Egy kérdés a keresztény vallásról. Miért jó isten?

"20:43

A Jézusba vetett hit reményt ad."

Írtam már neked,hogy nem csak a földi életem a minden....:) Arról van szó,hogy bizonyos dolgok mellett nem lehet elmenni.A Bibliát emberek írták,azt sem tudjuk pontosak milyen emberek voltak,bármit mondhattak Isten nevében,ezt ne felejtsük el.Rendben,szerinted Isten az igazságszolgáltatást az utolsó időkre hagyja.akkor minek a nevében ölt meg embereket már itt a földi életükben? A hamisság nevében nem tehette,mert Istennek minden cselekedete igazságos,tehát mindennel igazságot szolgáltat.....a Biblia szerint.De ha nem igazság szolgáltatás volt,akkor minek kellet beleavatkoznia?

Én nem mondtam,hogy ne higgy Jézus Krisztusban,nekem Jézussal semmi bajom nincs.Arra akartam rávilágítani,hogy nem látod át,hogy Jézus Krisztus lénye,személye,felfogása köszönő viszonyban sincs az Ószövetségi Isten egyes rendelkezéseivel.Jézus semmilyen indokkal nem tartotta elfogadhatónak az emberölést.Jézus ellent mond az Atyja akaratának? ezek olyan kérdések,amik mellett nem lehet elmenni csak úgy,hogy "Istené az igazságszolgáltatás,mi ezt nem érthetjük"Vannak bizonyos Bibliai kérdések,amiket igenis fontos átlátni,mert a hit nem egyenlő a hiszékenységgel.a Bibliát emberek írták,ezt újra elmondom.Nem bölcs dolog kizárólagos szentírásnak venni.

Na mindegy,rád bízom mit gondolsz ezekről a dolgokról,kellemes napot kívánok! süt a nap,itt a tavasz:)

Érthető az utolsó válaszod kedves kérdező. Viszont ha mindig is egyöntetű boldogság érzete járta volna át az embereket, és járná át most is kontraszt nélkül, akkor az emberek nem tudnák, hogy az a boldogság érzete, szó szerinti robotok lennének. Ha nem lenne a szenvedés megengedve, akkor az ember nem tudná értékelni a pozitív élményeket...Isten jósága tehát még a szenvedést belevonva is megőrzi teljességét.

Csak képzeld el a jelenetet...ha az emberi szem csak és kizárólag a piros színt lenne képes érzékelni, akkor a többi színről fogalma sem lenne, sőt magáról a pirosról sem tudná, hogy az, hiszen nem tudja mihez hasonlítani...az ember csak azért tudja valamiről hogy az, mert nem olyan mint más.

üdv

27/F

LastOne.Left

#12

Ez az a pont, ahol én már nem tudok tovább menni. Átadom a terepet Istennek. Imádkoztam érted. Hiszem, a legtöbbet tettem, amit csak tehet egy ember a másik emberért!

A Jézusba vetett hit reményt ad.

Nem olvasom el a hozzászólásokat, mert nem a hagyományos értelemben vett hívő vagyok. A kérdésre próbálok válaszolni. Hogy Isten jó, azt onnan tudom, hogy személyes, napi kapcsolatban megtapasztaltam, hogy irányítja az életem, és mindig a legjobbat hozza ki belőlem. Nem a saját céljaimnak megfelelő módon, hanem úgy, hogy mindenkinek a legjobb legyen. De ezt nehéz elmagyarázni, megélni kell...

Korántsem úgy működik, ahogy te leírtad. Egyrészről szabad akaratod van, de dönthetsz úgy is, hogy rábízod magad Istenre és akkor vezet. Úgy, hogy ne érezd tehernek, ne érezd lemondásnak.

Hogy az ördög rossz-e? Nem vagyok benne biztos... A Bibliában az ördögről több említés történik, de nem egységes, hogy pontosan milyen is, és egyáltalán honnan származik. Az Ószövetség szerint az ördög Isten irányításának engedelmeskedik, csak az Újszövetségben válik a pozitív hatalom ellentettjévé (nyilván kulturális hatásra).

Az én "ördögképem" a bulgakovinak felel meg: az ördög és Isten valójában egy célért küzdenek, csak más-más módokon. Az ördög nem rossz, hanem szembesít a benned élő rosszal.

De nekem egészen sajátságos vallásfelfogásom van. :)

És tudod mit? Én is imádkozom értetek.

Hozzáteszem, ha nekem ezt valaki fél éve mondja, hülyének néztem volna. De azóta megtértem - bár utálom ezt a szót, tényleg, mert nem lettem tőle sem agymosott, sem képmutató, sem kritikátlan. Viszont imádkozom, Bibliát olvasok, és mindenben Isten útmutatását követem.

És azóta mindenkinek ajánlom! :) Tuti recept! Nem felhőtlen boldogság, de egészen más minőség.

