Mivel igazolható hogy Jézus létezett?

Szervusz!

Nos, kicsit melyebben utananeztem Josephus Flaviusnak es az ellentmondasos resznek, amiben Jezusrol ir. Nezzuk tehat a bizonyos reszt, ket kulonbozo forditasban:

1. "Ebben az időben volt ez a Jézus, bölcs ember, ha egyáltalán jogos embernek hívni. Merthogy ő volt az, aki meglepő tetteket vitt végbe… Ő volt a Krisztus… megjelent nekik újra a harmadik napon, amint azt az isteni próféták előre megmondták ezeket, és még tízerzernyi más csodatetteket róla.”

2. “Ebben az időben volt egy bölcs ember, Jézus. Jó vezető volt, és erkölcsösnek ismerték. És sokan a zsídók és más népek közül a tanítványai lettek. Pilátus kereszthalálra ítélte őt. Ám azok, akik tanítványai voltak, nem tagadták meg tanítványságukat. Jelentették, hogy megjelent nekik három napra a keresztrefeszítése után, és hogy életben volt; tehát talán ő volt a Messiás, akiről a próféták sok csodát jövendöltek.”

A 16. szazadban kezdtek el gyanakodni arra, hogy a masodik verzio valoban Flavius tollabol szarmazik-e, mivel Origenes (185-253) neheztelt Flaviusra, hogy Keresztelo Janost dicsoiti es nem ismeri el Jezust es ezaltal nem tert art a kereszteny vallasra. Ez arra enged kovetkeztetni, hogy Origenes nem ismerte a masodik verziot, de Eusebius (270-339) mar a masodik verziot idezte. Tehat feltetelezheto, hogy az eltelt rovid idoszak alatt lett kibovitve az idezet.

Vermes Geza (Kozel-keleti nyelvesz, kutato, egyike volt a legelso nyelveszeknek, akik a Holt-tengeri tekercseket tanulmanyoztak) egy olyan forditast keszitett, amibol "kivette" a kereszteny elemeket a masodik forditasbol es ez lett a vegerdmeny (angolul):

"Now there was about this time Jesus, a wise man, […] for he was a doer of wonderful works, a teacher of such men as receive the truth with pleasure. He drew over to him [both] many of the Jews [and many of the Gentiles?]. He was [called] the Christ. And when Pilate, at the suggestion of the principal men amongst us, had condemned him to the cross, those that loved him at the first did not forsake him; […] And the tribe of Christians, so named from him, are not extinct at this day."

Meg kell tovabba jegyezni, hogy Flavius munkajanak legelso ismert masolata a 11. szazadban kerult elo es kozepkori masolatok maradtak csupan rank, mind gorog nyelven. Kolostorokban, kereszteny szerzetesek masoltak az iratokat, mivel a zsidok arulokent tekintettek Flaviusra (ez egy felvetest eredmenyez, hogy valoszinuleg azert, mert Flavius attert a keresztenysegre. Ez persze nem bizonyitott).

Rengeteg vitatemat nyitottak mar az emlitett resszel kapcsolatban es harom reszre oszthatoak a nezetek, megpedig:

- akik teljes egeszeben elfogadjak es eredetinek velik a versszakot,

- akik egyaltalan nem fogadjak el es hamisitasnak velik az egesz versszakot,

- akik szerint a versszak tartalmi lenyege eredeti, de kesobb kereszteny elemek hozza lettek irva.

A legfrissebb kutatomunkak viszont megmutattak, hogy nem letezik semmilyen filologiai ellenvetes azzal kapcsolatban, amit Flavius Jezusrol irt.

Csak az angol nyelvu linkedet nyitottam meg, a magyar nyelvueket meg nem neztem at.

Udvozlettel

Gabriel

Néhány példát összegyűjtöttem neked innen-onnan, hogy ne kelljen keresgélned.

Nem ateista, hanem hívő szemszögből. A forrás Grüll Tibortól, a Pécsi Tudományegyetem, Ókortörténeti és Régészeti Tanszék egyetemi docensének írásaiból van:

Jézusról a zsidó és római történetírók, köztük Josephus Flavius és Tacitus, valamint a Talmud szerzői is említést tesznek műveikben.

