Mi a Biblia szerint "Nagy Babilon"?

Milyen tények alapján azonosítható Nagy Babilon, melyre a Jelenések könyve utal?

Nem lehet az ókori Babilon városa, hiszen ezek mára csak romok Irakban. (Egyébként a Biblia jövendölte meg, a jelenlegi állapotát, jó néhány ókori várossal együtt, melyek mind el is pusztúltak, de olyan ókori városról nincs ilyen előrejelzés, amelyik ma is létezik! Hogy ez mennyire véletlen..?)

A Jelenések könyvének jelképes nyelvezete Nagy Babilont ’nagy városnak’, és más királyok fölött uralkodó ’királyságnak’ nevezi (Jel 17:18). Mint egy város, több szervezeti egységből épül fel, és csakúgy, mint egy királyság, amelynek több király felett van fennhatósága, Nagy Babilon is nemzetközi méreteket ölt. Úgy írnak róla, hogy kapcsolatban van a politikai uralkodókkal, és nagyban hozzájárul az üzletemberek gazdagságához, miközben ő maga mint harmadik elem, „démonok lakóhelye lett”, valamint „próféták és szentek” üldözőjévé vált (Jel 18:2, 9–17, 24).

Az ókori Babilon különösen a vallásával és azzal tűnt ki, hogy szembehelyezkedett Istennel.

1Móz 10:8–10: Nimród „Istennek ellenszegülő, hatalmas vadásznak bizonyult . . . Az ő királyságának a kezdete Bábel”, mely később Babilonként vált ismertté.

Dán 5:22, 23: „te [Belsazár, Babilon királya] felfuvalkodtál az egek Ura ellen . . . dicsérted az ezüst-, arany-, réz-, vas-, fa- és kőisteneket, amelyek nem látnak, nem hallanak és semmit sem tudnak. De az Istent, akinek a kezében van a te leheleted és minden utad, őt nem dicsőítetted.”

Egy ősi ékírásos feliraton ez olvasható: „Babilonban a főisteneknek összesen 53 templomuk van, Marduknak 55 kápolnája, a földi istenségeknek 300 kápolnájuk, a mennyei isteneknek 600; Istár istennőnek 180 oltára, Nergál és Adad isteneknek 180, és más isteneknek még 12 egyéb oltáruk” (idézet a The Bible as History című műből [New York, 1964] W. Keller, 301. o.).

A The Encyclopedia Americana megjegyzi: „ A [Babilónia részét alkotó] sumer civilizációt papok kormányozták; az állam élén a lugal (betű szerint: ’nagy ember’), az istenek képviselője állt” ([1977] 3. köt., 9. o.).

Ésszerű tehát, hogy a Jelenések könyvében említett Nagy Babilon vallásos elem. Mivel városhoz és birodalomhoz hasonlít, nem korlátozódik egyetlen vallásos csoportra, hanem minden olyan vallást magában foglal, amely szembefordul Jehovával, vagy Jahvéval, az igaz Istennel.

Az ókori Babilon vallásos nézetei és szokásai világszerte megtalálhatók a vallásokban

„Egyiptomban, Perzsiában és Görögországban érezhető volt a babiloni vallás hatása . . . Ma olyannyira elfogadott a tudósok körében az, hogy mind a korai görög mitológiát, mind a görög vallási csoportokat erősen átitatták a sémi elemek, hogy már nem is szorul különösebb magyarázatra. E sémi elemek igen nagy mértékben inkább babiloniak” (The Religion of Babylonia and Assyria. M. Jastrow, Jr., 699—700. o.).

Isteneik: Voltak istenháromságaik, és istenségeik némelyike különböző természeti erőket képviselt, egyesek különleges befolyást gyakoroltak az emberek bizonyos tevékenységeire (Babilonian and Assyrian Religion. Norman, Okla., 1963, S. H. Hooke, 14—40. o.). „Úgy tűnik, hogy a platóni háromság — mely pusztán újrarendszerezése a korábbi népek idejére visszavezethető régebbi háromságoknak — nem más, mint bizonyos tulajdonságok racionális filozófiai háromsága, amely életre hívta a keresztény egyházakban tanított három hiposztázist, vagyis isteni személyt . . . Ennek a görög filozófusnak [Platónnak] a felfogása az isteni háromságról . . . minden ókori [pogány] vallásban megtalálható” (Nouveau Dictionnaire Universel. M. Lachâtre szerkesztésében, 2. köt., 1467. o.).

