Hogyan lett kiszámolva az 1914 Királyság felállítása, Jézus részéről?
válasza:Nos bocsánat ha egy kicsit hosszú lett, de valahogy nem lehetett rövidebben leírni.
A biblia nem egy mondatban írja le az eseményeket, és a jobb megértés végett nem mindig elég egy mondatot kiragadni a környezetéből.
Ezért bátorkodtam ennyit érvelni.
Tisztelettel
válasza:6 Jehova imádatának i. e. 537 őszén történt helyreállítása egy prófétai időszak végét jelezte. Melyik időszakét? Annak a „hetvenéves” időszaknak a végét, amely alatt az Ígéret földje „pusztasággá lesz”, és amelyről Jehova is megmondotta: „A Babilonban eltelt hetven esztendő szerint figyelmemet felétek fordítom, és megerősítem számotokra jó szavamat, visszahozva titeket erre a helyre” (Jer 25:11, 12; 29:10). Dániel, aki jól ismerte ezt a jövendölést, a ’hetven év’ végének közeledtével ezzel összhangban cselekedett (Dán 9:1–3). A ’hetven évnek’, amely i. e. 537 őszén ért véget, i. e. 607 őszén kellett kezdődnie. A tények is ezt igazolják. A Jeremiás könyvének 52. fejezete leírja Jeruzsálem ostromának nagy jelentőségű eseményeit, a babiloniak áttörését és Sedékiás foglyul ejtését i. e. 607-ben. A 12. versből kitűnik, hogy az „ötödik hónapban, a tizedik napon”, ab hónap tizedikén (ami július és augusztus egy-egy részének felel meg) a babiloniak felgyújtották a templomot és a várost. A „hetven év” azonban ekkor még nem kezdődött el. A zsidó kormányzásnak maradt még némi nyoma Gedália képviseletében, akit a babiloni király a megmaradt zsidó települések fölé jelölt ki kormányzóként. A „hetedik hónapban” azonban Gedáliát és még másokat is orvul meggyilkoltak, úgyhogy a településeken maradt zsidók félelmükben Egyiptomba menekültek. Az ország a szó szoros értelmében csak i. e. 607. október elseje táján „feküdt elhagyottan . . . , hogy elteljen felette a hetven év” (2Kir 25:22–26; 2Krón 36:20, 21).
7 I. e. 607-től i. e. 997-ig. A Jeruzsálem bukásától Izrael királyságának Salamon halála után bekövetkezett kettészakadásig eltelt időszak kiszámítása sok nehézségbe ütközik. De ha a Királyok első és második könyvében levő feljegyzések alapján összevetjük Izrael és Júda királyainak uralkodási éveit, akkor azt látjuk, hogy ez az időszak 390 évet tesz ki. E szám pontossága mellett tanúskodik az Ezékiel 4:1–3 jövendölése is. Magából a jövendölésből kitűnik, hogy arra az időre mutat, amikor megostromolják Jeruzsálemet és lakóit fogságba ejtik a nemzetek. Ez i. e. 607-ben történt. A Júda esetében említett negyven év tehát Jeruzsálem pusztulásával ért véget. Az Izrael esetében említett 390 év nem Szamária elpusztításával fejeződött be, mivel az már jóval azelőtt megtörtént, hogy Ezékiel leírta a jövendölését. A jövendölés egész világosan elmondja, hogy itt Jeruzsálem ostromáról és elpusztításáról van szó. Így az ’Izrael házának tévelygései’ időszak is i. e. 607-ben ért véget. Ha ettől az időponttól visszaszámolunk 390 évet, akkor megtudjuk, hogy ez az időszak i. e. 997-ben kezdődött. Ebben az évben, vagyis Salamon halála után Jeroboám elszakadt Dávid házától, „kezdte eltéríteni Izraelt Jehova követésétől, és nagy bűnre vette rá őket” (2Kir 17:21).
