Valóban Isten a világ ura, vagy inkább az Ördög?

Én nemhiszek egyikben sem..de..az emberek ölik egymást..akkor egyik ember pénzben úszik,a másik meg az utcán fázik..többszázezer ember házát elárverezik,mert nincs pénze kifizetni a sok számlát stb-t...

Szóval kétlem,hogy a kettő közül (ha léteznének) Isten "uralkodna"..:)

Lényegében a hit és hitetlenség azon dől el, hogy foglalkozol-e a dologgal vagy nem.

Attól ugyanis hogy nem hiszel Istenben még nem mondhatod, hogy a racionálisabbat választottad, hiszen az anyag mindenek fölöttiségét, és örök létét ugyanúgy nem lehet bizonyítani egzakt módon, mint Istenét. Magyarul a materializmus is irracionális, és egyfajta hit. Nem hihetetlenebb mint a katolicizmus.

A különbség annyi, hogy mivel Istent személynek mondjuk, és a világban is vannak személyek, bizonyos szempontból egy fokkal racionálisabb, hogy az ős-forrás is személy legyen, nem pedig az egyszerű anyag evolválódott, valamiért.

Rossz dolgok azért történnek jó emberekkel, mert mások szándékosan vagy gondatlanságból rossz és néha gonosz döntéseket hoznak, amik hatással vannak mások életére. Mint amikor részegen vezet valaki például. Vagy, amikor valaki egy emberekkel teli repülőgépet nekikormányoz egy felhőkarcolónak. Vagy, amikor valaki meghúzza a ravaszt egy iskola ebédlőjében. Vagy amikor ártatlan emberekről sértő pletykákat terjesztenek.

Az esetek 80%-ában azért történnek rossz dolgok jó emberekkel, mert mások rosszul és gonosz módon döntöttek. Az emberi faj kölcsönösen függ egymástól- akár szeretjük ezt, akár nem. Ha én rossz vagy gonosz dolgokba megyek bele, azzal befolyásolom mások életét és ők ártatlanul fognak szenvedni miattam.

Néha nagyobb jó vagy magasabb cél érdekében történnek rossz dolgok. Például közelebb kerülnek egymáshoz emberek, vagy elgondolkodnak olyan fontos és örökkévaló dolgokról, amiről a mindennapok elveszik a figyelmünket. Mikor valaki- hozzánk közel álló- meghal, átértékeljük az életünket és elgondolkodunk azon, hogy mi lesz velünk a halál után. Több céllal és több szeretettel éljük az életet.

Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és távozz az életünkből. És Ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott. Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén?

O Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrég találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben.

Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát iskoláinkban: a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd felebarátodat, mint önmagadat. És mi azt mondtuk, rendben. Azután dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, miről beszél, és azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnök jobb, ha nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskola vezetői azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se érintsék a diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket. És mi azt mondtuk, rendben. Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végezhessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek. És azt mondtuk, rendben.

Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, hogy mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk és a gazdaság jól működik.

Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga ezt lehetővé teszi számukra.

És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv-műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget és a tiltott szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a gyilkosságra, az öngyilkosságra és a különböző sátáni témákat dolgozzák fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek.

Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat? Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt aratja

.

"Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályban? Tisztelettel, egy Érintett Tanuló" És a válasz?

"Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából. Tisztelettel: Isten."

Az előttem kommentelőnek: amit a végén írtál, ennyi erővel:

Egy ember hajótörést szenved de még van ereje úszni. Imádkozik: -Istenem! Ments meg!

Egyszer csak arra megy egy egész óceánjáró hajó. A hajóról a kapitány lekiabál: - Hé maga! Segítsünk?

Ezzer az ember: - Nem kell segítség. Isten majd megment!

A hajó tovább megy. Az ember megint imádkozik: -Istenem ments meg!

Arra jön egy luxusz óceánjáró hajó és annak a kapitánya is leszól: - Hé maga! Kell segítség?

Erre az ember: - Nem kell segítség. Isten meg ment engem.

A hajó elmegy. Emberünk végül kifárad és megfullad és meghal. A mennyben felkeresi istent és mondja: - Istenem! Imádkoztam hozzád de nem mentettél meg! Miért?

Erre isten: - Te szerencsétlen barom! 2 hajót is küldtem érted!

Csak az érdekesség kedvéért: a Biblia azt írja ám, hogy "e világ istene Sátán", vagyis a "lázitó", "ellenszegülő" (ezt jelentik az Ördög és a Sátán kifejezések) már kezdetektől jelen van és a Biblia szerint Sátán, a földi szolgáival együtt egy Isten által meghatározott ideig tragikusan befolyásolja a föld életét.

Hogy miért? Mert az ember (Ádámtól) fellázadt Isten ellen és nagy büszkén a maga útját járja. Ez az eredménye!

Nem egyszerű? Ha csak azt az egyetlen "aranyszabály"-nak nevezett Jézusi szabályt betartanák az emberek, mennyivel lenne jobb és élhetőbb ez a világ?!

(Azt tedd másokkal, amit szeretnél, hogy veled is tegyenek)

"Plusz: szerintem nem minden ember tehet a szenvedéseiről"

Egy ember elment levágatni a haját, és megigazíttatni a szakállát. Ahogy a

fodrász dolgozni kezdett, kellemes beszélgetésbe elegyedtek. Sok mindenről

szót ejtettek, különféle területeken.

Végül szóba került Isten is, mire a fodrász határozottan kijelentette: "Én

nem hiszem, hogy Isten létezik." "Miért ilyen biztos ebben?" - kérdezte a

vendég. "Nos, csak ki kell nézni az utcára, hogy mindenki megértse, miért

nem létezhet Isten. Most mondja meg őszintén, ha Isten létezne, hogy lehetne

annyi beteg ember a világon? Hogy is hagyhatnának el szülők gyerekeket? Ha

Isten létezne, se szenvedés, se fájdalom nem lenne. El nem tudok képzelni

egy szeretettel teli Istent, aki lehetővé teszi mindezt körülöttünk."

A vendég gondolkodott egy kis ideig, aztán úgy döntött, hogy nem válaszol

a fodrász feltevésére, mert nem akart vitába keveredni.

Miután a fordász befejezte a dolgát, a vendég fizetett, majd elbúcsúzott

tőle és kilépett az utcára. A következő pillantaban szemébe ötlött egy

ember, akinek hosszú, gondozatlan haja és loboncos szakálla volt. Piszkosnak

és kultúrálatlannak tűnt.

A vendég visszafordult, és megint belépett a fodrászüzletbe, ahol

megszólította a fodrászát: "Tudja mit mondok? Nem léteznek fodrászok a

világon!" "Hogy mondhat ilyet uram? - kérdezte meglepetten a fodrász. -

Hiszen itt vagyok én, én fodrász vagyok, nem? Épp most fejeztem be az ön

hajának és szakállának a rendbetételét." "Nem, nem! - erősködött a vendég.

Fodrászok márpedig nem léteznek, hiszen ha léteznének, akkor nem lennének

olyan hosszú, gondozatlan hajú és szakállú emberek az utcán, mint az az

ember ott, látja?" "Ah, de hát attól még léteznek fordászok!" - válaszolt a

mester. - Tehetek én arról, hogy az az ember nem jön be hozzám?"

"Hát ez az! - bólintott rá a vendég. - Éppen erről van szó! Isten is

LÉTEZIK! Tehet Ő arról, hogy az emberek nem fordulnak Hozzá, hogy nem

keresik meg Őt? Ezért van olyan sok fájdalom és szenvedés a világon."