Képek használata: A mezopotámiai vallásban „az istenszobroknak középponti szerepük volt a szertartásban és a magán vallásosságban, mint azt az ilyen ábrázolások olcsó másolatainak széles körű elterjedtsége bizonyítja. Alapjában véve, az istenséget szobrában jelenvalónak tekintették, ha sajátos vonásai és kellékei megvoltak; megfelelő módon gondoskodtak róla” (Az ókori Mezopotámia — Egy holt civilizáció portréja. [Budapest, 1982] A. L. Oppenheim, 233. o.).

Halálra vonatkozó hitnézetek: „Sem a nép, sem [Babilon] vallási vezetői nem fogadták el soha azt a lehetőséget, hogy ami egyszer már létrejött, az teljesen megsemmisül. A halál másfajta élethez vezető kaput jelentett” (The Religion of Babylonia and Assyria. 556. o.).

Papság helyzete: „ A papok és a laikusok megkülönböztetése jellemző erre a [babiloni] vallásra” (Encyclopædia Britannica. 2. köt., 861. o.).

Asztrológia, jóslás, mágia és varázslás: A. H. Sayce történész ezt írja: „ Az ókori Babilónia vallásában . . . minden tárgynak és természeti erőnek megvolt az állítólagos zije, vagyis szelleme, aki felett a sámán, vagyis varázsló pap mágikus ördögűzése révén lehetett úrrá lenni” (The History of Nations. New York.

A folyt. köv.

Nagy Babilon egy szégyentelen fényűzésben élő, erkölcstelen szajhához hasonlít

A Jelenések 17:1–5 ezt írja: „»Jöjj, megmutatom neked a nagy szajha feletti ítéletet, aki sok vízen [népeken] ül, akivel paráznaságot követtek el a föld királyai [politikai uralkodók], a föld lakosai pedig lerészegedtek paráznasága borától« . . . Homlokára egy név, egy rejtély volt írva: »Nagy Babilon, a szajháknak és a föld utálatosságainak anyja.«” A Jelenések 18:7 még hozzáteszi: „dicsőítette magát, és szégyentelen fényűzésben élt.”

Nemde igaz, hogy az uralkodó vallásszervezeteknek már szokásukká vált támogatni a politikai uralkodókat, hogy hatalomhoz és anyagi előnyökhöz jussanak, noha ez szenvedést okoz az átlagembereknek? És az vajon nem igaz, hogy a magasabb rangú egyházi személyek fényűzésben élnek, holott sok olyan ember, akiket szolgálniuk kellene, talán elszegényedik?

Ezért találó ez a meghatározás:

Nagy Babilon - a hamis vallás világbirodalma, amely minden olyan vallást magában foglal, melynek tanításai és szokásai nincsenek összhangban az egyedüli igaz Isten, imádatával.

Miért tekinthetők joggal a magukat kereszténynek valló vallások legnagyobb része 'Nagy Babilon' részének, csakúgy, mint azok, akik semmit sem tudnak a Biblia Istenéről?

Jak 4:4: „Házasságtörők, nem tudjátok, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Aki tehát a világ barátja akar lenni, az az Isten ellenségévé teszi magát.”

(Tehát bár tudják, hogy mit mond a Biblia Istenről, mégis az ellenségévé teszik magukat, ha a világ barátságát választják annak cselekvésmódjait utánozva.)

2Kor 4:4; 11:14, 15: „ennek a világrendszernek az istene megvakította a nem hívők elméjét, hogy ne ragyogjon át a Krisztusról, az Isten képmásáról szóló dicsőséges jó hír megvilágosító fénye.” „Maga Sátán is folyton átváltoztatja magát a világosság angyalává. Egyáltalán nem nagy dolog hát, ha a szolgái is folyton átváltoztatják magukat az igazságosság szolgáivá. De a végük a cselekedeteik szerint lesz.”

(Tehát a valóságban a Teremtő Isten fő ellenségét, Sátánt, az Ördögöt tisztelik azok, akik nem úgy imádják az igaz Istent, ahogy azt Ő megkívánja, még akkor is, ha azt állítják magukról, hogy keresztények. Lásd még: 1Korintusz 10:20.)

Máté 7:21–23: „Nem mindenki fog bemenni az egek királyságába, aki azt mondja nekem [Jézus Krisztusnak]: »Uram, Uram«, hanem az, aki cselekszi égi Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: »Uram, Uram, nemde prófétáltunk a te nevedben, démonokat űztünk ki a te nevedben, és sok hatalmas cselekedetet vittünk véghez a te nevedben?« De én akkor megvallom nekik: Soha nem ismertelek titeket! Távozzatok tőlem, ti, akik törvénytelenséget műveltek!”

Olaj,terror,armageddon című köny is foglalkozik ezzel.

Babilónnal.

Azt írj,hogy újból fel fog támadni. vagyi épülni.

Aktuáli dolgokkal próbálja alátámasztani.

