Az "IMA" mire jó azon kívül hogy magukat nyugtatják vele az emberek?

A hívők, többek között én is biztosan tudjuk, hogy Isten létezik.

Ahogyan neked vannak létező barátaid és beszélgetsz velük, azáltal tartod velük a kapcsolatot- hasonlóképen mi az imádkozás által Istennel tartjuk a személyes kapcsolatot. Nincs ebben semmi elvontság, hiszen Isten él és létezik.

Rosszabb azoknak pl, ha már itt tartunk, akik szobrokhoz imádkoznak, hiszen azok nem élnek.Van ugyan fülük, de nem hallanak vele, van szájuk, de nem beszélnek vele.

Ha valakinek szobor az istene, akkor valóban fura a dolog, mert emberi kéz munkáját imádja.

A mi Istenünk ellenben valóságos lény, aki nemcsak hogy teremtette a világot, hanem hatalma szavával fenn is tartja. Vele való kapcsolatból pedig valóságos áldások jönnek ahívőkhöz.

Vegyünk téged: nem ismerem mondjuk egy barátod, de nem feltételezem , hogy nem létezik, pedig nem láttam soha.

Te sem ismered az én Istenemet, nem láttad soha, viszont én ismerem Őt és mindennapi kapcsolatban vagyok vele.

Egyáltalán nem biztos, hogy az ima meg fog menteni mindenkit a haláltól. Nem valószínű, hogy pénz fog adni, vagy kaját az összes éhezőnek. De miért zavar téged, ha hisznek ebben emberek? Tévedsz, ha azt gondolod, hogy ők csak imádkoznak és semmi mást nem tesznek (önzőek és várják a sült galambot). Szerintem jobb kérni Istent testvéreink segítéséért, mint magasról tojni a fejükre.

Lehet mondani az önkéntes munkát, de egyértelműen az ima és ez nem zárják ki egymást.

szeretettel üdvözlök, mindenkit.

Nos akik nem tudják azoknak írom, mit jelent az a szó, hogy IMA.

Ima=Tiszteletteljes beszélgetés a teremtővel.

Ezt a csatornát használjuk, használják azok akik hisznek egy "Istenben".

Az egyik kedves előttem szóló írta, hogy ez nem feltétlen jelenti, hogy az asztalon megjelenik a rántott hús, sült krumplival, kovászos uborkával.:)

S ha erre van szükség akkor tenni kell érte, hogy ilyen is kerüljön néha az asztalra.

Ezt úgy kell tekinteni, mint amikor a legjobb barátoddal beszélgetsz.

Megadod neki a megfelelő tiszteletet, megszólítod, és ha kell hálát is kifejezel egy egy megtörtént eseményért, de kéréssel is fordulhatsz hozzá.

Az imának nagy ereje van, és ezt azok nagyon jól tudják, ki ebben rendszeresek.

(Filippi 4:6, 7) 6 Semmi miatt ne aggódjatok, hanem mindenben az ima és a könyörgés által hálaadással együtt tárjátok kéréseiteket az Isten elé; 7 és az Isten békéje, amely felette áll minden gondolkodásnak, meg fogja őrizni szíveteket és gondolkodóképességeteket Krisztus Jézus által.

6-os

talán még a 7-es hozzá szólásához, hogy valóban nem azért kell mert akkor letudom a teremtő felé a kötelességemet, ami pedig nem is az.

Az ima csak egy töredékes része a keresztény életnek.

Van még sok minden amit egy kereszténynek tennie kell.

Ha félre tesszük egy pillanatra a vallásos nézőpontot (én is hívő vagyok, de a kérdés alapján a kérdező nem, tehát világiként fogok válaszolni)akkor azt mondhatjuk, hogy az ima nagyon fontos számunkra mert gondolatainkat a megfelelő mederbe tereli. Ezért a legjobb mindjárt felkelés után és este lefekvés előtt csendben elmélyedni és "beszélgetni" Istennel. Ez olyan, mint a meditáció, vagy a hangszer felhangolása.

A másokért való ima kedves gesztus, de csak egy része az imák bőséges változatainak. Számomra Jézus imája a Gecsemáné kertben példaértékű volt, mert összefoglalta az imádkozás lényegét: "....mindazonáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd."

Az imádkozás lényege nem az hogy mit kérünk vagy mit mondunk, hanem az hogy ott és akkor átadjuk magunkat Istennek. Minden új nap kezdetén, és minden nap végén. Vagy még többször. Ezért a csend lehet a legerősebb ima, ha az önátadással jár.

Freya

Az például rég rossz, ha valaki azért imádkozik, hogy holnap meglegyen a lottó 5-öse, aztán ha nem, akkor meg szidja az Istent.

Az ima arra való, hogy a Teremtőt és a teremtett személyt helyes viszonyba hozza, tehát a teremtett az imával mindig azt fejezi ki, hogy ő a Teremtőhöz tartozik.

Amúgy a szegényeken vagy a betegeken való segítés is az imának egy módja, sőt az is, ha csak az ember kimegy a természetbe és csodálja a teremtett világot.