Meddig köti a "papot" a gyónási titoktartás?

Olvastam erről több helyen is.

Például a papnak megvan az a lehetősége is, hogy nem oldoz fel. Ha látja, hogy súlyos bűnt követtél el, pl gyilkoltál, és eszedben sincs ezt megbánni, sőt folytatni szeretnéd, akkor egyszerűen nem oldoz fel. Márpedig ha nem oldoz fel, akkor nem volt gyónás, és ha nem volt gyónás, akkor nincs gyónási titok. Tehát jöhet a rendőrség... stb

"Ez így pofon egyszerűnk tűnik,és értem is! De milyen már hogy egy gyilkos tényleg megbánja amit tett,a pap feloldozza oszt el van intézve. Éli tovább az életét?! Attól még gyilkos,és el kell ítélni!"

Nincs minden elintézve, mivel a bíróság még simán elítélheti, attól még érvényes lesz a büntetés, hogy meggyónja a papnak a tettét.

Másrészt egy valamirevaló pap valószínűleg ahhoz kötné a feloldozást, hogy megbánása jeléül adja fel magát a rendőrségen. Ha ezt nem teszi meg, akkor a pap érvénytelennek nyilváníthatja a gyónást, és simán vallhat ellene.

Magyar Katolikus Lexikon > G > gyónási titok

gyónási titok: a →gyónást, a →bűnbánat szentségét védő titoktartási fegyelem. - A szó szoros értelmében vett ~, a szentségi pecsét (sigillum sacramentale) a →gyóntatót kötelezi, s azt jelenti, hogy tilos a gyónót szóval v. bármilyen más módon, bármi okból is, akár csak részben is elárulnia (983.k. 1.§). A gyóntató a gyónásból szerzett ismereteit a gyónó kárára még akkor sem használhatja föl, ha ezzel nem árulja el őt. Ezért aki hatóság szerepét tölti be, a külső kormányzatban semmiképp sem használhatja fel gyónásban szerzett értesüléseit, függetlenül attól, mikor szerezte őket (984.k.). Ezen elv védelmére a Codex előírja, hogy a novícmester és segítője, a →szeminárium v. más nevelőintézet →rektora ne gyóntassa a házban tartózkodó növendékeit, hacsak a növendékek egyes esetekben önként nem kérik erre (985.k.). - A ~ megsértése. A szó szoros értelmében vett ~nak, vagyis a szentségi pecsétnek a megsértését csak a gyóntató követheti el (vö. 983.k. 1.§, 1388.k. 1.§). E →büntetendő cselekménynek két típusa van: 1) a ~ közvetlen megsértése, mely akkor valósul meg, ha a gyóntató fölfedi mind a gyónó személyét, mind bűnét; 2) a ~ közvetett megsértése, amire akkor kerül sor, ha a gyóntató szavaiból, jeleiből, tetteiből, mulasztásaiból következtetni lehet a gyónó bűnére. E második típusba tartozik az az eset is, ha a gyóntató csupán azt a tényt árulja el, hogy az illető nála gyónt, ha ebből bűnére következtetni lehet. Uebbe a csoportba sorolják a bűntárs puszta nevének elárulását is. Ilyen közvetett titoksértés valósul meg ált. minden olyan esetben, mikor a gyóntató a gyónót ugyan nem árulta el, de szavaiból, jeleiből, magatartásából mások következtethetnek arra, hogy a gyónó (akár csak általában is valamilyen) „halálos” bűnt v. egy meghatározott bocsánatos bűnt követett el. Aszerint, hogy a következtetésre a gyóntató mennyiben ad alapot, a ~ közvetett megsértésének különböző fokozatai lehetségesek. - A klasszikus szerzők szerint nem számít a ~ megsértésének: ha a gyóntató (általában, a bűn fajtájának meghatározása nélkül) jelzi, hogy nála egy személy gyónt ill. bocsánatos bűnöket gyónt; v. ha a gyónó engedélyével fedett föl valamit. - Mivel a ~ megtartása isteni jogon kötelező, ezért alóla a pápa sem adhat fölmentést. Megjegyzendő még, hogy mivel a CIC ezt külön nem említi, a gondatlanságból elkövetett ilyen cselekmény nem büntetendő (vö. 1321.k. 2.§). E bűncselekményhez is szándékosság szükséges. - A ~ közvetlen megsértésére az 1388.k. 1.§ az Ap. Sztszéknek fenntartott, önmagától beálló kiközösítést rendel, közvetett megsértéséért pedig kötelező, de közelebbről meg nem határozott, a cselekmény súlyának megfelelő utólag kimondandó büntetést. - A gyónással kapcsolatos egyéb indiszkréciónak a hatályos egyhjog két fő válfaját bünteti: 1) A szó szoros értelmében vett ~tól különböző titoktartási kötelezettség terheli mindazokat, akik a gyónásból a bűnökről bármilyen módon tudomást szereztek (983.k. 2.§), így a tolmácsot is, ha a gyónás során szerepel. Az 1388.k. 2.§-a általánosságban bünteti mindazokat, akik ez ellen a kötelezettség ellen vétenek. Ennek a bűncselekménynek az elkövetője tehát nem a gyóntató, hanem egyéb személyek, pl. akik a gyónást a közelben állva meghallották. 2) Hasonlóképpen bűncselekmény a gyónással kapcsolatos indiszkréciónak egy különleges típusa: az az eset, amikor a „gyónó” v. más személyek a valódi v. színlelt gyónásban akár a gyónótól, akár a gyóntatótól mondottakat - valamilyen technikai eszközzel - a) felveszik v. b) tömegtájékoztatási eszköz útján közlik. Ezt a cselekményt - a tényállásnak a fentitől még kissé eltérő leírásával - már a Hittani Kongr. 1973. III. 23-i nyilatkozata (AAS 1973:678.) büntette. Mivel azonban ez a büntetés az új Codex hatályba lépésével érvényét vesztette (6.k. 1.§ 3), tekintettel az időközben előfordult újabb sajnálatos esetekre, szükségessé vált a bűncselekmény pontosabb megfogalmazása és a büntetés megújítása. Ezt a Hittani Kongr. 1988. IX. 23-i hatállyal kiadott ált. határozatában, különleges felhatalmazás alapján (vö. 30.k.) meg is tette (AAS 1988:1367.). - Az 1388.k. 2.§-a a fenti bűncselekmény első típusára kötelező, de meghatározatlan büntetést rendel, mely lehet (utólag kimondandó) kiközösítés is. A második tényállás-típusra a Hittani Kongr. idézett határozata önmagától beálló kiközösítést ír elő. E.P.

Mindörökké Ámen.

Tegyük fel, hogy a gyónó meggyón egy gyilkosságot, és a pap elégtételként azt adja, hogy jelentse fel magát, és ha nem teszi meg akkor érvénytelen a gyónás tehát kiadhatja a pap a gyónási titkot