Ezért kedves Péter nem helyes a számítása a blognak
Kata
válasza:Talán ha Jézustól lenne, akkor már 1914-ben bekövetkezett volna.
Jézus jelekről beszélt, nem adott időpontot.
Így bárki bármit mond, ha ez részetekről nem prófécia, akkor
vagy elbizakodottság, vagy hazugság, csalás. Csak az tudja aki kitalálta.
Ha Jézustól lenne akkor beteljesedett volna, és nem hagyta volna cserben a biblia kutatókat.
Szerintem nem kellene a Tanúknak kiállni hamis dolgok mellett.
válasza:Kedves Kata és Imre!
Úgy tűnik számomra, hogy eléggé tájékozatlanok vagytok ebben a témában, érdemes lenne kicsit alaposabban utánajárnotok a kérdésnek. Én több mint két évet foglalkoztam ezzel az időszakkal, mivel Dániel könyve 5. fejezetének írásmagyarázatából ítam a teológiai szakdolgozatomat. Ajánlom szíves figyelmetekbe:
A Wikipédiát csak illusztrációnak szántam természetesen nem erre építem a kronológiai ismereteimet. Amit érdemes tudnotok, hogy a Babiloniai krónikákon kívül az egyiptomi fáraók dinasztiatáblázatai és a csillagászati megjelölések is pontos támpontot adnak annak eldöntéséhez, hogy a helyes kronológiát felállítsuk a bibliai időrend tekintetében. Gyakorlatilag szinte napról-napra lehet tudni, hogy mi mikor történt.
Sajnálatos dolog, hogy a tanúk ezeket nem veszik figyelembe és a Russel féle 1800-as évekbeli kronológiához ragaszkodnak, holott azóta milliószámra kerültek elő a babiloni ékírásos táblák, és az egyiptomi leletekről már nem is szólva.
Először is a 70 éves időszak nem ie. 537-ben járt le, ugyanis akkor még nyoma sem volt Jeruzsálemnek és a templomnak! ie. 517-ben rakták le a II. Jeruzsálemi templom alapköveit, melyeket ie. 587-ban romboltak le.
Másrészt pedig maga a fogság ie. 605-ben kezdődött, és ie. 535-ig tartott, ugyanis babilon eleste után a méd Dárius uralkodott, és őt követte Círusz a trónon.
Sedékiás vagy ismertebb nevén Cidkija tizenegy évet uralkodott ie. 597-587-ig. Alig koronázták királlyá mikor az egyiptomi II. Nékó fáraó elhunyt és helyébe II. Pszametik került. ie. 590-ben II. Pszametik után Apriész lett a fáraó, aki a Bibliában Hofra néven szerepel. A XXVI. dinasztia új királya azonnal harcba szállt a babiloniakkal, és arra bátorította a kánaáni városállamok urait, hogy lázadjanak fel. Cidkija elfogadta az egyiptomi propagandát és kikáltotta Júda függetlenségét. Hűtlenségéért Nabukodonozor kíméletlenül megbüntette. ie. 589 januárjában - Cidkija uralkodásának 9. évében - visszetért Jeruzsálem alá és két éven át ostromolta a várost. ie. 588-ban kis időre felfüggesztette az ostromot Apriész ellentámadása miatt, de mivel az nem járt sikerrel a következő év júliusában elfoglalta Jeruzsálemet.
Nos amint láthatod ezt a dátumot az egyiptomi a babiloni és a bibliai időszámítás is alátámasztja. Ajánlom figyelmedbe David Rohl nemzetközileg is elismert kiváló egyiptológus és keletkutató munkásságát, aki ezt a három kronológiát mesteri pontossággal egyesítette.
Az ország kettészakadása sem az általatok megjelölt ie. 997-ben volt. Ennek egyértelműen ellentmondanak az amarnai levelek. Az un. amarnai korszak (ie. 1023-962) ugyanis egybeesett Izrael királyságának első időszakával. Gondolom Ehnaton, Nofretiti és Tutanhamon neve nem cseng ismeretlenül! Az ő kortársaik voltak az első izraeli királyok Saul (ie. 1050-1010) Dávid (ie. 1010-970) és végül Salamon (ie. 970-930).
