Isten nem létezik és nem is létezhet! Megtudod cáfolni?

Egy ilyen kijelentést feltételezve te a világ összes tudásával rendelkezel, igaz?

Szerintem ez nem igaz! De tételezzük fel, hogy a felével rendelkezel. (Ez sem igaz, mivel szerintem biztos, hogy a 0,1%-val sem!) Ha a felével rendelkezel, a másik felét nem ismered, nem elképzelhető, hogy Isten abban a félben van, melyet te nem ismersz?

Volt egyszer egy nagyon hasonló kérdés a másik oldalról. A mai napig kerek 800 válasz érkezett. Ajánlom figyelmedbe:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskri..

Ha mást nem, ez a két kérdés azt bebizonyítja, hogy a két fél annyira ellentétes módon tekint a világra, hogy lehetetlen, hogy meggyőzzék egymást. Persze az egyik téved és természetesen mindkettő meg van győződve arról, hogy a másik az.

Kérdező, egyszerűen nyugodj bele, hogy te állsz közelebb az igazsághoz, és ne pazarold az energiádat értelmetlen vitákra.

Szia!

Először is érdemes lenne felvetni a kérdést, hogy amire nincs bizonyíték, vajon 100%-osan biztos hogy nem létezik? Mert nekem nagyon az a tapasztalatom ebben a témában hogy a túlzott racionalizmus képviselői tényként kezelik az olyan helyzeteket, hogy amire nincs bizonyíték az bizonyára nem is létezik. Ha a természettudomány vizeire evezünk, és csak egy példát említve talán megdöbenhetünk azon, hogy 1938-ig a bojtosúszójú őshalról azt gondolták hogy 70 millió évvel kihalt, aztán kiderült hogy mégse. Azért, mert a 30-as évek végéig nem volt bizonyíték az állat 20. századi létezésére hiba volt beállítani úgy, hogy már sosem fogunk találkozni egy élő példánnyal...

Mádodszor ne haragud, de Descartes filozófiájával jó magam nem értek egyet. Ismerem az ő filozófiáját, és ő olyanokat mondott hogy mi biztos ebben a világban? Az ő filozófiájából kiindulva azt sem biztos, hogy egy adott tárgy előttünk van, mert ki garantálja, hogy nem vagyunk egy érzéki csalódás áldozatai? Senki...Ezzel a filozófiával az utcára se menjünk ki, mert azt sem garantálja senki, hogy nem fog valami ránk esni. Szóval én ezzel többet nem szeretnék foglalkozni, csak ennyire térnék ki erre.

Harmadszor milyen hitre gondoltál és milyen istenre? Mert a Biblia Istene nem vár el tőlünk azt, hogy bizonyíték nélkül higyjünk. Noha Isten nem egy olyan rendszert akar alkotni amely logikailag zárt, és bárkit belátásra lehet kényszeríteni. Aki kételkedni akar, találhat okot a kételkedésre, aki pedig hinni akar, annak Isten elég bizonyítékot fog adni a hite erősítésére. Nagyon sokan kétségbe vonták a Biblia szövegének a hitelességét is. Egészen addig tartott ez, amíg meg nem találták az i.e. 2 - i.sz. 1. századból való Holt-tengeri tekercseket, amelyek bizonyságot tettek arról hogy a Biblia szövege igen is hiteles. Az új régészeti feltárások pedig a Bibliakritika egyre több állítását cáfolták meg. (Názáret I. századi létezése, Ur városának feltárása stb...)

Negyedszer pedig mivel te is egy filozófustól idéztél, engedd meg hogy én is idézzek egy kiváló matematikus-filozófustól, Pascaltól:

"Különféle, egymással ellentétes vallásokat látok, következésképpen mind hamis, kivéve egyet, amelyik nem az. Mindegyik a maga tekintélyére hivatkozva követeli, hogy higgyenek benne, és fenyegeti a hitetleneket. Ezen az alapon tehát nem hiszek bennük. Mert ezt akárki mondhatja, akárki kijelentheti, hogy ő próféta. Ám azt látom, hogy a keresztény vallásban beteljesedett jövendölések vannak, ezt pedig egyik sem mondhatja el magáról." (Plaise Pascal: Gondolatok, 693. töredék.)

Én ma reggel még beszéltem vele!

A Jézusba vetett hit reményt ad.

Ácsi!

A racionalizmus pusztán annyiban nem támaszkodik a hitre, hogy egy logikai levezetésben nem állíthatsz remélt igazságokat. Ez még nm jelenti azt, hogy a racionalizmus elveti Isten létét.

Ellenkezőleg, az említett Descartes még saját istenérvet is felállított, és egyébként is hívő ember volt, akárcsak a legtöbb racionalista gondolkodó. Galilei sem volt ateista.

A felvilágosodás, a racionalizmus és az empirizmus nem a gondolkodásnak a hit felett aratott diadalának példája. A tudományok megszületése inkább csak a gondolatok rendszerezésének köszönhető, annak felismerésén, hogy a világ valamennyire megismerhető. És ehhez épp egy keresztény filozófiára volt szükség, Hippói Szent Ágoston, Aquinói Szent Tamás mind filozófiai előképe a tudománynak és a racionalizmusnak.