Miért veszítik el az emberek a hitüket?

XD soha nem értem, honnan veszi bárki, hogy most több az erőszak mint korábban? Egyszerűen jobban a szemünk előtt van. illetve, pl a mai gondolkodás szerint erőszak, ha felpofozod a gyereket, ötven éve, meg az volt a normális ha úgy tetted helyre, hogy kikötözöd a fához. jó, ez tudom, túlzás. De én nem gondolom, hogy több lenne az erőszak, sőt az emberek igen érzékenyek az erőszakra. Az, hogy a TV-ben elnézik, az nem jelenti, hogy meg is tennék.

A vallást pedig nem kell túl ideologizálni. Az, hogy most kevesebb vallását gyakorló van, nem jelenti, hogy kevesebb hívő van. Az, hogy anno valaki bement a templomba vasárnap, hogy ne szólják meg, nem gondolom, hogy olyan szép lenne.

A vallás továbbra is útmutató az élethez. Csak egyszerűen az emberek mára felülvizsgálják. Ha logikai buktató van benne, nem hisznek benne vakon. pl rendben, sok katolikus tannal egyetértek, szép nagy igazságokat fogalmaz meg, Jézus példabeszédei örökérvényűek. De templomba eszemben sincs járni, és nem is vallom magam egyik egyházhoz vagy hithez tartozónak sem, mert maradéktalanul nem hiszek benne. Más tanokban, más szépet hall az ember. Egyszerűen nem vakon gondolkozunk, nem merev kánonra vágyunk már.

Egyébként, még egy visszakérdés, miért ne lenne visszatartó erő?:D az emberek nem azért nem ölnek,mert kőbe vagyon vésve. van alapvető emberi erkölcs, vannak értékek, nem kell ahhoz vallás, hogy tartsuk magunkat és legyen lelkiismeretünk és határ. szerintem.

ANÉLKÜL is lehetek jó ember, hogy vallásos lennék” — mondják sokan. Sok becsületes, jószívű, megbízható ember nem vonzódik a vallásokhoz. Például Nyugat-Európában kevesen járnak templomba, mégis a legtöbben azt mondják, hogy hisznek Istenben. Még Latin-Amerikában is, a katolikusoknak csupán a 15-20 százaléka rendszeres templomba járó.

De miért vesztette el a vallás széles körben a vonzerejét? Lehet jó egy ember anélkül, hogy vallásos lenne? Létezik olyan vallás, amely a hasznodra válik?

Miért fordultak el sokan a vallástól?

A legtöbben a kereszténységben évszázadokon át hittek abban, hogy Isten engedelmességet vár el. Eljártak a templomba, hogy egy egyházi szertartáson való részvétellel vagy egy prédikáció meghallgatásával elnyerjék Isten jóindulatát. Természetesen sokan felismerték a vallásban rejlő képmutatást. Közismert volt a vallás szerepe a háborúkban, és némely egyházi vezető romlott viselkedése is. A legtöbben mégis azon a véleményen voltak, hogy önmagában a vallás jó dolog. Mások kedvelték a misztikumot, a hagyományt és a zenét; sőt akadtak olyanok is, akik hasznosnak vélték a pokolban való örök gyötrelemről szóló fenyegetést is, amely tanítás egyébként nem található meg a Szentírásban. Aztán számos dolog történt, ami megváltoztatta sokaknak az egyházakról alkotott nézetét.

Az evolúció elmélete széles körben elterjedt. Egyesek meg voltak róla győződve, hogy az élet véletlenszerűen jött létre, Isten nélkül. A legtöbb vallás képtelen volt meggyőző bizonyítékokat felsorakoztatni amellett, hogy Isten az élet Forrása (Zsoltárok 36:9). Továbbá, ahogyan a technika fejlődött, az orvostudomány, a közlekedés és a kommunikáció területén óriási fejlemények láttak napvilágot, melyek azt a benyomást keltették az emberekben, hogy a tudomány bármilyen nehézséggel képes megbirkózni. Ezenkívül úgy érezték, hogy a társadalomtudósok és a pszichológusok jobb vezetést tudnak nyújtani, mint az egyházak. Az egyházak pedig a maguk részéről elmulasztották világosan egyértelművé tenni, hogy az eredményezi a legjobb életet, ha valaki betartja Isten törvényeit (Jakab 1:25).

Ezek után sok egyház változtatott az üzenetén. A papok és a prédikátorok többé nem tanították, hogy Isten engedelmességet vár el. Sőt, sokan azt hirdették, hogy minden embernek magának kell eldöntenie, hogy mi a jó és mi a rossz. Egyes vallási vezetők próbáltak népszerűségre szert tenni, és ezért azt állították, hogy Isten bárkit elfogad, függetlenül attól, hogy miként él. Az efféle tanítás eszünkbe juttatja azt, amit a Biblia megjövendölt: „lesz időszak, amikor az egészséges tanítást nem fogják elviselni, hanem a saját kívánságaikkal összhangban gyűjtenek össze maguknak tanítókat, hogy csiklandoztassák a fülüket” (2Timóteusz 4:3).

