Milyen állapot volt az az ember számára - mint élő lélek - mikor az éden kertjében a jó és gonosz tudása nélkül kellett művelni és őrizni azt?

Szia!

Ma úgy mondanánk egy szóval: idilli. Isten az embert igaznak teremtette. Nemes jellemvonásokkal ruházta fel a bűnre való hajlam nélkül. Megáldotta kiváló értelmi képességekkel, és elé tárta a hűség és engedelmesség lehető legfontosabb indokait.

A tökéletes és állandó engedelmesség volt az örök boldogság feltétele. Csak ezzel a feltétellel járulhattak az élet fájához. Én úgy gondolom, hogy az édenkert nem volt fényűző hely. A büszke ember az, aki a pompás és drága építményekben talál gyönyörűséget és saját keze munkájával kérkedik, Isten azonban egy kertbe helyezte az első emberpárt. Ez a kert volt a lakásuk, a kék ég volt a boltozata, a pompás virágokkal, élő zöld szőnyeggel díszített föld a padlózata, és a gyönyörű fák levéldíszes ágai vontak mennyezetet az ágya fölé. Az első emberpárt körülvevő dolgok örökérvényű tanulságul szolgálnak - arra tanítanak, hogy az igazi boldogság nem a pompában és fényűzésben található, hanem az Istennel való közösségben, amely teremtett munkáin keresztül ápolható.

Ha az ember kevesebb figyelmet szentelne a mesterséges dolgoknak, és egyszerűbben élne, sokkal jobban megfelelne teremtése mennyei céljának. A büszkeséget és becsvágyat soha nem lehet kielégíteni, de az igazán bölcsek bensőséges és felemelő örömet találnak azokban az örömforrásokban, amelyeket Isten elérhetővé tett mindenki számára.

Isten az első emberpárra bízta a kert gondozását "hogy mívelje és őrizze azt". Én azonban úgy gondolom, hogy ez az elfoglaltságuk nem volt fárasztó, hanem kellemes és felüdítő. Isten a munkát áldásul adta az embernek, hogy elfoglalja értelmét, erősítse testét és fejlessze képességeit. Amikor engedetlensége következményeként el kellett hagyniuk az édenkertet, és mindennapi kenyerük megszerzésére kénytelenek voltak a kemény talajjal küzdeni, az a munka, bár nagyon különbözött a kertben végzett kellemes foglalatosságtól, a kísértés elleni védelem és az öröm egyik forrása volt. Tévednek azok, akik a munkát átoknak tartják, jóllehet az fáradságos és fájdalmas. Sok gazdag lenézi a munkásokat, de ez teljesen ellentétben áll azzal, ami Isten szándéka volt az ember megteremtésekor. Csak a dolgozó férfiak és nők találják meg az élet örömét.

Ahogyan a mennyben az angyalok szorgalmas munkások, Isten szolgái, akik sokszor éppen az emberek fiainak szolgálnak, úgy az ember is erre lett teremtve. A Teremtőnél nincs helye a tespedtségnek és a tunyaságnak. Amíg Ádám és társa hű volt Istenhez, ők voltak az egész föld urai. Korlátlan uralmat kaptak minden élő dolog felett. A bárány és az oroszlán békésen játszadozott közelükben, vagy együtt feküdtek lábuknál. A vidám madarak körülöttük röpködtek, és nem féltek. Boldogan zengtek dicséretet Teremtőjüknek. Ádám és Éva is velük együtt adott hálát az Istennek.

Ádám és Éva nemcsak Isten atyai gondoskodását élvező gyermekek voltak, hanem tanulók is a végtelen bölcs Isten iskolájában. Élvezték az angyalok látogatásait, és beszélgethettek Alkotójukkal. Tele voltak az élet fájától áradó erővel, értelmi képességeik csak kevéssel maradtak el az angyalokéi mögött. A látható világegyetem titkai - "a tökéletes tudásnak csudái" (Jób 37:15) - az eligazítás és öröm kimeríthetetlen forrását kínálták nekik. A természet törvényeit és műveit, amelyek hatezer éven át témát adtak az embernek a kutatásra, feltárta előttük a mindenség végtelen Tervezője és Fenntartója. Tanulmányozták a leveleket, a virágokat és a fákat, életük titkairól faggatva őket. Ádám jól ismert minden élő teremtményt a vízben játszadozó hatalmas leviatántól a napsugárban lebegő porszemnyi bogárig. Mindegyiknek ő adott nevet, ismerte természetüket és szokásaikat. Isten dicsőségét az egekben, a rendben keringő megszámlálhatatlan világot, azt, hogy "miként lebegnek a felhők", a fény és a hang, a nappal és az éjszaka titkai - az első emberpár mind tanulmányozhatta. Az erdő minden levele, a hegyek minden köve, minden fénylő csillag, a föld, a levegő és az égbolt Isten nevét hordta magán. A teremtés rendje és harmóniája végtelen bölcsességről és hatalomról beszélt. Mindig felfedezhettek valamilyen szépséget, amely még jobban elmélyítette szívükben a szeretet, és hálájuk újabb kifejezésére indította őket.

