Ha tényleg úgy jött létre az emberiség, mint ahogy a biblia leírja, akkor miért nem tesz egy szót se az őshüllőkről ( dínók)?

Hagyjátok, nem érdemes... Az élre tör, nincs saját véleménye, csak a pontokat gyűjti, és az értékelésért lehet sok pontot kapni...

Szerintem itt nagyjából mindegyik válasz egy felé mutatott, szóval nem hiszem, hogy annyira rosszat mondtunk volna.

Egyébként én csak a tanulmányaimra hagyatkoztam, amikor arról írtam, hogy hogyan keletkeztek az Őstörténetek.

Ne felejtsük, hogy minden népnek van eredetmondája, na ez is valami hasonló...

"Több helyen említ a biblia sárkányokat sárkánygyíkokat akik a múltban éltek."

Kiváló válasz gratulálok.

Ebben nem vagyok valami nagy szakértő de ismert a szakirodalomban a kollektiv tudattalan.

A kérdezőnek válaszolva; A Szentirás héber/arámi és görög nyelven iródott. A héber nyelvben egy szónak akár 17 jelentése is lehet.Talán - de ez nem biztos, nem vagyok bibliaforditó - a féltő szó találóbb lenne.

Az Ószövetség népe számára Isten egyetlensége elsősorban arról beszélt, hogy egyedül őt szabad és kell imádnunk és szolgálnunk. A tízparancsolat első parancsán kívül Istennek ezt az igényét ilyen fogalmazásban is olvassuk: ,,Az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltékeny Isten'' (MTörv 4,24; vö. Kiv 34,14). A féltékenység itt antropomorf kifejezés, de igen alkalmas annak érzékeltetésére, amit egyrészt a szomszédos pogány népek szertartásaival szemben kellett hangsúlyozni, másrészt olyan általános emberi igényekkel szemben, amelyeket hajlamos úgy kiszolgálni az ember, mintha pogány istenségnek szolgálna

A Kr. e. 8-7. században Izraelben is megjelent Moloch kultusza (2Kir 23,10; Jer 32,35); olykor gyermekeket is áldoztak neki a zsidók, a Kidron illetve a Hinnom völgyében (Gehenna), a Tófetnek nevezett kultikus helyen: „tűzbe küldték”, azaz áldozati ajándékként elégették őket (2Kir 16,3; 17,17; 21,6; 2Krón 33,6; Ez 16,21; 20,26.31). A kultusz főleg az északkeleti és a keleti szemiták körében élt, innen vehették át más törzsek is. A törvény tiltotta ezt a kultuszt (Lev 18,21; 20,2-5), mert Jahve áldozatkészséget kíván, az emberáldozat azonban utálattal tölti el (Ter 22; Bír 11,30-40).

05-06 22:08-as válaszoló! Tetszett alapvetően a levelzetésed. A 16-os vers kommentjéhez viszont nem azt a magyarázatot adnám, amit te.

16. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet, a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világítótestet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.

(a sorrend nem jó, de most ezen mit nem lehet érteni. kialakult a föld, és a nap, egy próféta sem lehet tökéletes)

Szóval ehelyett inkább ezt :-)

1:16 — Hogyan tudott Isten fényt előállítani az első napon, ha az égitesteket csak a negyedik napon alkotta meg? A 16. versben ’megalkotásnak’ fordított héber szó nem ugyanaz, mint a Mózes első könyve 1. fejezet 1., 21. és 27. versében előforduló ’megteremt’ ige megfelelője. ’Az ég’, melybe az égitestek is beletartoztak, már jóval az „első nap” előtt lettek megteremtve. Fényük azonban nem érte el a föld felszínét. Az első napon „világosság lett”, ugyanis a szórt fény áthatolt a felhőrétegeken, és láthatóvá vált a földön. A föld forgásából eredően így váltakozni kezdtek a nappalok és az éjszakák (1Mózes 1:1–3, 5). A fényforrások a földről nézve ekkor még nem voltak láthatók. A negyedik teremtési időszakban aztán figyelemre méltó változás történt. A nap, a hold és a csillagok immár ’megvilágították a földet’ (1Mózes 1:17). Isten abban az értelemben ’kezdett hozzá a megalkotásukhoz’, hogy most már a földről is látni lehessen őket.

