Ha a gyűlölet a Sátántól jön, akkor, aki gyűlöli a Sátánt, annak a gyűlölte kitől jön?

Viktor. :)

Nem úgy érted, hogy Krisztus elé ne helyezz semmit? De mivel a Krisztus egy az Istennel, Isten pedig maga a mindenség, akkor talán az elé nem kéne helyezni semmit. "Ne az Egész egy-egy részletét favorizáld, hanem a teljes Egészet...:)"

Ó és 40% os barátomnak üzenném még, hogy fontold meg az előtted megírt válaszom utóiratát, ugyanis kijelentettem, hogy nem ellened beszélek, és ugyanazt mondom mint Te...csak nem ugyanazzal a szóval használva azon kifejezéseket, amik eltérnek jelentésükben, lásd korábban a gyűlölettel kapcsolatban is. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

Az (agapé) szeretetre vonatkozólag William Barclay professzor ezt mondja könyvében: „Az agapénak köze van az elméhez: ez nem egyszerűen a szívünkből magától feltámadó érzelem [amint az a philia esetében előfordulhat]; alapelv ez, amellyel szándékosan élünk. Az agapé leginkább az akarattal kapcsolatos. Hódítás ez, győzelem, teljesítmény. Soha senki sem szerette természetszerűen az ellenségét. Ahhoz, hogy szeressük ellenségeinket, le kell győznünk minden természetes hajlamunkat és érzelmünket. Ez az agapé . . . valóban olyan erő, amellyel szeretni tudjuk a nem szeretnivalókat, szeretni olyan embereket, akiket nem kedvelünk” (New Testament Words).

Azok, akiknek önző a szívük, ritkán képesek igazán szeretetteljes kapcsolatra, mert aki szeret, az kész egy másik ember érdekeit a saját érdekei elé helyezni (Filippi 2:2–4). Jézus azon szavai, hogy „nagyobb boldogság adni, mint kapni”, különösen akkor igazak, amikor szeretetből adunk (Cselekedetek 20:35). A szeretet erős kötelék (Kolosszé 3:14). Gyakran barátság is van benne, de a szeretet köteléke erősebb, mint a barátságé. A férj és a feleség közötti romantikus kapcsolatot is szeretetnek hívják időnként; ám az a szeretet, amelynek az ápolására a Biblia buzdít minket, tartósabb, mint a testi vonzalom. Ha a férj és a feleség igazán szeretik egymást, akkor is együtt maradnak, amikor már nem érintkezhetnek testileg az időskori betegségek miatt, vagy mert az egyikük nem képes erre.

A görögben négyféle szót használnak erre, de nyilván hogy ezek közül az agape a teljes értékű, alapelven nyugvó Isteni szeretet.

A válasz írója 40%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: tegnapelőtt 12:50

No látod e, hogy végül is ugyanarról beszélünk, és amit itt te természetes hajlamnak vagy érzelemnek hívsz, az az önzésnek tudható be?

Szóval egy szeretet van igazából, az agapé. A többi pedig tévedésen alapszik, aminek tudjuk az okát...mondhatjuk úgy is, hogy kicsiben szemlélő szeretet, mivel válogató, és pont ezért önző.

Egyébként Barclay úr szavaival egyetértek, és én is erről szoktam beszélni. a valós szeretet tehát az alapelv, a többi viszont ragaszkodás, vonzalom, vágy, függés...ki tudjuk mi is fejezni ezeket más szóval, ahogyan az ógörög, és akkor nem lesz félreértés, ellentmondás. :)

üdv és további jókat

26/F

LastOne.Left

Júd 1.9

Egy kis érdekesség:

"

jóllehet még Mihály főangyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor Mózes holtteste miatt heves vitába szállt a sátánnal, csak ennyit mondott: "Büntessen meg az Úr!"

"

Vagyis Szent Mihály se mondott semmi rosszat a Sátánra, pedig az ő feladata legyőzni. Ez volt a legcsúnyább amit mondott rá, hogy "Büntessen meg az Úr!"

Sziasztok!

Érdekes volt olvasni LastOne és a 40-es válaszadó beszélgetését!

40-esnek ezúton is köszönöm a sok hasznos infót (a pontozás a másik út...D).

LastOne: Eddigi tapasztalataim alapján Te nem ragaszkodsz csökönyösen a magad igazához, nyitott vagy módosítani az álláspontodat, hagyod magad meggyőzni adott esetben, csak más a nézőpontod, és az új dolgokat mintegy integrálod a saját rendszeredbe.Örvendetes, hogy most sem csalódtam benned. :-)

Hát most hadd bonyolítsam tovább a dolgokat! :-)

Azt írod, végül is csak az "agapé" az igazi, mert az az egyetlen, ami nem önző; a többi alapja a ragaszkodás, önzés, saját érdek, stb. (Bocs, ha nem pontosan idézlek.)

