Mit gondoltok, miért forgatják ki a szavakat egyes vallások? (Bővebben lent)

Hogy a JT-k tiltják-e az egyetemre járást, azt nem tudom, de nem hiszem. Én a Hit Gyülekezetébe járok, magyar szakos tanári diplomám van (soha nem tanítottam, de ez más kérdés, semmi köze a hitemhez), úgyhogy elhiheted, hogy olvastam eleget, sőt, a mai napig nagyon szeretek olvasni.

Azzal nem értek egyet, hogy MINDEN könyv jót tesz a személyiségfejlődésnek. Van, amelyik igen, és van, amelyik nem. Van, ami rombol, van ami épít, és van, ami egyiket sem, csak éppen szórakoztat.

Viszont nézz kérlek utána annak, hogy ma Magyarországon a népesség hány százaléka olvas el évente legalább egy könyvet! Én most nem tudok konkrét adatot mondani, de nagyon kevés. Miért várod akkor el, hogy az általad említett közösségek tagjai intelligensebbek legyenek az átlagnál? Igazad van, nem nagyon olvas a Jehova Tanú és a Hit Gyülis, de ugyanilyen keveset olvasnak a katolikusok vagy az ateisták is. Lehet, hogy egyes hívők ideológiát is gyártanak hozzá, de a lényeg ugyanaz: aki nem olvas könyvet, az azért nem teszi, mert nincs rá igénye. Pont.

Én is hit gyülisként írom: 19 évesen már legalább ezer, de inkább még több könyvet olvastam; mai napig az egyik kedvenc időtöltésem, és most készülök egyetemre. Tény, hogy vannak olyan könyvek, amiket nem olvasok, de szerintem ez mindenkinél így van.

Egyébként a gyülekezetben kifejezetten ajánlják a fiataloknak, hogy olvassanak, sőt, azt is, hogy menjenek egyetemre. Azonban az emberek teljesen eltérő társadalmi osztályokból jönnek, azoknak minden lehetséges előnyével és hátrányával. Így természetesen lesz olyan, aki naponta olvas, meg olyan is, aki egész életében egy könyvet sem vesz a kezébe.

"Jehova Tanúi szerint ne járjunk egyetemre, mert úgyis mindannyian a végső elszámolásnál egyek vagyunk."

Hamis állítás. Sok Tanú végzett és végez ma főiskolát, vagy egyetemet. Tény, hogy nem arra tanít a Biblia, hogy kergessük a világi karriert, a - ma már egyre inkább csak a mesében - létező felsőfokú oktatás támogatásával.

Az meg egyenesen kiforgatása a valóságnak, hogy "Nem számít tudás"! A Társulat minden fiókhivatalában komoly könyvtár áll rendelkezésre, amely elsősorban a fordítók munkáját segíti. Mindenféle témában, az élet minden területéről szakkönyvek, lexikonok ezrei. A PONTOS tudás valójában óriási fontosságú. Ez természetesen az irodalmaink színvonalában is megnyilvánul.

"Megértem, ha valaki számára a legfontosabb könyv a Szentírás, ugyanakkor más könyveknek sem kellene, hogy a perifériára szoruljanak."

Ezt csak az értheti meg igazán, aki gyakorló hívő és a valóságnak megfelelően annak látja a Szentírást, ami igazából. Ez nem jelenti azt, hogy nincs más értékes könyv a világon, de jó ha tudjuk az egyensúlyt.

"Minden könyv egy utazás, személyiségfejlődés, elfogyasztjuk a szerző által kimondott szavakat, és emberileg többek leszünk."

"Utazás" - hova? "Személyiségfejlődés" - milyen irányba? Biztos, hogy MINDEN KÖNYVTŐL "többek leszünk"?? Ha a bibliai igazságot nézzük, akkor kimondhatjuk, hogy valójában sok könyv éppen eltávolít attól az erkölcsi mércétől, melyet Isten abban felállított. Én pl. nemrég olvastam egy orvosi regényt, egy nagyon híres kortárs amerikai írótól, mely könyv méltán híres és elismert, mert az 1800-s években játszódik és az akkori valós állapotokat tükrözi. Komoly kutatás eredménye volt a könyv. A világ szelleme felmagasztalja, de a bibliai mérce szerint a benne lévő természetesnek vett emberi erkölcs (mely a pozitív főszereplőt is jellemzi), nem követendő példa.

Ez pedig egy az emberek által kiemelt és értékesnek számító könyvek közül. Tehát aki nem vigyáz, egyszerűen nem "fejlődik", hanem inkább süllyed. Én igyekeztem szakmailag olvasni és arra koncentráltam. De nem csinálok rendszert belőle.

"Nagyon sok könyvet tudnék említeni, ami nekem megváltoztatta az életemet"

De itt nem pusztán arról van szó, hogy neked megfelel-e, hanem, hogy Istennek is megfelel?

"Sok írót támadtak a nyíltsága miatt, én viszont azon a véleményen vagyok, hogy a nyíltság egyfajta szabadságérzést is ad."

Nem a "nyíltsággal" van a baj, hanem az igazságtartalmával, márpedig a hitem szerint, ennek a Biblia a legjobb fokmérője. Akit elsősorban az "irodalmi érték", a "szépség" érdekel egy műben, az megcsalja magát, mert éppen a Szentírás legfontosabb értékmérőjét hagyja figyelmen kívül, az IGAZSÁGOT.

"Szerintetek miért van az, hogy bezárkóznak a saját világukba, és nem nyitottak például a kultúra, vagy más dolgok iránt?"

Bocsika, de szerintem alaposabban forgasd és olvasgasd az Ébredjetek-t és a többi Tanú kiadványt, mert amiket itt állítasz - minket kiemelve - az egyszerűen nem igaz.

