Miért veszítik el a realitásukat az emberek ha a szeretteiről van szó? Mit tennétek a helyemben?

Sziasztok! Az a helyzet,hogy csúnyán összevesztünk az egyik barátnőmmel. Nem csak én a legjob barátnőm is. Jogosan haragudtunk meg rá,ugyanis manipulálni próbált,arra akart rávenni,hogy ne beszéljek a legjobb barátnőmmel. Sikerült is elérnie egész nyáron nem beszéltem vele. Aztán kezdtem rájönni,hogy ő a hunyó... Elvárta,hogy csak azért utáljam a legjobb barátnőmet,mert ő is.Sikeresen egymás ellen hangolt minket. Most,hogy elkezdődött a suli tisztáztunk mindent a legjobb barátnőmmel és kibékültünk. A másik barátnőm úgy felkapta a vizet,hogy több mint egy hete nem beszél velem. Még majd nem én kértem tőle bocsánatot,amiért kibékültem a legjobbommal. Erre ma kiderül,hogy a pasija rettentő mérges ránk stb stb,mert hogy miért piszkáljuk az ő szerelmét,mit vétett ellenünk,mert mi vagyunk a gonoszak stb.. Annyira elegem van belőle,hogy szinte szentnek látja a barátnőjét,meg sem várja a mi magyarázatunkat csak beledurrog a a mi dolgunkba..Gondolom krokodil könnyeket ejtett neki aztán most első számú elenségek vagyunk számára.Oké szeresse,de nem veszítse el a realitását...Az anyja szint úgy "ki van ránk akadva" állítólag. Nem nagyon érdekel,de azért bosszantó,hogy az emberek nem látják a szeretteik hibáit. Mit tennétek ilyen helyzetben?

Előre is köszi!