, a Földünkhöz hasonló bolygót fenntartson. Ezt a roppant nagy energiát még így is érzékeltethetnénk: ha felhasználhatnánk a Napnak csupán egyetlen másodpercnyi energiáját, akkor az Egyesült Államokat a Nap „a jelenlegi energiafogyasztás mellett 9 000 000 évig látná el elegendő energiával” – írja egy weboldal (Space Weather Prediction Center).

A Nap energiája a magjából származik – egy olyan atomreaktorból, mely ütközteti az atomokat, és nagy mennyiségű energiát bocsát ki. A Nap olyan nagy és a magja olyan sűrű, hogy a magjában keletkező energia csak több millió év alatt jut a felszínére. Az előbb említett weboldalon ez olvasható: „Ha a Nap mától kezdve nem termelne több energiát, akkor ennek hatását 50 000 000 év múlva éreznénk a Földön!”

Most pedig gondolj a következőre: Amikor éjszaka feltekintesz a tiszta égboltra, csillagok ezreit látod. A Napunkhoz hasonlóan mindegyikük mérhetetlenül nagy energiát bocsát ki. A tudósok úgy számolják, hogy több milliárd csillag létezik a világegyetemben.

Honnan származnak ezek a csillagok? A legtöbb kutató most úgy véli, hogy a világegyetem hirtelen jött létre, mintegy 14 milliárd évvel ezelőtt, de hogy hogyan, azt még mindig nem értik. A Biblia egyszerűen kijelenti: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” (1Mózes 1:1). Arról a Személyről, aki megteremtette a csillagoknak nevezett óriási energiatermelőket, kétségtelenül elmondhatjuk, hogy „hatalmas ereje” van (Ézsaiás 40:26).

Jehova Isten megerősíti azokat, akik az akaratát cselekszik. Pál apostol például minden erejét arra használta, hogy tanítson másokat Istenről. Hétköznapi ember volt, de képes volt sok jót tenni, pedig kemény ellenállással nézett szembe. Hogyan volt erre képes? Elismerte, hogy Istentől kapja ’a szokásosnál nagyobb erőt’ (2Korintusz 4:7–9).

Jehova Isten arra is használja az erejét, hogy elpusztítsa azokat, akik szántszándékkal megsértik az erkölcsi irányadó mértékeit. Jézus Krisztus példaként hozta fel Szodoma és Gomorra elpusztítását, valamint Noé napjainak Özönvizét arra, hogy Jehova nem válogatás nélkül használja a pusztító erejét. Megjövendölte, hogy Jehova hamarosan ismét arra használja majd az erejét, hogy elpusztítsa azokat, akik figyelmen kívül hagyják az irányadó mértékeit (Máté 24:3, 37–39; Lukács 17:26–30).

Isten szeretete megmutatkozik az anyai szeretetben

„Hát elfelejtheti-e a feleség a csecsemőjét, hogy ne szánja meg méhe fiát? Még ezek az asszonyok is elfelejthetik, én azonban nem felejtelek el téged” (ÉZSAIÁS 49:15)

AZ ÉDESANYA karjaiban boldogan szopik az újszülött kisbabája. Milyen szép kép ez a gyöngédségről és a szeretetről. „Amikor először magamhoz öleltem a kisbabámat, kimondhatatlanul nagy szeretetet és felelősséget éreztem iránta” – mondja egy anyuka, Pam.

Nyilvánvalónak tűnik, és a kutatások alá is támasztják, hogy az édesanyák szeretete óriási hatással van a kisbabájuk fejlődésére. Egy dokumentum kijelenti: „A tanulmányokból kitűnik, hogy azok a csecsemők, akiket magukra hagytak, vagy elválasztottak az édesanyjuktól, boldogtalanok és depressziósak lettek, néha már annyira, hogy pánik tört rájuk” (az Egészségügyi Világszervezet lelki egészségről szóló programja). Ugyanez a dokumentum megemlít egy tanulmányt is, mely szerint azoknak a gyermekeknek, akiket már kiskoruktól fogva szeretettel és figyelemmel vesznek körül, valószínűleg jelentősen nagyobb lesz az IQ-szintjük, mint azoknak a gyermekeknek, akiket elhanyagolnak.

Az anyai szeretet fontosságáról Alan Schore, egy egyesült államokbeli orvosi egyetem (UCLA) pszichiátriaprofesszora ezt mondja: „A gyermeknek az első, vagyis az édesanyjához fűződő kapcsolata a minta. Ez a kapcsolat határozza meg végérvényesen, hogy később milyen érzelmi kapcsolatok kialakítására lesz képes.”

Sajnos a depresszió vagy egyéb betegségek és terhek hatására egy édesanya talán elhanyagolja a gyermekét, vagy még ’el is felejti a csecsemőjét’ (Ézsaiás 49:15). De általában nem ez történik. Az édesanyák valójában természetükből fakadóan szeretik a gyermekeiket. A kutatók felfedezték, hogy szülés közben az anyák szervezetében megemelkedik az oxitocin nevű hormon szintje. Ez a hormon elősegíti a méh összehúzódását, később pedig szerepet játszik a tejképződésben. A férfiak és a nők szervezete egyaránt termeli, és azt is gondolják még róla, hogy arra készteti az anyát, hogy szeretettel és önzetlenül bánjon a gyermekével.

Honnan származik a szeretet?

