A templomba járó emberek egy elég jelentős hányadánál vettem észre a gonoszság olyan fokát, hogy az már elborzaszt! Mi a véleményetek ezekről az emberekről, illetve ismertek-e ilyeneket?

Szia!

Maga Pál apostol is megírta a Szentírásban, hogy lesznek emberek "akiknél megvan a kegyesség LÁTSZATA, de megtagadják annak erejét".

A látszatkereszténység kezdetek óta létezik, ennek azonban semmi köze Krisztus követéséhez, sőt ezek az emberek sokkal szigorúbban lesznek megítélve, mint azok, akik nem ismerték meg az igazságot.

Üdv. Péter

Kedves Kérdező,

én szerintem "ilyen" nincsen, és ez megint egy antikatolikus provokáció, amellyel a keresztény élet legszentségesebb momentumát lefokozzák a semmi szélére.

Tudod, nekem abból van elegem, hogy most már alig találok olyan embert, akiknek a szentmise érne valamit. Enélkül nincsen hit, amely gyümölcsözne, mert a jótetteink is csak akkor érnek valamit, ha a szentmisébe oltjuk, a szentmisébe visszük azokat.

Gondolom uraságod/kegyed mit sem tud arról, hogy a szentmisében olyan áldozat jön létre, melynek forrása maga Jézus Krisztus keresztje. Ha nem hiszi el, hogy azokkal a hamis emberekkel - legyenek ismerősei bármennyire is mocskos lelkületűek - Jézus Krisztus kegyelme révén tiszta szívű hősökké tudnak lenni, és azok, akik eddig jók voltak, árulókká válhatnak, ha nem figyelnek magukra - akkor mi is az a hit? Ki a nagyobb alávetett, a tanító vagy az, akinek tanítanak? A tanító.

Ne azt nézd, mit csinál az ember, hanem azt, hogy még nem burkolódzott magába és képes még újra felindítani a megszentelő kegyelmet, vagy már a könnyebbik utat lehagyta.

Emlékezz a jobb latorra, és akibe csak lehet, az ő sorsát lásd.

Szerintem pedig nem szép dolog másokra kenned,hogy te abbahagytad a templombajárást,amit egyébként nem az egyház vagy az emberek kérnek, hanem az Úr. Mert ezzel nem másoknak,nem magadnak bizonyítasz, hanem a Jóistent bántod meg. Hiszen benne van a Bibliában is (nem idézem pontosan), hogy úgy szerethetjük Istent igazán,ha betartjuk a parancsolatait. (Jelen esetben: 3. parancsolat: "Az Úr napját szenteld meg!")

"Ne ítélj, hogy ne ítéltess."(Mt 7,1) Majd Isten meg fog ítélni mindenkit. Ne aggódj, igazságos lesz. A "vallásos mocskok" ha nem valódi bűnbánattal gyónnak, akkor az érvénytelen, szóval ugyanott vannak.

"Tényleg a legvallásosabbnak tűnő emberek, akik minden vasárnap ott feszítenek a misén, ők azok, akik a lehető legszemetebb módon (elnézést máshogy nem tudtam kifejezni magam) viselkednek az embertársaikkal."

Ezt pedig kikérem magamnak, mert én is ott feszítek minden vasárnap, de nem viselkedek szemét módon másokkal. Sőt nagyjából ismerem a velem egy templombajárókat, és róluk sem mondanám ezt. Persze vannak képmutató emberek, de ahogy írtam már, őket majd a Jóisten megítéli, ahogy téged is!;)

19/L

Ne ítélj, hogy ne ítéltess.

Miért a felebarátod szemében lévő szálka fáj neked, amikor a tiédben gerenda van? Így magadat teszed képmutatóvá. Előbb vedd ki a szálkát a magad szeméből, intézd el a saját dolgod Istennel, keresd az Igazságot és a Szeretetet, mert ott találod Istent és az visz el őhozzá.

Utána foglalkozz azzal, hogy a Józsi szerinted jó ember, bár ateista és jajj, hova fog kerülni. (egyébként sehova, mert a menny és a pokol nem egy fizikai hely, a lélek abban az állapotban lesz, amit itt a földön elért. Ezért mondják azt hogy a pokol kapui belülről záródnak)

Én is a szőlőművesekről szóló igeszakaszt tudom idézni: a gazda reggel munkásokat küldött a szőlőjébe dolgozni, megegyezett velük 1 dénár fizetségben a nap végére. A nap folyamán folyamatosan küldött ki munkásokat. Volt aki a nap végén ment ki, és csak 1 órát dolgozott. A munka végén a gazda mindenkinek 1 dénárt fizetett, annak is aki egész nap dolgozott, és annak is, aki csak 1 órát. Az egész nap dolgozók ezt számonkérték a gazdától, mire a gazda azt mondta, hogy ennyiben egyeztek meg, ne fájjon az, ha másokkal jót teszek.

Én is ezt tanácsolom Neked Kedves Kérdező, hogy magaddal foglalkozz, a más dolgát, más bűnét bízd az Úristenre.

Ne miattuk járj a templomba, hanem Isten miatt.

Mindenhol van gyom.