Kedves Kérdező!

A Bibliát kiolvastad már?

Vallásszociológia szemszögből meg kellene különbözteti a szektákat az új vallási mozgalmaktól, valamint a romboló, pusztító kultuszoktól.

Tévesen látod a dolgokat, sem a Biblia, sem a Hit Gyülekezete nem mutat olyan irányt amelyet a fentiekben lefestesz. Éppen ellenkezőleg, viszont a Prédikátor könyve arról tanít hogy minden tudás, és minden emberi igyekezet valahol hiábavaló, mert az elmúlás alá van rekesztve. Mert lehet neked 5 diplomád is, az sem fog tartós boldogságot adni az életednek. Erről beszél Salamon amikor a szellemének gyötrelmét említi. Csak Istennel való élő, személyes és szoros kapcsolat képes betölteni, és megelégíteni az ember szívét legbelső énét. Talán így jobban megérted a hívőket hogy miért csak az örök értékekkel akarnak foglalatoskodni. De ez nem zárja ki hogy a világi dolgokkal ne foglalkozzanak ahogy azt fentebb is írták már testvérek.

Ahogy egy könyv is hatással van az emberre, miként egy film vagy zene is. Mert ezeknek van egy szellemi töltete. Mi hívők megválogatjuk hogy mi az amit elolvasunk, megnézünk. Ahogy Te sem eszed meg a buggyant romlott habzó ételt, mert tudod hogy abból gyomorontásod lesz és megbetegszel, nos mi eképpen ugyanúgy vigyázunk az elménkre, szívünkre. Mert tudom hogy egy Harry Potter könyv amely tele van okkultizmussal az csak eltávolíthat Istentől. De azt írja a Szentírás "Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít."

Nincs kiforgatva részemről, és ezt elmondhatom, több mint 7.millió 600.ezer testvérem nevében.

DE hogyan lehetne valakit megvédeni a világ fertőzött mivoltjából, ha nem a krisztusi tanítást gyakorolja.

Ilyenkor mindig azt szoktam kérdezni, hogy Jézus ha a mostani kultúrába születne bele, másképp tanított volna?

Nem nem.

És higgyétek el ugyanúgy megölnék, csak éppen nem oszlopra szegezéssel, hanem golyó általi halállal, vagy méreg injekcióval,stb

De hát az apostolok, is megmondták, hogy lesznek akik a saját kényelmükre lesznek "istenfélők"

Ezt betartom, ezt nem.

De ilyen nincs.

Jézus sosem mondta, hogy a kultúra változásával, enged a szigorú erkölcsi alapelvekből.

Sőt maga Pál hivatkozik olyan emberekre, akik istenfélőknek mondják magukat, de a tetteik nem erről tesznek tanúbizonyságot, és azt mondta ezektől forduljanak el a keresztények.

(2Timóteusz 3:4, 5) . . ., 5 akiknél megvan az Isten iránti odaadásnak egy külső formája, de erejére nézve hamisnak bizonyulnak; és ezektől fordulj el.

3. vagyok

1. A kereszténység egyik lényege, hogy az ember mindent a Biblia szemszögéből közelít meg.

2. Ha a szerelem szépségeiről akarok olvasni, arra ott az Énekek Éneke :D

3. Ne hidd, hogy mi nem éljük bele magunkat a könyvekbe, és ne lett volna olyan, amiből tanultunk volna, akár nagyon sokat is. De van egy pont, amit egy keresztény akkor sem léphet át. Megértem az író világnézetét, értékrendjét, de van, ami akkor sem elfogadható, bármilyen korba helyezi is. Mondok egy példát: többször is olvastam Dumas triológiáját, ami A három testőrrel kezdődik. Pontosan tudom, hogy milyen volt a francia (és más) királyi udvar erkölcsi felfogása egymás "bolondításáról". Ezért megértem, hogy az író olyan dolgokról ír, amelyek természetesek voltak az akkori kor emberének. Idáig nem is lenne baj. A probléma ott kezdődik, hogy az ember nem bírja nem észrevenni, hogy az író nem kicsit elfogult a hőseivel szemben. Így kapásból két példa: az első részben d'Artagnan és Constance, a harmadikban pedig a király és az udvarhölgy szerelme. Mindkettő házasságtörés. Ugyanakkor az író úgy írja le ezeket a történeteket, hogy az ember hajlamos lenne a "szerelmespárokat" sajnálni, és azokat nem szeretni, akik szét akarják őket választani - ha nem tartaná folyamatosan észben, és nem emlékeztetné magát arra, hogy mit tesznek. És nem ez az egyetlen ilyen könyv, amiben bújtatva vannak olyan dolgok, amelyek a keresztény erkölcsi értékrenddel szembemennek. Vagy észreveszem ezt, vagy nem. Ha nem, akkor rombolni fog. Ha pedig van olyan könyv, amiről előre tudom, hogy számomra elfogadhatatlan dolgok vannak benne, méghozzá nyíltan (pl.: Harry Potter), akkor miért venném a kezembe? Annyi más könyv is van, amit olvashatok, és tényleg jók (Olvastam József Attila verseket is, tetszettek, és azokat a bizonyos "istenkáromló" verseket én nem tartom annak. Sőt, az egész "Nyugatos kornak" az írói érdekelnek olyan szempontból is, hogy milyen istenképük volt, ugyanis elég bonyolultak. Például Ady istenes versei kifejezetten tetszenek, és elég mély dolgokat megfogalmaznak. Szerintem izgalmas.)

Bocs, hogy mindenről írtam, ami eszembe jutott, kicsit hosszú lett :D