Mit mond a teremtési beszámoló?

MIKÉNT minden más, amit hamis színben tűntettek fel vagy ami félreérthető, úgy a Biblia első fejezete is megérdemli az elfogulatlan vizsgálatot. Azt kell megállapítani és eldönteni, hogy összhangban van-e az ismert tényekkel és nem azt, hogyan lehet valamilyen elméletrendszerhez hozzáigazítani. Továbbá figyelembe kell venni, hogy a teremtési beszámoló feljegyzésére nem azért került sor, hogy magyarázatot adjon arra, „hogyan” történt a teremtés. Inkább a főesemények folyamatos sorrendjét tartalmazza, mi és mely sorrendben lett megteremtve, és milyen időszakban, vagyis mely „napon” jelentek meg azok először.

2 A teremtési beszámoló áttanulmányozásánál segítségül szolgál, ha meggondoljuk, hogy a dolgokat földi megfigyelő nézőpontja szerint közelíti meg. Az események úgy vannak leírva, mintha emberi megfigyelők lettek volna jelen s látták volna azokat. Ez megfigyelhető a negyedik teremtési „nap” leírásánál. A napot és a holdat a csillagokhoz képest nagy világító testeknek nevezi, jóllehet sok csillag sokkalta nagyobb a napunknál és a hold jelentéktelen hozzájuk képest. De nem a földi néző számára! A földről tekintve a nap mint ’nagy fényforrás uralkodik nappal’ és a hold mint ’kisebbik fényforrás uralkodik éjjel’ (1Mózes 1:14–18).

3 A teremtési beszámoló bár pontos időt nem közöl, utal arra, hogy a föld már évmilliárdokkal az első teremtési „nap” előtt fennállhatott. Leírja azonban, milyen állapotban volt a föld közvetlenül az első „nap” kezdete előtt: „A föld pedig alaktalan és kietlen volt és sötétség volt a vízmélység felszínén; és Isten hatékony ereje mozgott ide-oda a vizek felszínén” (1Mózes 1:2).

Milyen hosszú volt egy teremtési nap?

4 Sokan a Mózes első könyve 1. fejezetében használt „nap” szó alatt 24 órás időtartamot értenek. Az 1Mózes 1:5-ben azonban Isten maga osztja fel a napot rövidebb időszakokra, s csupán a világos nappalt nevezi „napnak”. Az 1Mózes 2:4 egy napnak nevezi az összes teremtési korszakot: „Ez az egek és a föld története, azok teremtésének idején, amely napon [mind a hat teremtési perióduson át] Jehova Isten a földet és az eget megalkotta.”

5 A „nap” értelemben lefordított héber jōm szó különböző hosszúságú időszakot jelenthet. A lehetséges jelentések közé tartoznak William Wilson Old Testament Word Studies c. műve alapján a következők: „Nap; a szót gyakran használja általában idő vagy hosszabb időszak meghatározására; egész figyelembe vett időszak, . . . nap kifejezést használnak olyan különleges időszak vagy korszak megjelölésére is, amikor valami rendkívüli esemény következett be.”1 Ez az utolsó mondat ráillik a teremtési „napokra”, mert azok valóban rendkívüli időszakok voltak. Ez esetben tehát 24 óránál hosszabb idő is számításba vehető.

6 Mózes első könyvének első fejezetében a teremtési periódusokkal kapcsolatban megtaláljuk az „este” és a „reggel” kifejezéseket. Vajon ezek nem 24 órás napra utalnak? Nem feltétlenül. A magyar nyelvhasználat a valaki „életének dele” kifejezést az átlagos emberi élet közepére vonatkoztatja; úgyszintén „az élet alkonya” hosszabb időszakot foglal magában. Így az „este” és a „reggel” használata sem korlátozza a napot 24 órára.

7 A „nap” szó, ahogy azt a Biblia alkalmazza, vonatkozhat nyárra, télre, évszakok múlására (Zakariás 14:8). Az „aratás napja” több napot foglal magában. (Vö. Példabeszédek 25:13 és 1Mózes 30:14.) Ezer évet egy naphoz hasonlít (Zsoltárok 90:4; 2Péter 3:8, 10). Az „ítélet napja” több éves időszak (Máté 10:15; 11:22–24). A következtetés ésszerűnek látszik tehát, hogy a teremtési „napok” ugyancsak hosszabb időszakokat — évezredeket — foglaltak magukban. Mi történt ezen teremtési korszakok során? Tudományosan elfogadható-e a róluk szóló bibliai beszámoló? A következőkben áttekintést adunk a Mózes első könyvében leírt „napokról”.

