Mi a véleményetek erről? "Akkor adjátok meg a császárnak*, ami a császáré! Istennek pedig azt, ami az Istené! "

Igen,Jézust próbálták provokálni Heródes pártiak a történetben,miszerint,hogy ha annyira Istennek él,nem pedig a római császárt,és a földi hatalmakat szolgálja,akkor mit válaszol arra a kérdésükre,hogy:"Szabad-e a császárnak adót fizetni,vagy nem? fizessünk vagy ne fizessünk?"

Ha azt válaszolta volna,hogy "Ne fizessetek neki",akkor megvádolták volna,hogy lázad a fennálló hatalommal szemben.Ha pedig szimplán csak azt válaszolja,hogy "igen,fizessetek",akkor azt olvassák a fejére,hogy ne prédikáljon nekik,mert nem is Isten fia,ha behódol egy pogány uralkodónak.

Jézus azonban nem ítélte el a pénzt.Tudta,hogy neki is szüksége van rá,csak éppen nem ragaszkodott hozzá,hanem csak egy eszköznek tekintette.filozófiája arról szólt,hogy ne legyünk a rabjai a pénznek,és egyéb földi dolgoknak,mert ezek függést,majd boldogtalanságot okozhatnak.

Szia!

Az én véleményem az, hogy földi állampolgárként meg kell fizetni az adót, és a mennyei állampolgárként az Isten törrvényei szerint kell élni.

Ez a mondat egy beszélgetésben hangzik el Jézus részéről, amely Jézus és a farizeusok között zajlott. A farizeusok által feltett kérdés most is előzetes tanácskozás eredménye, a megfogalmazás célja most is dilemma felállítása: ha Jézus igent mond az adófizetés kötelezettségére, akkor elveszti a tömeg becsülését, ha elutasítja, akkor a Birodalom hatóságaival találja szembe magát. A farizeusok csak arra nem számítanak, ami bekövetkezik. Jézus szinte az ő zsebükből veszi ki az önmagáért beszélő érvet, a Tiberius-dénárt, amelyben az adót fizették. Valamennyien aggályok nélkül használják hétköznapi ügyeik intézésében ezt a pénzt, és ezzel hallgatólag elismerik Istennek azt a rendelkezését, amely emberi egzisztenciájuk fenntartásának eszközéül a Római Birodalmat rendelte föléjük. Ezzel egyszerre ki is tűnik, hogy kérdésfelvetésük helytelen: arra kell figyelmüket fordítani, hogy Isten képét viselő életükkel Istennek adósai, iránta vannak hálára kötelezve. A továbbiakban ennek az adósságnak és elköteleztetésnek a körén belül kell engedelmesen elhelyezniük Isten eszköze, a római hatalom iránti adósságukat és hálájukat azért a lehetőségért, amelyet a földi javakban való részesedés terén biztosít nekik. Ennek a hálának Istentől szentesített külső jele az adó. A befejező mondat ismét Jézus ellenfeleinek lehetetlenüléséről tud csak számot adni: "Így tehát nem tudtak belekötni szavaiba a nép előtt, hanem elcsodálkoztak válaszán, és elhallgattak." (Lk. 20:26).

Üdv. Péter