A legrégebbi közvetlen, tárgyi bizonyíték a Názáreti Jézus történelmi létezése és a családjáról szóló újszövetségi evangéliumok hitelessége mellett az a felirat, amelyet egy jeruzsálemi magángyűjteményben lévő temetkezési láda oldalán fedeztek fel. Az arám nyelvű szöveg így szól: "Jakab, József fia, Jézus testvére"

Ez a Jakab az Újszövetség beszámolója szerint a jeruzsálemi őskeresztény gyülekezet vezetője volt, a Názáreti Jézus egyik féltestvére, Mária és József fia.

Ez a bizonyíték egyben tudományosan is kétségbe vonja egy történelmi felekezet teológiai tanát, mivel szerintük Máriának "örök szűz" lévén, nem volt Jézuson kívül gyermeke. Ezt viszont most már nem csak az evangéliumok, hanem a tárgyi bizonyítékok is egyértelműen cáfolják.

A láda feliratát megvizsgálta az izraeli kormány által felkért két szakember, akik egybehangzóan megállapították: a felszínén található patina és a felirat több, mint ezerkilencszáz éves, tehát az osszárium nem lehet utólagos hamisítvány. A felirat nyelvészeti vizsgálatából kiderült, hogy az arám nyelvű szöveg kurzív (döntött) írásmódját kizárólag i. sz. 10 és 70 között használták Palesztinában. Ez alapján Andre Lemaire a felirat keletkezési dátumaként i. sz. 63-at jelölte meg. A tudósok az újszövetségi iratok alapján úgy tartják, hogy Jakabot egy évvel korábban, i. sz. 62-ben ítélték el és kövezték halálra Jeruzsálemben. Csontjait egy évvel később helyezhették a ládába.

A Jakab-láda azonban nem az egyetlen újszövetséggel kapcsolatos lelet, amely az elmúlt évtizedekben került napvilágra. A Jeruzsálemi Héber Egyetem régészei 1990-ben Jeruzsálemtől délre az úgynevezett "Békeerdőnél" egy kis családi sírkamrára bukkantak, amelyben az egyik ládika oldalába héber betűkkel bekarcolt feliratot találtak: "Jehoszéf bar Kajafa". Az evangéliumok egybehangzó tudósítása szerint Kajafás, a jeruzsálemi Szentély főpapja döntő szerepet játszott Jézus Krisztus perében és elítéltetésében.

Jézus pere és kivégzése szintén nyilvánosság előtt zajlott, és rendkívüli események kísérték, ezekről a Jézus halála pillanatában bekövetkező eseményekről – például a szentély kapujának kinyílása és a szenthely kárpitjának kettéhasadása – a rabbinikus, tehát nem keresztény források is beszámolnak.

Jézus Krisztusról és a korai kereszténységről szóló nem újszövetségi bizonyságok közül az egyik Tacitustól, a híres római történetírótól származik, aki a Néró császár idején (i. sz. 64) kitört keresztényüldözés kapcsán ezt írta: "Christust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette, de az egyelőre elfojtott vészes babonaság újból előtört, nemcsak Iudaeában, e métely szülőhazájában, hanem a városban (Rómában) is." Pilátus, Júdea provincia helytartója, Jézus perének egyik főszereplője tehát nem csak az evangéliumokból, hanem más forrásokból is ismert személyiség.

1961-ben a júdeai helytartók székhelyén, a tengerparti Caesareában előkerült egy mészkőlap, amelyen négysoros, töredékes felirat hirdette, hogy "Pontius Pilatus, Iudaea praefectusa" egy Tiberieum nevű épületet építtetett. Hogy a felirat nem hamisítvány, azt az is bizonyítja, hogy a caesareai színház 4. században épült lépcsőzetébe írással lefelé fordítva építették be, egyik felét pedig a lépcsőkön való közlekedés megkönnyítése érdekében mintegy harminc centiméter szélességben lefaragták. Az építési felirat jelentőségét – túlmenően azon, hogy bizonyítja Pilátus valóságos voltát – tovább növeli, hogy Tacitus fent idézett szövegével ellentétben pontosan megjelöli a helytartó tisztségnevét (praefectus). Josephus Flaviustól tudjuk, hogy a hírhedten antiszemita Pilátus i. sz. 26–36 között töltötte be a júdeai prefektus tisztségét. A zsidókkal szembeni gyűlöletéről Lukács evangéliuma is tudósít. Élete végéről nincs pontos tudomásunk: egyes források szerint kegyvesztettsége után öngyilkos lett, míg mások szerint kereszténnyé lett: a kopt egyházban ma is szentként tisztelik.