Ameddig híven követték Isten törvényét, egyre jobban tudtak ismeretet szerezni, örülni és szeretni. Tudásuk állandóan új kincsekkel gazdagodott, a boldogság új forrásait fedezték fel, és egyre tisztább fogalmakat kaptak Isten felmérhetetlen, kiapadhatatlan szeretetéről.

Az első emberpár előtt nem volt ismeretlen az őket fenyegető veszély. A mennyei követek elmondták nekik Sátán bukásának történetét, és azt, hogy az ő elpusztításukat tervezi. Megismertették velük a mennyei kormányzat jellegét, amely kormányzatot a gonoszság fejedelme megpróbált megdönteni. Isten jogos parancsaival szembeni engedetlenség volt az, amiért Sátán és az őt követő angyalok elbuktak. Ezért volt fontos, hogy Ádám és Éva tisztelje azt a törvényt. Csak általa lehetséges az Isten világában a rendet és méltányosságot megőrizni.

Az angyalokhoz hasonlóan az édenkert lakóinak is volt próbatételük. Csak a Teremtő törvénye iránti hűség feltételével maradhattak boldogok. Az engedelmesség életet jelentett, az engedetlenség pedig pusztulást. Isten gazdag áldásokat kínált nekik, de ő, aki nem kímélte a vétkes angyalokat akaratának áthágása miatt, nem kímélhette őket sem, a törvényszegésükkel eljátszották ajándékait: saját boldogtalanságukat és pusztulásukat okozták. Az angyalok figyelmeztették őket, hogy óvakodjanak Sátán cselfogásaitól, mert fáradhatatlanul igyekszik őket tőrbe ejteni. Ameddig engedelmeskednek Istennek, a gonosz nem tud ártani nekik, mert ha kell, Isten minden angyalát elküldi segítségükre. Ha rendíthetetlenül elutasították volna Sátán első célozgatásait, olyan biztonságban lehettek, mint a mennyei követek. De mivelengedtek a kísértésnek, természetük annyira megromlott, hogy önmagukban nem képesek már Sátánnak ellenállni.

Üdv. Péter

olyan állapot, melyben ismeretek "hiánya" volt jelen, tapasztalatlanság miatt...mellesleg ez rövid ideig volt csak, mármint ez az állapot, mivel az ember öntudatra jutásának automatikus következménye volt, hogy a feltétel nélküli szeretet "ellen" menjen az ember. nevezhetjük "mámoros tudatlanságnak" is, de mint már említettem, ez csak ideig-óráig volt jelen.

a jó és gonosz tudása az, hogy az ember képessé vált az Egység, az Egész, az Isten ellen menni, amikor tapasztalathoz jutott, azelőtt erre képtelen volt, mivel nem esett bele a tévedésbe, melyet az Isten által indukált világ illúziója okoz.

üdv

27/F

LastOne.Left

Vidiripi

Srapnel!

Azért azt az aprócska momentumot kihagytad a történetből.

Hogy Ádám és Éva az édesség boltban voltak.

S csak egyetlen tál volt amiből nem vehettek cukorkát. A többiből annyit vehetek amennyi jól esett nekik.

Meg azért azt se hanyagoljuk el hogy azt azért megértették hogy abból az egy tálkából nem vegyenek. S ez működött is addig amíg a történet 4. szereplője rá nem vette a nőt arra hogy ,csak tegye meg. Szóval értelmi fogyatékosok nem voltak.

Vidiripi

Srapnel!

Nem tök mindegy! Mert ha csak az az egy fa lett volna akkor persze hogy esély sem lett volna elkerülni a tiltást.

S ez nem mennyiségi kérdés hanem választási kérdés.

Hallottam már olyat hogy: - Nem volt más választásom!