Elkezdték restaurálni.Szaddam fel akarta építeni.

Olvasd el a könyvet.Nagyon érdekes szerintem.

A Biblia szerint sohasem fog felépülni! Ezt a próféciát még egy marék más, az ókorban fontos, vagy meghatározó városra is kijelenti a Biblia. Mindre ugyanaz a sors várt, egytől-egyig.

Én hiszek benne, mert eddig minden beteljesedett, pedig az nagyon sok dolog, amit a Biblia előre jelzett.

Babilon végső pusztulását is még akkor írták le, mikor laktak még ott, sőt még az első bevétele előtt.

Szerintem a Nagy Babilon egy háttérben működő szervezet amely minden világi kormányzattal kapcsolatban áll. A Nagy Város valószínűleg ennek a székhelye, ahol a döntések születnek.

A "nagy parázna" alapján valami olyannak kell lenni, aki nem válogatja meg, hogy kivel köt üzletet, ugyanúgy "lefekszik" az egyik hatalomnak, mint a másiknak, persze csak látszólag, mert közben ő irányít a háttérből. Mivel minden földi vezetővel kapcsolatban áll, ezek egy idő után ki vannak szolgáltatva a "szolgáltatásainak".

A másik fontos dolog, amit már említettek előttem a kapcsolat a hamis vallással. A hamis vallás pedig az Antikrisztussal áll kapcsolatban. Tehát ez a szervezet olyan nézeteket képvisel (vagy fog képviselni, támogatni) ami elősegíti az Antikrisztus tevékenységét. Nyilvánvalóan együtt kell majd járjon a keresztények üldözésével is.

Az Antikrisztus elveit onnét lehet megismerni, hogy ellene mond Krisztus (ezáltal Isten) elveinek. Élet helyett halál (vagy népírtás látható vagy rejtett módon). Közösség helyett individualizmus, család helyett "alternatív együttélési formák", békesség helyett háborúk és erőszak, javak megosztása helyett felhalmozás és irigység, stb.

Szerintem benne vagyunk a közepében csak meg kell látni a jeleket.

Babilon a keresztényüldöző, pogány Római Birodalomnak jelképes neve a Jelenések könyvében.

A jehovisták szerint az Őrtorony szervezeten kívül mindenki más.

Ld. még:

[link]

[link]

[link]

babiloni birodalom: 1. Története. Kr. e. 2345 k. a Perzsa-öböltől a szír Földközi-tengerig terjedt. Lugalzaggeszi, Uruk királyának a babiloni birodalom létrehozására tett első, tartós eredmény nélküli kísérlete (Kr. e. 2375 k.) után Szárgon alapította, aki adófizetésre tudta kötelezni az összes sumér és akkád város kir-át, s ezzel megalapította a babiloni birodalomat. Mint „a négy égtáj királya” központosított hivatalnokállamot szervezett. - Unokája, Naramszin tovább ment: Akkád isteneként tiszteltette magát (szarvkoronával ábrázolták), de a régi istenségek nagy kultuszát nem szüntette meg. Halála után a babiloni birodalom hamarosan széthullott. - 2200 k. az iráni hegyekből a gutik rohanták le az akkád birod-at, de mivel átvették az akkád nyelvet és a sumér írást, s egyébként is kevés önálló értéket hordoztak, uralmuk sem kulturálisan, sem vallásilag nem okozott törést. Miközben Mezopotámia É-i részén határozott volt a gutik uralma, a kulturálisan mindvégig sumér befolyás alatt maradt D-i rész Lagasz közp-tal megerősödött. A város fejedelme, Gudea pompás tp-ot emelt a város istenének, Ningirszunak, támogatta a műv-et, építészetet és a tud-okat. Halála után Ur városa vette át Lagasz szerepét. Itt alapította Ur-Nammu (2111-2094) a III. dinasztiáját, s újra egyesítette Sumért és Akkádot. A főv. Babilon lett. Az addigi városkir-okat megfosztották méltóságuktól és hatalmuktól, helyükre hivatalnokok kerültek, a városokat beolvasztották a birod-ba. Ur-Nammu már 200 évvel Hammurápi előtt törvénykv-et alkotott, melynek az volt a célja, hogy „igazságos rendet hozzon az országba”. Ásatások során több mint 100.000 közigazg. okmányt gyűjtöttek össze e korból, melyek egy nagy uralkodó kormányzói és adminisztratív törekvéséről tanúskodnak. Ur-Nammu nagy zikkuratot (kultikus domb) építtetett Urban és égetett téglával burkoltatta be, ami az építményt igen maradandóvá tette. 4 utóda (Sulgi, Búr-Szín, Su-Szuem és Ibbí-Szín) Szárgonhoz hasonlóan istennek mondatta magát, kultuszt szervezett magának papsággal, rendszeres áldozatokkal, imádsággal, kultuszhelyekkel. - Ur III. dinasztiájának erőszak vetett véget: K-ről az elamiták, Ny-ról az amoriták támadták, a birod. összeomlott és 1800-ig megosztott maradt. Ebben az ún. Iszin-Larsza periódusban és a rá következő új virágkorban, Hammurápi idején (1792-1750) fontos kulturális emlékek keletkeztek (a tud., zene, s főleg a vallás ter-én), és a sumér vallás is továbbfejlődött. Új istenek tűntek föl megváltozott hierarchiával: An, Enlil, Enki helyett Marduk a legnagyobb (vsz. azonos Béllel, Babilon városistene, Enki fia, a „Bölcsesség Ura”, a káosz és az alvilág legyőzője); Szín Ur és Hárán városistene, Holdisten; az ő leánya Istár, a szerelem, a gyönyör, a harc és a győzelem istennője; Samas a Napisten, a legfőbb törv-hozó és bíró, jutalmazó és büntető, Larsza és Szippar városistene, mindentudó, a csillagászok és jósok védelmezője. Az istenek numinózus jellege szt félelmet és tiszteletet parancsol. Jósok támadtak akaratukat hirdetésére. Bizonyos mágikus és okkult cselekmények bepillantást engednek a sorsba (asztrológia), és lehetővé teszik irányítását is. Nagy jelentősége van a mítoszoknak: gyűjtik, följegyzik, Marduk magasztalására ünnepélyesen recitálják őket. Az ún. Enúma-elist, a sumér teremtés-mítoszt (a híres Gilgames-eposz része) az újévi ünnep 4. napján recitálták, annak a 12 napig tartó színjátéknak a keretében, melyben maga a kir. is kitüntetett szerepben vett részt mint közvetítő az ég és a föld, az istenek és az emberek között. - Az a sumér-akkád szintézis, ami a Hammurápi uralkodását kísérő virágkorban létrejött, a köv. 14 sz: szinkretizmussá csiszolódott és megmaradt egészen Nagy Sándorig, aki meghódította és hellénizálta a ter-et.

