Ezt, hogy ítéli meg az Isten? Mert biztos van ilyen is.

Ha az első példa szerint élő (templomba járó bűnös) megbánja halála előtt a dolgait, akkor Isten még jobban is fogja szeretni, mint azt, aki tegyük fel élete végéig hitt benne és hűséges volt hozzá. (Lásd Az elveszett bárány története: 'Örüljetek ti is - mondja -, mert megtaláltam elveszett bárányomat! 7Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen.')

..Na itt vesztettem el a maradék hitemet is. (kb 10 évesen.)

Melyik? Az esetlegesen tényleg létező, vagy a Biblia istennek csúfolt mumusa?

Az előbbi egyértelműen a tényleges életvitel, tettek, szándékok alapján ítél, míg az utóbbit illetően már voltak itt válaszok.

Az Istennek nevezett mumus az az Isten, akit/amit a Biblia említ.Ellentmondásos, mert folyton szabályozni akar, ugyanakkor bármit tehetsz, a végén ha megbánod, még jobban is fog szeretni, mint a 'tiszta életű' egyéneket.

Ha van Isten, akkor nem fogja elvárni, hogy templomba járj, még azt sem, hogy imádkozz..az lesz a fontos neki, hogy boldog legyél, és inkább a tetteid alapján fog megítélni, mint aszerint, hogy betartod-e az utasításokat.

A kettő lényegesen eltér egymástól.(Le lehet pontozni.)

Jézus kész megkeresni és megtalálni azokat, akik alázatosan Istent akarják szolgálni. Felkeres tehát mindenkit a Királyságról szóló üzenettel, még a notórius bűnözőket is. Most is ilyenek közelednek hozzá, hogy meghallgassák őt.

Ezt látva, a farizeusok és az írástudók bírálgatni kezdik Jézust, amiért olyan emberekkel van együtt, akik erre szerintük méltatlanok. Így zúgolódnak: „Ez az ember szívesen fogad bűnösöket és együtt eszik velük.” Mennyire méltóságon alulinak tartják ezt! A farizeusok és az írástudók úgy kezelik az egyszerű embereket, mint a lábuk elé kerülő piszkot. Rájuk vonatkoztatják a héber ‛am ha·’a′rets, „pórnép” kifejezést, mintegy megvetésüket fejezve ki az ilyen személyek iránt.

Másrészt, Jézus mindenkivel emberi méltósággal, kedvesen és együttérzően bánik. Éppen ezért hallgatják szívesen őt sokan ezek közül az egyszerű emberek közül, beleértve azokat is, akiket bűnösként ismernek. De mi a helyzet a farizeusokkal, akik azért kritizálják Jézust, mert olyanok érdekében fáradozik, akiket ők érdemtelennek tartanak?

Jézus egy példázattal válaszol ellenvetésükre. Elmondja, hogy a farizeusok igazságosaknak tartják magukat a saját szemükben, és biztonságban érzik magukat Isten aklában, míg a megvetett ‛am ha·’a′rets-eket eltévelyedetteknek és elveszetteknek tartják. Figyeljük csak meg, mit kérdez Jézus:

„Melyik ember az közületek, aki, ha száz juha van és elveszt egyet azok közül, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában és nem megy el az elveszett után, amíg meg nem találja? És amikor megtalálta, vállára veszi és örvendezik. És amikor hazamegy, összehívja barátait és szomszédait és azt mondja nekik: ’Örvendjetek velem, mert megtaláltam a juhomat, amely elveszett!’ ”

Jézus ezután ilyen magyarázó szavak kíséretében alkalmazza történetét: „Mondom nektek: Nagyobb öröm lesz az égben egy bűnös fölött, aki megbánja bűnét, mint kilencvenkilenc igazságos fölött, akiknek nincs szükségük megbánásra.”

A farizeusok igazságosaknak tartják magukat, és így nincs szükségük megtérésre. Amikor néhány évvel korábban egyesek azért bírálták Jézust, mert vámszedőkkel és bűnösökkel evett, ezt mondta nekik: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.” Az álszent farizeusok, akik nem hajlandók beismerni megtérésük szükségességét, nem szereznek örömet az égben. Az igazán megbánást tanúsító bűnösök azonban igen.

Utolsó: ha valaki _TÉNYLEG és ŐSZINTÉN_ megbánja a bűneit, akkor azt mondom, rendben. Csak sajnos az emberek nagy többsége egyszerűen csak úgy tesz - mondja, hogy megbánta, de valójában nem -, viszont a feloldozás/megbocsátás útján máris megnyugtatta a lelkiismeretét.

Ez a baj tehát ezzel az elvvel, hogy NAGYON ki lehet használni, és NAGYON SOKAN ki is használják.

DARAB DARAB ALAPON

mi is ateisták és normális emberek ugyanojanok vunk isten szemébe mint isten barmai a templomokba stb