Elgondolkodtatok már az alábbi videóban látható dolgokon?

"A fizikai lehetetlenség a legutolsó, amit feltételezni lehet"

Nagyon sok dolog van a mindennapjainkban, ami 500 évvel ezelőtt a lehetetlen kategóriába tartozott. Például a holdutazás. Aztán nőtt a tudás, és sok mindenről kiderült, hogy lehetséges.

Amit lehetetlennek nevezünk annak az ésszerű meghatározása: nem tudjuk, hogy hogyan lehetséges. Nem mondhatjuk, hogy nem lehetséges, mert nem tudjuk. Elvileg feltételezhető, hogy a létezésnek általunk nem ismert tartományában van Isten. Ha ez az Isten létezik, nem tudjuk magunktól megismerni, legalábbis nem áll az emberi felfedezések alapján rendelkezésünkre az információ ehhez. Ám ha ez az Isten kijelenti magát a legnagyobb dologgal, amivel csak lehet - a feltámadással, akkor már csak a mi választásunk kérdése, hogy elhisszük-e azt, amit mond. A fentebb felsorolt történelmi eseményekre még nem találtam semmilyen magyarázatot, ami megállna a lábán. A feltámadás valódisága, mint magyarázat igen meredek, felül van azon, amit mi lehetségesnek ismerünk, de mivel ismereteink korlátozottak, nem tudjuk talán semmire ráhúzni a lehetetlen címkét a szó valódi értelmében. Ezért van az, hogy számomra a feltámadás a legkevésbé valószínűtlen.

Ezt bizonyításnak hívják jogász körökben. Több jogtudós ugrott neki a feltámadás tényszerű (és nem érzelmi) cáfolatának, mert vagy ateisták voltak, és a kártékonynak tartott vallást akarták megtörni, vagy egyszerűen tudni akarták, hogy lehet-e bizonyítani, vagy cáfolni. Íme az eredmények, hogy mire jutottak (idézet):

" Thomas Arnold professzor - aki tizennégy évig volt a Rugby Egyetem rektora, a Róma történelme szerzője, az Oxfordi Egyetem Modernkori történelem tanszékének. vezetője - jól tudta, hogyan kell a bizonyítékok értékelése alapján megállapítani a történelmi tényeket. Miután gondosan átvizsgálta a Krisztus feltámadása mellett szóló bizonyítékokat, e nagy tudós a következőket mondta: „Hosszú évek óta foglalkozom más korok történelmének tanulmányozásával, a róluk író emberek elbeszéléseinek vizsgálatával és mérlegelésével, de nem tudok egyetlen olyan tényről sem az emberiség történelmében, melyet jobb, teljesebb és oly sokféle bizonyíték támasztana alá, mint azt a hatalmas jelet, melyet Isten adott nekünk: Krisztus meghalt és feltámadt a halálból.”

John Capeley, a Cambridge-i Egyetem tanára, aki a bírói hivatás csúcsáig jutott Angliában, és akit a brit történelem egyik legnagyobb bírói elméjeként ismertek el a következőket mondta: „Igazán jól tudom, mi az, hogy bizonyíték, és mondhatom, hogy olyan bizonyítékot, mint ami a feltámadás mellett szól, még sohasem cáfoltak meg.”

Lord Darling, aki egy másik bírósági elnök volt Angliában, a következőket mondta: „A világ egyetlen intelligens esküdtszéke sem tudna más ítéletet hozni, mint hogy a feltámadás története igaz.”

Van egy barátom, egy ragyogó gondolkodó, aki egyetemi csoportjából elsőként kapta meg diplomáját. Egyszer valaki megkérdezte őt, hogy miért fogadta el a kereszténységet. A barátom így válaszolt: „Azon egyszerű okból, hogy nem tudom megcáfolni a feltámadást.”

Bárcsak mindenki megpróbálná megcáfolni Krisztus feltámadását, mivel ez azt jelentené, hogy mindenki elvégezné a saját kutatását. Itt a történelem néhány kételkedőjére gondolok, akik nekiláttak, hogy megcáfolják a feltámadást, de amikor szembesültek a bizonyítékokkal, hitüket Krisztusba vetették.

Egyikük Sirnon Greenleaf professzor volt, a jog egyetemi tanára, a Harvard Egyetem - az Egyesült Államok egyik legjobb egyeteme - jogi tanszékének vezetője. Írt egy könyvet A jogi bizonyítékok alapelvei címmel. Három tanítványa azt a kihívást tette, hogy Greenleaf professzor alkalmazza a könyvében leírtakat Krisztus feltámadására, és vizsgálja meg azokat a bizonyítékokat, melyek Jézus halálból való feltámadása mellett szólnak. Greenleaf professzor elfogadta a kihívást. Vizsgálatai végeztével ezt mondta: „Nincsenek jobban dokumentált történelmi bizonyítékok, mint a Krisztus feltámadása mellett szólók.” Majd hozzátette: „Meggyőződésem, hogy meggyőzhetik bármelyik angliai vagy egyesült államokbeli esküdtszéket arról, hogy Krisztus feltámadt a halálból.”

Két másik professzort is megemlítek az Oxfordi Egyetemről. Az egyik Lord Lyttleton, a másik dr. Gilbert West. El akarták pusztítani a kereszténység „mítoszát”. Tudták, hogy először Krisztus feltámadását kell megcáfolniuk, majd a tanítványok megváltozott életét. Dr. West akarta bebizonyítani a feltámadás téves voltát, Lord Lyttleton pedig tarsusi Saul aki megpróbálta elpusztítani az első századi keresztényeket - gyökeres átváltozását kívánta megmagyarázni. Egy évvel később mindketten keresztények lettek. A könyvben, melyet a feltámadás bizonyítékainak általuk folytatott vizsgálatáról írtak, ezt írják: „Ne utasítsanak el semmit, amíg meg nem vizsgálták.”

Frank Morrison - egy brit jogász, aki nekilátott egy könyv megírásának, melyben tagadni akarta Jézus feltámadását - írt is egy könyvet, de ez nem az a könyv lett, amit eredetileg eltervezett. Ahogy vizsgálta a Krisztus feltámadását alátámasztó bizonyítékokat, e kétkedő jogász olyan meggyőzőnek találta azokat, hogy kénytelen volt elfogadni őket és hívő lett. A könyv, melyet végül is írt - Ki mozdította el a követ? címmel - a Krisztus feltámadása mellett szóló bizonyítékokat taglalja."