Ha valaki egy szoborhoz beszél egyből hívő, ha valaki magában beszél az miért bolond?

Szia!

Véleményem szerint aki egy szoborhoz beszél az nem hívő, hanem bálványimádó. Teljesen normális dolog, ha az ember magában beszél, én például a Metrón olvastam el a kérdésedet, és a hozzá fűzött kommenteket, és amíg átjöttem az aluljárón magamban fogalmaztam meg azt, hogy mit fogok neked válaszban írni. A legtöbb ember képes ezt a magában beszélést hang nélkül megoldani, persze ezen emberek többsége is, ha egy komolyabb hirtelen stersszhatás éri, sokszor hangosan is kimondja amit gondol.

Én nem hiszem, hogy joga lenne bákinek is elítélni téged azért, mert hangosan gondolkodtál...

Üdv. Péter

A mai világban már nem biztos, hogy bolond az, aki az utcán, vagy kocsiban "magában beszél"!

Először én is azt hittem, hogy bolonddal találkoztam, amikor 2 nap alatt 3 ilyen ember jött velem szemben. Aztán jöttem rá, hogy csak a legújabb telefonját használja! :)))

Nem tudom, milyen templom az, ahol szoborhoz beszélnek, de mindegy is.

Én olyat is láttam (illetve, hallottam) már, hogy valaki ment az utcán, és közben olyan volt, mintha verset mondott volna. Én nem tudom, lehet, hogy ivott előtte, lehet, hogy nem... De nekem még szimpatikus is volt. Hogy van jelleme, vagy nem is tudom. A másik meg az, hogy amúgy sem lehet manapság tudni, hogy épp nem-e telefonon beszél valaki.

Ami pedig azt illeti, nem őrült, aki magában (akár hangosan) beszél. Mert szerintem mindenki beszél magában. Egyrészt, mert ha valaki mérges, akkor hangosan azt fogja mondani, hogy "a *****!". Tudniillik, az indulatokat könnyebb úgy kezelni, ha nem fojtjuk el őket teljesen, hanem hangot adunk nekik.

Másrészt, vannak olyan emberek, akik a hallott dolgokat jobban meg tudják jegyezni, vagy meg tudják érteni. Ezért én, mielőtt elindulok otthonról a boltba, néha mondom magamnak hangosan, hogy "kenyér, paradicsom, cukor", mert amúgy elfelejtem a dolgokat. :P Meg ha otthon meg kell értenem valami bonyolult dolgot, akkor a gondolataimat hangosan is el szoktam mondani, mert különben össze-vissza kalandoznak a gondolatok, és soha nem leszek kész semmivel.

Ha valaki egy szoborhoz beszél a templomban, ő tulajdonképpen nem a szobrnak beszél, hanem annak a szentnek a lelkével próbál kommunikálni, amihez szobor sem kellene.

Az illetőt azért nem nézik ki, mert a templomban többen is ezt csinálják, vagy többnyire értelmes emberek járnak oda, akiknek nem az van a fejükben, hogy a másikat kinézzék.

Ha az utcán beszél magadban sem kellene cikinek lenni, hisz a mai modern világban akár telefonálhatnál is. Ki néz úgy a fejdbe, hogy ezt eltudja dönteni, hogy magaddal vagy mással beszélsz??

Én azt sem nézem ki, ha valaki magában beszél. Én mindig szoktam, csak gondolatban, ami megterhelő.

Ne foglalkozz a HÜLYE emberekkel, akik mindig kinéznek valakit.

u.i. A hívőket is kinézik ezek, megnyugtatlak.

Először is... látszik, hogy nem jársz templomba, mert ott senki se szokott szobrokhoz beszélni (legalábbis a keresztény vallásban még nem láttam ilyet). Másodszor, az attól függ, hogyan csinálja. Pl: Ha te otthon az összes berendezési tárgyadat megszólítod, akkor senki sem néz hülyének, vagy már megszokták a többiek. Ha viszont az úton elkezdesz egy fához beszélni, hát akkor igen csak elgondolkodik az aki arra sétál. A keresztény vallás a kommunizmus óta egyre nagyobb számban támadják, mert az akkori kor vezetői nem akarták, hogy nekik egy állítólagos feljebbvaló utasításokat küldjön. Ezért is volt az, hogy a keresztény vallás hazánkban igencsak vesztett az erejéből.

Amúgy te melyik vallásban hiszel?