1961-ben került elő az izraeli Caesareában egy olyan felirat töredéke, amely az ókori Izrael 24 papi rendjét sorolta fel. Kései, a 3-4. században született forrásról van szó, akkor készülhetett, amikor a papi rendeket zömmel Galileában telepítették le. A második jeruzsálemi templom i.sz. 70-ben történt lerombolása után sokakban élt a remény, hogy felépül a harmadik szentély, az viszont nem működhetett papság nélkül. Ezért volt szükséges a zsidók számára, hogy rögzítsék a papok letelepedési helyeit. Szerencsére ezeket kőbe vésték és érdekes módon a középkori zsinagógákban megzenésítették és énekelték a papi családi sorrendeket. A Caesareában előkerült töredékből kiderül, hogy a 17. papi család Názáretben telepedett le. Ez azért fontos, mert Jézus gyermekkorát Názáretben töltötte, viszont ez olyan pici falu volt, hogy a Biblián kívül semmilyen korabeli forrás nem említi. 1961 óta tudjuk, hogy Názáret valóban létezett, mert ez a felirat bizonyítja.

A kérdésedre is válaszolnék:

"Miért nem lett belőle akkoriban világszenzáció mai szóhasználattal élve?"

Márk 3:7 Jézus pedig elment tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követte őt Galileából és Júdeából,

És Jeruzsálemből és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon környékiek is, amikor hallották, hogy miket művel, nagy sokasággal jövének ő hozzá.

És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak neki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák őt.

Mert sokakat meggyógyított, úgy hogy akiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék őt.

Luk 9:7 Meghallá pedig Heródes a negyedes fejedelem, mindazokat, amik ő általa történtek: és zavarban volt, mivelhogy némelyek azt mondák, hogy János támadt fel a halálból;

Luk 9:9 És monda Heródes: Jánosnak én vettem fejét: kicsoda hát ez, aki felől én ilyen dolgokat hallok? És igyekezik vala őt látni.

""A. Jézus valóban létezett, és minden úgy történt ahogy a Biblia leírja. Ebben az esetben nem találunk maradványokat, és DNS vizsgálat sem végezhető Ez két dolgot bizonyíthat: a hívőknek azt hogy valóban élt és minden úgy történt ahogy le van írva, az ateistáknak azt hogy soha nem is létezett, mert nincsenek utána maradványok.

B: Jézus soha nem létezett, így DNS teszt sem készíthető. Ha mégis készítünk, és találunk használható DNS-t, akkor sincs mivel összevetni, és lehet hogy nem is Jézusé, hanem az évszázadot alatt a papoktól/keresztesektől "rátapadt" DNS. Ebben az esetben sincs mivel összehasonlítani."""

kihagytál egy C lehetőséget, ami viszont szerintem lehet, hogy a valós:

C, Jézus létezett, viszont amit a bibliában írnak róla, annak a nagy része sosem történt meg

szerinted RÓLAD kedves kérdező 2000 év múlva milyen feljegyzések lesznek???

létezel egyáltalán?

"Miért nem lett belőle akkoriban világszenzáció mai szóhasználattal élve?"

Tudhattak-e a Birodalom urai Rómában, a Jézus feltámadásáról szóló hírekről?

A "Názáreti rendelet" néven ismert császári edictumot feltehetően Jézus feltámadása után tette közzé a római kormányzat:

"A császár rendelete (diatagma Kaiszarosz). Úgy tetszik nekem, hogy a sírok és kripták, akárki készítette őket elődeik, gyermekeik vagy családtagjaik tiszteletére, örökre háborítatlanok maradjanak. De ha bárki tudomásunkra hozza, hogy valaki megrongálta őket, vagy bármi más módon kidobta a testeket, amiket abban eltemettek, vagy gonosz cselvetéssel más helyre vitte azokat, hogy meggyalázza az eltemetteket, vagy pedig elmozdította a zárókövet, vagy egyéb köveket, ilyen esetben megparancsolom, hogy álljon bíróság elé, az emberek iránti kegyelet védelmében, csakúgy mintha istenekről volna szó. Ugyanis sokkal inkább kell az elveszetteket tisztelni, - senki se mozdítsa el őket semmilyen célból. Ha ezt bárki megtenné, azt akarom, hogy sírgyalázás jogcímén (onomati tümbórükhiasz) főbenjáró büntetésben részesüljön."