Szerintem ez nincs így feltétlenül. Alapon a szeretetet általában érzelemnek tekintik, azaz pl. a "filosz"-t (=kb. baráti szeretet) jó érzések összességének egy másik ember felé, amely valamely külső vagy belső tulajdonságból, v. viselkedésből fakad. Pl. pszichológiai kutatások kimutatták, hogy az emberek többsége jobban vonzódik a jó külsejű embertársai felé (pl. babaarcú, szőke lánykák előnyben a szabálytalanabb vonásokkal rendelkező barnákkal szemben - ez most csak saját példám). Olyannyira jobban, hogy ez alapján ismeretlenül is más pozitív tulajdonságokat is feltételeznek róla (pl. okos, kedves, stb.), lásd "holdudvar-hatás".

A másik része, ami főleg kicsi gyerekek sajátja, hogy "azt szeretem, akitől kapok valamit" (pl. ajándék a rokonságtól, vagy jutalom az iskolában - pedig ez utóbbiért ő dolgozott meg!, stb.). - Aztán ez persze átalakul a kor előrehaladtával.

De, a lényeg, hogy így a szeretet alapja - legalábbis részben - valóban az önzés, mert hát jobb érzés jó külsejű, okos emberek társaságát élvezni, vagy olyanokét, akiktől kapunk valamit.

Vagy az "eros" esetében: szexuális vonzódás, az ösztönök hajtotta vágy, birtokolni vágyás... - Ismétlem, ha ez pusztán érzelem.

De tekintsük a szeretetet nem pusztán érzelemnek, hanem cselekvésnek, s mindjárt megváltozik a kép!

Ha szeretem a barátomat, barátnőmet, az nem csak szavakban nyilvánul meg, hanem tettekben is: egyszerűen jót akarok neki, a másiknak, hogy örüljön, boldogabb legyen, jobban érezze magát, stb., ezért meghallgatom, ha bánata van, tanácsot adok, ha tudok, kirángatom a gödörből, ha beleesik, segítek a háztartásában, ha arra van szüksége, és így tovább. Tehát a barátság, a baráti szeretet nem csak arról szól, hogy de jól érezzük magunkat egymás társaságában, együtt bulizunk, akármi, hanem tevőleges; és önzetlen, mert előrébb helyezi a másikat önmagánál adott esetben. Lényeges elem, hogy akkor a legjobb, ha ez a hozzáállás kölcsönös, de ennek hiánya sem akkora probléma.

János ezt valahogy úgy fogalmazta meg: " Ne csak szóval szeressünk, hanem cselekedetekkel is!"

Ugyanez az érosznál: Egy része a saját vágy, de az önzetlenség a másik: A másik felet (optimális esetben a házastársat) boldoggá tenni, az ő szükségeit betölteni, a magunk szükségleteinél előrébb helyezni. Érintettek, e téren tapasztaltak erről igen pozitív dolgokat tudnak mondani, mennyivel jobb így...:-) És persze, mivel ez a viszonyulás kölcsönös, mégis mindkét fél megkapja azt, amire szüksége van, csak valahogy jobb minőségben, ha szabad így fogalmaznom. /Elnézést, ha kicsit pikáns lett./

Egyébként, nem piszkálásból, de: Egyszer azt írtad, még nem olvastad végig a Bibliát; - Nem kellene ezt a hiányosságot bepótolnod? :-) Neten is olvasható, több fordítást is össze tudsz hasonlítani, konkordanciák is vannak...

Üdv, Berta

Berta. :)

Lehet picit figyelmetlen voltál, de nem igazán módosítottam semmit az álláspontomon, mivel ennél a beszélgetésnél végig ugyanazt mondtam, csak másként megvilágítva, viszont abban igazad van, hogy nem ragaszkodok hozzá(igazamhoz), talán ezért is megy könnyen a dolog, ráadásul csak ahhoz ragaszkodik az ember, amiről azt gondolja nem önmaga, nem a saját "része", hiszen fél azt elveszteni...ja és ez is az önzéshez tartozik ugyebár...Tehát nem integrálok én semmit a saját rendszerembe, mivel ezek már mind benne vannak...:P

Még egy dologra figyelmes lettem, lehet nem olvastad végig el a válaszaimat ez a kérdés kapcsán, de amit felvezetsz a bekezdéseidben, azt én már leírtam a 2. oldalon...idevágom neked a mondatot. :)