Az evolúció tanát támogatók azt tanítják, hogy az önzetlen szeretet, mint amilyen az édesanya és a gyermeke között van, a véletlen műve, és a természetes kiválasztás miatt maradt fenn, mert a fajok javát szolgálta. Egy internetes folyóirat például kifejti: „A hüllőktől örökölt agyunk továbbfejlődéseként először a limbicus rendszer, az érzelmek székhelye alakult ki. Az agynak ez a része teszi lehetővé, hogy az édesanyák és a kisbabáik között szoros kötelék alakuljon ki” (Mothering Magazine).

Való igaz, hogy a kutatások feltárják, hogy a limbicus rendszernek jelentős szerepe van az érzelmeinkben. De ésszerűnek tűnik neked, hogy az anyai szeretet egy hüllőagy véletlenszerű kinövésének a terméke?

Gondolj most a másik lehetőségre. A Biblia azt írja, hogy az emberek Isten képmására lettek megteremtve, vagyis azzal a képességgel, hogy vissza tudják tükrözni Isten tulajdonságait (1Mózes 1:27). Isten legfőbb tulajdonsága a szeretet. „Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent” – írta János apostol. Hogy miért? „Mert az Isten szeretet” (1János 4:8). Kérünk, figyeld meg, hogy ez a bibliavers nem azt mondja, hogy Isten szeret, hanem hogy Isten maga a szeretet. Ő a szeretet Forrása.

A Biblia így írja le a szeretetet: „A szeretet hosszútűrő és kedves. A szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem viselkedik illetlenül, nem keresi a maga érdekeit, nem válik ingerültté. Nem tartja számon a sérelmet. Nem örvendezik az igazságtalanságnak, hanem együtt örvendezik az igazsággal. Mindent elvisel, mindent elhisz, mindent remél, mindent kitartással tűr. A szeretet soha nem vall kudarcot” (1Korintusz 13:4–8). Ésszerűnek tűnik abban hinni, hogy ez a legnemesebb tulajdonság a vak véletlen eredménye?

Mi az ésszerűbb? Az, hogy a világegyetem élő, értelmes Teremtő alkotása, vagy az, hogy élettelen kezdettel, intelligens irányítás nélkül, véletlenül alakult ki? Egyesek azért fogadják el az utóbbi változatot, mert egyébként el kellene ismerniük a Teremtő létezését, akinek tulajdonságait képtelenek teljesen megérteni. De közismert, hogy a tudósok sem az élő sejtben levő gének működését nem értik teljesen, sem azt, hogy mi határozza meg ezeknek a sejteknek a növekedését. Még az emberi agy működését sem értik egészen. Mégis ki tagadná, hogy ezek léteznek? Valóban elvárhatjuk, hogy mindent felfogjunk arról a Személyről, aki oly hatalmas, hogy létre tudta hozni a mérhetetlenül bonyolult tervezésű és elképesztő méretű világegyetemet?

. „Vannak-e olyan dolgok, amelyeket nem látunk, mégis hiszünk a létezésükben, mivel nyomós okok szólnak mellette? Mit mondjunk a levegőről, amelyet belélegzünk? Érezzük, amikor fúj a szél. Tudjuk, hogy megtelik vele a tüdőnk, bár magát a levegőt nem látjuk. De mivel látjuk a hatásait, jó okkal hiszünk benne, nem?”

. „ A gravitációt sem látjuk. De ha leejtünk valamit, látjuk a gravitáció hatásának bizonyítékát. Ugyancsak nem láthatjuk a szagokat, orrunk azonban megérzi azokat. Nem látjuk a hanghullámokat sem, de fülünk felfogja őket. Tehát hiszünk olyan dolgokban, amelyeket nem láthatunk — feltéve, ha jó okunk van rá, nem igaz?”

„Vannak-e azonban a láthatatlan Isten létezésének is bizonyítékai?

Zsolt 19:1: „ Az egek hirdetik Isten dicsőségét; keze művéről ad hírt az égboltozat.”

Zsolt 104:24: „Mily számosak a te műveid, ó, Jehova! Mindet bölcsen alkottad. Betöltik a földet alkotásaid.”

Róma 1:20: „az ő láthatatlan tulajdonságai világosan látszanak a világ teremtésétől fogva, mivel az alkotott dolgokból érzékelhetők.”

A New Scientist című folyóiratban ez olvasható: „ A laikusok között elterjedt az a nézet, hogy a tudomány »megdöntötte« a vallást. Ebből kiindulva általában úgy gondolják, hogy a tudósok nem hívők; hogy Isten koporsójába Darwin verte be az utolsó szeget; hogy az azóta született tudományos és technikai újdonságok egymásutánja kizárja a feltámadás lehetőségét. Ez a nézet azonban teljesen helytelen” (1977. május 26., 478. o.).

A Francia Tudományos Akadémia egyik tagja így nyilatkozott: „ A természet rendje nem az emberi elme találmánya, s nem is bizonyos emberek felfogóképességének szüleménye . . . A rend létezése rendező értelem létét feltételezi. Ez az értelem nem lehet másé, csakis Istené” (Dieu existe? Oui [Párizs, 1979] Christian Chabanis idézte Pierre-Paul Grassét, 94. o.).

A tudósok több mint 100 kémiai elemet fedeztek fel. Az elemek atomszerkezeti felépítése bonyolult matematikai kölcsönhatásról tanúskodik. A periódusos rendszer a nyilvánvaló tervezés bizonyítéka. Ilyen csodálatos alkotás nem lehet a véletlen műve.

Szemléltetés: Ha kamerát, rádiót vagy számítógépet látunk, minden habozás nélkül elismerjük, hogy értelmes tervező alkotása. Ésszerű-e tehát az az állítás, hogy az ezeknél sokkal bonyolultabb szemnek, fülnek, emberi agynak és ehhez hasonlóknak nem volt értelmes Tervezőjük?