Első „nap”

8 „ ’Legyen világosság! ’ És lett világosság. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig elnevezte éjszakának. És lett este és lett reggel; első nap” (1Mózes 1:3, 5).

9 A nap és a hold természetesen már régen az első „napot” megelőzően létezett a világegyetemben, de a világosságuk nem hatolt keresztül a föld felszínéig, úgyhogy azok a földi megfigyelő számára láthatatlanok lettek volna. Most, ezen az első „napon”, nyilvánvalóan láthatóvá lett a fény a földön, és a forgó bolygón ettől kezdve nappalok és éjszakák felváltva követték egymást.

10 Nyilvánvalóan ez a világossá válás fokozatos folyamat volt, amely hosszabb időszakot vett igénybe, tehát nem pillanatnyi esemény, mint egy villanylámpa felkapcsolása. Mózes első könyvének e szavai a J. W. Watts fordítás szerint így hangzanak: „És fokozatosan létrejött a világosság” (A Distinctive Translation of Genesis). A fény a naptól származott, de a nap maga nem volt látható a felhőtakaró miatt. A földet elérő fény ilyenformán „diffúz fény” volt, ahogy arra a Rotherham fordítása szerinti Emphasised Bible 3. versének megjegyzése utal. (Lásd a 14/b versre vonatkozó lábjegyzetet.)

Második „nap”

11 „ ’Jöjjön létre kiterjedés a vizek között és legyenek elválasztva a vizek a vizektől! ’ Akkor Isten hozzáfogott, hogy létrehozza a kiterjedést és elválassza azokat a vizeket, amelyeknek a kiterjedés alatt kell lenniük azoktól a vizektől, amelyeknek a kiterjedés fölött kell lenniük. És úgy lett. És Isten elnevezte a kiterjedést égnek” (1Mózes 1:6–8).

12 A „kiterjedés” helyett néhány fordítás a „boltozat” szót használja. Innen származik egyesek érvelése, hogy a teremtési beszámoló a nevezett „boltozatot” fémes kupola formájában bemutató teremtési mitoszokon alapulna. De még a King James Version is, amelyik a „boltozat” szót használja, a lapszéli jegyzetben az „expansion” (kiterjedés) szót szerepelteti, éspedig azért, mert a „kiterjedés” formában lefordított héber raqía‘ szó jelentése: kiterjeszteni, kiszélesíteni vagy kinyújtani.

13 Bár a teremtési beszámoló kijelenti, hogy Isten ’hozta létre’ a kiterjedést, semmit sem közöl arról, hogyan. Bármi módon is következett be a szétválasztás, a ’kiterjedés fölött levő vizek’ észrevehetően eltávolodtak a földtől. Később, az 1Mózes 1:20 azt mondja, hogy ’madarak repüljenek az egek kiterjedésén’.

Harmadik „nap”

14 „ ’Gyűljenek össze az egek alatt levő vizek egy helyre és jelenjen meg a szárazföld! ’ És úgy lett. És Isten elnevezte földnek a szárazföldet, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte” (1Mózes 1:9, 10). Itt sem írja le a beszámoló, hogyan ment ez végbe. Kétségtelenül hatalmas földindulásokkal járhatott a földfelületek kialakulása. A geológusok az ilyen jelentős átformálódást katasztrófákkal hozzák összefüggésbe. A teremtési beszámolóból azonban felismerhető a Teremtő irányító és felügyelő gondoskodása.

15 Abban a bibliai beszámolóban, amelyben Isten kérdéseket tesz fel Jób földre vonatkozó ismereteivel kapcsolatban, különböző földtörténeti adatok kerülnek leírásra. A föld nagysága, a felhőtömegek, a tengerek és a hullámainak határt szabó szárazföld — sok általános tudnivaló a hosszú időt magában foglaló teremtésről. Egyebek között Isten megkérdezte Jóbot, építményhez hasonlítva a földet: „Hová bocsátották le alapzatát, vagy ki helyezte el sarokkövét? ” (Jób 38:6).