Nem hívőnek ez baromság - pontosan tudom, hogy hangzik. Sőt, szerintem még a legtöbb önmagát vallásosnak tartó ember sem tapasztalta meg. Mindegy is, kedves valláskritikusok, legyetek nyitottak: ne a vallást akarjátok megérteni, hanem a hitet. Egész más a két dolog. Próbáljátok ki, csak egyszer, hogy forduljatok Istenhez, és higgyetek abban, hogy meghallgat. De tényleg hinni kell! Segít! :)

Kedves Kérdező! Köszönöm a bizalmat, és akkor engedek is a biztatásnak. Azért azt hozzáteszem, tudnék hozni én is számtalan bibliai idézetet az általam leírtakra, de a kedvedért nem teszem. :)

Nos, hogy a Biblia egyes állításait megkérdőjelezem... szerintem a Bibliában önmagában benne van önmaga megkérdőjelezése, mégpedig mindjárt az elején, a teremtéstörténetben. Mert mi volt az eredendő bűn? A jó és a rossz tudásának megszerzése. Vagyis minden ember bizonyos mértékig Istent játszik, amikor el akarja dönteni, hogy mi a rossz és mi a jó. Ahogyan a Biblia is. A Bibliát emberek írták, még ha azt mondják is, hogy Isten szent lelke ihlette, akkor is tele van ellentmondásokkal: mert ami az egyik ember szerint jó, a másik szerint lehet rossz. És mindkettő hiheti is teljes meggyőződéssel, hogy igaza van. Csak mert ember, és nem Isten. Nem azt mondom, hogy a Biblia hamis, nagyon sok útmutatást kaptam belőle, de tudni kell értelmezni és a helyén kezelni, nem pedig kritikátlanul elfogadni. Valaki írta - nem tudom, ennél a kérdésnél-e, vagy máshol - hogy az évszázadok során nagyon sok vallási máz került a nyers szövegre, miközben maga a szöveg változatlan maradt, de olyan képzettársításokat csatoltak hozzá, amik már elferdítették az eredeti jelentését.

De most távol kerültem az eredeti témától, az istenképtől... Ahogyan én látom Istent: egy hatalmas rendező, aki átlátja egyszerre sok milliárdnyi élőlény szövedékét, kapcsolódásait, és tudja, hogy ha egy hajszálat arrébb helyez, az milyen következményekkel jár a többi milliárdra nézve. Mindenben és mindenkiben jelen van, nem csak materiális síkon. És akkor visszatértem a Bibliai fejtegetésemhez: a jó és a rossz tudásához. Én azt tapasztaltam meg, hogy ha gondolkodás nélkül alárendelem magam az isteni útmutatásnak, vagyis nem agyalok azon, hogy mi a jó és mi a rossz, hanem csak teszem azt, amit sugall, akkor egyszerűen minden sikerül, és elképesztő összefüggések tárulnak fel előttem. Mint valami gépezet, aminek a fogaskerekei tökéletesen illeszkednek egymásba, továbbmozdítják egymást, újabb és újabb fogaskerekek kapcsolódnak be a körtáncba. És ezt az egészet Isten irányítja. Hogy ezt honnan tudom? Onnan, hogy pl. imádkozom valamiért, és jön egy sugallat, hogy ne így kérjem, hanem picit másképp - és akkor úgy kérem, és pontosan úgy teljesül. Ebben a rendszerben pedig nincs olyan, hogy bárki meg tudja ítélni, hogy mi a helyes és mi nem: mindenki maga érzi, éli meg (nem lehet elítélni másokat azért mert hívők vagy nem, bűnt követnek el a Biblia szerint vagy nem, mert Isten mindenki egyénileg irányít - te nem látod a másik fogaskereket, hogy neki milyen további kerekeket kell mozgatnia és hogyan végzi a dolgát a legjobban).

Alapvetően az ítélkezést nem tartom keresztényinek, ahogy a képmutatást sem. Számos, önmagát kereszténynek valló embert ismerek, aki csak dogmákban hisz, de nem éli meg a hitét. Számomra két dolog a vallás és a hit. Nem nagyon járok templomba sem - bár van kapcsolatom a gyülekezettel, de másképpen. Én szeretem egyénileg megélni a hitet, nem ráerőltetni másokra. Az én megtérésemről egyetlen ember tud, akinek köszönhetem - bár nem állt szándékában megtéríteni.

Egyébként még annyit szeretnék, hogy nem tudom megmondani, milyen a bibliai istenkép, mert alapvetően egészen más az Ó- és Újszövetségben, de egy dologban azonos: hogy Isten elrendeli az őt követőknek, hogy vakon kövessék az útmutatásait. Ne kezdjenek el agyalni, ne keressenek kifogásokat, hanem csak csinálják, amit mond. Ez látszólag ellentmond a szabad akaratnak - de épp ez a lényeg, hogy abban van szabad akarat, hogy elindulsz-e az úton vagy sem...

Pál apostolnak is megtérése után azt mondja: menj be a városba, aztán majd ott megtudod, mit kell tenned. Én így élem meg az egészet: Isten elindít egy úton, aztán majd a többi jön magától - és tényleg jön, és minden értelmet nyer, ami történik, egyik dolog a másikból következik.

Nem kell azon gondolkodni, hogy ez most helyes vagy sem, csinálni kell és kész, utólag úgyis kiderül, hogy így kellett történnie.

Lehet azt is mondani, hogy "megérzésekre" hallgatok, de nem egészen így van, mert ennél lényegesen összetettebb az egész, tényleg látok egyfajta rendszert a dolgok működésében, minden mindenhez szorosan kapcsolódik. És sokszor külső körülmények illenek pontosan a dolgok menetébe, amit nem lehet csak a megérzésekkel magyarázni.