Ateista ember élhet Istennek tetsző életet?

Utolsó:

Ez akkor teljes, ha az adakozás és minden jó és segítség az Isteni jónak tulajdonítható. Mert ha a jót magadnak okozod, akkor öncélú és ezáltal büszkeségre ad okot, ami szintén a gonosz műve. Lucifert ugyanezek a tulajdonságok jellemezték, hogy Ő jobban tudja művelni a jót mint az Isten.

De mivel Isten lát beléd, mint bárki másba is, lehet egy idő után téged is megtalál és megszólít. Aki ma nem hisz, nem biztos, hogy holnap nem fog...

Drágám, ha te Atheista lennél, már ne is haragudj meg, de az Empire State Building rádióadó antennájáról sz@rnád le, hogy élhetsz-e így Istennek tetsző életet. :)

Puszi

Valamelyik válaszban azt láttam, hogy Isten diszkriminálja az ateistákat.

Szerintem nem így van. Miért lenne akkor ennyire eltompítva az agyunk, hogy nem ismerjük fel egyértelműen a felsőbb hatalom létezését, és csak azt látjuk, ami körülvesz minket? Ez olyan lenne, mint egy önállótlan gyerektől elvárni, hogy tartsa el magát. Igazságtalan.

Szerintem a földi élet maga a tanulás. Aki hisz Istenben, vagy elfogadja - egy akár szerinte fel sem fogható - felsőbb tudat létét, az szerencsés, mert érti, mire megy ki a "játék". Aki nem, annak nehezebb, de ettől még ott lebeghet a cél a szeme előtt, hogy tisztességes, jóravaló életet éljen. Még akkor is, ha nem tudja, miért.

Apósom például saját bevallási szerint ateista, mégis egy olyan jólelkű és segítőkész ember, hogy példaként szolgálhat még sok hívő előtt is (a maga emberi hibái persze megvannak, mint mindenki másnak). Ilyenkor mindig elgondolkozom, hogy minek tesz ennyi erőfeszítést, hiábavalónak tűnő cselekedetet, hogy másoknak segítsen? Mintha tudat alatt ott lenne benne a meggyőződés arról, mik a valódi értékek, mik szerint érdemes élni.

"a jóravaló emberek valójában látens hívők"

Valóban azt sugallja. De nem látens keresztény hívők, hanem olyanok, akik - tudat alatt - valószínűleg tisztában vannak valamilyen felsőbb hatalommal, és a valódi értékekkel. Úgy is fogalmazhatnék, hogy fejlett lelkek.