16 Érdekes módon a földkéreg, a föld „alapzata”, a kontinensek alatt lényegesen vastagabb, különösen a hegyláncok alatt hatolnak be mélyen az alattuk levő földköpenybe, mint a fák gyökerei a talajba. A Putnam’s Geology azt írja: „A gondolat, hogy a hegyeknek és a kontinenseknek gyökerei vannak, ismételt vizsgálatok során beigazolódott.”2 A földkéreg az óceánok alatt körülbelül 8 km vastag, de a kontinensek talapzatai mintegy 30 km, a hegységek „gyökerei” megközelítően kétszer olyan mélyre hatolnak. És az összes földréteg minden oldalról nyomást gyakorol a föld magvára, amely ezáltal nagy hordozó „sarokkőhöz” hasonlítható.

17 Bármilyen út vezetett is a szárazföld kialakulásához, a dolgok lényege egy: Mind a Biblia, mind a tudomány ezt tartja a földformálódás egyik lépcsőjének.

Szárazföldi növények a harmadik „napon”

18 A bibliai beszámoló a továbbiakban így hangzik: „’Hajtson a föld zöld füvet, magot termő növényzetet, gyümölcsfákat, amelyek termést hoznak a nemük szerint! ’ És úgy lett” (1Mózes 1:11).

19 Így a harmadik teremtési periódus végére létrejött a szárazföldi növényzet három nagy osztálya. Eközben a diffúz fény annyira felerősödött, hogy a növények szempontjából létfontos fotoszintézis végbemehetett. Egyébként a beszámoló itt nem tesz említést a növények minden újonnan fellépő „fajáról”. Mikroorganizmusok, vizinövények és hasonlók felsorolására külön nem került sor, valószínűleg azonban ezek is ezen a „napon” lettek megteremtve.

Negyedik „nap”

20 „ ’Legyenek világító testek az egek kiterjedésén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, szolgáljanak jelekként és mint meghatározói az évszakoknak, napoknak és éveknek. És szolgáljanak mint világító testek az egek kiterjedésén, hogy világítsanak a földre! ’ És úgy lett. És Isten megalkotta a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjon nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjon éjjel; és a csillagokat is” (1Mózes 1:14–16).

21 Korábban, az első „napról” szólva elhangzik, hogy „Legyen világosság! ” A világosságra ott használt héber ’ōr szó általános értelemben jelent fényt. A negyedik napról szóló beszámoló a héber ma’ō′r szót használja, ami a fény forrására vonatkozik. Rotherham azt írja az Emphasised Bible lábjegyzetében a „fényekről”: „A 3. versben ’ōr, diffúz fény.” Továbbá rámutat arra, hogy a 14. versben a héber ma’ō′r szó jelentése: „fényt adó”. Bár az első „nap” nyilvánvalóan áthatolt a diffúz fény a gázfelhő-burkon, de fény forrásai a földről nézve a felhőtakaró miatt nem látszottak. Most, a negyedik „napon”, minden kétséget kizáróan változás következett be.

22 Kezdetben, a nagyobb szén-dioxid tartalmú légkör következtében, az egész föld éghajlata forró lehetett. De a növényzet buja növekedése folytán, a harmadik és a negyedik teremtési periódus során, a hővisszatartó szén-dioxid tartalom lecsökkent. A növényzet ezzel szemben gondoskodott oxigénről, az állati élet egyik előfeltételéről (Zsoltárok 136:7–9).

23 Földi szemlélő most már képes lett volna megkülönböztetni a napot, a holdat és a csillagokat, amelyek „jelekként” szolgáltak „és mint meghatározói az évszakoknak, napoknak és éveknek” (1Mózes 1:14). A hold mutatta a holdhónapok múlását, a nap a napévek elteltét. Az évszakok, amelyek a negyedik napon kialakultak, kétségtelenül sokkal enyhébbek lehettek, mint ma (1Mózes 1:15; 8:20–22).