Ezek után őszintén érdekelne, hogy szerintetek mikor volt a kivonulás? ;-)
Üdv. Péter
válasza:8 I. e. 997-től i. e. 1513-ig. Salamon uralkodásának teljes negyven éve i. e. 997 tavaszán ért véget, tehát i. e. 1037 tavaszán kezdődött uralkodásának első éve (1Kir 11:42). A bibliai feljegyzés az 1Királyok 6:1-ben azt mondja, hogy Salamon uralkodásának negyedik évében, a második hónapban kezdte el építeni Jeruzsálemben Jehova házát. Ez azt jelenti, hogy három teljes év és egy egész hónap telt el Salamon uralkodásából, így a templomépítés kezdete i. e. 1034 április—május hónapjára esett. Ugyanebből az írásszövegből azt is megtudjuk, hogy ez az „Izrael fiainak Egyiptomból való kijövetele után a 480. évben történt”. A 480. szintén sorszámnév, amely 479 teljes évet jelent. Ha a 479 évet hozzáadjuk az 1034-hez, akkor megkapjuk az i. e. 1513. évet. Ez volt az izraeliták Egyiptomból való kivonulásának az éve. A II. tanulmány 19. bekezdése megmagyarázza, hogy az izraeliták i. e. 1513-tól kezdték számítani az abib (niszán) hónapot ’az év első hónapjának’ (2Móz 12:2), és hogy korábban az év kezdetének az őszi tisri hónapot tekintették. A The New Schaff-Herzog Encyclopedia of Religion Knowledge, 1957, 12. kötetének 474. oldalán ezt a magyarázatot adja: „A királyok uralkodási éveinek kiszámításánál azt az évet veszik alapul, amely tavasszal kezdődött; és ez a kiszámítás azonos az egykor Babilonban használatos kiszámítási módszerrel.” Amikor valamilyen változás történt a bibliai időszámítás rendszerében, akár ősztől őszig, akár tavasztól tavaszig számították az évet, ez az időszámításnál legfeljebb hat hónapos nyereséget vagy veszteséget jelentett.
9 I. e. 1513-tól i. e. 1943-ig. A 2Mózes 12:40., 41. vers beszámol arról, hogy „Izrael fiainak lakozása, akik Egyiptomban laktak, 430 évig tartott”. A fenti megfogalmazásból kitűnik, hogy nem ’laktak’ mindvégig Egyiptomban. Az időszak akkor kezdődött, amikor Ábrahám, útban Kánaán felé, átkelt az Eufráteszen. Akkor lépett ugyanis érvénybe Jehova Ábrahámmal kötött szövetsége. A „lakozás” első 215 éve Kánaánban telt el. Azután ugyanennyi időt töltöttek el Egyiptomban, míg Izrael teljesen független lett és megszabadult minden egyiptomi ellenőrzés és függőség alól i. e. 1513-ban. Az Új Világ fordítás a 2Mózes 12:40-hez fűződő lábjegyzetéből kitűnik, hogy a görög Septuaginta, amely a maszoréta szövegnél régebbi szövegen alapul, az „Egyiptom” szó után az „és Kánaán földjén” szavakat írja. Ugyanezt teszi a szamaritánus Pentateuch is. A Galátzia 3:16, amely szintén megemlíti a 430 évet, megerősíti, hogy ez a korszak az ábrahámi szövetség érvénybelépésével kezdődött, tehát akkor, amikor Ábrahám, útban Kánaán felé, átkelt az Eufráteszen. Ez i. e. 1943-ban, Ábrahám hetvenöt éves korában történt (1
válasza:Kedves Péter!