Könnyen lehetséges, hogy egy különleges ügyről lehet szó, amely kiváltotta a rendelkezést, ugyanis a rendelet végén a sírgyalázók számára kilátásba helyezett "főbenjáró büntetés", nyilván nem jelent mást, mint a halálbüntetést. Csakhogy a sírrablást mindenütt másutt polgári peres ügynek tekintették, és pénzbüntetéssel súlytották.

"A 2.-3. századi keresztény hagyomány tudni vél egy olyan jegyzőkönyv létezéséről, amelyet Pilátus Jézus peréről készíttetett és Rómába küldött. Az "acta Pilati" néven elhíresült dokumentumokat állítólag a császári titkos levéltárban őrízték, s azok olyan nagy hatással voltak Tibérius császárra, hogy az rögvest elhatározta Jézus felvételét a római istenek közé. Szándéka csak a szenátus ellenállásán bukott meg. A 165-ben vértanúhalált Jusztinosz Első Apológiájában, amelyet Piusz császárnak címezve 155-ben vetett papírra, ... az evangéliumok történetiségének bizonyítására a Pilátus-aktákra hivatkozik. Pilátus aktái a keresztrefeszítés mellett, Jézus csodáiról is beszámoltak.

"Jézus Krisztust széttárt kezekkel feszítették meg a zsidók, mert elutasították őt, és azt mondták, hogy nem ő a krisztus; pedig azt tették, amit a próféta mondott: kigúnyolták őt, az ítélőszékbe ültették és így fordultak hozzá: Ítélkezz felettünk. Annak, hogy "átlyuggaták kezemet és lábamat" az a magyarázata, hogy a kereszten kezébe és lábába beleverték a szegeket. Miután őt felszegezték a keresztre, ruhájára sorsot vetettek és megfeszítői elosztották egymás között. Hogy mindez valóban megtörtént, azt megtudhatjátok a Pontius Pilátus idejéből való aktákból."

(Justinos Apol. Kr. u.155. Piusz császárhoz)

A karthagói Tertullianus 197-ben szintén említést tesz Pilátusról, akit kereszténynek nevez, és a Pilátus-akták létezéséről:

"Ő mindenek üdvösségére született, őseredeti elsőszülött, hatalommal és értelemmel kísért lélektől támogatott Ige, ki Igéjével mindent teremt és teremtett is. A zsidók tanítói és fejedelmei azonban olyannyira elkeseredtek az ő tanítása okán, amely pozdorjává törte állításaikat, s főleg, mivel hatalmas tömeg pártolt át hozzá tőlük, hogy végülis Pontius Pilátusnak, római részről Szíria akkori procurátorának kezébe adták... Jelentette mindezt Pilátus, lelkében maga is már keresztény, Tibériusnak az akkori császárnak Krisztusról."

(Tertullianus Apol. Kr. u.197. Septimus Severus császárhoz)

Forrás: Grüll Tibor ókortörténész, a Pécsi tudományegyetem docense, a Szent Pál akadémia tanszékvezető főiskolai tanára, és az országos rabbiképző-Zsidó Egyetem habiltált magántanára.

Máté 28,12-15: "És egybegyülekezvén a vénekkel együtt, és tanácsot tartván, sok pénzt adtak a vitézeknek, Ezt mondván: Mondjátok, hogy: Az ő tanítványai odajövén éjjel, ellopták őt, mikor mi aluvánk. És ha ez a helytartó fülébe jut, mi elhitetjük őt, és kimentünk titeket a bajból.

Azok pedig fölvevén a pénzt, úgy cselekedtek, amint megtanították őket. És elterjedt ez a hír a zsidók között mind e mai napig."

Hát pl a halotti lepel (igazolja hogy

létezett)