- 2. A babiloni birodalom vallása. A babiloniak és asszírok hite szerint az istenek mindig és mindenütt beavatkoznak az ember életébe, ezért egész életüket áthajta és irányítja a vallás, mely politeista. Ugyanolyan alá- és fölérendeltségi viszonyok érvényesülnek az istenek világában, mint a kir. udvarban; s megfordítva: az udvar szert-rendje a panteon szert-ához igazodik. Ez a politeizmus azonban toleráns, kész minden új vallási hatás fogadására és hajlandó tisztelni minden istenséget (ezért a babiloni emlékekben már több mint 3000 istennév szerepel, míg a régi sumér birod. csak 1000 nevet ismert!). A babiloni birodalom vallása kozmikus és asztrális irányú: a Napot, a Holdat és a bolygókat úgy tiszteli, mint az istenségek helytartóit, akik irányítják a kozmosz és biztosítják harmóniáját. Végleg kiszorították az előző kultúrák föld- és termékenység-isteneit, sőt küzdenek is ellenük. Ez a vallás uakkor konzervatív volt, azt hirdette, hogy az élet lehetőségei a „kezdetekben” adattak és minden további történést meghatároznak. Az új csak akkor jó, ha bebizonyosodik róla, hogy megelőzi a kezdetet, tehát valójában régebbi minden eddiginél. Ez a pontosan kidolgozott vallás természetesen bonyolult szert-rendet is alkotott jól szervezett, s a laikusoktól gondosan elkülönített papsággal. Jellegzetes kultuszhelyeket építettek (zikkuratok, tp-ok, oltárok, istenképmások), megalkották a szt idők rendjét, az ünnepek naptárát, s kidolgozták az egyes szert-okat (imák, ráolvasások, áldozatok). Tömegével születtek a törvények, melyek meg nem tartása azonos volt a kozmikus rend megzavarásával. Aki vétett, pontosan meghatározott vezekléssel tudott megtisztulni és bocsánatot nyerni (a „Babiloni lelkitükör” aprólékosan szabályozta a lelkiismeretvizsgálatot!). A betegséget és a szenvedéseket bűneik büntetésének tekintették és viselték. A másvilági életet árnylétnek vélték („visszatérés nélküli ország”), melyet csak az kerülhetett el, aki a misztériumok által az istenek titokzatos életében részesülhetett. Bölcsességi irod-uk (pl. Utnapisti bölcs mondásai) ma is tiszteletre méltó erkölcsi eszményt képvisel.

[link]

[link]

[link]