Természetesen tiszteletben tartom a végzettségedet, elismerem én nem vagyok teológus, mégcsak hasonló pályán sem végeztem. Amint olvasgattam teológiai tantételeket, találkoztam a háromsággal stb, melyeket én személy szerint tévtanításnak tartok, de most nem erre akarok kitérni. Ismereteimet a Biblia és a hozzá társuló kiadványok rendszeres naponkénti tanulmányozásával szerzem. Ennek megfelelően nem pontosan az ilyen mély történelmi kutatások voltak az elsők számomra, hanem a lényeges alaptanítások megvizsgálása, ennek megfelelően nem mindig jutok el ilyen konkrét témához ennyi történelmi adattal. Mivel mint mondtam nem vagyok teológus, nem tudok minden ilyen jellegű kérdésedre azonnal válaszolni. Ettől függetlenül szeretem beleásni magam az ilyen dolgokba, de rengeteg adatot közöltél, amit nekem porszem Bibliatanulmányozónak időbe telik átvizsgálnom. Nem állítom, hogy hamis dolgokat írsz be, de lehetünk más állásponton. Ahogyan megfigyeltem a teológia és képvisel egyfajta nézőpontot. Mikor ebben a témában mint kezdő keresztény vizsgálódtam, én is megtaláltam a saját válaszaimat. Ha nem haragszol a kivonulást jegelném, míg ezt a dolgot át nem néztem, én ugyanolyan hétköznapi emberként, mint más munkám és feleségem van, így időbe telik. Örülök, hogy Veled ilyen kultúrált módon lehet beszélgetni, remélem ez nézetkülönbségeink ellenére fenn tudjuk tartani.
Üdv Imre
válasza:Sziasztok!
Ajánlok figyelmetekbe egy érdekes tanulmányt, melyet Molnár János a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Református Hittanárképző Karának biblikus tanára, dékánja írt 2000-ben a 20. század végi archeológiai kutatás eredményeiről:
Üdv. Péter
válasza:Nos ez érdekes kérdés.Az Újszövetségben nem szerepel hogy Jézus állította volna...
De jehova tanui elég sok időpontot állított már ,vagy tévednék? Állításuk ellenkezik a Bibliával...
Jézus mondta:
"Nem a ti dolgotok, hogy tudomást szerezzetek azokról az időkről vagy időszakokról, amelyeket az Atya a saját fenhatósága alá helyezett"
Nekem csak az a furcsa,hogy adott egy bibliai rész,történetesen Isten haragja egy népen a hitetlenség miatt,hogy nem hittek se Neki sem a kémeknek akik Kánaán földjét kémlelték ,negyven napig,és ezért negyven év pusztai vándorlásra ítéli őket.Ez egy egyedi történet,és nem kéne más bibliai helyekre átvinni.
Vagy hagyjuk a szöveg összefüggés szabályait,és mindenki azt csinál a bibliai részekkel amit akar,hogy igazolva legyen a tanítása ,érvelése?
vannak még "fúrcsaságok"és elgondolkoztató ,dolgok:
A görög εὐαγγέλιον (euanggelion) kifejezés jelentése jó hír, örömhír, evangélium (ld. Balázs Károly: Újszövetségi szómutató szótár, Logos, Bp. 1998. p. 251.). Érdemes lenne megkérdezni egy átlagos Tanút és egy átlagos keresztényt arról, hogy mit értenek az evangélium alatt. Feltehetőleg meglepődnénk azon, hogy a kettő között komoly különbség lenne. A Mt 24:14 megfogalmazása alapján a Tanúk mindig “a királyság jó híréről” beszélnek, azonban mást értenek alatta, mint az Újszövetség vagy a keresztények. Az Őrtorony Társulat evangéliuma így hangzik:
“Akik magukat őszinte embernek tartják, hasonlítsák össze azt, amit a kereszténység vallásos közösségei évszázadokon át a Királyság evangéliumaként prédikáltak azzal, amit Jehova Tanúi az első világháború vége, vagyis 1918 óta hirdettek. Ez nem egy és ugyanaz. Amit Jehova Tanúi hirdettek, az valóban ‘evangélium’ vagy ‘jó hír’ Isten mennyei királyságáról, amely az Ő fiának, Jézus Krisztusnak a trónraemelésével, a pogányok idejének végén, 1914-ben létrejött” (Az Őrtorony, 1981/0/01 p. 17.).
