A többi isten miért nem tett valamit?

Talán azért, mert sem Zeusz, sem Jupiter, sem Odin, sem Allah, sem Jahve, sem semmiféle isteni lény nem létezik, csak a mitológiában, hitvilágban. Aki hisz, az a saját magában elérhető istenben hisz, és ezzel nincs is baj. Mindenki elérheti istent, ha magába néz, elgondolkodik. De ezt már sokfelé kifejtettem, hadd ne kelljen még egyszer...

Ja, és persze ez kizárólag az én személyes véleményem a dologról, senki ne vegye se támadásnak, se sértésnek.

> A többi isten miért nem tett valamit?

Azért mert nem léteznek.

Egy vallás, egy Isten erejét a hívők adják. Mire Jézus lejött, Zeusznak már alig voltak hívői (ha voltak egyáltalán). Mondhatjuk úgy is, hogy addigra meghalt, persze nem halt meg, mert egy Isten nem tud a köznapi értelemben meghalni... csak már nem volt ráhatása a dolgokra.

A római istenek szintúgy, addigra már a rómaiak nem nagyon hittek, csak úgy tessék-lássék voltak vallásosak, mint ma sok keresztény, úgyhogy nem tudtak fellépni ellene.

Arról nem is beszélve, hogy mindannyian ugyanannak az isteni erőnek a kivetülései. Tudod ez olyan, ha te szembe állsz egy épülettel, más meg mögötte, mást láttok, pedig ugyanaz az épület... persze úgy igazából ahogy az ember megszemélyesíti őket nem létezik sem Zeusz, sem Isten, mind csak egy erő, csak az embereknek könnyebb így elképzelni.

Leküldte Herculest rendet tenni, nem olvastad? De ott volt Akhilleus, Odüsszeusz (igaz, ő nem volt félisten), Allah ideküldte Mohamedet.

Odin meg majd tenni FOG, amikor eljön a Ragnarök.

12:41-es vagyok. Római katolikusnak születtem, úgy is neveltek, és sajnos vagy sem, de kötelező volt gyerekkoromba na templombajárás, elsőáldozás, bérmálás, stb... Ma már csak ünnepnapokon, vagy közeli ismerősök, rokonok gyászszertartására megyek el. A Bibliát többször is olvastam, de nem tartom többre, mint egy érdekes fantasy-regényt. Ugyanakkor nagyon érdekelnek a vallások, sok bibliakutatótól, történésztől olvastam könyveket több vallásról is, a görög-római mitológiai történeteket is nagyon kedvelem, de érdekel minden más ősi, ókori nép vallása, illetve a maiak is.

Templomban, amikor nagyon sok álkeresztény, álhívő, álkatolikus van ott, el megy a kedvem az egésztől... a templomban nagyon sokan mondják, hogy így megbocsátani, meg úgy, meg felebaráti szeretet, aztán ki sem értünk, már megy a gyűlölködés. És ez főleg a "mélyen vallásosakra" igaz. Tehát ott sosem fogott el úgymond Isten-közeli élmény.

Ha viszont egy szép napos, vagy esős délutánon a párommal, a kutyámmal, a macskáinkkal fogtuk magunkat, és kimentünk a mögöttünk lévő erdős, mezős pusztaságra, és beszélgettünk a világ, az emberi élet, a lélek dolgairól, miközben a közelünkben ugrándoztak a kisállataink, kergették a pillangókat, vagy épp szarvast, rókát néztek a távolban, sokszor elfogott az érzés. Ha segíthettem egy állat életét megmenteni, ha segíthettem egy akár ismerős, akár ismeretlen embernek a legkisebb dolgokban is, sokszor elfogott az érzés. Ha láttam egy szívbemarkoló jelenetet egy filmben, ami sokszor csak számomra volt az, szintén. Vagy ha hallottam egy gyönyörű dalt, zenét...

Bár a klasszikus isten létében nem hiszek, de ezekben a pillanatokban mégis, mintha közelebb kerülnék nem is istenhez, de egy bizonyos lelki békéhez, teljességhez. És ilyenkor úgy gondolom, hogy ezt kéne érezniük azoknak is, akik hisznek Isten létezésében. És vannak, akik hasonlót éreznek. De sajnos a többség rendkívül keserű, rosszindulatú, mindig mások dolgaival törődő ember...