"tudom jól, hogy vannak önzetlen tetteink hozzátartozóinkkal"

de ezt tudod a vágy és az ragaszkodás sokszor elfedi...ráadásul ha belemélyedünk, és ez most csak példa lesz, akkor ha egy kapcsolatban az egyik félnek az a vágya, hogy a másikat boldoggá tegye, és ehhez ragaszkodik, akkor bizony még mindig saját érdekével van elfoglalva, hiszen azt helyezi előtérbe, hogy hiánya ki legyen elégítve minden áron, és itt mellékes a tettet végrehajtó egyén szempontjából, hogy a cselekvés segítő célú e vagy sem. az önzés mindig a szándékból indul ki, ahogyan az önzetlenség is. tehát ha valaki azért teszi a jót, hogy jól járjon, kielégüljön, akkor az még mindig önzés...az önzetlen tett az, amikor azért tesszük a jót, mert tudjuk, hogy az a JÓ, mindenféle érdek nélkül. :)

Az "érosznál" valami nem stimmel, bár lehet rossz szót használtál. szóval mit értesz szükséglet alatt? elvárást talán? más nem nagyon jut eszembe, hiszen a szükséglet az nem vágyakban nyilvánul meg, mert amit leírtál úgy hangzik, hogy a másik fél elvárásai alá helyezzük magunkat, és ő meg a miénk alá, tehát megfelelni akarunk egymásnak az adott helyzetben...ez a harmonikus együttlét alapja, hogy elvárásaink vannak, és azokat töltögetjük be, hogy alárendelés van egyenlőség helyett? Nem csak simán megtesszük a dolgot, gondolkodás és vágy nélkül, eggyé válva testileg és szellemileg?

Ne érts félre nem kötegszem, lehet rosszul fogalmaztad meg, vagy én néztem be a dolgot...:P

Összegezve a dolgot, van alapvetően az agapé, az ember pedig önző hajlamai miatt meggenerálja a másik hármat, mivel egy enyhe tévedésben van a létezésével kapcsolatban(azt hiszi a dolgokról, legyen az egy személy is akár, hogy nem önmaga), és amikor azok jutnak érvényre, az agapé úgy ahogy van el van fedve...A Szeretet tehát nem érzelem, viszont az érzelmek elhomályosítják annak csodáját...:)

A Biblia pedig Istentől ihletett tanmese...nekem Istentől ihletet magyarázatom van, így a Biblia elolvasása feleslegessé válik, mivel ugyanazon dolgokkal találkozom, és találkoztam eddig benne, ugye a példázataiban, amit már alapban tudtam a magyarázat segítségével. Sőt ez a kérdés kapcsán is "vakon" jelentettem ki azt, amit(szeretet), és láss csodát, 40% os barátom be is igazolta Bibliával, és az abban használatos szavak jelentésével. :P

üdv

26/F

LastOne.Left

Kedves LastOne!

Még egy másik kérdésnél is adósod vagyok a válasszal, erre tessék, megint itt van egy, kockulhatok itt estig...:-) Na, mindegy, szeretek gépelni...:-)

Lényeg: 1. bek.: Jó, lehet, hogy picit figyelmetlen voltam, bár inkább arra hajlok, hogy másképp értelmeztem a szöveget, mint ahogy az Neked szándékodban állt. Tudod, a kommunikáció rejtelmei (adó - vevő - blablabla). Ezért még egyszer nekifutottam, és valóban lehet úgy is érteni, ahogy Te akartad :-), azaz másféle megvilágítás, + nincs szükség integrációra...

2. bek.: Hát bocsi, ez valóban elkerülte a figyelmemet. Mentségemre legyen mondva, hogy egyrészt máshol már beszéltünk arról, hogy nekem - egy képzavarral élve - magasak a Te filozófiai mélységeid, + nagyon figyelnem kellett, hogy felfogjak valamit is abból a hatalmas mennyiségű írásból, amit itt műveltetek; másrészt - bár nem szívesen ismerem be - nem vagyok szellemileg olyan friss állapotban, hogy mindenre tudjak emlékezni (Nálad jópár évvel idősebb vagyok, plusz agyilag eléggé leterhelő munkám van, aminek következtében a nagyokosok szerint is természetes a feledékenység, meg hát a szellemi szint is olyan, hogy sokszor szó szerint fáj a gondolkodás a saját korosztályomban... Ne érts félre, szeretem a munkámat, de ez ezzel jár. - Bár rosszindulatúbb ismerőseim szerint meg inkább a Cavinton használna, lehetőleg kettesével...). De már megint elkanyarodtam.