Ötödik „nap”

24 „ ’Pezsdüljenek a vizek élő lelkek nyüzsgésétől és repdeső teremtmények repkedjenek a föld felett az egek kiterjedésének színén! ’ És Isten megteremtette a nagy tengeri szörnyeket és minden élő lelket, amely mozog, amelyeket fajuk szerint pezsdülve előhoztak a vizek, és minden szárnyas repdeső teremtményt a fajuk szerint” (1Mózes 1:20, 21).

25 Érdekes megállapítani, hogy a nem emberi teremtményeket, amelyeket ’pezsdülve előhoztak a vizek’ , a leírás „élő lelkeknek” nevezi. Ez a kifejezés minden további nélkül alkalmazható a ’repdeső teremtményekre, amelyek a föld felett az egek kiterjedésének színén repkedtek’. Felöleli mindazokat az életformákat is a vízben és a levegőben — például a tengeri szörnyeket —, amelyek kövületi maradványait a tudósok az utóbbi években megtaláltak.

Hatodik „nap”

26 „ ’Hozzon elő a föld élő lelkeket a nemük szerint, háziállatokat és mozgó állatokat és a föld vadon élő állatait a nemük szerint! ’ És úgy lett” (1Mózes 1:24).

27 A hatodik „napon” megjelentek tehát a háziállatoknak és vadon élő állatoknak nevezett szárazföldi állatok. Ez az utolsó „nap” azonban még nem múlt el. Egy végső, figyelmet érdemlő „nem”-nek kellett még megjelennie:

28 „És Isten folytatta: ’Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, és neki legyenek alárendelve a tenger halai, az egek repdeső teremtményei, a háziállatok; az egész föld és minden mozgó állat, amely a földön mozog! ’ És Isten hozzáfogott, hogy megteremtse az embert a saját képére, Isten képére teremtette őt; férfivá és nővé teremtette őket” (1Mózes 1:26, 27).

29 Mózes első könyvének második fejezete kétségtelenül néhány kiegészítő részletet közöl. Itt azonban nem az első fejezettel ellentétben álló második teremtési beszámolóról van szó, miként azt egyesek állítják. A beszámoló visszatér a harmadik „nap” egy időpontjához, amikor a szárazföld megjelent, de még mielőtt a szárazföldi növények megteremtésére sor került volna, és további részleteket mond el az ember, vagyis az élő lélek, Ádám, megjelenéséről, édenkerti lakhelyéről és Éváról, a feleségéről (1Mózes 2:5–9, 15–18, 21, 22).

30 A fentiek hozzájárulnak a teremtési beszámoló megértéséhez. Ebből az igazán realisztikus beszámolóból kitűnik, hogy a teremtési folyamat nem csupán 144 (6 x 24) órás, hanem sok-sok évezredes időszak volt.

Ja, és még valami...

A teremtési beszámoló egy geológus szemszögéből:

„Ha engem mint geológust arra kérnének fel, hogy röviden magyarázzam el a Föld eredetének és a rajta levő élet kifejlődésének újabb kori elképzeléseit egy egyszerű pásztornépnek, olyan törzseknek, amelyekhez a Mózes első könyve szól, aligha tudnám azt jobban megtenni, mint hogy nagyon szorosan követném a Mózes első könyve első fejezetének nyelvezetét” (Wallace Pratt geológus) Azt is megfigyelte, hogy a Mózes első könyvében feljegyzett események sorrendje — az óceánok keletkezése, a szárazföld kiemelkedése, valamint a tengeri élet, a madarak és az emlősök megjelenése — alapvetően a földtörténeti idő legfontosabb fejezeteinek a sorrendje.

Gondold csak el: Hogyan írhatta volna le Mózes több ezer évvel ezelőtt a helyes sorrendet, ha információjának a forrása nem maga a Teremtő és Tervező lett volna?

A Biblia ezt írja: „Hit által fogjuk fel, hogy a világegyetem Isten szavára formálódott úgy, hogy a láthatók a nem láthatókból állottak elő” (Zsidók 11:3, The New English Bible). Sokan nem hajlandók tudomásul venni ezt a tényt, és inkább hisznek a véletlenben vagy valamilyen vak folyamatban, amely állítólag létrehozta a világegyetemet és az életet. De sok és sokféle okunk van hinni, hogy a világegyetem és a földi élet — a mi életünket is beleértve — egy intelligens Ősoktól, egy Teremtőtől, Istentől származik. Beleértve az őshüllőket is.