Ezek a tanítások nemhogy vonzották volna, inkább taszították az embereket. Teljes joggal ilyen kérdések vetődtek fel bennük: „Ha az egyházak megkérdőjelezik, hogy Istennek volt-e hatalma teremteni, és elég bölcs-e ahhoz, hogy törvényeket hozzon, akkor miért jó az nekem, ha elmegyek a templomba? Miért kellene azzal vesződnöm, hogy vallásosan neveljem a gyermekeimet?” Azok, akik próbáltak egyszerűen tisztességes életet élni, kezdték feleslegesnek tekinteni a vallást. Elhagyták az egyházukat, és a vallás többé nem játszott fontos szerepet az életükben. Hogyan történhetett, hogy attól, amit korábban jónak tekintettek, most elfordultak? A Biblia meggyőző magyarázatot ad erre.

Pál apostol figyelmeztette a korai keresztényeket, hogy néhányan rossz célra fogják használni a keresztényiséget. Így fogalmazott: „elnyomó farkasok jönnek közétek, és nem fognak gyöngéden bánni a nyájjal, és közületek is támadnak majd férfiak, akik kiforgatott dolgokat fognak beszélni, hogy maguk után vonják a tanítványokat” (Cselekedetek 20:29, 30). Az egyik ilyen személy, aki „kiforgatott dolgokat” beszélt, a római katolikus teológus, Ágoston volt. Jézus arra tanította a követőit, hogy az Írásokból érvelve győzzenek meg másokat. Ágoston viszont kiforgatta Jézusnak a Lukács 14:23-ban olvasható szavait. Azt állította, hogy a „kényszerítsd őket bejönni” azt jelenti, hogy a hittérítő munkában erőszakot is lehet alkalmazni (Máté 28:19, 20; Cselekedetek 28:23, 24). Ágoston a vallást arra használta fel, hogy uralkodjon az embereken.

A vallás helytelen célra történő felhasználása és beszennyezése mögött Sátán, egy lázadó angyal áll. Arra ösztönözte az első században élt vallásos embereket, hogy próbálják megrontani a keresztény gyülekezetet. A Biblia a következőket írja az ilyen emberekről: „az ilyenek hamis apostolok, csalárd munkások, akik Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda, mert maga Sátán is folyton átváltoztatja magát a világosság angyalává. Egyáltalán nem nagy dolog hát, ha a szolgái is folyton átváltoztatják magukat az igazságosság szolgáivá” (2Korintusz 11:13–15).

Sátán még ma is felhasználja a vallásokat, melyek azt a látszatot keltik, hogy keresztényiek, erkölcsösek és felvilágosultak, hogy ezáltal az emberek az ő, ne pedig Isten irányadó mértékei szerint éljenek (Lukács 4:5–7). Valószínűleg felfigyeltél rá, hogy napjainkban sok egyházi személy arra használja a vallást, hogy hangzatos címekkel önmagát magasztalja, és pénzhez jusson a hívektől. A kormányzatok pedig arra használják a vallást, hogy meggyőzzék a polgáraikat, áldozzák fel magukat a háborúkban.

A legtöbben nem is gondolnák, hogy az Ördög milyen kiterjedt módon használja fel a vallásokat. Talán te magad is úgy véled, hogy csak néhány vallási fanatikus szolgálja Sátán érdekeit. Ám a Biblia szerint az, „akit Ördögnek és Sátánnak neveznek . . . az egész lakott földet félrevezeti”. A Biblia még ezt is leszögezi: „az egész világ a gonosz hatalmában van” (Jelenések 12:9; 1János 5:19). De mi Isten véleménye az olyan vallásokról, melyeknek vezetői csak maguk után akarják vonni az embereket?

Abban egyetértek bármely valláshoz tartozóval: ha a maradék Istent is kiüldöznénk világunkból, az biztosan rosszabb hely lenne. Akkor kezdhetnénk igazán aggódni.

Éppen az értékek élvezettel való helyettesítése juttatta Európát válságba, és hozta az: elmagányosodást, a közösségek, családok szétesését. Sok nőtől elvette az anyaság örömét és büszkeségét, csökkentve a gyermekszámot, ami súlyos gondokat okoz. Mértéktelen fogyasztást hirdetett, és ezzel környezeti katasztrófa küszöbére vitte a világot. Ezt Isten nélkül, egyedül érte el az ember, de büszke nem lehet rá.