3. bek.: Rendben, elfogadom, bár nem értek teljesen egyet, de hát lehet, hogy csak nem értem még el azt a szintet.

4. bek.: Szükséglet alatt - az éroszról, tehát a testi, érzéki, szexuális töltetű / jellegű szeretetről lévén szó, a biológiai szükségleteket értettem, azaz a szexuális vágyat (ami állítólag ösztön, meg amit állítólag a hormonok irányítanak; remélem, érződik az irónia).

Viszont igen, nagyjából úgy gondoltam, ahogy írtad: "... a másik fél elvárásai alá helyezzük magunkat, és ő meg a miénk alá, tehát megfelelni akarunk egymásnak az adott helyzetben..." - Bár inkább megfelelés helyett ismét a másik fél javát hangsúlyoznám, azaz az ő szükségleteinek betöltését, anélkül, hogy azok elvárásokként megfogalmazódnának vagy egyáltalán felmerülnének benne.

"... ez a harmonikus együttlét alapja, hogy elvárásaink vannak, és azokat töltögetjük be, hogy alárendelés van egyenlőség helyett?" - Pontosan, szerintem is egyenlőség van, vagy kellene lennie, és mint az előbb módosítottam magam, elvárások nélkül.

"Nem csak simán megtesszük a dolgot, gondolkodás és vágy nélkül, eggyé válva testileg és szellemileg?" Mély tiszteletem, ha tényleg így gondolod, pláne, ha nem csak gondolod... (És ez utóbbi esetben nagyon szerencsésnek mondhatja magát a másik feled, ha van, vagy ha majd lesz.)

6. bek.: Hát ezzel nagyon nem tudok egyetérteni. A Biblia valóban Istentől ihletett, de nem csak tanmese...Ha neked Istentől ihletett magyarázatod van, azt csak akkor tudod magadnak vagy másoknak is hitelesíteni, ha az nem áll ellentétben a Bibliával (és itt a szellemiségre gondolok, nem a betűre). Ezért nem felesleges elolvasni, megnézni, hogy más területeken is összeillik-e a kettő. + Azért művelődési, tájékozódási célokból sem hasztalan a dolog, + mivel elismered, hogy Istentől ihletett, hát akkor már csak végig kellene rágni magad rajta, nem? Tudsz még annyi hasonló könyvet, amit Isten ihletett, hogy eggyel több vagy kevesebb már mindegy is? A te döntésed végül is, meg tényleg összejött most a közös nevező, de volt már valamelyik régebbi kérdésben, amikor nem (talán egy Freyával való beszélgetés, de ez egyáltalán nem biztos.)

Még az előzőekhez annyit, hogy azért szerintem olvasd el újból a 10:44-es és a 12:04-es válaszokat, tényleg megvan-e az azonos hullámhossz, mert nekem egy kicsit olyan érzésem volt, mintha elbeszélnétek egymás mellett.

És egy utolsó: a gyűlöletről - Valaki itt már leírta a különböző szavak jelentését, hozzátennék még egyet. Nem beszélem a nyelvet, csak hallottam, hogy az egyik szónak egyszerűen az az értelme, hogy "második helyre tenni". Pl. "Jákobot szerettem, Ézsaut gyűlöltem" - helyesen úgy szól, hogy Ézsaut tette az Úr a 2. helyre, tehát Jákob előnyt élvezett vele szemben. Ugyanez Ráhel és Lea esetében is.

Üdv, Berta

Berta. :)

Figyelj csak. Én egyébként a legelejétől azt írtam, hogy csak egyféle szeretet van, és az a valós, és még mindig ezt írom. Tehát nem módosíthattam semmit, viszont a kedves 40% os válaszoló vehette észre a dolgot, amikor elmondtam neki, hogy én ugyanarról beszélek mint ő, csak nem mindenre azt írom rá, hogy szeretet...tehát a 10:44 es és 12:04 es válasz, bár ez utóbbi Victoré, nem elbeszélés egymás mellett, talán inkább félreérthettek engem, ugyanis a következő reakciómnál tisztázva van a dolog, és ha már Victort hozom fel, még mindig azt mondom nincsen hierarchia a Biblia szerint, és ezzel automatikusan egyetértek azzal is, hogy Krisztus elé nem helyezünk semmit, de mögé sem...mivel csak Krisztus van, ami egy az Istennel, vagyis ugyanaz. A 40% os kommentelő 12:50 es válaszában végre kiderül, hogy jól mondtam már a legelején a dolgot a szeretettel kapcsolatban, de most megint elmondom, nem a szeret szót használtam a háromfélére, csak az AGAPÉ ra, ami az igazi...:)