Az evangélium tehát nem más, mint egy próféciamagyarázat során kapott évszám, amikor Jézus uralkodni kezdett. A kérdés csupán az, hogy ha valóban 1914-ben kezdte meg királyi uralmát, akkor hogy mondhatta a Mt 28:18-20-ban azt, hogy ‘neki adatott minden hatalom mennyen és földön’? És hogy lehet az, hogy — ahogyan azt a Társulat is elismeri — a történelem folyamán a keresztények mindig is mást hirdettek evangéliumként? Sőt még az emberiség legnagyobb misszionáriusa, Pál apostol is mást tekintett az evangélium lényegének. Ő ezt így fogalmazta meg:
“Most pedig emlékeztetlek benneteket, testvérek, a jó hírre, amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, amelyben álltok is, amely által megmentésben is részesültök azzal a beszéddel, amellyel hirdettem nektek a jó hírt, ha erősen ragaszkodtok hozzá, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. Mert azt adtam tovább nektek az első dolgok között, amit én is kaptam, hogy Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint, és hogy eltemették, igen, hogy feltámadt a harmadik napon az Írások szerint, és hogy megjelent Kéfásnak, aztán a tizenkettőnek. Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben mindmostanáig megmaradtak, de némelyek halálalvásba merültek. Azután megjelent Jakabnak, aztán az összes apostolnak; mindenki közül utolsónak pedig, mint egy koraszülöttnek, megjelent nekem is” (1Kor 15:1-8, ÚVF, vö. 1Kor 1:17-24, Kol 1:19-23).
Pál apostol számára az evangélium sokkal egyszerűbb, mentes mindenféle emberi számítástól, próféciamagyarázattól stb. Egyszerűen arról a Jézusról szól, aki a bűneinkért meghalt, majd feltámadt. Gondold át egy pillanatra, hogy mi a különbség a két evangélium között. Mi a jelentősége ennek? Nagyon is sok, hiszen ha belátjuk, hogy a kettő nem egy és ugyanaz — ahogyan azt a Társulat is hangsúlyozza –, akkor figyelembe kell vennünk Pál apostol további szavait is:
“Csodálkozom, hogy Attól, aki Krisztus ki nem érdemelt kedvességével elhívott benneteket, ilyen gyorsan átpártoltok egy másfajta jó hírhez. De az nem egy másik; csak vannak egyesek, akik nyugtalanságot okoznak nektek, és ki akarják forgatni a Krisztusról szóló jó hírt. De még ha mi vagy egy angyal az égből hirdetne is nektek jó hírként valamit azon túl, amit mi jó hírként hirdettünk nektek, átkozott legyen! Amint a fentiekben mondtuk, most ismét mondom: akárki is az, aki nektek jó hírként hirdet valamit azon túl, amit elfogadtatok, átkozott legyen!” (Gal 1:6-9, ÚVF).
Elég kemény szavak. Pál tisztában volt vele, hogy jönnek majd hamis tanítók (ApCsel 20:29), akik más evangéliumot hirdetnek (2Kor 11:4). Annak érdekében, hogy a keresztény hit tisztaságát megőrizze, keményen lépett fel velük szemben, és még attól sem riadt vissza, hogy megátkozza őket. Ha Jehova Tanúja vagy, gondold át, hogy milyen helyzetbe hozott téged az Őrtorony Társulat. Arra buzdít, hogy olyasmit hirdess “evangéliumként”, ami eltér a Biblia tanításától és a történelmileg bevált, igazolt, elismert keresztény hittől. Ezzel azonban az apostol átkát vonja rád. Nem kellene inkább a Szentírás evangéliumát elfogadnod és követned?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!