Szerintetek egy olyan bolygó felfedezése amin van élet bizonyitaná azt hogy nincs isten?

Egy vallásosnak semmi sem bizonyítja, hogy nincs isten (ez a bizonyítja, hogy nincs rész amúgy is ellentmondásos, de ez tucatnyi kérdésnél ki van tárgyalva).

Péter itt pl. (#12) már meg is ideologizálta, hogy ha van élet máshol is, az sem jelenti azt, hogy a kereszténység téved:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskri..

Ez a különbség, a vallásos és az ateista között. Ha az ateista téved, ő meg fogja tudni az igazat. Ha a vallásos téved, ő sosem.

Vidiripi

Már találtak életet egy másik bolygón.

Nem bizonyítana semmit. Most a konkrét példához kapcsolódóan, ha bármi olyan kiderülne, ami megkérdőjelezhetetlenül szöges ellentétben áll a Biblia állításával (hangsúlyozom, ebben a példában nem áll fenn), akkor abból csak annyi lenne leszűrhető, hogy konkrétan a Biblia abban a dologban nem hiteles. Na bumm, nem a Biblián alapuló vallások az egyetlenek, amik feltételezik egy isten létét.

De ahogy azt már említettem, egy másik bolygón lévő élet felfedezése nem mondana ellent a Bibliának. Már csak azért sem, mert egyrészt nem a Biblia a végső bizonyság az emberek hitének, másrészt mert a Biblia célja elsősorban az ember életszemléletének a vezetése, és ez független a kerettől.

Analóg példa: ha (tegyük fel) szereted a szüleid, megváltozna, amit irántuk érzel, ha kiderülne, hogy mondjuk örökbe fogadtak? Ahogyan a szülőkkel való kapcsolat sem a velük való genetikai rokonságból ered, hanem amit az élet során velük kapcsolatban tapasztalunk, úgy a hitet is az táplálja, amit az embernek a hit nyújt. Ezért tudtak a vallások fennmaradni, mert örökérvényű igazságokat fogalmaznak meg, generációk közös tapasztalatát közvetítik.

Vidiripi

A Mars. Bár azt is írnom kellett volna hogy megkövült mikroorganizmusokról van szó.

Már mért bizonyítaná? A Biblia sehol sem állítja, hogy a földön kívül van/nincs élet. A Biblia ilyen kérdésekkel egész egyszerűen nem foglalkozik, tehát ez nem "kimagyarázás".

A hit pedig -jó esetben- személyes megtapasztalás kérdése. Ehhez képest tökmindegy, hogy mi milyen módon keletkezett. Ezért van az hogy egyes hívők elfogadják az evolúciót (jómagam is) mások pedig nem.

Ami az ateisták megismerési folyamatait illeti, valaki itt írta hogy ha nincs igazuk rájönnek stb. mert nem elfogultak. Ki kell ábrándítsam: az ateisták ugyanúgy elfogultak és csak abból hajlandók kiindulni hogy nincs Isten. Erre számos példa van az ateista tudósok köréből. (akad kivétel is, de ritka mint a fehér holló.) Tehát: ha véletlenül Isten teremtette volna a világot, akkor az ateisták erre sosem jönnének rá, mert ha nem akarják látni a tervezést az univerzumban, akkor még sok más dolgot sem akarnak látni.

Tehát mindenki a maga módján elfogult. Objektív megismerés nem létezik egy szubjektum által.

"Ami az ateisták megismerési folyamatait illeti, valaki itt írta hogy ha nincs igazuk rájönnek stb. mert nem elfogultak."

Sehol sem állítottam, hogy nem (vagyunk) elfogultak. Inkább arra gondoltam, hogy ha a kereszténység igaz, akkor lesz feltámadás aztán nem igazán lenne alapunk a tagadásra. Ha viszont téved, akkor nem lesz feltámadás, a halállal az ember megszűnik létezni, és a hívő sosem tudja meg, hogy tévedett.

"Erre számos példa van az ateista tudósok köréből."

A tudós lehet elfogult, de a tudomány nem az, ezért bármilyen elfogult is a tudós, a tévedése napvilágra kerül. Erre is számos példa van.