Ezt a világot kell tovább reklámozni, hogy még többet rombolhassunk vele? Egyáltalán, milyen újdonság van ebben? Társadalmi méretekben már 250 éve megkezdték Isten létének megkérdőjelezését. Aki 2009-ben azt mondja, „Valószínűleg nincs Isten”, az vagy fél kimondani, hogy szerinte nincs, vagy valójában ingadozó hívő. Ők maguk nem biztosak dolgukban, de másoknak azt ajánlgatják, éljenek úgy, hogy – amennyiben van Isten – kockáztatják lelki üdvüket. Gyáva és erkölcstelen álláspont.

Nekem úgy tűnik, Isten miatt kevesebb aggodalomra van okunk, mint az emberek miatt. Egyáltalán, kinek kell Isten miatt aggódnia? A becsületes embereknek semmiképpen sem. A bűnösöknek pedig Isten nélkül is van miért aggódniuk, sőt, Isten feloldozást és megkönnyebbülést adhat nekik. Az aggodalmat, stresszt és a depressziót éppen a nyugalom, érték és Isten nélküli világunk gerjeszti. Hány öngyilkosság előtt állót, hány nincstelenné váltat, hány elárvult, magányos embert segített meg Isten? Ezt ki fogja elvégezni helyette? Az antidepresszánsok, a drogok, az alkohol vagy a szex?

Az abortuszon átesett nők és partnereik helyzete más. Ők jogosan érezhetnek aggodalmat, és ehhez nem kell Isten sem. De miért akarnánk elvenni tőlük a vívódást és a bűntudatot? Nem érdemel ennyit egy élet, amely nem valósulhatott meg? Nem jobb-e az a világ, amelyben úgy érezzük, ilyenkor van miért aggódni – még ha bizonyos esetekben elfogadhatónak tartjuk is az abortuszt –, mint az, amiben gondtalanul megyünk tovább?

Ki állítja, hogy szenvedés nélkül van boldogság, hogy a szenvedés nem tesz erősebbé, bölcsebbé, jobbá, sőt boldogabbá? Valaki azt gondolja, a több élvezet jobb világot eredményez? Hogy már csak „az élvezd az életed” parancsa hiányzott a buszok oldaláról ahhoz, hogy az emberek gondjai megoldódjanak?

Nem Isten törvényei, hanem a mögöttük álló értékek állnak szemben az élvezet vallásával. Ezeket kellene végleg lerombolni ahhoz, hogy az emberek aggodalom nélkül vessék bele magukat mindannak a fogyasztásába, ami élvezetet ígér.

Isten törvényei nem az élvezeteket irigylik az embertől, hanem arra világítanak rá, hogy az élvezetek öncélú hajszolása megfosztja az embert szabadságától, így egy értelmes és boldog élet lehetőségétől.

Az élvezet vallása ósdi, elavult; közhely, amit boldog-boldogtalan harsog. Pedig az elmúlt évtizedek bizonyították, hogy így nem lehet élhető világot építeni. Le vele, jöjjön az értékek forradalma!

Vannak, akik szerint nem Isten a megoldás ezekre a gondokra, mert nekünk, felvilágosodott embereknek magunknak kell megtalálni a kiutat. Bárhogy is legyen, az emberek nem képesek hit nélkül élni. Ha nem hihetnek Istenben, akkor hisznek az élvezet vallásában, a fitnesz vallásában, az internet vallásában, a kuruzslókban, a horoszkópban, a fociban. Nem Istennek van szüksége ránk, nekünk van szükségünk rá. Ha létezik, léte nem függ attól, hiszünk-e benne. Neki mindegy, hogy néhány londoni vagy budapesti mit gondol róla. Nekünk azonban egyáltalán nem mindegy, hogy ő mit gondol rólunk.

Isten él az emberekben, és ez legjobb részünk. A segítőkész, önzetlen, hűséges, becsületes, a másokért akár életünket áldozni képes énünk; ez az, ami isteni bennünk, és Isten méltó társaivá tesz egy pillanatra, amikor képesek vagyunk ilyenek lenni. Amennyiben ezt végleg kiölnénk a világból, ha nem lenne bennünk élő Isten, akkor kezdhetnénk csak igazán aggódni. mert senki nem védene meg bennünket magunktól.

utolsó: mekkora hülyeséget írtál!!! XD

Az első válaszoló, meg teljesen pontosan definiált :)

Mert a TV és az iskola is erre tanítja az embereket.

Én soha nem emlékszem arra,hogy az iskolámba lett volna bármi komolyabb vallási dolog.

Ma már az nem "menő,raj" aki komolyan veszi a vallását.

Azt kéne mint Szent István idejében.Aki nem ment az Úr házába Vasárnap az bűnhődőt.Akkoriban nem is kellett küzdeni az AIDS-el meg a sok nemi betegséggel ami azért terjed,mert felrúgtuk a kereszténység alap törvényét és házasságon kívül szeretkeztünk.Szerencsére én hiszek ebben és nem szeretkezem addig míg meg nem találom igaz szerelmem.Milyen érdekes nem is kellet még azzal orvoshoz mennem,hogy rohad a nemi szervem.