Nem szívatás! Egy kertben vagy rengeteg fa és gyümölcs van. A kert tulaja előre megmondja neked hogy csak és kizárólag arról az egy fáról nem ehetsz a többiről igen.

Hol itt a szívatás?

Igaz hogy korlátlan hatalma van. De a másik félnek meg döntési joga van. Ha nincs "kontroll fa" akkor nem is hozhatsz döntést mert nincs mit eldöntenai. Ez van és kész. Mást nem tudsz választani.

OK. Megpróbálom szájbarágni.

Van X, akármi/akárki is legyen ő.

X megteremti Y1-t, Y2-t, majd A-t és B-t (de a sorrend tetszőleges).

Y1-et és Y2-t úgy teremti meg, hogy egyrészt mindent tud a múltban és a jövőben, ráadásul Y1 és Y2 minden tulajdonsága fölött is hatalma van, vagyis Y1 és Y2 bármilyen gyengesége fölött is, hiszen X saját maga teremtette bele ezt a gyengeséget Y1-be és Y2-be. Azért megparancsolja némi fenyegetéssel, hogy A-val nem szabad kapcsolatba kerülnie Y-oknak, de B-vel szabad (már eleve a fenyegetés ténye nem vet túl jó fényt X-re, hisz' mi a fenének fenyegeti azt, ami fölött neki hatalma van? A saját művét fenyegeti, ami abszurd). Már itt látszik, hogy sem A-nak, sem B-nek, de igazából Y1-nek és Y2-nek is semmi értelme, hisz az egész színjáték minden eleme X-ből indul és az ő vágyaiban is végződik. Ha X olyan nagyon azt akarja, hogy az Y-ok ne nyúljanak A-hoz és emellett X nem tök idióta, vagy nem csak direkt szórakozik, akkor egyből két egyszerű lehetősége van ennek elkerülésére:

1. nem teremti meg A-t (helyette esetleg egy B-vel egyenértékű C-t, hogy azért válogathassanak)

2. nem teremti meg a vágyat Y1-ben és Y2-ben arra, hogy A-t akarják

De nem, ehelyett tovább szívatja Y-okat inkább:

X megteremti K-t, aki odamegy Y1-hez és Y2-höz, majd az X által beléjük táplált gyengeséget kihasználva nagy nehezen ráveszi ez utóbbi kettőt, hogy mégis A-zzanak egy kicsit, ami az előzőekből kb. egyből adja magát. X, ha csak nem egy fogyatékos, akkor sejthette volna, hogy mi történik, főleg, hogy előre tudta is, de egyébként is minden úgy történik, ahogy ő akarja. Miután K rendben elvégezte a dolgát, X szépen beváltja a fenyegetését Y1-en és Y2-n, A miatt. Ráadásul úgy, hogy X-nek A, B aztán olyan tökmindegy, csak egy szimpla kellék. De egyébként igaz ez Y1-re és Y2-re is.

Az, hogy X mennyire galád, még inkább látszik, ha mondjuk K helyébe egy dobókockát teszünk és valahogy függővé tesszük a kockadobás eredményétől, hogy Y1 és/vagy Y2 most akkor A-t, vagy B-t választja. Azt, hogy A-t és B-t is képesek választani, X műve. Hogy K-nak sikerül-e rávenni Y1-et és Y2-t A választására az meg kb. olyan, mintha X dobókockát dobna, ekkor legalább ráfoghatná a sztorira azt, hogy legalább erről nem tehet, de hát ugye mivel itt semmi nem véletlenszerűségből működik, így sajnos az is X sara, hogy K mennyire képes Y1-et és Y2-t befolyásolni. A végeredmény tulajdonképpen Y1, Y2 bizonytalanságának és K meggyőző erejének egymáshoz képesti viszonyának egyenes ági következménye, ami mindkettő X által lett meghatározva.

Innentől Y1 és Y2 büntetése olyan determinisztikus, mint a jövő évi naptár, tehát X simán csak szívatja őket. Na meg a sok Y-t, aki leszármazik belőlük...

Na, innentől meg azt helyettesítesz be X, Y1, Y2, A, B, és K helyébe, amit csak akarsz és amit a sztori értelme megenged. Hogy A és B egy fa, két fa, tizenötezer hektárnyi erdő, mosógép, vagy 10 deka párizsi, az totál mindegy, mert a sztori struktúrájában van a szívatás, nem konkrét szereplőkön.