Éroszhoz.

van szexuális vágy, és van szexuális ösztön. a vágy hiányérzet kielégítésére való erős lelki törekvés, tehát a szexuális vágy saját magunk által kreált hiány betöltése szexuálisan...tulajdonképpen egy mentális hiány. itt a fizikumnak vajmi köze a dologhoz, mivel a fizikum "módosulásait", ami ugye ahhoz kell, hogy a közösülés működjön, vagyis a gyermeknemzés, azért az ösztön a felelős...de a vágya csak egy kívánat...mellesleg a homoszexualitás ugyanúgy a vágyon alapszik. amikor az ember ezt a vágyát akarja betölteni, akkor abban a pillanatban képtelen a másik érdekével foglalkozni, tehát kőkeményen önző ekkor. ha nekem nincsen vágyam e dologra, és a másik félnek van, és én alárendelem magam annak, akkor megint csak felbomlik az egyenlőség, mivel alárendelem magam neki, megalázkodok(ez nem alázat, az más) szó szerint...ilyen alapon, és most ezért bocsi, de ugyanez a dolog, ha a páromnak az a vágya, hogy embert öljön, akkor nekem ezek szerint támogatnom kéne benne, nem pedig önzetlenül segítenem olyan módon, hogy elmagyarázom neki, a vágyódás birtokláson alapszik, követelésen és bűn. Ez utolsóért tényleg bocsi, lehet kicsit erős, de nagyon jól példázza a vágy hátulütőit, és az annak való megfelelést...és megfelelés...amikor másnak akarunk megfelelni, akkor korlátozzuk, szó szerinti fogságba rakjuk magunkat tudatban...a cél a szabadság, nem pedig más akaratától való függés...Isten sem kéri, hogy megfelelj neki, mivel nincsen elvárása veled szemben. :)

Szóval vajon java e a másik félnek, hogy táplálom a vágyódását folyton folyvást, hozzászoktatva őt ahhoz, hogy mindig megkapja tőlem ezt a kielégülést, így megnövelve az esélyét annak ,hogy ha esetleg nem, akkor erős lelki baj tör rá, mivel nincsen kielégítve elvárása? Nem e inkább az a java, hogy megértetem vele türelmesen, hogy ha nincsen vágya és nem ragaszkodik, akkor válik igazán szabaddá és boldoggá, mert már az adott pillanatban minden jó számára és nem kell több? Erre írtam, amivel kapcsolatban megdicsérsz, hogy szerencsés a párom, ha van, ha csak majd lesz...és ezt nagyon köszönöm, kedves Tőled. :P

A Bibliához.

A Bibliában nincsen magyarázat, a Bibliában történetek vannak, hasonlatokkal, példázatokkal, ezért tanmese, ami nem pejoratív egyáltalán.

Amit a magyarázatból megtudtam, az nem igazán mond ellent a Bibliának, de ezt szerintem Te is észrevetted már...csupán másként szemléli, és a látszólagos ellentmondásokat simítja el...tulajdonképpen megvédi a Bibliát, akárcsak a többi szentiratot és vallást.

Én tudom jól, hogy a Bibliában benne van minden, de mint már említettem példázatokkal, s valójában nem olvasgatni kell, meg nem kell a művelődés, hanem egyetlen dolog kell...Krisztust elfogadni, és azzal azonosulni..persze nem árt tudni, hogy mi is Krisztus végső soron.

Egyébként azért mert elismerem, hogy Istentől ihletett, az nem azt jelenti, hogy át kéne rágjam magam rajta...mivel ha így lenne, akkor nagyon nagyon sok mindent el kéne olvasni, mivel nagyon nagyon sok minden Istentől ihletett, talán el sem hinnéd mennyi minden, és amíg olvasok, addig bizony blokkolom az azonosulást, vagyis a gyakorlati megvalósítását az Isteni Elvnek. valójában egy könyvet olvastam csak el...a magyarázatot, ami azt írja le, hogy végső soron "mi van"...azaz mi a világ, mi az ember és mi Isten. :)

Amúgy Freyával mindig egyetértettünk, ezt megkérdezheted tőle is, de voltak/vannak olyanok, akik nem értenek velem egyet párszor, lásd most Te például a Bibliával kapcsolatban, de én egyetértek veled, hogy a Biblia fontos eszköz nagyon sok ember számára, hogy meglelje Istent, de nem feltétlen belépő a mennyországba...az, de nem csak...:)

üdv

26/F

LastOne.Left